Isten miért teremtette meg az embert?

48-as!

Teljesen elképesztő mennyire átgondolatlanul dobálózol kijelentésekkel.

Korunkban az nem csak az eberiség létszáma nagyságrendekkel nagyobb, de az életvitelből elkerülhetetlenül fakadó pazarlás is felszorozza a temészet terhelését.

A régi korok embere egész életében alig utazott. Ha tette is az nem terhelte a környezetet. Amit fogyasztott, ami az életéhez kellett, az midd közeli környezetében termett és lett előállítva.

A mai életvitel ezzel szemben óriási távolságokon történő folyamatos oda vissza szállításra alapul. És még a munkavégzés is rengeteg utazással jár nagyrész.

Nem gondoltad végig ennek megvalsóításához és fenntartásához mennyi minden erőforrás szükséges. Útépítés, nyeranyagbányászat, gépipar ezek kivitelezéséhez, üzemanyag bányászat a szállítóezsközökhöz, nyersanyag és gépipar a szállítóeszközök előállításához és üzemeltetéséhez. Mindez szükséglet a 300 ével ezelőtti társadalmakban kb 0.1% ban jelentkezett.

Még a legvadabb luxus igények kielégítése sem járt akkor, a jelenkor "alap igényeinek" fentartásához szükséges pazarlás századrészével SEM!

Mit próbálsz összehasonlítani?

#49: "Amiket emlegetsz, az ókori vagy középkori "nagyszabású" természet "kizsákmányolástról" az hangyapöcsnyi a mai globális gazdasági igényekhez."

A nyavalyákat!

Nézz már végig a Mediterráneumon!!!

Mindenhol kopár sziklák, hegyoldalak! Tömegével és eszetlenül taroltak le mindent. Szinte egész Szicília ilyen! Ekkora eszetlen pusztítást még a fogyasztói társadalom se produkált. Mint mondottam volt, az ősember is jól mérhető pusztítást végzett az állatvilágban.

Az ókori római cirkuszokba, de az egész régióba (nem csak római területeken voltak viadalok), tömegével szállították a vadállatokat tulajdonképpen legyilkolni, és az akkori emberszám tükrében ezt nagyobb léptékben tették, mint manapság. Plusz, korábban emlegetett okok is...

Fogyasztói társadalom? Ahogy megnyíltak a kereskedelmi útvonalak (megspékelve ezt állandó háborúskodásokkal), tök ugyanaz történt ott és akkor is, csak értelemszerűen nem olyan nagy léptékben, mint ma, hiszen sokkal többen vagyunk, és sokkal gyorsabb és nagyobb az információáramlás. Valamint sokkal nagyobb vagyonok is állnak rendelkezésre a költéshez. Régen az emberek többsége örült, ha megélhet valahogy, nem hogy a jóval kevesebb szabadidejében plazába járt volna... :D

Hidd el nekem, hogy az a szegény ember, ha rengeteg pénzt kapott volna, és bedobják egy mai bevásárlóközpontba, az nagy ívben tojt volna a "természettel" való együttéléses harmóniára. Lehet, hogy halálra zabálta volna magát, vagy felvásárolja a fél világot, mert mit lehet tudni a holnapról... :D

#49: "Teljesen elképesztő mennyire átgondolatlanul dobálózol kijelentésekkel."

Ember!

Te azt mondtad a #42-ben: "Előtte év tízezrekig egyensúlyban, fenntarthatóan élt az ember."

Nem élt egyensúlyban, és nem is törődött ilyesmivel az ember, és a fenntarthatóság mindössze a gyakori halál miatt létezett, és nem az általad szapult fogyasztói társadalom miatt borult ez.

Nem állítom, hogy a fogyasztói társadalom szemléletmódja jó lenne, hiszen nyilvánvalóan nem az fog kihúzni minket a bajból, de messze nem ez a probléma kizárólagos okolhatósága, és nincs semmiféle olyan tény se a történelemben, ami a te sugallatodat támasztaná alá, hogy a "régiek" bölcsek voltak, hála pl. a kereszténység eszméinek...

Nincs semmiféle átgondolt természetvédelem a kereszténység szemléletében se, és nem is ad erre utasítást, sőt, ellenkezőleg! Szaporodjunk, ahogy a csövön kifér, és minden életforma a mi kiszolgálásunkra teremtődött.

Pl. Máté 6:26: "Figyeljétek meg gondosan az ég madarait, mert nem vetnek, nem is aratnak, nem is gyűjtenek tárházakba, égi Atyátok mégis táplálja őket. Hát nem értek ti többet náluk?”

Magától értetődik! Mi emberek többek vagyunk mint az állatok, és nem kell foglalkoznunk azok védelmével, mert majd az Úr leveszi ezt a terhet a vállunkról. Csak nyugodtan... szabad a gazda!

Szerintem nem a fogyasztói társadalom miatt jutottak pl. a kipusztulás szélére a csimpánzok, gorillák... hanem az emberi terjeszkedés és háborúk okán...

Ja!

És ha minden emberben nem az a hit dörömbölt volna megállás nélkül, hogy ő felsőbbrendű minden más fajú lénynél, akkor garantáltan minimum most legalább csak fele akkora lenne a kihalófélben lévő állatok száma, mert még az orvvadász is fele annyit húzná meg a ravaszt, ha az jutna eszébe, hogy az a gorilla ott nem alsóbbrendű (akinek a mancsából majd hamutartót készít eladásra), hanem az is ugyanolyan élőlény mint ő.

Vagy a Buddhista nem vásárolna annyi elefántcsont-szobrocskát (mivel az elefánt szent állat), arra gondolva naivan, hogy az csak elhullott állat agyarából van, mert ha tényleg aggódna ezekért az állatokért (és nem maga vallásos aktivitásáért aggódna elsősorban), akkor eszébe jutna, hogy abnormálisan sok az a szobor, és ilyen természetesen mennyiségű elhullás egyszerűen minimum gyanús...

#49: "Honnan volna a tudás? Pár tíz ezer éves gazdálkodás, és együttélés a természettel. A kényszer hogy együttéljen az ember a terészettel, mert nem voltak tömegtermelő eszközei és nem voltak vegyszerei, melyek látszólag (beláthatón időn belül) büntetlenül bekavarnak a növények termésének hozamaiba."

Nem volt ilyen tudás, mert ha lett volna, akkor ma is az általad megálmodott világ működne. Minden kultúra addig ment a természet lerablásában, amíg csak tudott. Ha nem így lett volna, akkor megreked a világ fejlődése.

Azok a kultúrák, ahol végesek voltak az erőforrások (pl. valami sivatagi helyen, vagy elzárt őserdei részben, vagy szigeten...stb), ott vagy megelégedtek azzal, ami van (nem volt fejlődés, és ez nem tudásból adódott, hanem kényszerből), vagy nem nyugodtak ebbe bele, és felélték az erőforrásaikat.

Ahol a társadalmak számára rengeteg természetes erőforrás állt rendelkezésre, és erről ismerete is volt a társadalomnak, méghozzá megspékelve ezt a "kimeríthetetlenség" érzetével (főleg a megújuló erőforrások tükrében), ott csak a "mohóság" uralkodott, semmi más.

[link]

Vagyis ahol egy közösség a képzelete az erőforrások kimeríthetetlenségét projektálja, ott a képzelet hitté szilárdul: "Az erőforrások kimeríthetetlenek"

A Föld maga a bőségszaru, ahogy azt régen általánosan hitték. A cikk annyiban igazat ad neked, hogy ezt az érzetet a modern társadalmi irányzatok csak jobban felerősítették, de szó sincs arról, hogy a régiek valami "bölcs" előrelátást produkáltak volna. Nem is lehetett ilyenjük, hiszen azt látták, hogy nyugodtan szaporodhatnak, legfeljebb a több legelőhöz, több termőtalajhoz, újabb városok építéséhez, mindössze csak újabb erdőrészeket kell kiirtani. Majd újra nő magától, oszt. kész... Eszükbe se jutott, hogy az ilyesmi akár visszafordíthatatlan elsivatagosodást is eredményezhet...