A brit harckocsigyártás második világháború alatti minőségi lemaradása, elmaradása milyen okokra vezethető vissza?

# 10

" Most már jóval nagyobb a hangsúly rajta, felfogták hogy nem "kemények vagyunk mint a beton" elven a kezelőszemélyzet viseljen el mindent is, hanem a rossz ergonómia rontja a humán-teljesítőképességet. "

A T-64A, és a T-90M közöttiek azok általános dizájnra identikusak.

A Panzer 3-asok már 1936-ban gyártásba voltak.

Még az Északi szövetségesek nem is gondoltak egy háborús tank fejlesztésébe.

1935-ben már komoly öntödék, vas- és acélmüvek létrehozása volt a cél a németeknél. Ami egy háborús infrastruktúra nélkülözhetetlen eleme.

# 1

IDÉZLEK: "A Centurion jósága az relatív, az amerikai motorral, és erőátvitellel lett jó a 60-as években. Meg hogy pótpáncélozásként plusz acéllapot hegesztettek rá, ami a közel-keleti viszonyokra megfelelt."

Neked valami rögeszméd a brit haditechnika lebecsülése.

A Centurion volt saját generációjának messze legjobb nyugati harckocsija.

Olyan innovációkkal, mint a lövegstabilizátor, vagy a híres 105 mm-es harckocsiágyú, amely a NATO sztenderd harckocsilövege lett.

A Centurion kimagasló harctéri teljesítményt nyújtott mind az amerikai (M47, M48), mind a szovjet ( T-54/55, T-62) kortárs típusok ellen.

# 2

IDÉZLEK: "S amiben előrébb jártak: a harceljárások. A németek eleve mozgóháborúra készültek, hangsúlyt fektettek a harckocsigyártásra, fejlesztésre. Az angolok elavult I. Vh-s elvek alapján fejlesztették a harckocsikat - ld. Matilda család. Utána is csak kullogtak az események után miközben a németek gőzerővel tolták a KFI-t. Nem csak harckocsikban, de más téren is (ld. rakétatechnológia, gázturbinás hajtóművek."

Vitatnám.

1.) A modern páncélos mozgóháborús hadviselés nem a németek, hanem a britek (J.F.C. Fuller) és a franciák (Charles de Gaulle) dolgozták ki először.

2.) 1940-ben a legjobb brit (Mark II Matilda) és francia (Char B1, S35 SOMUA) tankok páncélzat és tűzerő terén magasan felülmúlták a legjobb német tankokat is (korai Panzer III és Panzer IV változatok).

3.) Technológiailag a német haderő messze nem volt annyira korszerű a II. világháborúban, mint azt sokan gondolják, hiszen a szárazföldi hadsereg csak 20%-ban volt motorizált, 80%-ban motorizálatlan volt. A harctéri mobilitást elsősorban lovasszekerekkel oldották meg. 1940-ben a német hadsereg csak 120 000 db katonai gépjárművel rendelkezett, még a francia hadsereg 300 000 darabbal.

4.) A németek több területen le voltak maradva, mint radar, szonár, modern ipari tömegtermelés.

Kürasszír

A harckocsi az egy műszaki cikk, többségében objektívan értékelt, és egynéhány szubjektívan értékelt részegységgel.

A páncélzat, a tűzerő, a tűzvezetés, a motorizáltság, és még egynéhány részegység objektív mérce alá esnek.

Az ergonómia az viszont szubjektív dolog.

A brit harckocsik páncélzata sokáig erős volt, és idővel is erős volt, egészen a 70-es évekig tartották magukat.

A tűzerőnél a löveggyártás egy dolog, és a lőszerfejlesztés másik. Ahány ország, annyiféle lőszert használnak.

A tűzvezetésnél ott tényleges gondjaik adódnak a briteknek.

A motorizáltságnál ott viszont a britek ténylegesen antitálentumok, a CAT-könyvben a Chieftain-t szidták, mint a bokrot. És az Irak - iráni háborús könyvben is olvastam, hogy 300 (!!!) Chieftain adta be a kulcsot, pusztán motorhiba miatt.

Jó harckocsit az amerikaiak tudnak tervezni, az összes részegységre, és idővel az oroszoknak is sikerült egy jó harckocsit összelegózniuk.

# Kürasszír

Az, hogy adták a 105 milis Royal Ordnance L7-est, az "kevés". Mások is elő tudtak rukkolni saját 105-össel, mint a franciák. Az orosz 100 milis sem volt semmivel rosszabb.

És végül az 1959-es Royal Ordnance L7-es, és a 80-as évekbeli sokadik M68-as verzió azok inkompatibilisek.

Az M735, M774 M833, és M900-as nyíllövedékek használati útmutatójába odaírták, hogy milyen modellű, és sorozatszámú lövegtől használhatók.

Nem feltétlenül az űrméret számít, hanem a lövedék fajtája.

A teljes kaliberű páncéltörő gránátok, meg az űrméret alatti fémmagvak azok csak Low Tech ellenfelek ellen voltak jók.

A HESH és variációi azok épület / bunkerrombolásra voltak valók.

És külön műfaj volt a kumulatív lövedék. A kumulatív lövedék az nagyjából űrmérettől független lövedéktípus. Az amerikai 105 milis M456 kumulatív lövedék az 420 mili acélt égetett át, addig a francia 105 milis az valóban 75 milisnek felelt meg, de úgy is 370 - 380 mili acélt égetett át, és a kulcs az az, hogy kémiai lövedék volt: távolságfüggetlen ugyanannyi acélt égetett át, és az átégetés mértékét csak a páncélzat döntése tudta korlátozni, de az is csak kevéssé.

Ilyen alapon az AML páncélautó a 90 milis lövegével is simán felvehette a harcot a T-54/55-ös, és a T-62-es ellen, ha az orosz származású harckocsikhoz arab, vagy afrikai személyzetet mellékeltek.

[link]

A brit harckocsizók ők az APDS-t, és a HESH-t használták.

A franciák a kumulatív lövedékre esküdtek.

A németek, és az amerikaiak felváltva használták az APDS-t, a kumulatívot, és a HESH-t.

És az oroszok is felváltva az AP-t, az APDS-t, a kumulatívot, és a HE-t.

# 18 # 19

Mellébeszélsz és terelsz.

VALÓDI HARCBAN a brit Centurion mind a kortárs amerikai tankokat (M47 és M48), mind a szovjet tankokat (T-54, T-55, T-62) magasan felülmúlta.

EZT ÍRTAD: "A tűzvezetésnél ott tényleges gondjaik adódnak a briteknek."

Nehéz ezt elhinni, figyelembe véve a Centurion T-54, T-55, T-62 és M47, M48 elleni győzelem-veszteség arányait, amelyek több, mint kiválóak.

A valós harci tapasztalatok alapján a Centurion sokkal jobb tank volt, mint a kortárs, azonos generációjú szovjet és amerikai típusok.