Hogyan lett házatok/lakásotok?

"Ha 50 milliós lakásban gondolkozol már most, akkor soha nem lesz lakásod."

🤣

Hát miben gondolkodjon, amikor munkalehetőséget kínáló városban ennyiért is csak 1,5-es felújítandót kap?

Hihetetlen elszálltak az árak. Amikor 120 nettót kerestem még 5-6 millió volt egy 2 szobás panel.

Most hogy 500 a nettóm, ugyanaz 60 millió.

Volt valamennyi sógorom meg adott kölcsön.

Egyszobás lakás volt

Örökölt lakásban élek.

48m2

2 szobás

nagyszülők volt tégla lakása

Apu megörökölte

Ő pedig nekünk adta,nekem és az öcsémnek.

Öcsémmel akkor úgy állapodtunk meg,hogy kifizettem őt.

2016-ban 17 milliót ért felbecsülve a lakás, ennek az összegnek a felét kifizettem a testvéremnek( nem sokkal volt több megtakarításom).

Így lett 1/1 enyém a lakás

Utána a következő években pedig fokozatosan felújítottam a lakást.Amire épp pénzem volt azt a helyiséget szobát újitottam fel.

Az öcsém pedig a kifizetésemmel,a félretett pénzével+hitellel vásárolt egy családi házat a feleségével közösen.

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__alberlet__12352301-fi..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__egyeb-kerdesek__11949..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

https://www.gyakorikerdesek.hu/otthon__ingatlan-vasarlas-ela..

Ez a találati listának csak az első 5 oldala, és ezután minden ilyen kérdésre ezt befogom másolni, mert az oldal úgy működik, hogy ha megfogalmazol egy olyan kérdést, amit már feltettek, akkor találati listát kapsz, mielőtt kiírnád a kérdést, hogy esetleg nem tették-e már fel ezt a kérdést. Heti rendszerességgel felmerül a kérdés!

A válasz pedig összegezve az, hogy irreális elvárásai vannak a korosztályodnak, hogy spórolt pénzből ingatlant vásárol. Pénzt spórolni az önerőre kell, majd hitelt kell felvenni, úgy lehet saját ingatlant vásárolni. Így vásároltak saját ingatlant a szüleink is. A 2000-es években, volt egy gazd.világválság, ami miatt sokan a hiteleiket nem vagy csak nehezen tudták fizetni, e kor gyermekei gyak. ezen nevelkedtek, hogy a hitel rossz, veszélyes, az életedre törhet. Nem csoda, hogy így gondolkodik a korosztályod, hogy neki sose lesz saját ingatlana, meg hogy egyáltalán miként tegyen félre, meg előre kiszámolja hány évig kell spórolnia ahhoz, hogy a jelenlegi ingatlanárak mellett összejöjjön a gempa egy lakásra. Saját lakás vásárlása sosem így működött, hogy félreteszek és felreteszek évek alatt annyit, amennyi egy lakás ára! Ez nem működött régen se, most sem működik, nem működött a fejlett országokban soha! Sőt a lakásokra jellemzően ketten spóroltak, és ketten vállaltak hitelt is, nem egyedül. Egy életre összekötötte ezeket az embereket a nyomorúság, amennyiben csak a nyomorúság kötötte őket össze, így ezt tanulságként éli meg a korosztályod és egy pillanatig nem szán energiát arra, hogy a kapcsolata a másik féllel partneri viszony is maradjon, a jóban bír csak a másikkal partner lenni, a rosszban nem, abból azonnal kilép, mert anya/apa is ott b....ta el! Mindent e köré épít, hogy nem lesz örökké együtt a másikkal. Szóval megértem, csak éppen így, ebben a formában viszont elkell fogadni, hogy így sehogy. Ha nem örökölsz ingatlant, ha nem szakad rád egy kisebb-nagyobb nyeremény, ha kiemelkedően jólfizető a munkád (tök mindegy, hogy az itthon az, vagy külföldön és utánamész), akkor merőben más életvitel folytatása szükséges ahhoz, hogy saját ingatlanra szert tegyél.

Egy dolgot nem értek, miért nem a szülőket kérdezitek? Szülők, haverok szülei hogyan jutottak saját ingatlanhoz. Egyedül jutottak hozzá vagy ketten spórolták meg? Milyen állapotú, felszereltségű ingatlanhoz jutottak? Építettek vagy vásároltak? Adtak-e bele a szülők vagy sem, ha igen mennyit és az akkor kb. mennyit ért? Ha építettek avagy felújítottak, addig hol laktak? Milyen felkészültségi állapotban lakták be az ingatlant? stb. stb. Erről érdemes beszélgetni a szülőkkel és érdemes egyébként tanulni tőlük! Én úgy látom, hogy jellemzően a gyerekek csak a készt látják, hogy a szüleik és/vagy mások szülei milyen ingatlanban laknak, az útra, amin odajutottak, nem kíváncsiak.

Előre szólok, hogy ez hosszú lesz, akit terhel az olvasás, az itt végképp hagyja abba, nem akarok halálba terhelni senkit sem!

Szüleimnek mindkettőnek a 2. házasságából vagyok én, mint közös gyerek. Apám 16 évesen fogta magát és elment dolgozni Csehországba, ellődörögte a fiatal éveit, megházasodott, együtt éltek anyóssal és apóssal egy házban, annak 2. szintjén, ott született 2 gyermek. Elvált, azonnal hazaköltözött a szüleihez.

Anyám munkásszállón kezdte önálló életét, évekig lakott ott, közben spórolt, összejött az első férjével, vásároltak egy telket, amire építkezni kezdtek. A telket anyám vásárolta és nem a spórolt pénzéből, hanem adott neki az apja 40 ezer forintot. A telek vidéken, megyeszékhelytől 10km-re. Ez a 40 ezer ma kb. 5M forintnak felel meg, azaz egy petákkal nem drágább itt ma egy építési telek, mert ma kb. ennyibe kerül ugyanezen településen egy építési telek. Ennyi pénze egyébként lett volna anyámnak, de az öreg akart neki segíteni mindenképpen, így ennyivel beljebb voltak, azonban úgy indult a dolog, hogy anyám veszi meg.

Erre építkeztek több éven keresztül, a téglát úgy szerezték be egy elbontandó középületből, az épületet elbontották, a téglákat Ők elvihették, így mind a ketten munka után du. 4-től a helyszínen téglát pucoltak este 8-ig, amíg láttak. Majd 1 hét után felpakolták kocsira és elhozták. Apránként épült a ház, úgy, ahogy összejött rá a lóvé. Egy szobát a 2. évre készre csináltak és ebbe betudtak költözni, onnantól kezdve az albit már nem kellett fizetni, így többet tudtak félretenni. Tehát laktak egy házban, ahol 1 szoba kész volt, budi a kertben majdani fürdőszobának szánt helyiségben meg egy lavór. Anyám mindig meséli, mert sosem felejti, hogy télen a lavórban felkellett törnie a jeget, hogy arcot tudjon mosni mielőtt elindul melóba.

Kész lett a ház és pár év múlva el is váltak és itt nem ilyen nézeteltérésekre kell gondolni, ami ma váló ok, a férje masszív alkoholista volt. Eladták a házat, anyám ismét albérletbe költözött, majd megismerkedett apámmal, aki akkor az anyjáéknál lakott, épp váláson volt túl, kb. ez hozta össze őket.

Eldöntötték, hogy vesznek egy lepukkant házat és felújítják, ugyanabban az utcában, ahol apám szülei laktak. A vételárat nyilván anyám tette le, apám a házon dolgozott leginkább, abba tette bele a részét, meg az anyagba a fizetésének egy részét. Eldöntötték, hogy összeköltöznek apám szüleinél, hogy anyámnak albérletet ne kelljen fizetni, így több pénz marad meg. Tavaszig apám a melléképületet helyrerántotta olyan állapotba, hogy ott éppen lehet aludni. (Ez egy összeszögelt fa bódé volt.) Oda is költöztek, mert öreganyámnál még ennél is szűkösebben voltak, így gyak. rosszabb nem volt a helyzetük.

A ház a télig elkészült olyan állapotba, hogy abba belehetett költözni, de ezt nem úgy kell elképzelni, ahogy azt ma képzelik el, hogy kulcsrakész. Ebben a házban laktunk '88-2000-ig.

99-ben tetőhéjazat csere volt, mert hullámos volt a tető (öreg parasztház), nem kevés pénzt költöttek el rá szüleim (ilyenkor számla, meg munka mögötti felelősség nem volt, az egy más világ volt!) 2000-ben eladták szüleim a házat, az oka az volt, hogy anyám jött haza melóból, felnézett a tetőre és az ismételten hullámos volt, így úgy nyitott ajtót otthon, hogy ránézett apámra és azt mondta, hogy innen elköltözünk b....meg, ha te nem akarsz, akkor maradsz, de én elmegyek.

Így hát máshová költöztünk, egy új, de még csak szerkezetkész házba. Egy szoba volt, ami kész volt és a konyha volt még olyan állapotban, hogy legalább betonos volt az alja. Tavasszal költöztünk. Nővéremmel egy szobában éltünk, anyámék kvázi a padlástérben egy fóliával leválasztott helyiségben, mert k....ra hideg volt a tavasz. Budi a kertben, fürdés lavórban, vízmelegítés sparhelten, így éltünk őszig. Őszre jutottunk el odáig, feszített tempóban (apám nem is járt dolgozni, csak a házon melózott) hogy minden helyiség leburkolva (filccel, ma már azt se tudják mi az, a konyha meg linóleummal) és a fűtés, a fürdőszoba kész volt, de még mindig csak 1 szoba volt.

A pénz elfogyott. Anyámék a nappaliban aludtak 3 évig. 3 év alatt jött össze némi pénz, ill. kölcsönt is vettek fel, így lett kialakítva két szoba a tetőtérben és így lett kívül levakolva a ház. Ezalatt az évek alatt kaja zsíroskenyér vagy vajas kenyér és semmi más! Főzni is kimondottan olcsó kaják, jellemzően tészta, krumpli, ilyesmi. Ez a közös sztorink, anyám gyak. 78-2005-ig építkezett! Apám kicsit megúszósabb volt, Ő csak 87-2005-ig!

Nővérem emiatt a csóróság miatt igyekezett minél hamarabb önállósodni, így Ő már 18 évesen az akkori párjával közösen vettek házat, hitelből. Hááát még az esküvő előtt szétmentek, a hitelt átvállalta az akkori párja, és nővérem gyak. kilépett ebből az egészből aprópénzzel.

Pár év alatt összeszedett önerőt egy lakásra és megvásárolta, amit 40 éves korára sikerült is törlesztenie, ez egy garzonlakás, persze nem ebben lakik, de az övé, nem adta el.

Összejött a jelenlegi élettársával, 30 éves kora körül, és azóta együtt vannak, hitelből vásároltak közös lakást maguknak, amit valószínűleg 60-65 éves korukig törleszteni fognak. Külföldön vásárolták, szóval ott nem tudsz le egy hitelt egyhamar, mert az összege olyan magas.

Én '16-ban tudtam csak megvenni a saját házamat, mivel másra nem lett volna lehetőség, így külterületen, de egyébként a várostól kb. 5 perc autóútra, a buszmegállótól meg 900 méterre, egy pici ház, egy átlagos lakásmérettel ér fel. Ezt újítgattam fel, meló mellett, gyak. a 4 fal maradt a helyén. Hozzá is építettem, tavaly jutottam el odáig, hogy belül kész van, kívül van vissza a homlokzati hőszigetelés, ill. egy terasz épülne még elé, távlati tervben az is benne van. Itt szakember egyedül az ablakos volt, mert azt nem tudod kikerülni, egyedi méret esetén szükséges. Hitel is lett felvéve, de a vételár olyan kedvező volt, hogy az megvolt viszont önerőből. Én építettem hozzá sajátkezűleg, én burkoltam, gletteltem, én festettem, én szereltem a villanyt, a vizet. Gyakorlatilag mindent. Mindent youtube-ról tanultam meg, egy egy munka előtt hónapokat szántam arra, hogy megtanuljam mit, hogyan kell szakszerűen csinálni, leszerelni.

Szóval így!

A feleségemmel 25 éve összespóroltuk a 30% önerőt és vettünk egy garzont hitelre amit apránként felújítottunk. Rá nyolc évre eladtuk a garzont és egy 70 négyzetméteres panelba költöttünk. Innen 6 év múlva elköltöztünk egy újépítésű lakásba. Közben kihasználtuk az összes létező állami támogatást és a lakáshitelt is kifizettünk.

Most van egy kb 80-90 milliós lakásunk és 3 gyönyörű gyerekem.

Ahogy a legtöbb embernek is lett: évekig tettünk félre önerőre, majd családi segítséggel, hitellel lett egy kicsike lakásunk a párommal. Aztán amikor a tartozást kifizettük és gyűjtöttünk még pénzt akkor költöztünk nagyobba, majd újabb évek után építkeztünk.

Mindig próbáltuk a lehetőségeinkhez képest megvenni a legjobbat és nem egyből a majd legjobb lakást akartuk, hanem ami akkor elviselhető és javítottunk rajta mielőtt eladtuk. Az építkezés sem lett azonnal készen, még 10 év után is volt amit akkor készítettünk el a házban, mert addigra lett hozzá elég pénzünk, addig meg voltunk nélküle is.

3 gyerek van, de nem vettünk fel hozzá támogatást, egyedül lakáskasszánk volt, abban volt a hitelhez támogatás. Így lassabb, mint egyszerre nagy hitellel megvenni a tökéletest, de nekünk most is meg van az ingatlanunk, jó pár ismerősünknek meg már nincsen meg mert nem tudták fizetni a hitelüket.

"Egy dolgot nem értek, miért nem a szülőket kérdezitek?"

Mert teljesen felesleges. Más kor, más gazdasági környezet, más preferenciák.

Férjem családja pl: kalákában építkezett minden papír nélkül feketén. Ma már ez ilyen formában elképzelhetetlen és 200ezer/m² a bünti.

A szüleim pedig önkormányzati bérlakásban kezdték, amit később akkori kor szerint is fillérekért vettek meg.

Bármelyikből tanulhatok, alkalmazhatom a jelenlegi helyzetre? Nem.

Egyébként van lakásom, de egyáltalán semmi közös nem volt a szerzési módban.

És ma ugyanazzal a módszerrel megint nem jutnék lakáshoz.

#18 Egyáltalán nem érted!

Nem a módszer a lényeg, hanem hogy miként lett pénz! Az nem változott, hogy az akkor is kínkeservesen nehezen, meg most is. Nem feltétlen az építkezésről van szó, sőt leginkább nem arról van szó. Arról van szó, hogy szülőktől lehet tanulni bátorságot, rátermettséget, és lehet kapni erőt, nem csak anyagiakra gondolok, lehet kapni erőt, hogyha ők véghez vitték, ha ők kibírták ezt, akkor én is. Tanulhatsz, és alkalmazhatod a jelenlegi helyzetre.

Azonban ha már szóbahoztad, sokszor elhangzik ez a téves információ. Nem igaz az, hogy ma nem lehet kalákában építkezni. Annyi módosulás történt, hogy ebből a körből ki van zárva az ismerős, barát, szomszéd stb. tehát a kalákában való építkezés során csakis rokon vehet részt, vérrokonságon kívüli kör lehet pl. a rokonaid házastársai. Tulajdonképpen a kalákában építkezésnél való visszaéléseket védték ki ezzel, hogy nem mondhatod a meghívott, feketén dolgozó melósra, hogy hát Ő haverom vagy itt lakik egy utcával lejjebb. Szocializmusban való kalákában építkezésnél bárki részt vehetett az építkezés során, azonban egy felelős műszaki vezetőnek ezt felügyelnie kellett. Jelenleg csak családtag vehet részt. A családtagok között, ha minden egyes munkafolyamatra jut szakképesítéssel rendelkező személy, akkor a többi személy beleértve téged és más családtagodat nem szükséges rendelkeznie szakképesítéssel, a munkafolyamatban részt vehet, azt segítheti a munkájával. Magyarul, ha egyik családtagod pl. villanyszerelő, akkor te is, meg pl. testvéred, más rokonod is dolgozhat mellette, vésheted a hornyokat, húzhatod a vezetéket, stb. stb. Amennyiben nincs szakképesítése adott munkakörhöz vagy akár egyikhez sem egyik rokonnak sem, abban az esetben egy fővállalkozó kivitelezővel ha kötsz egy kivitelezési szerződést, építheted te magad is a házat, csak a kivitelező vállalja érte a felelőséget és neki kell tulajdonképpen irányítania téged, mit hogyan csinálj. Ezen felül szükséges egy felelős műszaki vezető is, de a felelős műszaki vezetőt a kivitelező bízza meg (tehát nem te, akkor sem, ha valójában te építesz). A felelős műszaki vezető nem összetévesztendő az építési műszakiellenőrrel (szakiellenőrrel), utóbbi az, aki konkrétan neked dolgozik, ha építtetsz, nem a kivitelezőnek dolgozik. Ennyiben változott kb. a történet.