Adósodjunk el egy életre, vagy tömjük tovább a tulajok zsebét?

A véleményeteket szeretném kérni. A lakhatási válságból szeretnénk kiutat találni. Nem GYIK alapján akarom az életem alakítani, de minden tanács hozzáad a képlethez és talán segít a végső döntés meghozatalában. Szóval (szerintem) 3 lehetőségünk van :

1. Kiköltözni külföldre és hagyni ezt az egészet a francba. Ott összeszedni önerőt és talán hazaköltözni(?)

2. Maradni albérletben, viszonylag jól élni, de egyre több pénzt más zsebébe pakolni. Várni a sült galambot.

3. Hitelből ingatlant venni, eladósodni és nyögni évtizedekig.

20-as évei végén járó fiatal pár vagyunk, jelenleg Budapesten lakunk albérletben. Én villamosmérnök vagyok, a párom gyógyszerész. A havi nettó bevételünk összesen kb. 1 Millió Ft. Fizetünk albérletre kb. 250 ezret, autót tartunk fenn és vannak azért hobbijaink, nyaralni/étterembe/szórakozni járunk. Ezek már szinte luxusnak számítanak, tudom. Ha megszorítjuk a nadrágszíjat akkor félre tudunk tenni fejenként 150 ezret is, de az utóbbi időben annyi extra kiadásunk volt (orvosi költségek, váratlan dolgok) hogy csak fogy a spájzolt pénz. Konkrétan egy ideje stagnál, pár milliónál nem tudunk egyszerűen többet felmutatni. Legfőképp az albérlet apasztja a bevételeket ugyebár.

Nagyon kicsi lakásban lakunk, de jó környéken, új építésű a tömb. Nagyon szűkösen vagyunk, már élhetetlen kategória, annyi cuccunk van bezsúfolva ebbe a kis garzonba. Szeretnénk 2 szobásba költözni, de olyan árak vannak, hogy ennyit egyszerűen fájna a szívem kiadni havonta. 1,5 havi tanári fizetést egy (még mindig kvázi lyuk kategória) lakásért nem vagyok hajlandó kicsengetni. Milliókkal tömjem annak a zsebét, aki ezért nem tesz szinte semmit? Rengetegen vannak akik csak örököltek egy lakást és élnek mint Marci hevesen a plusz pénzből. Ehhez nem asszisztálok. A COVID alatti árakat még reálisnak tartottam, akkor 130+rezsit fizettünk egy 2 szobás zuglói lakásért, de onnan el kellett jönnünk. Közben az árak embertelen szintre lőttek ki.

Marad a hitel és a “saját” ingatlan? Önerőnk meg nincs, mert öntöm valaki más zsebébe a pénzt (3 év alatt 6 milliót). Vicc, a jelenlegi bérelt lakás értékének kb. 15%-át(!) már átpakoltunk a tulaj számlájára! Döbbenetes haszon van ebben. Az árak meg a csok+ miatt még feljebb fognak menni, tovább gazdagítva a harácsoló tulajdonosokat. Gyereket nem akarunk vállalni, így a babaváró és társai kiestek. Viszont jövőre 10% önerővel, az alapkamat csökkenésével jobb konstrukcióval tudunk majd hitelt felvenni. 250 ezres törlesztővel már egész nagy összeget fel fogunk tudni talán. Van erre esély? Mert a fizetésünk csak nőni fog, a törlesztés egyre könnyebb lesz. Járható ez az út vagy túl kockázatos?

Vagy a legdrasztikusabb, hogy hagyjuk az egészet és kiköltözünk külföldre. Fiatalok vagyunk, beszélünk nyelveket, versenyképes a diplománk. Ott félre tudnánk rakni annyit, hogy itthon tehermentesen vehetnénk egy kis lakást. Aztán kiadnánk albérletbe addig amíg meg nem unjunk a külhoniságot. Harácsolók lennénk mi is :D

Mit gondoltok, melyik a legracionálisabb opció? A való életben mennyire működik az amit magamban felvázoltam?