Mi a bizonyíték Isten létezésére?

Mert nem az volt a kérdés, hogy miben hiszel, hogy mi a bizonyíték?

Ha nincs semmiféle bizonyítékod, akkor pedig minek írtál?

Nem forgattam ki a szavaidat, csak rámutattam, mit takarnak.

Valójában te sem tudod igazán, mit hiszel, talán nem is gondolkodtál rajta, de így van.

A kérdést pedig olvasd el, légy szíves még egyszer, mert nem sértésként, vagy bántásként írtam le, hogy az, hogy te elhiszed a Biblia történeteit, az nem bizonyítja Isten létét, mert ugye ez a kérdés:

Mi a bizonyíték Isten létezésére?

"Mi a bizonyíték Isten létezésére?" Számodra? Számodra nincsenek bizonyítékok.

H számomra mik a bizonyítékok? A tapasztalataim. Ja, h ezek a te világképedben nem relevánsok az én személyes tapasztalataim? Én evvel együtt tudok ám élni. A helyén tudom kezelni azt a tényt, hogy kettőnk számára másképp nyilvánul meg a valóság.

Te képes vagy erre?

"kettőnk számára másképp nyilvánul meg a valóság."

Természetesen tudom és megértem, hogy az ember szubjektív lény, nem tud saját magától elvonatkoztatni minden esetben. Közömbös dolgokban könnyű reálisnak lennie, de ha egyszer befolyásolva van, akár saját maga által, akkor az érzelmei dominálnak.

Ilyen például a szerelem, amikor két ember kölcsönös vonzalma esetén csodálatos és nagyszerű dolgokat gondolnak egymásról, hja a szerelem vak, de nemegyszer előfordul, hogy elmúlik a szerelem, aztán a pálfordulás ellenkező végletbe csaphat át, egyenesen gyűlöletbe és ez is szubjektív érzés, mert igaz ugyan, hogy az ember változik, de annyira nem, hogy akit szerelmünk tárgyaként mindennél jobbnak véltünk, az hirtelen a legádázabb ellenségünk legyen, a gonosza gonosza, vagy az utálat netovábbja, mert mindkét érzelem túlzás és nem a valóságon alapul.

Te a valóságról írsz, az pedig csak a kívülállók számára nyilvánvalóak, akik nincsenek befolyásolva, akik nem a szerelem rózsaszínű szemüvegén keresztül szemlélik a dolgokat, de nem is a felfokozott ellenszenv vezérli őket.

Nekem nem ellenszenves a magát kontrollálni tudó vallásos, valójában alig érdekel, bár a vallási indíttatásból elkövetett szélsőségek, amik akár egy puszta ítéletalkotásban nyilvánulnak meg, az már nem lehet szimpatikus, továbbá az elmaradott erkölcsi nézetek terjesztése sem lehet korunkban elfogadható, arról nem is beszélve, hogy attól függetlenül, hogy a szerelmes érzelmei nagyjából érthetőek a számomra, azt nehezen viselem, ha bizonygatja nekem a szerelme tárgyának a kiválóságait, illetve nekem is azon a szemüvegen kellene azt látnom, amivel ő.

Természetesen ebben az értelemben nem vagyok rá képes, mert engem nem befolyásol az ő szubjektív véleménye, hiszen én tényleg a valóságot látom, ellentétben a hívővel, vagy a szerelmessel.

Amúgy meg az ateisták nagy többsége sokkal toleránsabbak a vallásosakkal, mint akár ők az ateistákkal, vagy egymással, mert nem tudnak a szubjektív érzelmeik alól elvonatkoztatni.

25-ös vagyok, megszólítva érzem magam

Ha véletlenül úgy értetődött volna a hozzászólásom, hogy én érveket kívánok Isten léte mellett felsorakoztatni, elnézéseteket kérem! Eszembe se jutna ilyen (1. nem is vagyok méltó, 2. az Istenkeresésnek és -találásnak nem módszere az ún. meggyőzés/térítés, illetve 3. a tapasztalatok megoszthatatlanok más emberekkel).

Leíródott vmi valami a billentyűzeted által, ami megmagyarázza, mi a fő különbség a világképeink között: "Egyébként nem hiszem el (1), hogy a te valóságod (egyik válaszoló) különbözne az enyémtől abban a tekintetben, hogy ugyanazok a fizikai, biológiai törvények vonatkoznak ránk amik lehetetlenné teszik a beszélő kígyókat és repülő angyalokat (2)." (Kiemelés tőlem.)

(1)-re azt kell reagáljam ismét, hogy a te hited/hitetlenséged az enyémet nem befolyásolja. Elférnek egymás mellett. A te hited negatív, míg az enyém pozitív, de nem akarok ezen lovagolni.

(2) a lényegesebb pont. Te adtál eszközt a kezembe, hogyan szemléltessem a döntő különbséget a világmodelljeink között, köszi. Rád, és a többi ateistára a fizikai és biológiai törvények vonatkoznak. Ezek a te világképedben az ún. szilárd tények, ugye. Rám a fizikai, a biológiai és a spirituális törvények egyaránt. Ennyi. Természetesen nem feladatom, hogy a spiritualitás mérhetetlenül átfogóbb és mélyebb valóságáról ismereteket közöljek azokkal, akik még a beszálló szintet se hozzák (mint pl. az Istenhit, emberi lélek létének értékelése, karma, mint életszabály léte és tisztelete stb). A törvény tartalmazza, hogy az úton mindenkinek magának kell elindulnia. H te üldögélsz-e, vagy az esetleges kacskaringós utazásra rászánod-e magad valaha, engem hidgen hagy. Amíg az indulás mellett nem döntesz, nem fogod tudni átélni és/vagy megérteni mindazt, amit a szellemi törvények követői és alkalmazó értenek, éreznek és tudnak.

Ismered a sztorit, hogy korának egyok legnagyobb tudósa, lord Kelvin mit mondott a levegőnél nehezebb tárgyakról 1885-ben? Hát azt, hogy nem repülhetnek. Most a reptéren mosolygunk rajta, ugye? Mit gondolsz, 134 év múlva hol fog tartani a tudomány, ha már most sejtjük, mi a newtoni fizika értelmezési tartománya? Tudod, Newton törvénye csillagászati és atomi-szubatomi szinten sem működik. Csak ebben a "hétköznapi" sávban, ahol a hétköznapi emberek élnek. Ha neked ez elég, nem bánom, de -engedelmeddel- nekem nem.