Elenzed az abortuszt?

30 éves férfi vagyok. 3 éve házas és most várjuk az elsőt. Amíg nem szerettünk volna babát, néha gumival, néha kibújással védekeztünk.

A terhességi vizsgálatokon egy érdekes dolgot figyeltem meg. Minden vizsgálaton, ami a terhesség alatt zajlik, ellenőrzik, minden rendben van-e. Mi van ha valami nincs rendben? Mit tudnak tenni? Nagyrészt elvenni a gyereket. A legtöbb vizsgálat (amelyek nagy része nem olcsó) erről szól.

Ha idegesít a szomszéd kutyája mert hónapok óta egész éjjel ugatja a holdat és nem tudok aludni tőle, vagy akár a sajátom, és lelövöm, és feljelentenek, simán bevarrnak érte. Ha bárkit gyilkosság miatt bíróság elé állítanak, a legtöbben meg tudják magyarázni, miért is volt elkerülhetetlen a gyilkosság. Talán figyelembe veszik mint enyhítő körülmény. De nem mentenek fel, még akkor sem ha az áldozat down-kóros volt.

Mélységesen ellenzem az abortusz minden formáját. A magzat semmivel sem kisebb rendű lény, mint a szomszéd kutyája, vagy a törtető kollégám a munkahelyen. Sőt, a saját vérem.

Jogom van eldönteni, mikor szülessen? Talán a tulajdonom? Felelősséggel tartozom érte, de nem a tulajdonom, nem rabszolgám, nem tárgy, élő másik személy. És mi van, ha még önállóan nem életképes? Mégjobban rám van utalva, de ettől még érző és létező emberi élőlény, aki küzd az életéért, mint bármelyik kis egysejtű.

Ha végképp lehetetlen felnevelni egy gyermeket, arra akkor sincs jogom, hogy az élettől megfosszam. Ha örökbe adom, és szerető családja lesz, boldog élete lehet. Még ha állami nevelést kap is, lehet boldog élete, de ki vagyok hogy eldöntsem, vajon megérdemli-e az életet? Biztos vagyok benne, hogy nincs semmilyen elfogadható érv arra, hogy valaki a saját vérét legyilkolja, bármilyen sajnálatos és rendkívülinek látszó nehézség is tornyosul előtte.

14-16 éveseknek:

A felnőttek felelőssége, hogy megtanítsák mit mikor mire kell használni. A szexet igen is a házasság keretein belül kell megélni, és erre lehet készülni lelkileg. Ha ez nem megy, és becsúszik a baba, akkor sem lehet egy gyilkossággal mindent helyretenni. Itt az örökbeadás, vagy a család segítsége megoldás lehet, sok ismerősöm van aki sokszor hálás gyermekéért, hogy mikor hezitált tinikorában, mégis megtartotta.

Betegség a láthatáron:

Van jónéhány beteg ismerősöm, akik bár fogyatékkal élnek, mégis sokkal több szeretet van bennük mint bármelyik "normálisban". A teljesítmény-társadalomba talán nem illeszkednek be az elsők közé, de talán éppen abban segítenek, hogy egy kicsit a fontos dolgokra is figyeljünk. Ha pedig egy élő fogyatékost nem lehet fogyatéka miatt lelőni, miért lehet egy magzatot? Van jogom és tudásom eldönteni, mennyit ér az élete?

Nem tudom eltartani:

Ez a legrosszabb kifogás. Végre, születne egy talpraesett gyerkőc, akinek nem nyalják fényesre a poppantyúját, nem veszik meg neki rögtön a legújabb iPodot, hanem megtanulna saját erejéből kilépni, tenni, de ez ugye sérti a büszkeségünket. Ezerszer annyit jelenthet egy gyermeknek a szeretetben eltöltött idő mintha mindenben követné a legújabb trendet. Ettől kevesebbet ér az élete?

És mi van ha 10 éves a gyermek és kitesznek az állásomból. Akkor sem lőhetem fejbe, hogy nem tudom eltartani. Ki lehet biztos ma, hogy nem lesz anyagi problémája? És ha éppen most az van, feljogosít a gyilkosságra? Inkább megteszek mindent, hogy javuljon a helyzet ha kilátástalan, de gyilkolni nem gyilkolhatok.

Jogom van a testemhez:

Tessék elmenni fodrászhoz, maníkűröshöz, vagy lehet fitnesszelni ahogy tetszik. A baba nem a Te tested, sőt még nem is a tulajdonod. Csak egy esély hogy visszaadd amit a szüleidtől kölcsönkaptál, a gondoskodást, vagy még többet.

Megerőszakoltak:

Nem vitatom, hogy ez egy hatalmas krízis egy nő életében. Azt sem, hogy végtelen undor fog el ennek az életnek minden megnyilvánulásától. Az az élet viszont aki fejlődik, minderről semmit sem tud, és semmit sem tehet. Semmivel sem bűnösebb vagy hibásabb az az élet, mint bármelyik anyaméh gyümölcse. Az örökbeadás talán itt lehet

a legcélravezetőbb és érthetőbb reakció. A gyermek megölése viszont pont annyira jogtalan mint más esetekben, mivel semmiről nem tehet.

Jogom van eldönteni mikor legyen baba:

Van egy biztos módszer, ami beválik... Ha ez nem megfelelő, vállalni kell az esetleges következményeket is. Egy normális házasságban egy gyermek nem jöhet annyira rosszul, rosszkor, hogy meg kelljen ölni. (Azon kívül sem, de ott meg nem kell alkalmat adni rá)

Az egy dolog, hogy erkölcs terén mi magunk nem halgattunk a szüleinkre. A megoldás viszont nem biztos hogy az, hogy legalizáljuk a lázadásunkat, és bárki életén keresztül elfogadhatóvá tegyük. A jövőt nem biztos hogy a végtelen teljesítményhajhászásban kellene keresni, talán a gyökereket kellene elővenni és megérteni. A legkönnyebb azt mondani, régen milyen begyepesedett maradi emberek voltak, de ma felvilágosodtunk, XXI. század van, fejlődés. Lehet hogy mobil nem volt régen, de az emberi természet semmit sem változott. Nincs új a nap alatt. Ugyanazt az utat járjuk mint a Római birodalom, ugyanarra a sorsra is jutunk...