Hogyan lehet saját otthonom?

Vagy szobát lehet bérelni, lakótársat keresni, ha a tulaj engedi. Sok nálad idősebb és anyagilag jobban álló ismerősöm is inkább társbérletbe ment, hogy tudjon félrerakni.

Az is igaz, hogy vidéken többet érne a pénzed a lakáspiacon is meg sok helyen a boltban is. Ha nincs napi szintű kötődésed Budapesthez, érdemes lenne elgondolkozni ezen is.

És hát sajnos pályát is lehet váltani. A legtöbb tanárt felveszik irodai munkára. Így ha értelmes vagy, tudsz egy nyelvet úgy-ahogy középfokon, jó a helyesírásod... valószínűleg be tudsz tanulni arra, ami szoftver vagy termékismeret... stb. szükségeltetik még.

Vállalkozást is meg lehet próbálni, eőbb meló mellett, akár a magántanítással, akár más szolgáltatással, amihez nem kell tőke, ha van jó ötleted, tehetséged valamihez.

Pároddal együtt vegyél lakást. Hitellel megtámogatva, zsebből nem sokan tudják kifizetni.

Gondolom az ismerőseid sem egyedül vesznek családi házat.

"Családi segítségem nincs és örökölni nem fogok soha, mert a szüleim kitagadtak, amikor megtudták, hogy leszbikus vagyok."

Az örökségből kitagadáshoz nagyon nyomós ok kell, ez egy jogi eljárás, nem úgy megy, hogy apuka meg anyuka a hasára csap, hogy akkor te most nem kapsz semmit. Szóval ha az áldott szüleid véletlenül elpatkolnának, akkor ne hagyd magadat. Persze a nyomrultak ettől függetlenül elajándékozhatják meg kijátszhatják a vagyonukat más rokonokhoz sajnos.

Egyébként a válasz: tanárként egyedül nagyon keservesen sokára és nagyon keservesen rossz ingatlant tudsz majd venni a fővárosban. Ha mindenhol ugyanannyi a tanárok fizetése - és úgy tippelem hogy ugyanannyi - akkor én hagynám a csudába Budapestet.

"Közben nem veszik észre azt, hogy ugyanazok próbálják elhitetni velük, hogy nekik ITT nagyon rossz az életük, mert nem tudnak 28 évesen tanári fizetésből lakásra eleget félretenni, akik közben meg nyomatják, hogy bezzegnyugaton senki nem akar lakást venni, itt is ugyanúgy mindenkinek bérlakásban kellene laknia, mint ott."

Közben te meg azt nem veszed észre, hogy ugyan a kérdés a lakásról szólt, de a leírásból az látszik, hogy ekkora fizetésből NEM LEHET EGYRŐL A KETTŐRE JUTNI. Érted? Egy tanár, 2024-ben, Közép-Európában most jutott el a karrierje csúcsára azzal, hogy félre tud rakni rongyos havi NEGYVEN ezer forintot. Az mi? Ha véletlenül el kell mennie fogorvoshoz - nyilván államiba nem fog tudni - akkor gyakorlatilag ennyiből nem jön ki egy kezelés. Ha el kell menni orvoshoz - államiba nem fog - akkor ennyi egy VIZIT. Nem a kezelés, az hogy rádnéz az orvos. De akkor még soroljam? 40 ezer forint kettő kisbevásárlás kb. Ha elromlik otthon bármi, 40-ből lassan már egy lakáshoz kijövő szaki által elkért pénz se jön ki!

Nem a lakás itt az elsődleges probléma. A "bezzegnyugaton" a legcsövesebb gyári melós megél egyedül a fizetéséből. Ott se lesz lakása, de az élet más területein tud előre haladni ettől függetlenül. Itt ez meg a tengődésre elég.

Aztán persze csodálkozik mindenki, hogy hát fogy a magyar. Persze hogy fogy b..szdmeg, mert szerinted az a normális, hogy az ember pofájába vágod, hogy ő aztán egyedül ne akarjon lakást (tízezrével épültek a garzonok, azokban biztos ötösével kéne lakni), de azért gyereket gondolom vállaljon, miközben lényegében éppen csak képes az önfenntartásra.

Sajnos nagyon elszomorító helyzet alakult ki az utóbbi 5-10 évben a lakáshelyzetet illetően, bár megemlítendő a lakásrendszer instabilitása részben a rendszerváltás utáni politikai bagatellekre is visszavezethető, és 30év alatt sem sikerült helyrehozni a rossz döntéseket.

De mondok mást: Miben változna a helyzeted ha mondjuk másfélszer ennyit keresnél ami kb. netto 550ezer? Könnyen belátható hogy akkor sem lenne lényegesen jobb a helyzet. El kell fogadni hogy ilyen a rendszer, és amíg azt bizonyos "kedvezményezett" körök éltetik -beleértve a saját vagyonuk gyarapodása érdekében generált elnyomást is- addig nem lesz változás. A legkülönbözőbb szabályozásokról nem is beszélve, amelyek az élet számos szakterületen további -a rendszert éltető- köröket vagyonosítja (a közjó és a nép kárára).