Monoteizmus, Antropomorfizmus elutasítása! KERESZTÉNYSÉG VS. ISZLÁM?

„Hogyan lehet egy ember Isten?” Csak úgy, hogy az isteni személyiség felveszi egyúttal az emberi természetet is, szinte emberi testbe és lélekbe öltözik; de a mellett természetesen megmarad az, aki öröktől fogva volt; Isten, az Atya egyszülött, örök, isteni Fia. Ezt a kettős természetet fejezi ki az „Istenember” szó, vagy másképp: a „testet öltött Ige”.

„Hogyan egyesülhetett Jézusban a végesség a végtelenséggel, az emberi gyengeség az isteni tökéletességgel?” Ellentmondás csak az volna, ha Jézusban az isteni és emberi tulajdonságok egy természetté olvadtak volna össze s így egymást kölcsönösen lerontották volna. Erről azonban szó sincs. Ellenkezőleg: Jézus megmaradt teljes Istennek s ugyanakkor teljes embernek is. Emberi mivoltában kicsiny volt és gyenge, Isten-mivoltában viszont végtelen és mindenható. Emberi mivoltában mindenben hasonló lett hozzánk, a bűn kivételével, isteni természetében viszont mindenképp messze felettünk áll. Emberi mivoltában született, növekedett, tanult, fáradt, éhezett, szomjazott, sírt, verejtékezett, szenvedett, meghalt, feltámadt; isteni mivoltában maga volt az örök változatlanság. Mindez nem okozott benne semmi ellentmondást vagy hasadást, hanem ellenkezőleg: csodálatosan kiegészítette egymást.

Ami Istenben egyetlen, azt is­teni lényegnek vagy természetnek nevezzük, ami Istenben három, azt személynek vagy alanynak hívjuk. Isten tehát három személy egy lényegben, míg Jézus Krisztus egyetlen (isteni) személy két (isteni és emberi) természetben.

A háromság tehát csak az isteni személyekre vonatkozik, nem az egy isteni lényegre; vagyis, hogy Isten csak egy van. A személyek többfélesége semmiképpen sem állítható ellentétbe a lényeg egységével, bárha való igaz, hogy a kinyilatkoztatás nélkül fogalmunk sem volna arról, hogy a "személyiség" és a "lényeg" nem mindig esik egybe. Abból, hogy nálunk embereknél a kettő összeesik, még nem következik, hogy a kettő fogalmilag is egyazon dolog.

Ebben ellentmondás csak akkor lenne, ha azt mondanánk: egy lényeg és mégis három lényeg; egy személy és mégis három személy. De: egy lényeg és három személy éppúgy nem ellentmondás, mint ahogy nem ellentmondás, ha azt mondom; három ember s egy család, vagy: száz katona s egy század. Nem a hármat azonosítjuk az eggyel, hanem a három isteni személyt az egy Istennel. Ebben fogalmi ellentmondást kimutatni nem lehet.

A Szentháromság egy. Mi nem három istent vallunk, hanem egy Istent három személyben: egylényegű Háromságot. Az isteni személyek nem osztják meg egymás között az egyetlen istenséget, hanem mindegyik teljes egészében Isten: Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően. A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura.

Az isteni személyek valóságosan különböznek egymástól. Tiszteljük és megvalljuk az egy Istent, nem úgy, mintha magányos lenne. Az "Atya", a "Fiú" és a "Szentlélek" nem egyszerűen az isteni "Lét" módozatainak nevei, mert valóságosan különböznek egymástól: Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú. Eredési relációik által különböznek egymástól: Az Atya az, aki nemz, a Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik. Az isteni Egység Háromság.

A három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Az isteni személyek közötti valóságos különbség, mivelhogy ez nem osztja meg az isteni egységet, kizárólag azokban a vonatkozásokban van, amelyek az egyik személynek a másik kettőhöz való viszonyát adják. A személyek vonatkozást kifejező neveiben az Atya vonatkozásban van a Fiúval, a Fiú az Atyával, a Szentlélek mindkettővel; amikor erről a három személyről beszélünk, a vonatkozásokra vagyunk tekintettel, ugyanakkor egy természetben vagy lényegben hiszünk. Közöttük tehát minden egy, ahol a relatio szembenállása nincs jelen. Ezen egység folytán az Atya egészen a Fiúban és egészen a Szentlélekben van; a Fiú egészen az Atyában és egészen a Szentlélekben van; a Szentlélek egészen az Atyában és egészen a Fiúban van.

Nazianzi Szent Gergely, akit "teológusnak" is neveznek, a konstantinápolyi katekumenoknak a Szentháromságos hit ezen összefoglalását adja:

"Mindenekelőtt kérlek, őrizd a jó letéteményt, amelynek élek és amelyért harcolok, mely bárcsak ez életből távozóban kísérne engem, mellyel az élet minden nehézségét elviselem, és minden gyönyörűséget megvetek és semminek tartok; a hitet, mondom, és a hitvallást az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ezt bízom rád a mai napon, amikor elmerítelek a tisztító vízben, és a magasba emellek. Egész életed kísérőjéül és oltalmazójául adom neked az egy Istenséget és hatalmat, mely a Háromban együtt van, és a Három különbözőt magában foglalja, mely nem különbözik bennük sem állagban vagy természetben, sem alá- vagy fölérendeltség nem növeli vagy csökkenti (...); a Három végtelen végtelen egységét [adom neked], a Három egyformán Istent, ha külön-külön nézzük (...) ismét Háromságos Istent, ha együtt gondoljuk (...). Alig kezdek gondolkodni az Egyről, azonnal körülragyog a Háromság. Alig kezdem megkülönböztetni a Hármat, visszajutok az Egyhez."

Na jól van itt befejeztem, és látom abszolút semmit sem értesz, + nem akarod megérteni. Nem kitérek a választól, hanem megmagyarázom azt, mert te úgyis kiforgatnád, és a vitának ez lenne a lényege. 3 oldalon keresztül elmondtam ugyanazt, és lehetetlenség volt megérteni, hogy Isten küldött egy Messiást. Analógiákat, magyarázatokat használtam, hogy közelebb vigyelek ehhez, mert azt hittem, te meg akarod érteni, és végre egyszer azt is, hogy a Szentháromság nem dogmatikus, és egyetemes. Tán nem tudsz következtetést levonni? Miért ér neked többet a puszta válasz a magyarázatnál? Én annyit tudok ugyanis, amennyit a Biblia mond, és az igazság számomra innen bontakozik ki. Ha nekem Igen/Nem, Igen/Nem, Igen/Nem lenne ennek a vitának a lényege, akkor te daczosan levonnál egy olyan következtetést, anélkül, hogy megértenéd a másik a lényegét.

Én a Bibliával támasztottam alá mindazt, amit mondtam, te nem, és még engem titulálsz annak, hogy daczosan válaszolok. Az iszlám teológiának, látom van egy csücske, a kereszténység, és az Evangélium, no meg a levelek és az apokalipszis, így az egész Újszövetség szapulásának, újrakanonizálásának, mert az iszlám addig nem iszlám, amíg nemcsak a Korán, hanem Jézus ill. az Ószövetség is iszlám szájízű lesz. Tán hivatalosan a Koránt ki kritizálja? Senki. A kereszténység nem ezért lesz kisebb, hanem a jóléti társadalom kialakulása, a bibliátlan dogmák, a kényszerített hit miatt, meg persze a tudatlanság, és az egyházak hozzállása.

Az iszlám földön is vannak keresztények, itt is vannak mohamedánok egyre több számmal. Jönnek az iszlámnál veszedelmesebb és sokkal karizmatikusabb vallások, melyek itt terjeszkednek: az újpogányság az ezotéria bölcsőjében, és a buddhizmus.

Ezt csak tisztázásképpen mondtam, nem kérek választ, remélem megérted felháborodásomat. Átadom a szót annak, aki jobban, prégnensen magyaráz.

Szpudaszotész voltam.

Tisztelt iszlám barátom!

Ajánlom neked ezt az összefoglalót, amely a Szentháromságot neked világosan elmagyarázza:

[link]

1. Azok akik nem képesek egyenesen válaszolni a kérdéseimre, azok csak magukat csapják be!

Jól van. Mindenre azt mondom: Igen/Nem.

2. Ha az Isten olyat nyilatkoztat ki magáról, amit az általa teremtett eszünkel nem foghatunk fel, akkor olyat vár el tőlünk amit eleve nem várhatna el! Ezért nem igaz a szentháromság!

Most már egyre jobban érkezünk az igazsághoz, ld. azt a lapot.

3. A szentháromság összegezve: Isten megöli Istent, hogy Isten megbocsáthasson!

Igen.

4. A koránban így szól az Isten:" Az Isten az oszthatatlan..."

És így: "Az Istenetek egyetlen Isten"

Mi elmondhatjuk, hogy egyetlen és oszthatatlan Istenben hiszünk.

Ti csak annyit mondhattok, hogy egy, de osztható Istenben hisztek!

Ezt támasztja alá az általatok oly sokszor használt példa!

A nap, annak melege, annak sugara! Ez egy, de osztható!

Igen, osztható.

Az ember a természetéből fakadóan egy, és oszthatatlan Istenben hisz! Ilyenre teremtette az Isten.

Valaki igen, valaki nem.

A szentháromság nem lehet igaz, mert az Úr nem hazudik magáról. Akkor ha ez igaz lenne, akkor nem teremtette volna ilyenre az embereket!

Ezért léteznek hindu, buddhista, sintó, stb természetvallások, amelyek politeista nézeteket vallnak, mert Istent felismerték, de nem kellőképpen.

5. Mi egy mindenható Istenben hiszünk, akinek nem kellet öngyilkosnak lennie ahhoz, hogy képes legyen megbocsátani!

Ti egy öngyilkos Istenben hisztek, aki ha nem öli meg magát nem képes megbocsátani!

Ti ebben hisztek. Mi egy olyan Istenben hiszünk, aki szeretete által értünk képes volt meghalni és csak értünk! A lényege: szeretet

Így szól az Úr: "Nincs szüksége neki fiúra, övé mi az egeken, és a földön"

Mit szépítünk??? Ez az igazság!

Nincs szüksége fiúra ugyan, de nélküle Isten üzenetét nem értenénk meg, persze mi, keresztények. :-)

Térjünk vissza a lényegre! A feltett, fő kérdésre válaszoljatok!

De azért egy válaszra nagyon kíváncsi vagyok!

A kereszten az Isten halt meg?

Igen/Nem

Most kimondom ünnepélyesen: Igen. (ez az én véleményem, és a többség ezt is vallja)

A keresztrefeszítés muszlim szemmel: [link]

A kereszten természetesen Jézus nem mint Isten, hanem mint ember halt meg...

61%

Természetesen emberként halt meg, de a lényege csak akkor valósulhatott meg, ha egyben Isten is. Ugyanúgy érezte a fájdalmat, mint az ember, de egyben a feltámadásnak csak Istenként van értelme. Vagy nem?

emberek! :)

a szeretet és a fény olyan "elemek", amiket hiába osztunk fel részekre, az értékükből nem vesztenek, ugyanúgy teljesek maradnak lényegüket tekintve. Isten nem személy...Isten egy ELV, szóval oszthatjuk, szorozhatjuk, mit sem változik...:P

üdv

25/F