Munkanélküliek! Miért vagytok azok?

#16-OS pontosan le írta mi a helyzet.

Nyugaton,fejlettebb országokban se arányosan oszlanak el a cégek ahol lehetne dolgozni.

Csak pont fordítva gondolkodnak mint a magyarok,előbb keres állást és utána telepszik le,itthon meg ha már másik városba kell menni dolgozni akkor megy az hogy nincs munka M.o-n.

Ez a legnagyobb oka ha valaki munkanélküli, vagy nem rendelkezik piacképes szakmával,tudással,de ez se lehet kifogás ugyanis betanított munkásnak bárhova felvesznek 8.általánossal is ha látják az értelem legkisebb szikráját is.

Szóval egy szó mint száz aki akar dolgozni az tud is.

Utána lehet nézni hogy mekkora munkaerő hiány van Dunántúl-on,pedig itt a fizetések elég magasak,cégek a szállást is biztosítják,támogattják,önkormányzat is ad lakhatási támogatást stb anyám kínja...

Csak meg kell mozdulni tenni kell valamit érte,mert a munka nem fog odamenni hozzád.

"nagyon erős vagy hogy kitartottál és megszerezted :) büszke lehetsz magadra"

Sajnos ezt nehéz büszkeségként megélni,amikor nem veszed nagyon hasznát.

Most másba kezdek bele.

Sajnos itthon a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása még nagyon gyerekcipőben van,vagy úgy általában a mentális beteg emberek emberszámba vétele.

22-es, én is mentális gondokkal küszködöm. Most raktam le nyáron egy logisztikai OKJ-t, de nehezen megy az elhelyezkedés, főleg, hogy ez a végzettség nem sokat ér.

De nagyobb probléma, hogy depresszióval és pánikbetegséggel küszködöm. Ha belépek a városba, már folyik rólam a víz, szédülök stb.

Sajnos a családom már ráunt, kicsit kibúvónak gondolják, mert nagyon régóta tart. Jártam pszichoterápiára, kicsit segített, annyit, hogy a tanulmányokat bepótoljam (érettségi + OKJ). Bár most is nagyon jó lenne, de mivel nincs keresetem és egy ilyen terápia nem egy fillér, sajnos nem jön össze...

Részmunkaidők között keresgélek, de az meg nem nagyon van, vagy nem jeleznek vissza...

Minden napom egy pokol, mert a társadalom az ilyen embereket kb. féregszámba veszi, elég csak megnézni az itteni mentalitást... Nem dolgozol, dögölj meg... Nem tudják, mi zajlik le egy ilyen emberben...

Felkelek, és rögtön minden rám zúdul, hogy már a családom megvető pillantásaival kezdődik a nap... Régen sokat segítettek, vittek magánorvoshoz, de érthető, hogy már nem várhatom ezt el 24 évesen férfiként...

De jelenleg az is nehéz számomra, hogy a városba bemenjek :'(

Ha gondolod, írj privátot, szívesen meghallgatnálak, nem ismerkedni szeretnék vagy ilyesmi, csak fantasztikus érzés, amikor sorstársakkal találkozik az ember.

Minden jót!