Monoteizmus, Antropomorfizmus elutasítása! KERESZTÉNYSÉG VS. ISZLÁM?

Kb. ezt gondolhatod: "Szörnyű gondolat, hogy az Istent csak saját Fiának véres és kegyetlen meggyilkolása engesztelhette volna meg! Egy isten, aki a fiának vérét szomjúhozza!"

Ezek irányzatos színezések és zavart képzetek, amelyek mögött a legfinomabb teológiai gondolatok durva és rosszindulatú egybekavarása lappang. Az Atya nem szomjazta saját fiának véres halálát, hanem a Fiú saját maga kívánt szeretetből s irgalomból nemcsak leszállni közénk, hanem öntestének véres és önkéntes áldozata által teljes elégtételt nyújtani az isteni igazságosságnak a mi bűneinkért. Nem vérengző kegyetlenség tehát az Istenember halála, hanem ellenkezőleg, az isteni irgalomnak és szeretetnek fönséges megnyilatkozása.

Olvasd ezt el: [link]

Érdekes, ezzel szemben Arius előtt nem igen találni egyetlen keresztényt sem, aki tagadta volna azt az állítólagos "pogány" tant, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten! Én a helyedben elolvasnám ezt: [link]

Akikkel pedig Mohamed találkozott, azok nem Jézus valóságos istenségét tagadó ariánusok, hanem egy másik eretnekség hívei, a nesztoriánusuk voltak, akik szétválasztották Jézus emberi és isteni természetét, de ettől még nem tagadták, hogy Jézus Isten! Az általad elképzelt iszlámszerű őskereszténység egészen egyszerűen nem létezett. Jézus Egyházat alapított, amelyről azt mondta, hogy még a pokol kapui sem vesznek erőrt. Ezt az Egyházat egyszer és mindenkorra alapította, és nem azért, hogy majd 600 év múlva "rekonstruálni" kelljen. Az evangélium nem szorult vérfrissítésre!

A Biblián kívüli forrásokat két csoportra oszthatjuk. Az elsôbe azokat a kijelentéseket soroljuk, amelyek az ôskereszténység hitérôl tanúskodnak. Forrásaink második csoportját olyan szentatyáknak kijelentései képezik, akik koruk keresztényei elôtt tekintélynek számítottak.

1.

Plinius levelében olvassuk, hogy a keresztények Krisztusnak mint Istenüknek himnuszt énekeltek (10 ep 97).

Iustinus (görögösen: Jusztinosz) említi, hogy a zsidók botránkozva emlegetik: a keresztények istene ,,Deus patiens'', szenvedô Isten (Dial 38 12).

Az eretnek Celsus (görögösen: Kelszosz) is úgy véli, hogy a pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket azért, hogy eltemetett, halott Istent imádnak (Orig: Cels I 51).

A vértanú-akták tanúsága szerint az üldözések idején sokaknak azért kellett meghalniok, mert Jézuson kívül más Istent nem voltak hajlandók elismerni (Acta Iust 2; Carpi 5; Pionii 9 etc.).

2.

Az ismeretlen szerzôtôl származó Didaché a jeruzsálemi bevonuláskor felujjongó köszöntést (,,Hozsanna Dávid Fiának!'') így módosítja: ,,Hozsanna Dávid Istenének!'' 10,6).

Római Szent Kelemen azt írja Jézusról, hogy ô szólt a Szentlélek által az ószövetségi szent iratokban (21 12). Más helyen Kelemen doxológiába foglalja Jézus nevét az Atyával és Szentlélekkel egyetemben (58 2).

A Kelemen második levelének nevezett legrégibb keresztény prédikáció így kezdôdik: ,,Testvérek, úgy kell nekünk gondolkodnunk Jézus Krisztusról mint Istenrôl, mint az élôk és holtak bírájáról (1 1).

A Barnabás-levél szerint Krisztus Isten Fia, és a világ teremtésekor neki mondta Isten: ,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá'' (5 5). Ha nem testben jelent volna meg, nem bírnánk el dicsôségét, miként szemünk sem bír a napba nézni (5 10).

Ignatius (görögösen: Ignátiosz), Szent János apostol tanítványa ,,utánozni akarja Rómában az ô Istenének szenvedéseit'' (Róm 6 3). Így ír továbbá: ,,Egy a mi orvosunk, született és születetlen, testben élô Isten (Ef 7 2). ,,A mi Istenünket, Jézust Mária méhében hordozta'' (Ef 18 2). Másutt ,,ember alakban megjelent Isten''-t emleget (Ef 19 1).

Polycarpus (görögösen: Polükarposz) szerint Krisztus az ég és föld ura, akinek minden szellem szolgál, és aki maga fog ítélni eleveneket és holtakat (2 1), aki az Atyával egyenlô hódolatot érdemel (Mart 17 3).

A Diognetushoz (gör: Diognétoszhoz) írt levél Jézust a mindenség teremtôjének mondja (7 2), akit az Atya mint Istent és mint embert küldött hozzánk (7 4). Ugyanô változatlanságot és örökkévalóságot tulajdonít Jézusnak (11 3).

Az apologéták Logosz-spekulációi -- mint a szentháromságtanban láttuk -- nem mindig szerencsések, de ezek a filozófiai oldalról való megközelítési kísérletek Krisztus örök létezését és az Atyával való egylényegűségét nem vonják kétségbe, sôt kifejezetten vallják). Így pl. Iustinus (gör.: Jusztinosz) (Apol 1 63; 2 10), Aristides (gör.: Arisztidész) (2 6), Theophilus Antiochenus (gör.: Theophilosz Antiokhénosz) (2 15 22), Hermas (gör.: Hermász) (Sim 1 1). Irenaes-t (gör.: Eirénaioszt) a gnósztikusok példája visszariasztotta a félreérthetô spekulációktól. Teológiájának vezérgondolata: Krisztus csak úgy képes összebékíteni az embereket Istennel, ha nemcsak ember, hanem Isten is. Tertulliánusz-nál már felvetôdik a krisztusi istenség és emberség egymáshoz való viszonyának kérdése. Ezt a viszonyt késôbb az Isten-ember kifejezéssel jellemzik. Ez a kifejezés (theantróposz) elôször Origenésznél olvasható. Ô többek közt ezt írja: ,,Megtestesült, mikor Isten volt, és miután emberré lett, maradt, mi volt: Isten: (Princ praef 4 7).

kedves kérdező

"Allah kiváló istápoló"

ez mi ha nem emberi tulajdonság? és a koránban szerepel...

szerintem az emberi tulajdonságokból a negatívakat nem lehet ráróni Allah ra. a többi mehet nyugodt szívvel...

üdv

25/F

1. "Az egyisten hívő Keresztények létét meghazudtolni nem lehet!Ezek tények, Csak magatoknak hazudhattok!"

-> Én nem is azt hazudtoltam meg, ugyanis a Szentháromsághívő keresztények egyistenhívők. Amikkkel kend keveri, azok az unitáriusok, viszont az őskeresztények nem voltak ilyenek.

2. "Az Isten a teremtő! Minden rajta kívül teremtett! A teremtett dolgoknak ő teremtette a tulajdonságait!

Tehát ezek a tulajdonságok teremtettek! Mivel ezek a tulajdonságok teremtettek, képtelenség, hogy az öröktől létezőt felruházd vele!"

-> Ezt így aláírom, a Biblia viszont azt írja, hogy jézus is teremtő, így ő is Isten része, és ő nem teremtmény.

3. "Kérdés! Merülhet e fel az Istennél nálatok emberi tulajdonság? Ha igen akkor humanizáltátok az Istent!"

-> Nem Istennel kapcsolatban merül fel emberi tulajdonság, hiszen Jézusnak nem az Isteni természetét mondjuk embernek, hanem azt, hogy amellé, attól függetlenül felvette az emberséget is. Vagyis nem az Isten, mint olyan lett ember, hanem az a személy, aki amúgy egyben Isten is, lett ember. Nem mindegy, kár, hogy te az efféle finom teológiai fogalmak felfogására nem vagy képes, csak vered a tamtamot. Linket is kaptál, miért nem vagy hajlandó megnézni, és megérteni, hogy mit is vallunk tulajdonképpen?!