Kedves képzett, tartósan munkanélküliek? Ti hogy bírjátok lelki erővel azt, hogy bár képzettek vagytok, folyton elutasítanak a cégek, vagy válaszra sem méltatnak?
Sziasztok. Kérlek, adjatok tanácsot, hogy hogyan tudjátok megőrizni a hiteteket? Mi tart meg belül titeket, amikor már iksz hónapja, vagy éve munkanélküliek vagytok? Egyáltalán: hogyan maradtok életben?
Itt már nem arról van szó, hogy diplomásként a szakmámon belül nem találok állást, hanem arról, hogy semmilyen állást sem találok. Ha egy „egyszerűbb” munkára adom be a pályázatomat, oda túlképzett vagyok és az a bajuk. Ha a szakmámon belüli helyre pályázok, akkor meg az a munkáltatók baja, hogy nincs elég gyakorlatom és miért csak középfokú nyelvtudásom van. Szerintetek van kiút ebből az egész helyzetből? Ha igen, hogyan találtátok meg? Hogyan maradtok kiegyensúlyozottak, amikor minden fontos dolog összeomlik körülöttetek? Válaszaitokat köszönöm szépen előre is!
Mi a szakmád mégis?
Amúgy a diplomám nem ért semmit, így belekezdtem egy szakmába, amiben meg el tudtam már helyezkedni 1,5 év után.
kicsit füllentgetni kell
egy alacsonyabb aliberű m.helyre nem kell megmondani, hogy van diplomád
ahol azt mondják nincs gyakorlatod, azt kell mondani, hogy de van
nekem a Tudalatti csodálatos hatalma c könyv és a Titok c könyv segít rengeteget, valamint ha kényszerhelyzetbe kerülök, érdekes ha az "életem" múlik rajta, akkor találok mindig munkát...szóval valahogy pánikhelyzetekben is mindig történik valami jó velem.
UGYANEZ történik velem is. Diplomás vagyok, keresett szak, el lehet vele helyezkedni. Vagy 10 üres hely volt a városban, mégse vettek fel. :( Mert nincs semmi protekcióm. És persze gyakorlatom sincs, abba mindig belekötnek, de ha egyszer nem vesznek föl dolgozni, akkor hogyan legyen?
Az elején még nagy lelkesen kerestem állást, később már belefáradtam, borzasztó volt átélni a sok elutasítást. És nézhettem végig, hogy bezzeg az ismerőseimnek sikerült munkát találni.
Azóta egy munkaügy által szervezett tanfolyamon vettem részt, amihez "járt" még pár hónap munkaviszony.
Épp most kaptam állást, de csak 3 hónapig.
Jó akkor lehet közmunkán élni,mert van 5% esélye hogy valami integetős sültmarha ismerős felismer a munkahelyen mielött kioktatnád hogy mit mondhat a főnök elött és mit nem.
3-4 évvel meg aki nem tud elszámolni annak diplomája van de magához való esze az semmi,már elnézést! Kb kapásból tudnék hazudni 5 hihető indokot hogy mi volt abban a néhány évben. De aki nem akar dolgozni az gyártja a kifogást és rinyál.
Közmunkát sem adnak ám mindenkinek, nálunk pl az sincs már, csak a protekciósoknak.
Nemcsak diplomával nehéz elhelyezkedni, látom ismerősi körben, ugyanúgy szenvednek szakmunkással, érettségivel, akinek sikerül valami az is ismeretség által.
Nem mondanám, hogy nem akarok dolgozni és csak a kifogásokat gyártom. Tényleg nem nagyon vesznek föl sehova, amennyi kis kehetőségem van, azt mind megragadtam. Most is dolgozni fogok, de csak 3 hónapig.
Állásinterjún meg nem nagyon érdemes hazudozni, mert állati könnyű belezavarodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!