Mi a véleményetek az ateizmusról?

Na ez már nekem sok.

Ennyi vallásüldözővel nincs is értelme vitatkozni.

Az összes szent egy rakás szar? Szerintem ezt csak azért írtad ide, mert magad is szentnek tartod, és nemrég néztél a tükörbe. Teréz anya is egy rakás szar?

Szerintem, meg teljesen reálisan látom a dolgokat.

Összekevertek mindent, meg hozzákapcsoltok olyan véleményeket, amikről halvány gőzötök sem lehet, hogy igaz, vagy nem. Általánosságban beszélni a szentekről, lehet, de ha felfognád a tetteik értékét, talán nem a tükörképed jellemzése jutna eszedbe minden véleménnyilvánításban. A bibliának is van eleje, meg vége, és az újszövetséggel megkapod a végső irányt. Nem a mózes követzéséről szól, hanem jézuséról.

Ha egy autógyártó úgy elemezné a rendelkezésére álló ismereteket, mint te a bibliát, akkor nem a legutolsó eredményekből indulna ki, hanem még mindig a kerék feltalálásánál tartana.

Az ateisták miért személyeskednek? Nincsenek érveik?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

"Dawkins maga mondta: agnostics are ateists without guts. (az agnosztikusok gyáva ateisták)"

- Ettől függetlenül azért egy nagyon okos ember. Csak amikor vallásról van szó, teljesen az érzelmei vezérlik, nem az esze.

Sokan, nemegyszer megjósolták már a vallás végét, nem minden alap nélkül, de valahogy a 21. század elején is úgy tűnik, mintha nem akarna beigazolódni a jövendölés. Ellenkezőleg: a vallás jelentősége az utóbbi huszonöt évben - Európát leszámítva - lényegesen megnőtt. Mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technológia fejlődésével (mely a racionális világnézetet lenne hivatott erősíteni) a spiritualitás egyre erőteljesebben van jelen a világ társadalmaiban?

A felvilágosodás gondolkodói ugyanis a kor tudományos eredményeivel sorra rengették meg az egyház sok évszázados tanításait, de Isten nemlétét bizonyítani nem voltak képesek.

Sokan úgy gondolták, hogy a vallás megszűnésével egy boldogabb világ köszön majd be, ahol a tiszta racionalizmus mintegy fáklyaként világítja be az emberiségnek az Igazságot kutató útját. A 20. század eleje jelenti az ateizmus fénykorát, amennyiben az 1917-es orosz forradalommal megalakul a világ első ateista állama, a Szovjetunió, ahol viszont az emberek között makacsul tartotta magát az istenhit, pedig a marxista elméletben a vallás „a nép ópiuma", amely a tőkések hatalmát legitimálja, ez pedig a szocializmus győzelmekor el fog tűnni. Ennek érdekében megszületett az elhatározás: a vallást el kell nyomni. Ezen cél elérése hol brutális kegyetlenséggel, hogy lágyabban történt, de az ötvenes évekre az ateizmus a Szovjetunió „államvallásává" lett, melynek megvoltak ugyanúgy a szentjei, ünnepei, templomai, mint egykor a keresztény egyháznak.

A hit az ember elemi szükséglete, enélkül élnie szinte lehetetlen; Isten nem léte ugyanúgy hit kérdése, mint a léte, bizonyítani evilági eszközökkel egyiket sem lehet.

Az ateizmus koporsójába a legtöbb szöget paradox módon éppen maguk az ateista rendszerek ütötték. A náci Németország és a kommunista Szovjetunió szörnyűséges tettei világítottak rá, hogy milyen az Isten nélküli világ. Bebizonyosodott, hogy állami szinten nem képes az ateizmus a vallásból eredő erkölcsöt pótolni, mivel azt a hatalom akármikor kihasználhatja saját érdekében