Az evolúció és a Biblia tanítása hogyan fér össze egymással?

"Csak Isten tökéletes, róla viszont az apostoli szenthagyomány tudósít megfelelően, amelynek része is a Biblia. Az attól való elszakítás eretnekségbe vezet,"

Isten ígéje elé van téve a hagyomány!

"Isten ígéje elé van téve a hagyomány!"

->Isten igéje a mai formában a 4-5. századig nincs. A kánon nem egyidős a kereszténységgel, hanem későbbi, és eleinte nem is volt zárt, hanem nyitott. Olyan könyveket is a Szentírás részeként olvastak/kezeltek a korai keresztények, amit talán most már távolról kerülnél, és olyanokat kritizáltak, kérdőjeleztek meg, amelyek ma a Biblia részét alkotják. Ha tehát valaki a Szentírással akar hadonászni, ezeken gondolkodjon el kicsit. A Biblia az apostoli hagyomány része attól nem elválasztható, és a korai időkben nem is magyarázhatta akárki, csak az apostolok utódaiként tevékenykedő püspökök.

A Biblia egyéni értelmezése, és a szent hagyománytól való kiszakítása a korai egyház mérlegén közönséges eretnekség, javaslom tehát, hogy tedd le egy kicsit a fundamentalista protestáns, illetve szektás irodalmat, és olvass ókori keresztény dokumentumokat, hogy meglásd, mi volt a keresztény úttörők hite, azoké, akiktől származott a Biblia.

Dante

Kösz Dante a javaslat

De maradok a biblia mellett.

Egyszerűen úgy, hogy a kettőt egységben kell kezelni. Értsd, a Biblia leírja hogy Isten teremtette a világot, de hogy ez mit is jelent pontosan, hogyan történt, azt nem részletezi.

Viszont itt van a teremtett világ, benne élünk konkrétan, nem az lenne az alapvető hogy ha értelmezni akarjuk a teremtést, megvizsgáljuk hogyan működik ami teremtetett? Márpedig akkor azt látjuk hogy a világunk nem statikus, folyamatosan változik, fejlődik minden, az élőlények is.

Tehát az élőlények, bármilyen formában is teremtették őket, a változás, az evolválódás képességével rendelkeznek. Ez olyan szintű tény minthogy ha kidobsz valamit a lakásod ablakán, az a gravitáció okán leesik. Legfeljebb az lehet kérdés hogy történt-e már korábban ilyen?

Nos, mivel a fosszíliákon egyértelműen azt látjuk, hogy

1. ezek olyan lények maradványai amelyek már nem élnek

2. a fiatalabb fosszíliák még hasonlítanak a mai élőlényekre, majd az egyre régebbiek egyre kevésbé

3. a mai élőlényeknek nincsenek fosszíliái a régebbi földtörténeti korokra vonatkoztatva

4. a hasonlóságok/különbségek alapján komplett fejlődési láncok vezethetőek le, amelyeket a genetika, anatómia és geológia is igazol

innentől elég egyértelmű hogy nem csak hogy a mai élőlények képesek az evolválódásra, de bizony a mai formájukat is evolúciós folyamatokon keresztül érték el. Tehát kizárt dolog hogy ha teremtésről beszélünk, akkor azt valami pillanat alatt statikusan létrehozott világként kellene értelmeznünk.

Meg úgy eleve, ha itt van előtted egy gép (a világ, vagy adott esetben csak az élővilág), amiről látod hogy működik, tudod hogyan működik, a kezedben pedig ott a használati utasítás (a Biblia), és nem tudod a kettőt összeegyeztetni, akkor a hiba valahol a te értelmezésedben keresendő. Hiszen Isten szava alatt kizárt dolog hogy mást kell érteni, mint amit Isten teremtett, és úgy, ahogyan teremtett.

@How Arrow:

[link]

Dante

Egy szót nem mondtam elégetésről. Nem olyannak ismerem Istent, aki ítélkezne az alapján, hogyan értelmezi az ember a teremtést :)

Csupán a kérdés kapcsán igyekeztem rávilágítani, hogy annyin múlik hogy az ember ténylegesen meg akarja ismerni mindkét oldalt, hogy összeegyeztethető legyen a kettő.

Mondjuk, én azt fel nem tudom fogni, hogy a fundamentalista keresztények miért állítják, hogy a szó szerint vett bűnbeesési történet nélkül értelmét veszti a keresztény szellemiség.

A szó szerint vett történet szerint az embert sikerül elcsábítani a rossz oldalra, mert még az Édenben is voltak olyan dolgok, amik az ember helyes ítélőképességét próbára tudta tenni (kígyó; a sokat ígérő gyümölcs; a nő vonzereje), és az ember elbukott ezen a próbatételen. Ennyi a történet üzenete, ami végkicsengés akár az evolúció során is kidomborodhatott, és ha így történt, ezekért a bűnökért is ugyanúgy vállalhatott kereszthalált Jézus, megváltás gyanánt.

Az örök életet meg ki tudja hogyan értelmezhetjük. Lehet, hogy az örök élet azt jelenti, hogy Isten oldalán valahol örökéletűként jelenik meg az azt megérdemlő ember, vagy ha erre érdemtelen, akkor soha nem kel életre, vagy semmivé foszlik a lelke. Vagyis lehet, hogy kezdetben - az emberréválás folyamatában - volt egy időszak, amikor minden emberként gondolkodó lény bűntelenül halt meg, majd ahogy egyre jobban nyiladozott az értelme, az elkövetett bűnök száma sokasodott, majd a nem elviselhető határt átlépte.

Hogy a Biblia teremtéstörténetét nem lehet szó szerint venni, szerintem az is jól mutatja, hogy az első fejezetben előbb voltak a növények, állatok, és utána lett teremtve az ember, míg a második fejezetben mindez pont fordítva van.

Az is eléggé érthetetlen számomra, hogy a mélyhívő keresztények pl. ennek tükrében miért azt állítják, hogy szó szerint kell értelmezni a Bibliát, amikor nem lehet szó szerint értelmezni az ilyen ellentmondások miatt.

Pl. Isten csak a vízözön után teremti meg a szivárványt, holott fény és így fénytörés is jóval a vízözön előtt is kellett, hogy legyen. Sokszor látom, hogy leírják, Isten szava úgy igaz, ahogy le van írva a Bibliában.

Na, de melyik az igaz???

Az első fajta teremtés, vagy a második, a fordított? Úgy volt először fény, hogy nem volt fénytörés? Akkor azt nem is lehetne fénynek nevezni. Akkor az valami más volt, ami később eltűnt, és azt leváltotta az igazi mai fény.

Szóval nem igazán érthető nekem, hogy min alapul a szó szerint vehető értelmezés, mivel maga a Biblia mutat rá karakteresen (már rögtön az elején), hogy NE ÚGY VEGYÜK ÚGY SZÓ SZERINT ŐT, mint valamiféle történelemkönyvet.

[link]

"A kereszténység születésekor még az embert hármasságban (trichotomizmus) fogták fel, szellemnek, léleknek és testnek. A Vienne-i zsinat úgy határozott, hogy az addigra amúgy is elhalványuló szellem fogalmát, illetve a kettős lélek fogalmát eltörli, és bevezeti helyette azt a dogmát, hogy az embernek csak teste és lelke van (dichotomizmus), és a léleknek vannak szellemi tulajdonságai.[1] Az ezt követő bibliafordítások alkalmazkodtak is ehhez a dogmához, és a szellemet következetesen léleknek fordították. Nem véletlen, hogy eredetileg Szent Szellem szerepel azokon a helyeken, ahol a Szentlelket olvashatjuk a magyar fordításokban."

És hogy lehet szó szerint értelmezni a Bibliát akkor, ha tényleg ez történt? Úgy értelmezzük szó szerint, ahogy a Bibliát mások meghamisították nagyon régen?

A wikiről még:

"A lélek halhatatlanságának a tana nem biblikus, hanem pogány."

Puff neki. És ha ez igaz? Ha nem is meghamisították a Bibliát, hanem a fordítók egyszerűen félreértették az üzenetét, vagy a fordítót erősen befolyásolta egy pogány mítosz?

Szóval számomra érthetetlen minden szempontból a szó szerint értelmezők intelme, mert lehetetlen megmondani a sok verzióból, hogy pontosan mit is kellene szó szerint venni, és a szó szerint értelmezőkről számomra mindig csak az derül ki, hogy nem szó szerint értelmezik a Bibliát (egymással is rendre veszekednek a szó szerint értelmezők), hanem ahogy nekik tetszik, vagy amit diktál nekik a felekezet, és aki nem azt mondja a Biblia alapján, amit ők szeretnének kiolvasni belőle, azokat egyszerűen és minden bizonyítást mellőzően úgy állítják be, mint akik Istent igéit tagadják meg, holott lehet, hogy éppen ők azok, akik ezt teszik.