A brit harckocsigyártás második világháború alatti minőségi lemaradása, elmaradása milyen okokra vezethető vissza?

Hát a II. világháborúban a T-34-es is rosszul sikerült harckocsi volt.

A Pz III és a Pz IV azok gyorsan elavultak, a Tigris, és a Párduc meg 1944 nyarára forrottak ki, csak akkorra már nem a harckocsikon múlott a háború.

Az M4-es, közkeletűen a Sherman-t sokféle módszerrel gyártották, és radikálisan is különböztek. És az M4-est is nem elsőre találták fel, hanem az M3-as harckocsi, a Lee / Grant alvázán alapozták meg.

A Centurion jósága az relatív, az amerikai motorral, és erőátvitellel lett jó a 60-as években. Meg hogy pótpáncélozásként plusz acéllapot hegesztettek rá, ami a közel-keleti viszonyokra megfelelt.

Nekem az a megfigyelésem, hogy a briteknek a motor, és az erőátvitel tervezés sosem sikerült jól.

A német járműipar már a II.Vh idején is világ élvonalába tartozott. Mondok egy nevet: Ferninand Porsche. Sőt még ma is ott van: Mercedes, BMW, Audi, VW konszern. Tudsz hasonló angol neveket mondani?

S amiben előrébb jártak: a harceljárások. A németek eleve mozgóháborúra készültek, hangsúlyt fektettek a harckocsigyártásra, fejlesztésre. Az angolok elavult I. Vh-s elvek alapján fejlesztették a harckocsikat - ld. Matilda család. Utána is csak kullogtak az események után miközben a németek gőzerővel tolták a KFI-t. Nem csak harckocsikban, de más téren is (ld. rakétatechnológia, gázturbinás hajtóművek).

Nem hegesztéssel készült a T-34-es teknője ?

Amit iszonyatosan elrontottak a T-34-esen, az az ergonómia, az amiatt sikerült olyanra, mert oldalról is döntötték a páncélzatot, feleslegesen.

Az oroszok a Lend-Lease harckocsik közül az M4-est / Sherman-t szerették, egyértelműen, azt csak dicsérni tudták.

3-as mielőtt ódákat zengenél a T-34-ről a nagy szenthármaságodban, segítek: A T-34 majdnem, hogy ugyan olyan megbízhatatlan volt mint pl Tigris, kényelmetlen, és egyáltalán nem volt könnyen karbantartható pont ellenkezőleg. A legtöbb T-34-et az első ütközetében ki is lőtték, úgy valóban nehezen jönnek elő hosszabb távon a műszaki hibák. Az amerikaiak le is tesztelték ők arra jutottak ,hogy műszakilag egy raklap sz.r. Tűzerőben és páncélzatban viszont valóban elég jó konstrukció volt

Mielőtt jönnél okoskodni 6 évig voltam harckocsizó, van tapasztalatom a szovjet tankokkal és azok mindenek csak nem könnyen karbantarthatóak, a T-34 se kivétel.

#3 én nem csak ültem ebben de szereltünk is szét ilyet, pontosabban motrot cseréltünk. Semmi nem egyszerű rajta A motort fedő páncélt millió csavarral rögzítették és jól meg kell szenvedned kicsavarni mind mert szeret a menetbe csurogni a víz ami szépen meg is rozsdul. Ha le akarod hajtani egy traktor kell a kihajtására és alá kell stócolni jól gumikkal mert a lemez súlya egykettő letöri a tartó pántot. A kuplungot szétszedni meg a motrot arról nem is beszélek inkább Ez egy profi szerszámokkal több emberrel is több mint egy hét.

A korabeli szovjet kézikönyvön röhögtünk egy jót amiben azt írták hogy a személyzet pár óra alatt nem hogy kiveszi de ki is cseréli a motrot. Hát gyerekek a valóságban csak a hátsó lemez leszerelése tart órákig. meg a rengeteg szopás stb. A legnagyobb gond annyira szűkös az egész 2 emberen kívül nem tud több dolgozni rajta egyszerre

De hogy pozitívumot írjak egyébként maga a motorja nem jó konstrukció, sőt még a t 55 ben is ugyan ezt a motrot használták (arra is cseréltük ki) azt a tervező ésszel csinálta, a csövek és gumislagok is külön színnel vannak megkülömböztetve hogy mellik a vízé, mellik az üzemanyagé stb.

Ha felmerül a kérdés hogy milyen gyakran kellett az előző válaszomban leírt műveletre sort keríteni. Hát gyakran. Magát a motrot nem nyűlhették el viszont a kuplungot egy perc alatt ellehet égetni, tekintve hogy milyen kevés időt szántak a kiképzésre bizonyára rengetegszer megesett. és hogy azt kicseréld ezt a műveletet végre kell hajtani mert minden annyira zsúfoltan van egy helyen hogy nem lehet külön.

Karbantarthatóság, kezelhetőség: egyetlen harckocsi sem pofon egyszerűségű. Ettől még a híres tigrisek 40-50%-a bent állt a javítóműhelyekben, mert gyakorlatilag egy bevetés után lerohadt a váltója, vagy gallyra ment a futóműve. Utóbbinál az átlapolt futógörgőt agyrém, ha csak minimálisan volt laza a talaj azonnal felszedte a sarat és beállt mint a faék.

Ergonómia: a szovjet tervezőket ez érdekelte a legkevésbé :) Az ergonómiára, elviselhetőségre amolyan nyugati úri huncutságként tekintettek. Most már jóval nagyobb a hangsúly rajta, felfogták hogy nem "kemények vagyunk mint a beton" elven a kezelőszemélyzet viseljen el mindent is, hanem a rossz ergonómia rontja a humán-teljesítőképességet.