Isten létezése bizonyított! Megtudod cáfolni?
Az lenti elmélet az Iszlám hittan tudományából egy részlet, Isten létezésének bizonyítékaiból.
Logikai úton bizonyítja a Teremtő létezését, ezért csak logikai úton lehet azt megcáfolni. Természetesen az elmélet megcáfolhatatlan. Ha még is úgy gondolod, hogy képes vagy megcáfolni, vagy hogy logikátlan, akkor cáfold meg!
Véleményektől, kinyilatkoztatásoktól, visszakérdezésektől, érzelmi kitörésektől kíméljetek!
Válaszodat mindenképp támaszd alá logikai érvekkel!
1. Világunk létezése térbeli, az anyagból áll össze. Létezését, és változását idővel mérhetjük. Ezt az időmérést mindegy, hogy milyen egységekkel tesszük, például perc, óra, év...teljesen mindegy. A lényeg, hogy az idő az nem egy létező valami, hanem egy fogalom az idő mérésére.
Pl az autó 100km/óra sebességgel halad. Ami létezik az az autó, és az ő változása. Változása a helyváltoztatása, azaz haladása. Az idő az pedig egy mértékegység, azaz egy fogalom amivel mérjük, és jelöljük az autó változást, tehát nem egy létező dolog.
Tehát világunk létezése, és változása idővel mérhető, még ha nem is mértük, mert nem volt módunkba. Vagyis azért mert ezt a mérést nem tettük meg, attól még ezzel a ténnyel tisztában vagyunk. Viszont ha világunk változása mérhető, akkor annak egy bizonyos mértéke van. Mint említettem, teljesen mindegy milyen időegységgel jelöljük, a lényeg, hogy egy konkrét érték lesz ez a szám. Tehát ha mérhető akkor lenni kell egy kezdetnek is, ami a nulla lesz. Az az a pont amikor még nem létezett világunk, és ezért nulla az az idő egység, hisz még nincs mit mérni. A mérést csak onnantól lehetséges végezni, és számolni, ha van ami létezik, és mérhető. És ez a világunk.
A végtelenség viszont pont ezért fogalmi ellentmondás, mert az azt jelentené, hogy nem mérhető világunk változása. De ennek az ellenkezője pont az amit tapasztalunk.
Így viszont logikusan tudjuk, hogy más lehetőség nincs, mint hogy legyen egy okozó ami beindította világunk létezését! Azért mert az ami nem létezik, az saját magát nem hozhatta létre. De akkor jogos a kérdés, hogy akkor annak a valaminek, is kell, hogy legyen valami ami létrehozta, viszont így újra beleesünk a végtelenségi fogalmi zavarba. Tehát csak akkor lehetséges ez, ha az a valami úgy létezik, hogy nem mérhető rajta az idő! Ez viszont csak akkor lehetséges ha nem változik, azaz nem térbeli, mint világunk!
2. Világunk létezése térbeli, az anyagból áll össze. Változása egy kölcsönhatási folyamat. Világunk részei kölcsönhatásba áll egymással, és így születik egyik változás a másikból. Világunk minden egyes része ugyan abban a pillanatban, egy ok, és egy okozat. Ha viszont ez az ok, okozati láncolat a végtelenségig tart, akkor az azt jelenti, hogy soha nem tudott elkezdődni ez a láncolat, mert mindig szükség volt egy előző okozóra, de ez az okozó ugyan akkor okozat is, és így tovább. Ami azt jelenti, hogy világunk, és mi nem létezünk. Viszont mivel, hogy tudjuk, hogy világunk létezik, tudjuk, hogy van egy kezdő láncszem, ami csak okozó lehet!
3. Világunk változik, és létezik. Ha a végtelenség óta változik, az azt jelenti, hogy a végtelen mennyiségű változáson ment keresztül, hogy eljusson a jelenlegi állapotába. Ez viszont fogalmi ellentmondás, mert ez azt jelentené, hogy soha nem ért el ebbe az állapotába, amit saját magunk is tapasztalunk, mert a végtelent változásnak soha nem lesz vége, és így soha nem jutott el ebbe az állapotba világunk! Ez olyan mintha végtelen mennyiségű változáson kellene keresztül jutni ahhoz hogy ide jussunk, de annak soha nem lesz vége, így nem jutunk ide, tehát nem létezünk.
Ha valaki felteszi a kérdést, hogy mi szükség erre a kiinduló pontra/okozóra, hisz akkor ennyi erővel a világunk is lehetne egy ilyen örökkévaló okozó, akkor az azt jelentené, hogy világunk nem térbeli, nem változik, minden egyes része nem ok, és okozat egyszerre, és nem áll kölcsönhatásba egymással. Ez viszont a valóság, és tények elutasítása!
1.2.3.-as pontok következménye!
Egy olyan dolog létezése ami nem térbeli, nem változik, nem mérhető idővel létezése, nem áll kölcsönhatásba semmivel, csak okozó, azaz képes létrehozni anyagot, úgy hogy előtte nem létezett, és ezt hívják teremtésnek.
Tehát műszerekkel nem kimutatható létezése, nem látható szemmel, mert ezek a bizonyítási módszerek csak az azonos anyagi dolgokra alkalmasak, ahogy a szem is csak azt képest látni ami térbeli.
Ezért nem várja el az Isten, hogy csak akkor hidjél benne, ha látod, vagy műszerekkel kimutatod létezését, mert ez eleve képtelenség. Hisz nem térbeli, így nem mérhető távolságban hol van, és nem látható.
Viszont megtalálható az ő teremtett világán, és annak megfigyelésén keresztül, ha akarjuk!
Ne hagyd, hogy érzelmeid miatt megtagad az eszed!
válasza:Kedves Téosz!
Örülök, hogy hordozol magadban egyetértést a mondandómmal kapcsolatban.
Érdekes amit a "Változik e a világ?" hsz.ban írsz. :)
Ez akkor azt jelenti, hogy az anyag soha nem volt sem kevesebb, sem több, csupán más...na de mi, és hogyan, de a legfontosabb, hogy hol?
Amikor este alszol mélyen, akkor semmi sincs számodra, de reggel mikor hirtelen felkelsz, akkor robbanásszerűen vetítődik ki benned a világtudat és a gondolataid, amik éppen eszedbe jutnak.
Emlékszel, hogy azt írtam, hogy egy Elme van csak. Ez az Elme - természetesen a mi szemszögünkből, mert mi érzékelünk időt, tehát változást - egy alvó állapotából ébredve terjesztette ki az Univerzumunkat(Ősrobbanás). S mikor felhagy a tevékenységével, mint mi naponta, és nyugovóra tér(megint hangsúlyozom, hogy ez az Elme szempontjából minden egy mostban van, tehát egyszerre van a nyugalmi, és aktív állapotában), akkor szűnik meg a jelenlegi Világegyetem, szertefoszlik, vagy visszazuhan a kiinduló pontba úgymond.
Örökké "teremtődnek" a világegyetemek egymás után, ciklusok követik egymást a végtelenségig. :P
ui.: Ha van még kérdésed azzal kapcsolatban, amit vallok, nyugodtan tedd fel.
üdv
25/F
válasza:25/F
hát, télleg eléggé érdekes, amit vallasz... :-)
Tehát egy alvó és ébredő, személytelen infizikum részei vagyunk? Egyszer felébred és máris eltűnik egy Világegyetem... Vagy elalszik és akkor tűnik el a világegyetem? Esetleg akkor velünk mi lesz? Egyet pillant, és nekünk happy end? :D
---
No, viccet félretéve, kérlek, magyarázd el, hogyha felkel, akkor teremt univerzumot, vagy ha elalszik? És a lélekkel mi lőn?
Üdv. Téosz
válasza:az a Lélek az Elme maga :D végső lélek
csak azért használtam elme kifejezéssel, mert mentális világszemléletről van szó. :P
Az ébredésnél "teremti" meg magából az Univerzumot, tehát ébrenléte alatt létezik a világegyetem, s mikor véget ér ez az ébrenlét ő elalszik tehát megszűnnek úgymond a gondolatai, tehát a világegyetem megszűnik létezni. egy ideig persze, amíg "szunyál" az Elme, mert utána megint ébred és egy következő univerzumot kreál.
De ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek képek csak, hogy legyen fogalmunk miről is van szó, és a mi nézőpontunkból szemlélve. :)
üdv
25/F
válasza:Én az ember lelkére gondoltam. Hát azzal mi lőn?
Köszönöm válaszod.
Téosz
válasza:Az emberi elme/léleknek a célja adott. egyesülni azzal amiből kivált, tehát Istennel/Önvalóval.
Mindenki útja végül is elrendelt, ha úgy vesszük, mert 2 választás van össz vissz. Jó vagy rossz, ha a rosszat válasszuk, akkor megszűnik a kapcsolat Isten és köztünk, tehát nem létezővé válunk, örökre elkárhozunk ha így tetszik, de ha a jót választjuk, akkor egyértelműen közeledünk az Úrhoz(aki egyébként bennünk él, csak nem ismerjük fel, s amikor ki is derítjük, hogy ez igaz, hosszú az út a teljes eggyé válásig). Tehát lényegre törve, Isten értünk van(mi persze ők vagyunk igazából, szóval saját magáért van), azért, hogy mi felismerhessük, és erre türelmesen vár. Ez az Univerzumunk élete elég arra, hogy mi emberek elérjük őt. Tehát a végső pillanat úgy néz ki, hogy minden a kiinduló állapotba kerül. Az egység állapotába. Megvannak a ciklusok, az univerzumi léten belül is. A ciklusosság adja a "lényeget". pl. az Özönvíz idején is egy ciklus záródott le, s ugye egy új kezdődött, automatice. Nem vész el egyikünk lelke sem soha, ha ez volt a kérdésed. Isten saját képére teremtett minket, tehát örökkévalók vagyunk mi is! :P
Egyféleképpen pusztulhat el elméink, ha az Önvaló pusztítja el, de nem önkényesen, hanem Kegyelem által. 2 féle módja van ennek, az egyik a önmegadás lelki mélyponton levő állapotban, második pedig a felismerés, amikor mi magunk kutatjuk saját erőből az Önvalót, ezáltal egyre közelebb kerülve ahhoz, s mi magunk pusztítjuk el a elméinket, de akkor már Önvalóként.
Ne értsük ezeket félre, mert erősen hathat, hogy a lélek elpusztul, ezért használom inkább kisbetűvel az elme szót. :)
üdv
25/F
13:01-nek
Nem körkörös érvelést használok! Ezt bizonyítanod kellene, nem csak kijelenteni!
Már többször állítottál olyat, amiről azt gondoltad, hogy én az ellenkezőjét állítom, miközben ezek a dolgok eleve szerepeltek az elméletben. Így vitatkoztál velem! Ez felületesség!
Érveket nem hoztál, csak kijelentéseket tettél! Kijelentéseidet, kijelentésekkel támasztottad alá, érv gyanánt!
A konkrét válaszaimra nem reagáltál! Tényeket kérdőjeleztél meg!
Nem tudtad megcáfolni!
"17:11 vagyok!
Nem, én nem csak térbeli dolgokra használom ezt a kifejezést."
Én viszont csak térbeli dolgokra használom!
Tehát! Ezen szavak azon értelmében, hogy csak a fizikális, és térbeli dolgokra használjuk, az Isten nem lehet izolált a világtól, mert ő nem térbeli! Ahhoz, hogy valamit elizolálj valamitől a szó fizikális értelmében, mind a két dolognak térbelinek kell lennie! Mivel Isten nem térbeli, nem használhatjuk rá ezeket a kifejezéseket!
Viszont ha ezen szavakat a te értelmezésed szerint használjuk, azaz a nem térbeli dolgokra is használjuk, akkor lehet azt mondani, hogy az Isten izolált a világtól! De ezt is csak abban a szűk értelmében, hogy mivel az isten nem térbeli, NINCS FIZIKÁLIS KAPCSOLATBAN, SE TÉRBELI KAPCSOLATBAN, SE KÖLCSÖNHATÁSBAN a világgal, vagyis csakis kizárólag így ebben az értelemben Ő izolált!
Viszont én sehol nem állítottam, hogy nem áll az Isten kapcsolatban a világgal, a szó átvitt értelmében!
Erre mondtam, hogy:
"1.2.3.-as pontok következménye!
Egy olyan dolog létezése ami nem térbeli, nem változik, nem mérhető idővel létezése, nem áll kölcsönhatásba semmivel, csak okozó, azaz képes létrehozni anyagot, úgy hogy előtte nem létezett, és ezt hívják teremtésnek."
Tehát ez is le volt írva!
Most, hogy ez világos, hogy én hogy értem, tisztázhatod feltevésed!(csak ne feledd alátámasztani érvekkel)
válasza:""17:11""
TE erősen értetlen ember látszatát kelted, ami persze nem gond, mindenki a saját hibájából tanul. :P
Áruld el kérlek, akkor hogyan van kapcsolatban Isten a teremtett világgal, mert ez nem derül ki a kifejtésedből, tehát nem teljes a bizonyítékod a létére...hiszen erre nem adtál magyarázatot. Ha Isten magán kívül teremti a világot, akkor bukó az elméleted, értsd meg...hiába nincs ő térben sem időben...
"Az egyetlen racionális gondolkodási mód csak az lehet, ha az univerzum és az Isten kapcsolatáról úgy gondolkodunk, hogy az univerzumot Istenen belüli gondolatnak tételezzük fel, az Istent pedig az univerzumon belüli életnek. Az Isten így saját képeit és képmásait tekinti, amelyek benne és nem rajta kívül vannak, így ad nekik életet még addig a fokig is, hogy az önállóság látszatával ruházza fel őket."
ha ezt elfogadod és tökéletes a tanod ezekig a pontokig...:)
üdv
25/F
válasza:Avete!
Isten világát csak akkor érthetjük meg, ha azt egy pontra szűkítjük, amely csak a matematikában létezik elvontan:
- Nincsen hosszúsága.
- Nincsen szélessége.
- Nincsen térfogata
- Nincsen se eleje, se vége.
Persze ilyen, ha reálisan gondolkozunk nem létezik, mert bármilyen pontot oda nyomok, lesz hosszúsága, legföljebb csak le van kicsinyítve. Mert ha felnagyítjuk, ugyanúgy meglenne azok a tulajdonságai, aminek nem kéne a matematika szerint lennie, ezért ez is alapfogalom, ti. "ami indifeniabilis, de mégis létezik" kategóriába lehet sorolni.
tehát Isten egy alapfogalom: ő az, ami létezik, mert a létezés elve értelmetlen a halállal. Nem lehet azt leírni, milyen, viszont azt tudjuk milyen nem lehet:
- nem lehet olyan mint a földön bármi is.
De a pont-analógia, sőt az összes analógia, amelyet felhozunk érvnek olyan, mint a pi. Vagyis olyan, hogy a pontos mértéket csak érezzük, de nem tudjuk leírni, csak megközelíteni azt. Amikor ugyanis a hellén filozófus megakarta határozni a pi értékét, akkor mindig a körökre négyzeteket, vagyis már meghatározott elemek, és annak összefüggései segítségével tudta az megközelíteni.
Az analógiák is ilyenek: négyzetek, amelyek minél közelebb visznek az igazsághoz, de a teljes igazságot sosem tudja, csak maga a kör. :D
Mert most te Istent az Univerzumtól elkülönödő részként tekinted, vagyis annak, hogy Isten egy az Univerzumot magába foglaló végtelen halmaz, s ezek szerint minden tőle függ. Az anya állapota a kis gyerkőcnek a hasában létfontosságú. Minden az anyától függ.
Az anya fizikai törvények, és a logika alá van rendelve, de Isten nem, és ez a különbség!
Istent nem lehet az Univerzumon kívül elhelyezkedő lénynek mondani, hiszen nem is helyezkedik el! Nincsen sehol, csak egy másik, szubjektív, egyszerű világban, amely ebben van "elhelyezkedve", - persze, csak azért mondom, hogy megértsd, és ez az, a földi logika az, amely miatt korlátozva vagyunk Isten megismerésénél. Mert ami a lélektől megismertetik, azt ő tudja, de a földi gondolkozás, és logika csak korlátozzák, és minél több cellába zárják, így minél kevesebbet ér jelentősége!
De ez is analógia, csak közelebbi analógia, és a
nyelvemen van, mit érzek, de leírni nem tudom, mert akkor végtelen szót le kellene írnom, mit érzek, de erre még egy élet, sőt semmilyen meghatárolt időszak nem lenne kevés!
Üdv. Téosz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!