Az evolúció és a Biblia tanítása hogyan fér össze egymással?

Hát akkor mi a baj az evolúcióval? - kérdezem ezt úgy, hogy én bizony egy cseppet se hiszek a biblikus dolgokban, de még soha nem tudtam felfogni, hogy miért kell a keresztényeknek mindenáron a halált úgy értelmezni, hogy kezdetben nem volt (holott lehet, hogy ez csak úgy értendő, hogy mindenki eleve Isten mellé került a földi halála után - vagy ilyesmi), és csak a bűnök miatt lett halál (holott ez is elképzelhető úgy, hogy a bűnös nem kell életre később se soha - vagy ilyesmi).

Mellesleg az evolúció tükrében nagyon is elképzelhető, hogy "kezdetben" a mai "modern" programozott halál tényleg nem volt, bár akkor még nem volt ember se.

"nem kell életre később se soha"

...pontosabban nem kel életre (egy 'l'-el nem történik meg ez vele... :))

Ja...

Amúgy - ha szó szerint vesszük a Bibliát -, aszondja az Írás, hogy Isten ugyebár a lábainak elvesztésével bünteti a kígyót.

Nos, mit is mond erről az evolúció:

[link]

Hát, gyönyörűen követhető vissza a fosszilis rekordban, ahogy az evolválás során tényleg a kígyó elvesztette a lábait (bár egyes változatoknál ezek maradványai ma is megtalálhatóak):

[link]

Engem - mint a Bibliában nem hívőt -, mindez arra a gondolatra vezetett, hogy itt nyilván csak véletlen egybeesésről van szó. De tagadhatatlan, hogy a véletlennek itt igencsak kicsi az esélye.

Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy az akkori emberek "ösztönösen" jutottak erre a lábvesztéses teóriára a kígyók és egyéb hasonló lények "naiv" összehasonlító anatómiája alapján (mert azok az emberek is okosak voltak, csak nem rendelkeztek annyi természettudományos ismerettel, mint mi manapság).

Azért itt nem csak arról van szó, hogy némely fundamentalista egyház így értelmezi a Bibliát.

Pál apostol teljesen világosan a kezdeti bűnbeesésből vezeti le az egész megváltási tervet Krisztusban, bűn és halál kérdését, ugyan úgy beszélnek róluk az apostolok, mint Ábrahámról, Mózesről stb :

"Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.

És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett

Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.

Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;

Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.

Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.

De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.

És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.

Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.

Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása."

A Szentírást pedig a korai egyháztól kezdve is Isten igéjének tekintették, egy részletes sorozat ezzel kapcsolatban:

[link]

Magam igyekszem egyre többet olvasni a témában és szimpatizálok a műfaji értelmezéssel, meg az evolúció működését is elfogadom, de nekem valahogy így az egész rendszer bedől.

Pál apostol ember volt, aki pont úgy értelmezett, ahogy most a szó szerint értelmezők.

Pál apostol se tudta megoldani ezzel a problémámat. Van egy igazi teremtés, meg egy fordított. Vagy fordítva? És még amit írtam...

Ja, még... pl:

"Máté 19:4 Ő pedig így felelt: Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és asszonnyá teremtette őket,"

A Biblia azt is írja, hogy előbb lett a férfi, és csak utána a nő, itt viszont Máté karakteresen állítja, hogy egyszerre lettek.

Most akkor melyik a valós infó? És ugye Máté is csak ember volt, mint Pál... :)

Na még...

Azután ott van pl. a #30-as megjegyző véleménye innen:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

"A Bibliában valójában az van, hogy Ádám és Éva az első emberpár. Ezután Isten több embert is teremtett, ami szó szerint nincs ugyan leírva, de szövegszerű utalások vannak erre (pl. hogy Ádámnak volt "háza népe", ami ugye szolgálókat, hajcsárokat, pásztorokat stb. jelentett). Kain és Ábel történeténél pedig a gyilkos testvér homlokára Isten jelet tett, hogy "bárki" megölheti. Ki lenne az a "bárki", ha csak Ádám és Éva lett volna, illetve nekik két fia?"

Ha ez így igaz, akkor még azt is lehetne gondolni, hogy valójában nem Ádám és Éva volt az első igazi emberpár, csak legfeljebb Isten őket tekintette az első olyan párnak, akiket már ő maga is embernek tekintett. Vagyis az általa teremtett evolúció gyümölcse "beérett". :)

Az igazság az, hogy roppant homályos és ellentmondásos a Biblia ezen kritikus része, amit nem lehet sehogyan se szó szerint értelmezni, mert maga a Biblia tesz arról, hogy ezerféleképpen lehessen értelmezni, és ezen nem segít se Pál, se Máté, se semmiféle utólagos belemagyarázás, amivel konkretizálni lehetne.

Nem tudom megállni, mert még mindig nem értem a keresztények sokát, hogy milyen okból utasítják el az evolúciót, és azt se értem, hogy miért ne vállalhatta volna fel Jézus a kereszthalált az emberiség megváltása érdekében. Attól még az ember bűnössé válhatott, mert van evolúció. Manapság se hallok olyasmiről, hogy a bíró azért menti fel a vádlottat, mert rájött, hogy evolúció létezik.

#35: "Magam igyekszem egyre többet olvasni a témában és szimpatizálok a műfaji értelmezéssel"

Ennek tükrében igencsak csodálkozom, hogy ilyen megközelítésekkel nem találkoztál:

[link]

"Az ószövetségi embert elsősorban nem a halál eredete érdekli, hanem az, hogy milyen életet élhet előtte. Tudomásul veszi az örökséget, hogy az ember porból lett, és visszatér a porba (1Móz 2,7). Nem hiszi, hogy halhatatlan lenne, inkább azt, hogy halandósága hozzátartozik a létéhez. Még a bűneset leírásában sem hangzik el, hogy az ember korábban halhatatlan lett volna, jóllehet a halál büntetése elhangzik Isten figyelmeztetéseként arra az esetre, ha az ember enne a jó és rossz tudásának fájáról (1Móz 2,17). Mégis, amikor ez megtörténik, nincs arról szó, hogy büntetésként ezért halna meg az ember. Sőt, a büntetéshez kapcsolódóan Isten azért űzi ki az embert az Édenből, hogy nehogy az élet fájáról szakítva örökké éljen (1Móz 3,22). A bűn a halál fullánkja, nem pedig a fizikai oka - írja Tillich."

Itt is ellentmondásban vagyunk az örökélet szemlélettel, hiszen minek kellene egy örökéletűnek ennie az élet fájáról ahhoz, hogy örök életű legyen?

Ennek tükrében Pál apostol egyértelműen nem teljesen értette meg az Ószövetség üzenetét, amikor ezt írja:

"Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; "

Hogy Pál sikeresen el tudta terjeszteni a szemléletmódját, az nem jelenti azt, hogy neki lett volna igaza. Mint írtam, a pogány miszticizmus főszereplője volt a halhatatlanság ilyen olyan szintű képzete, és Pál ugyebár a pogányokat akarta megtéríteni (ha jól tudom), tehát nyilvánvalóan kompromisszumokat kellett kötnie velük, ahhoz, hogy a térítőmunkája sikeres legyen. Itt sokkal inkább a politika szagát érzem, semmint az Ószövetség szellemiségének "illatát".

Nekem a Biblia ószövetségi tanítása a halálról éppenhogy roppant meglepő mértékben realisztikusnak tűnik Pál tanításával szemben, ami ószövetségi vélemény nagyon egyedi az akkor felfogások tükrében. Olyannyira egyedi nagyon hosszú idők távlatában is, hogy még maga az Újszövetség is végül kénytelen engedni az általános "kívánalomnak" azzal a tanítással, hogy legalább legyen lehetőség a feltámadásra a megfelelő időben és helyen. Az igény, hogy legyen élet a halál után is, már magát az Ószövetséget is a vége felé formálta, de ott is úgy, hogy csak tudat arról minket a Biblia, hogy ha Isten akarja, akkor a holtak is életre kelnek, de hogy minden halandónak idővel ez lesz-e a sorsa, az csak remény marad itt még.

Vagyis továbbra is azt látom, hogy a Biblia eredeti tanításában semmiféle olyan kitétel nem szerepel, hogy a halál (legalábbis az a halál, amit fizikailag halálként értelmezünk) a bűn zsoldja lenne, és az csak egy utólagos beszúrás a Bibliában, ami pogány szemléletmódból származik.

Most is azt látom, hogy nem működik a szó szerint értelmezés sehogyan se. Se a halálról, se semmi olyasmiről, amit a kreacionizmus belebeszél a Bibliába.

Ja... rosszul fogalmaztam:

"...minek kellene egy örökéletűnek ennie az élet fájáról ahhoz, hogy örök életű legyen?"

Vagyis minek van az eleve örökéletűre legyártott lények területén életfa, aminek gyümölcsétől örökké lehetne élni?