1912 körül tudták ezt a Royal Navy-nél?

Kedves kérdező!

A brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) vezetése, az Admiralitás teljesen tisztában volt a német flottafejlesztés jelentette fenyegetéssel, hiszen az 1904-1910 közötti főparancsnok (First Sea Lord), John Arbuthnot Fisher flottatengernagy éppen a német Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) fejlesztése miatt hajtotta végre híres reformjait (ebbe tartozott a HMS Dreadnought, az első "all big gun" csatahajó és az első csatacirkáló, az HMS Invincible, valamint a teljesen új brit haditengerészeti stratégia).

Fisher flottatengernagy tanácsadója minden idők legkiemelkedőbb haditengerészeti teoretikusa, Sir Julian Stafford Corbett, akinek fő műve a tengeri hadviselés Bibliája, az 1911-ben megjelent "Some Principles of Maritime Strategy" volt. Corbett olyan a tengeri hadviselésben, mint Clausewitz. LINK: [link]

De nemhogy a brit Admiralitás és a brit politikai elit, de a szélesebb közvélemény is pontosan tisztában volt a német flottafejlesztés méretével és fenyegetésével, aminek következtében komoly pánikhangulat alakult ki.

Ugyanis a brit politikusok és a brit sajtó gondoskodott arról, hogy a brit közvéleményben paranoid pánikhangulat alakuljon ki a német flottafejlesztés miatt.

Winston Churchill "The World Crisis" első, az 1911-1914 közötti évek eseményeivel foglalkozó része tárgyalja a témát. LINK: [link]

Tudták-e a britek, hogy a német csatacirkálók erősebb páncélzattal épültek?

Persze, hiszen ezt még a könyvesboltokban szabadon kapható különféle brit flottaévkönyvek, köztük a hatalmas terjedelmű és fantasztikus színvonalú Brassey’s Naval Annual / The Naval Annual is közölte.

LINKELEM:

The Naval Annual 1908

[link]

The Naval Annual 1910

[link]

The Naval Annual 1911

[link]

The Naval Annual 1914

[link]

# 2

Fisher úgy képzelete, hogy a sebesség jobb védelmet nyújt a csatacirkálóknak, mint az erős páncélzat, így a hangsúlyt a sebességre és a nagy tűzerőre helyezte.

A csatacirkálókat eredetileg csak az ellenséges páncélos cirkálók, és az azoknál könnyebb egységek leküzdésére szánták, a briteknél a csatacirkálók a brit páncélos cirkálók utódai voltak.

Történt intézkedés a csatacirkáló koncepció javítására, hiszen a brit csatacirkálók generációi egyre erősebb páncélzatot kaptak.

Egyébként a csatahajók voltak a legfontosabb hadihajótípus, nem pedig a csatacirkálók, a brit csatahajóknak pedig elegendően vastag páncélzatuk volt.

FISHER:

Fishert nehéz lenne elmebetegnek tartani, hiszen az ő átgondolt reformjai révén nyerte meg a flottaépítési versenyt Nagy-Britannia Németországgal szemben.

A Fisher-féle csatacirkáló koncepció tévút volt, ez vitathatatlan, de az HMS Dreadnought és a következő dreadnought csatahajók megépítése, majd a szuper dreadnoughtok kifejlesztése, az új brit haditengerészeti stratégia mind mind helyes ötletnek bizonyult, és ezeket is Fisher vezette be.

A németek is követtek el Fisher csatacirkáló koncepciójához hasonló hibát, ugyanis a rosszul tervezett német könnyű egységek, a torpedónaszádok/rombolók (Großes Torpedoboot) jellemzően alulmúlták a brit rombolókat az I. világháború idején és súlyos hátrányt jelentettek a német haditengerészetnek.