Szerintetek az ateizmus vagy a hívő élet elítélendő?

"A klasszikus ateisták tagadják bármilyen természetfeletti létezést."

Szerintem nem, de teljesen mindegy.

KEVÉS ilyen ateista van.

Ha minden 10 ateistából csak 1 ilyen, akkor szerinted MA kit nevezzünk ateistának?

Kire gondolsz, ha azt mondod: ATEISTA?

Arra, aki csak az ateisták egytizede?

Ismét a szokásos műsor.

Kiváló és hosszadalmas vita alakul ki. Látszatvita. Látszólag a felek egymásnak válaszolnak. Valójában nem.

A vita létének elengedhetetlen eleme, hogy a felek értsék (és ne érteni véljék) a fogalmakat, amit használnak. Talán itt folytatnám.

Mintha a vallásos hinne egy természetfelettiben, az ateista meg nem hinne benne (aki akarja: tagadja). Ez különböztetné meg őket. Hát ez nem! Az ateista nem tagad semmit! A vallásos ember hisz egy természetfelettiben, ez az ő dolga. Az emberek másik fele, megpróbálja felépíteni a világról alkotott nézeteit más elvek alapján. Megfigyel, vizsgál, elemez, rendszerez. Egy idő után ez összeáll egy rendszerré, ezt nevezzük tudománynak. Az ateista minden állításra igazolást és ellentmondásmentességet (tehát rendszerbe illeszthetőséget) keres. Ha talál, elfogadja. Ha nem talál (azaz képes rámutatni az igazolás elégtelenségére, vagy az ellentmondásra), akkor ezt az állítást elveti. Állítják isten létezését. Az ateista vizsgál. És arra jut, hogy ezt eddig senki nem igazolta, viszont, ha FELTÉTELEZI isten nem létezését (vagyis azt vizsgálja, nélküle tiszta, ellentmondásmentes-e a világ), és mindent rendben talál, akkor azt mondja: Nincs szükség rá! Azt nem mondja, hogy nincs!

Azonban itt van egy látszólagos ellentmondás! Egy csomó ember, akit vallásosnak mondanak, másképp vélekedik, sőt, kikéri magának, hogy „hülyeséget” (a nyilvánvaló istenlétet tagadják) beszéljenek. Egy csomó ember, akit ateistának mondanak, másképp vélekedik, sőt, kikéri magának, hogy „hülyeséget” (a nyilvánvaló istennélküliséget tagadják) beszéljenek. Ebből látszik, hogy kell még egy feltétel. Az emberiségnek csak azon példányai oszthatók fel valódi vallásos - ateista kategóriákra, akik mindkét fogalommal tisztában vannak. Akik nem (talán ebből van több), azokat kvázi vallásos / ateista embereknek nevezhetjük. Valamiről meggyőződve vannak, nem pedig értik. Ez a vallás esetén nem annyira gond, hiszen a vallás lényege a hit, az ateista esetén azonban perdöntő.

Kérdező!

#10-beli megállapításodban nincs semmi rendkívüli, könnyen magyarázható. A körülmények mérlegelése és létük elfogadása magasrendű szellemi tevékenységet igényel (az elfogadás itt nem azt jelenti, nem akarok változtatni, hanem azt, a változtatást a körülményekhez igazítom). Senki se állította, hogy a vallás legfőbb képviselői, a papság tökéletes. A történelem számos durván kirívó ellenpéldát ismer. Itt mindössze arról van szó, hogy az a pap „emberileg” (az ő számára: isten igéje szerint) egy nagyon gyenge példány. Saját vakhite vezérli, ezért Jézus alapvető tanítása sem érdekli arról, hogyan bánjon embertársaival (itt veled). Szerencsétlen nem érti, hogy Jézus a farizeusokat nem tartotta rossz embereknek, nem üldözte őket, mindössze nem tartotta összeegyeztethetőnek a templom fogalmát a farizeusok ottani cselekedeteivel. Csak kiűzte őket, nem a tevékenységükben korlátozta. Nem azzal volt baja, hanem a körülményekkel. És aki ezt nem ismeri fel, nem való papnak. Ami ennél is keményebb. Nem való iskolába nevelőnek. Tönkreteszi a jövő nemzedék szemléletét, amin pedig múlik az emberiség útja.

Sajnos azonban a társadalom is tökéletlen. Eltűri, hogy ilyen gyenge jellemű emberek nevelési feladatokkal foglalkozzanak. Eltűri, mert nem tudja, hogy ezzel éppen saját jövőjét ássa alá. Ezért - ahogy Jézus is mondta, és ezzel minden valódi ateista is egyetért - rendkívül nagy az írástudók felelőssége. Sokkal nagyobb, mint hinnék. A jövő az ő kezükben. Nincs joguk nem figyelembe venni ezt. A minősítésüket kockáztatják.

Ahogy látom, sokan élnek tévedésben...

"De ha valamelyik mégis létezne, és erről BIZONYÍTÉK kerül elő, azt az ateista nem utasítja el." -már csak azért sem teheti, mivel ha van bizonyíték, akkor már nem hit alapján fogadja el az ember a létezését avagy a nemlété; ergo ateizmusról már nem beszélhetünk. Az ateista addig ateista, amíg nem szerez bizonyítékot az állításaira -azaz addig dönt a hite alapján.

"Mint ahogy a hívő bármiféle bizonyítékot elutasít a másik istenére - vagy arra, hogy a saját istene nem létezik." -ha van bizonyíték, akkor a hívő sem hívő, mert nem a hite alapján dönthet. Beleértve az ateistákat is.

"Nem elítélendő kételkedni, mérlegelni, gondolkozni.

Csupán akkor, ha hívő vagy. Akkor nem létezhet középút, csak fehér-fekete, jó-rossz dualitás." -ha hívő vagy, akkor pont nem ez a helyzet. Ez az idézet a vallási fanatikusokra vonatkozik és jelenleg az ateizmus híveire a legjellemzőbb.

" Megfigyel, vizsgál, elemez, rendszerez. Egy idő után ez összeáll egy rendszerré, ezt nevezzük tudománynak. Az ateista minden állításra igazolást és ellentmondásmentességet (tehát rendszerbe illeszthetőséget) keres. Ha talál, elfogadja. Ha nem talál (azaz képes rámutatni az igazolás elégtelenségére, vagy az ellentmondásra), akkor ezt az állítást elveti. " -ez a tudományos gondolkodás ismérve és semmi köze az ateizmushoz.

"Állítják isten létezését. Az ateista vizsgál. És arra jut, hogy ezt eddig senki nem igazolta, viszont, ha FELTÉTELEZI isten nem létezését (vagyis azt vizsgálja, nélküle tiszta, ellentmondásmentes-e a világ), és mindent rendben talál, akkor azt mondja: Nincs szükség rá! Azt nem mondja, hogy nincs! " -vagyis ha a szügségképpen korlátozott adataiból az általa elfogadott módszerrel képes olyan magyarázatot találni, amely az esetek egy részét Isten nélkül is magyarázza, akkor feljogosítva érzi magát arra, hogy kijelenthesse a nemlétezését...

" Valamiről meggyőződve vannak, nem pedig értik. Ez a vallás esetén nem annyira gond, hiszen a vallás lényege a hit, az ateista esetén azonban perdöntő." -mivel jelenleg Isten létének elfogadása kizárólag hit alapján lehetséges, így nem értem, mi azzal a problémád, hogy a hitkérdést hitkérdésnek nevezzük. És azt sem, hogy miben más az, ha Isten létében avagy nemlétében hisz valaki? Itt az ember hitének a tárgya a különbség, nem a hit ténye...

"az ateisták vizsgálnak, keresnek, kutatnak"

A keresztyének is ugyanazt teszik! :)

A Biblia ugyanúgy kutatással jár és aki olvassa SZÍVBŐL az rá fog jonni arra hogy ez igaz! A keresztyénség nem annyival merül ki hogy hiszel és kész!

Az egyik ateista válaszoló pontosan megmondta hogy neki nem szerveznek ünnepeket, nem jár el sehova így marad ideje másra!

Ez az a válaszoló aki pontosan tudja hogyha hiszel akkor azzal töltesz időt, erdekel tanulmányozod, kutatsz, keresel, utána olvasol, kerdezoskodsz, gondolkodsz!

Amit a katolikusok is állítanak hogy meg vagy keresztelve és bermalva( amit nagy eséllyel a mama miatt tettel es nem mellesleg jól jött a penz- ez nem mindenkinel) az nem jelenti azt hogy keresztény vagy! Ez idővel jar! :)

Kérdésre válaszolva: Jól mondtátok hogy nem szabad ítélkezni de minden ember hibázik! Elsőre nekem is az ugrott be, az óénem hogy persze az ateizmus elítélendő de aztán elkezdett gondolkodni a megváltozott életem gondolatai és arra dobbentem rá hogy nem! Nem szabad elítélni! Inkább egyfajta sajnálatot érzek irántuk hogy nem akarják megtapasztalni az élet értelmét! :)

Mojjo pedig a tökéletes példája a semlegességnek! Tudom hogy ateista de szavai nagy részével most egyet tudok érteni!

@35: megnéztem a linkedet, de ha nem haraxol, nem kezdek el értelmezni egy idegen nyelvű szaxöveget.

A lényeg az, hogy egy egyszerű kérdésre adott válasz dönt.

"Szerinted Isten (vagy isten, istenekb &c.)létezik?"

Ha a válasz IGEN, akkor az illető hívő (lehet teista, deista,stb.)

Ha a válasz NEM, akkor ateista.

Mindkét eset az illető hitén alapuló választás.

Lehetséges az is, hogy nincs válasz -vagy a válasz az, hogy NEM TUDOM. Ebben az esetben az emberünk agnosztikus -nem hívőb mivel nem állítja Isten létét de nem is ateista, hiszen nem utasítja el azt. Még akkor semb ha az ateista terminológiában ezeket magukhoz sorolják.

@37: Ja, hogy nem tudsz angolul. Akkor ezt mondd :)

A lényeg, hogy az ateizmus a fajtájától vagy hiten alapul, vagy nem. Az ateizmus önmagában csak az istenekben való hit hiánya, ami nem feltétlen implikál semmilyen hitet. Azrős ateizmus képviselői viszont úgy hiszik, nem létezik isten, a nézetük tehát valóban hit alapú. A gyenge ateizmus képviselői csupán nem hisznek isten létében, de emellett nem hisznek a nem létében sem - sem pozitív, sem negatív hitük nincs. Valóban itt nagy az átfedés az agnosztikusokkal - mert az agnosztikusok nagy része valóban agnosztikus ateista. Nagyon kis részük agnosztikus teista, akik bár úgy gondolják, isten létezik, emellett úgy vélik, hogy erre semmi bizonyíték nincs és esetleg nem is lehet.

Ha legalább pár szót tudsz angolul, ezt a egyszerű ábrát ajánlom:

[link]

A te gondod az, hogy az ateizmust kizárólag az erős ateizmus értelemben használod, megfeledkezve a gyenge ateizmusról.

@39: És még egy hibás megfejtés :D

Hihetetlen, hogy ennyire nem megy az embereknek, hogy mi is az az ateizmus.