Isten létezése bizonyított! Megtudod cáfolni?
Az lenti elmélet az Iszlám hittan tudományából egy részlet, Isten létezésének bizonyítékaiból.
Logikai úton bizonyítja a Teremtő létezését, ezért csak logikai úton lehet azt megcáfolni. Természetesen az elmélet megcáfolhatatlan. Ha még is úgy gondolod, hogy képes vagy megcáfolni, vagy hogy logikátlan, akkor cáfold meg!
Véleményektől, kinyilatkoztatásoktól, visszakérdezésektől, érzelmi kitörésektől kíméljetek!
Válaszodat mindenképp támaszd alá logikai érvekkel!
1. Világunk létezése térbeli, az anyagból áll össze. Létezését, és változását idővel mérhetjük. Ezt az időmérést mindegy, hogy milyen egységekkel tesszük, például perc, óra, év...teljesen mindegy. A lényeg, hogy az idő az nem egy létező valami, hanem egy fogalom az idő mérésére.
Pl az autó 100km/óra sebességgel halad. Ami létezik az az autó, és az ő változása. Változása a helyváltoztatása, azaz haladása. Az idő az pedig egy mértékegység, azaz egy fogalom amivel mérjük, és jelöljük az autó változást, tehát nem egy létező dolog.
Tehát világunk létezése, és változása idővel mérhető, még ha nem is mértük, mert nem volt módunkba. Vagyis azért mert ezt a mérést nem tettük meg, attól még ezzel a ténnyel tisztában vagyunk. Viszont ha világunk változása mérhető, akkor annak egy bizonyos mértéke van. Mint említettem, teljesen mindegy milyen időegységgel jelöljük, a lényeg, hogy egy konkrét érték lesz ez a szám. Tehát ha mérhető akkor lenni kell egy kezdetnek is, ami a nulla lesz. Az az a pont amikor még nem létezett világunk, és ezért nulla az az idő egység, hisz még nincs mit mérni. A mérést csak onnantól lehetséges végezni, és számolni, ha van ami létezik, és mérhető. És ez a világunk.
A végtelenség viszont pont ezért fogalmi ellentmondás, mert az azt jelentené, hogy nem mérhető világunk változása. De ennek az ellenkezője pont az amit tapasztalunk.
Így viszont logikusan tudjuk, hogy más lehetőség nincs, mint hogy legyen egy okozó ami beindította világunk létezését! Azért mert az ami nem létezik, az saját magát nem hozhatta létre. De akkor jogos a kérdés, hogy akkor annak a valaminek, is kell, hogy legyen valami ami létrehozta, viszont így újra beleesünk a végtelenségi fogalmi zavarba. Tehát csak akkor lehetséges ez, ha az a valami úgy létezik, hogy nem mérhető rajta az idő! Ez viszont csak akkor lehetséges ha nem változik, azaz nem térbeli, mint világunk!
2. Világunk létezése térbeli, az anyagból áll össze. Változása egy kölcsönhatási folyamat. Világunk részei kölcsönhatásba áll egymással, és így születik egyik változás a másikból. Világunk minden egyes része ugyan abban a pillanatban, egy ok, és egy okozat. Ha viszont ez az ok, okozati láncolat a végtelenségig tart, akkor az azt jelenti, hogy soha nem tudott elkezdődni ez a láncolat, mert mindig szükség volt egy előző okozóra, de ez az okozó ugyan akkor okozat is, és így tovább. Ami azt jelenti, hogy világunk, és mi nem létezünk. Viszont mivel, hogy tudjuk, hogy világunk létezik, tudjuk, hogy van egy kezdő láncszem, ami csak okozó lehet!
3. Világunk változik, és létezik. Ha a végtelenség óta változik, az azt jelenti, hogy a végtelen mennyiségű változáson ment keresztül, hogy eljusson a jelenlegi állapotába. Ez viszont fogalmi ellentmondás, mert ez azt jelentené, hogy soha nem ért el ebbe az állapotába, amit saját magunk is tapasztalunk, mert a végtelent változásnak soha nem lesz vége, és így soha nem jutott el ebbe az állapotba világunk! Ez olyan mintha végtelen mennyiségű változáson kellene keresztül jutni ahhoz hogy ide jussunk, de annak soha nem lesz vége, így nem jutunk ide, tehát nem létezünk.
Ha valaki felteszi a kérdést, hogy mi szükség erre a kiinduló pontra/okozóra, hisz akkor ennyi erővel a világunk is lehetne egy ilyen örökkévaló okozó, akkor az azt jelentené, hogy világunk nem térbeli, nem változik, minden egyes része nem ok, és okozat egyszerre, és nem áll kölcsönhatásba egymással. Ez viszont a valóság, és tények elutasítása!
1.2.3.-as pontok következménye!
Egy olyan dolog létezése ami nem térbeli, nem változik, nem mérhető idővel létezése, nem áll kölcsönhatásba semmivel, csak okozó, azaz képes létrehozni anyagot, úgy hogy előtte nem létezett, és ezt hívják teremtésnek.
Tehát műszerekkel nem kimutatható létezése, nem látható szemmel, mert ezek a bizonyítási módszerek csak az azonos anyagi dolgokra alkalmasak, ahogy a szem is csak azt képest látni ami térbeli.
Ezért nem várja el az Isten, hogy csak akkor hidjél benne, ha látod, vagy műszerekkel kimutatod létezését, mert ez eleve képtelenség. Hisz nem térbeli, így nem mérhető távolságban hol van, és nem látható.
Viszont megtalálható az ő teremtett világán, és annak megfigyelésén keresztül, ha akarjuk!
Ne hagyd, hogy érzelmeid miatt megtagad az eszed!
Kérdező, várom a válaszaidat. Semmi vélemény, kinyilatkoztatás, meg amit még mondtál, nem volt a válaszaimban vagy a kérdéseimben. Te értetted félre. Tényleg dühítő vagy, ehhez képest még jól bírtuk néhányan. Vagy kezdj gondolkodni végre, vagy ne ragadj billentyűzetet inkább, mert visszataszító, amit csinálsz.
Amikor megtöröd magadat azzal, hogy jól felépített érvelések alapján elfogadsz egy sor igen nehezen betartható szabályt, és ráadásul (természetesen!) nem is sikerül sose elég jól, akkor nem egyszerűen csak önmagad ellen követsz el "valamit", nem egyszerűen csak a saját tévedésed következményeit viseled. Amikor szigorú vagy magadhoz, és ez a szigor nagyon kapcsolódik a "hogyan szabad élnem" kérdésköréhez, akkor valóságos istenkáromlást követsz el a viselkedéseddel. Azzal, hogy túlkorlátozod az élet áldásának rád eső részét. Nem akarlak bűnre bátorítani, de kell tévedned, és abból tudod, hogy jó úton haladsz, hogy kezdesz sokat tévedni, erősödik a sodrás, jó lenne lassítani. Pillanatnyilag ebben a stádiumban is lehetsz, sajnos nem tudhatom :)
Egy kis játékosság (vagy több) elkelhet ilyenkor.
"Az idő mérhetősége és a Kezdet létezése közt mi az összefüggés?"
"A végtelen fogalma és a világunk változásai közt mi az összefüggés?"
"Mi az összefüggés a végtelen mennyiségű, korábbi változás és a jelenlegi állapot lehetetlen volta között?"
Ami mérhető, annak van kezdete.
A végtelen logikailag nem védhető.
Képzeljünk el egy vaskockát (aminek tömege is van)... elkezdem felvagdosni, hiszen elvileg fel tudom végtelen részre szelni. A végtelen kicsi darabka tömege mennyi? Ha nulla, akkor a vaskockának nincs tömege, ha nagyobb mint nulla, akkor a vaskocka tömege végtelen.
Ugyanez a probléma esett megfogalmazás alá a 2. pontban (bár kissé körülményesen).
1. tételezzük fel, hogy az idő végtelen
2. ebből következik, hogy adott (és minden) pillanathoz végtelen idő alatt lezajlott események által jutottunk el
3. ebből következik, hogy jelen (és minden) pillanat elérése végtelen időt vesz igénybe
4. könnyen belátható, hogy végtelen idő alatt kialakuló események sosem következhetnek be
5. ebből következik, hogy vagy nem tartunk itt (ami nem igaz), vagy az idő nem végtelen
6. ha az idő nem végtelen, akkor kellett lenni egy olyan állapotnak ahol nincs idő (nincs mozgás, tehát anyag sincs).
7. ez tulajdonképpen a legstabilabb állapot - nincs, mi mozgatna, és nincs, mi mozogna... ebből az állapotból mégis kilendítette valami, aminek értelemszerűen anyagon és időn kívülinek kellett lennie.
"fizikai szempontból ugyanannyit jelent egy ateistának elfogadni a részecske öröklétét, mint Isten létét"
Csak azért mert nem érti, hogy paradoxon, hogy ne legyen kezdete a téridőnek.
21:38
Egy hónap és tizenöt nap. Ennyi telt el azóta, hogy feltettem a kérdést.
Természetesen azóta sem sikerült megcáfolni a bizonyítékot. Tisztában vagyok vele, hogy nem is lehet, és természetesen nem is ezért tettem fel a kérdést. A cél az ateizmus, és ateisták vizsgálata. Mit tesznek akkor, ha szembesülnek a cáfolhatatlan, gyakorlati, tapasztalati, és tudományos érvekkel.
Érdekes következtetéseket lehet levonni, de még sem új keletűek.
Először is az ateisták többsége valamilyen kudarc, vagy csalódás helytelen felfogása miatt vált Isten tagadóvá. Betegség, halál, stb.
De a legtöbbjükre jellemző, hogy nem tudják helyesen értelmezni a világ törvényeit. Éhezés, háborúk, gyilkosság, stb.
Ebből fakadóan Isten gyűlölővé válnak, mert Őt hibáztatják, a világ, és maguk szenvedéséért. De mivel képtelenek neki ártani, nem marad más mint tagadni a létét, azzal áltatva magukat, hogy ezzel árthatnak neki. De mivel nem tudnak neki ezzel sem ártani, nem marad más mint ártani azoknak akik hisznek benne. Mi.
Természetesen lelki gyengeségük, és tagadásukat valamivel indokolni kell, és erre használják a tudományt, ami persze sorra cserben hagyja őket, és ellenük fordul.
Ekkor történik az ami ezen a fórumon is történik. Szembesülnek a bizonyítékokkal, és ilyenkor mégis képesek olyan kijelentéseket tenni, ami szembemegy az ismert logikával, tudománnyal, matematikával még ha ezzel ki is nevettetik magukat.
Ez bizony lelki betegség.
Megoldás.
Semmi kép tudományos, vagy ésszerű úton. Ez nem lehetséges, mert nem ez az oka, tagadásuknak.
Inkább a szem felnyitása, és a józan paraszti ész felébresztésén keresztül látom a megoldást.
Kedvesnek, türelmesnek, és megértőnek kell lenni velük szemben.
De ne feledjük!!! Mi csak tanácsot adhatunk. A gyógyulás kulcsa az ő kezükben van!
Az Igazságos Isten vezessen minket a helyes úton, és bocsássa meg bűneinket!
"1. tételezzük fel, hogy az idő végtelen
2. ebből következik, hogy adott (és minden) pillanathoz végtelen idő alatt lezajlott események által jutottunk el"
Végtelen idő alatt lezajlott esemény? Te már nagyon megcsömörlöttél ezzel a témával úgy látom, helytelen a mondat amit leírtál, full nonszensz. Kb mint a feneketlen tó alján döglött béka gyorsúszik. (kitalálom, most jön az hogy csak nem értem)
Az tényleg nagyon sajátos irányba sodorja a "kísérlet" eredményét, hogy jónéhány tételed nem állja meg a helyét tudományosan semmiképpen. A végtelen fogalma se paradox. Szépen definiálható, és majd nálam okosabb emberek gyönyörűen összefoglalják, miért teljesen őrült az, aki a végtelenségig darabolt kocka darabkáinak a tömegét kezdi méricskélni, legalábbis a tömeg létét vizsgálni...
Megjegyzem: tekinthetjük bizonyítottnak, hogy "végtelenül kicsiny" tényleg csak a matematikában létezik, a tényleges, fizikai univerzumunk bizony rácspontnak tekinthető alkotóelemek sokasága, akár van anyag valahol, akár nincs. Ez egészen döbbenetes alátámasztása lehet az "univerzumunkon túli hatalmas" létéről szóló elméleteknek, de nyilván a vizsgálathoz minden tekintetben ici-pici, rövid agyú kis bolhacirkusz még a legnagyobb koponyáink világa is. Az ember se végtelen, legalábbis ami a testéből ered, az véges, akár a test maga (nem bizonyítom, nem kell elhinni:).
Amit én nem tudok megérteni: mi a baj a paradoxonokkal? Szerintem az egyik legjobb dolog, ami az elmével történhet, hogy egy paradoxonon át eljut valami megfogalmazhatatlan egységképig vagy -érzésig (vagy másig), ami nem is igazán kép, érzés, stb, hanem még ezeken is túl, amolyan időtlen és rém egyszerű ténylegesség. Itt mond csődöt a bizonyítás vágya, és itt kacsint a sok-sok megszelídült paradoxon a gondolkodóra vissza.
"Az tényleg nagyon sajátos irányba sodorja a "kísérlet" eredményét, hogy jó néhány tételed nem állja meg a helyét tudományosan semmiképpen. A végtelen fogalma se paradox."
Mindenhol megállja a helyét, és 100% tudományos, csak azért nem fogadják el, mert akkor el kéne fogadni Isten létét. Az ateizmus a dacból táplálkozik, és a tudomány köntösébe burkolózik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!