Mennyország-pokol, mi van ha a pokolba kerül akit szeretek és én a mennyországba?

Mutassa meg nekem a Szentírásban – hallottam nem egyszer –, hol és mikor mondta Krisztus Urunk, hogy van pokol és hogy a bűnösök oda jutnak.

E kérést teljesíteni nem azért nehéz, mert bajos Krisztus Urunk ilyen kijelentésére rátalálni, hanem azért, mert Krisztus Urunk egész tanítása annyira a pokollal való fenyegetőzésen, illetve a tőle való óváson alapul, hogy egyenesen az nehéz, hogy a Megváltó minden erre vonatkozó kijelentését felsoroljuk.

Íme egy szentírási szemle, mely bizonyítja, hogy nemcsak pokol van, hanem hogy egyenesen a pokol létén alapul az egész kereszténység. Máté 3,12 (Keresztelő Szent János prédikációja): „Szórólapátja (a Megváltónak) már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti.” Máté 5. fejezet (A hegyi beszéd) 22. vers: „Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.”

Ha nincs gyehenna, ha nincs pokol, ha nincs ott tűz, akkor ott hogy bűnhődhet ott valaki?

5,29. vers: „Ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el. Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson”

5,30. vers: „Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el. Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a pokolba kerüljön.”

A pokolba jutni tehát hasonlíthatatlanul nagyobb baj, mint egész életünkre félszeművé vagy félkarúvá válni.

Máté 7,21-23: „Sokan mondják majd nekem azon a napon (mikor eldől majd, ki megy be a mennyek országába): Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!”

Aki tehát bűnösen kerül Isten ítélőszéke elé, még az se menti meg a kárhozattól, ha régebbi életében annyira kedves volt Isten előtt, hogy még csodákat is tett általa.

Máté 8,11-12: „Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Máté 10,15: „Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak” (mely nem fogad be titeket, sem beszédeiteket nem hallgatja, tehát az apostolokra vagy utódaikra nem hallgat).

Máté 10,28: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatra vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani.”

Máté 11,24: „De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” (Mint Kafarnaumnak, mely Jézus tanítására nem hallgatott.) Ugyanezt mondja Jézus előtte (a 21-22. versben) Korozainnak és Betszaidának is.

Máté 12,36: Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.

Máté 13,40-42: „Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”

Máté 13,49-50: „Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszakat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Máté 16,26-27: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.”

Máté 18,8-9: „Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd. Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel bemész az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek.”

Máté 18,34-35: „Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”

Máté 22,13-14: „A király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Máté 24,50-51: „[A szolga] ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja és olyan órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

A halál váratlanul jön s minden pillanatban készen kell lennünk az ítéletre, mert másképp a pokolba jutunk: Máté 25,1-13: „A mennyek országa hasonlít a tíz hajadonhoz, akik fogták lámpásukat és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! Erre a hajadonok mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi hajadon is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”

Máté 25,30: „Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Máté 25,31-46: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia minden angyalával, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig külön választja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!…

Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült…

Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Ez olyan világos beszéd, hogy határozottabbat még elképzelni se lehet. Az emberek egy része üdvözülni fog, a másik része elkárhozik. A kárhozat épp úgy végleges, mint az üdvözülés. Az egyik éppúgy örökké fog tartani, mint a másik. A poklot tűzre jutásnak hívja az üdvözítő és azt is határozottan megmondja, hogy ez a „tűz” örök lesz, vagyis hogy a szenvedésnek a pokolban soha se lesz vége.

Ez mind csak az első evangélium volt, Szent Mátéé. Lássuk most a másodikat, Szent Márkét.

Márk 6,11: „Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.”

Azaz ne erőltessétek az evangéliumot azokra, akiknek nem kell. Sokkal nagyobb baj az azokra, akiknek nem kell, mint nektek.

Márk 9,42-46: „Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.” (Megint a pokol örökkétartóságának legvilágosabb kijelentései!) „Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.”

Márk 13,35-37: „Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”

Márk 16,16: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.”

A harmadik evangélium:

Lukács 3,9 (Keresztelő Szent János prédikációja): „A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.”

Lukács 3,17: „Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.”

Lukács 6,25: „Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!”

Lukács 10,12-15: „Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.” (Mely nem fogadja be az apostolokat, akik ezért azt fogják mondani, hogy „még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt”. – Lk 10,11) „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. És te Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni!”

Lukács 12,4-5: „Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatra taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.”

Lukács 12,58-59: „Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.”

Lukács 13,1-9: „Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre megjegyezte: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.« Aztán egy példabeszédet mondott. »Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.«”

Lukács 13,23-28: „Valaki megkérdezte tőle: »Uram, ugye kevesen üdvözülnek?« Ezt válaszolta neki: »Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatok meg kirekesztve.«”

Lukács 14,24: „Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem eszik lakomámon.”

Lukács 16,22-31: „Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztessem őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”

A dúsgazdag és a nyomorult Lázár példabeszédéből az is jól látható, hogy ahhoz, hogy valaki a pokolba jusson és örökre ott maradjon, nem is kell teljesen elvetemültnek lenni. Láthatjuk például, hogy ez a pokolba jutott dúsgazdag egyébként milyen jószívű volt. Milyen őszintén és önzetlenül szerette rokonait és mennyire próbált rajtuk segíteni! Hogy nemcsak egészen különleges elvetemültség esetén lehet elkárhozni, azt egyébként az is bizonyítja, amiért Krisztus Urunk azzal a tizennyolc szerencsétlenül járttal kapcsolatban mondott, akiket Siloámban az összedőlt torony agyonütött. (Lk 13,4)

Lukács 17,26-30: „És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és mind elpusztította őket. Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket. Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.”

Lukács 19,27: „Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”

Lukács 20,9-18: „Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: »Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek és hosszabb időre elment idegenbe. Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a ráeső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták. Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták. Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik. A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.« Ezt hallva tiltakoztak: »Isten mentsen tőle!« Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: »Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett? Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.«”

Lukács 23,28-31: „Jézus hozzájuk fordult: »Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?«”

A negyedik evangélium:

János 5,14: „Később Jézus találkozott vele (a harmincnyolc év óta beteggel, akit gyógyított) a templomban és azt mondta neki: »Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.«”

János 5,29: „Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.”

János 15,6: „Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.”

A tesszalonikaiakhoz írt második levél 1,7-10: „Nektek, zaklatottaknak pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától, azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.”

Ezen idézetek folyamán láttuk, hogy Krisztus Urunk nemcsak azt hangsúlyozza, hogy pokol van és ott tűz van, hanem azt is, hogy fő gondunk az kell legyen, hogy a halál váratlanul ne érjen bennünket. Ebből jól láthatjuk, hogy kevés olyan ember van, aki akkor is üdvözül, ha a halál váratlanul éri.

A közölt idézetekből azt is láthatjuk, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a halál mindenki számára örök nyugalom. Az igazság az, hogy akit a halál bűnben ér, arra nem örök nyugalom, hanem örök gyötrődés vár. Amin aztán többé már nem is lehet segíteni.

Téosz Péternek minden üdvözletét küldi

Eléggé régen beszéltünk, de viszont vonatkoztassunk el attól, amit János Apokalipszise írt; igen, a próféciák a Biblia legtitokzatosabb elemei, de viszont meg kell jegyeznünk: ezek jóslatok. Nagy elővigyázatosság kell akár Dániel akár a Jelenések könyvéből idéznünk: A lelki állapot és az Isten szavának interpretálása sokszor eshet (nyelvek között is gyakran előfordul, akkor hát Isten szavával!) túlzásokba, vagy az adott lelki tónus demagógabb leírásával. Én fiatalkoromban kezdtem el a katolikus fordítású Biblia (5-6 centiméteres teológiai lábjegyzettel ellátva) az eléggé homályosan fordított apokalipszist olvasni, már akkor is a szőr futott fel a hátamon, talán ha Károli fordítást olvastam volna, akkor hónapokig nem is tudtam volna aludni... Mégis a Sátánnak nincs egy jóslat felett akkora szabad akarata, hogy kikerülje jóslatban levő 'igazságokat'? Vagy a kommentárom a Sátán szándéka? Tehát ennyire kiszámítható lenne a Sátán, hogy minden cselekvése a Bibliában levő ismeretek alapján folyjon? Tényleg, ha ennyire kiszámoljuk, hogy most ha hiszünk a próféciákban és mindenki kikerüli az Antikrisztus becsapását, és az első háború kitörését, a káosz felborulását, akkor a Sátán elbukna, aki nálunk hatalmasabb? A próféciák beteljesülendő szövegek, amelyeknek beteljesülése korántsem biztos;

-----------

Én nem akarom ezt az apokalipszist (nagyon durva), amely kb. ezt jósolja, ha 100%-ig szószerint vesszük:

Lefordítják a Bibliát a világ összes nyelvére, elkezd a keresztény erkölcsök hangot kapnak a jogban, de ez lehetőség is arra, hogy eljöjjön az Antikrisztus, mindenkit és minden egyházat becsap és őt fogják Jézus helyett követni, majd lesznek Bibliai követők, amelyek pedig nem fognak neki hinni. Aztán felfedi a Sátán a kilétét azzal, hogy az ő követői elégedetlenkedve támadnak a Bibliai követőkre, de ők kitartanak Krisztus mellett, és eljő a valódi Krisztus, és az Atya a gonosz hitetleneket 1000 évre elhamvasztja a temetőben, a Sátán pedig elmélkedik 1000 év alatt, majd a jó hívők 1000 évig Jézussal, fenn a mennyben megtalálják a válaszokat, amelyeket eddig nem kapták meg, és amire a materialistáknak választ adni nem tudtak. Elmúlik az 1000 év és Jézussal leszállnak a földre, Jézus a Golgotára rááll és összetörik, és a milliárd/144000 számú hívei egy új Jeruzsálemmel leszállnak a földre. Akkor az Atya föltámassza a temetőből a holtakat, és a Sátán már most is elkápráztatja híveit a Föld 4 szegletéből elhívja őket, de mielőtt el foglalnák az új Jeruzsálemet, megnyílik a szemük, hogy miket csinálták életükben, és elkezdenek könyörögni kegyelemért, de már abban a pillanatban a büntetésüket elfogadják. Aztán jönni fog az Atya morbid haragja, amelytől még hívők is megrázkódnak, és Jézus nyugtatja meg őket; az új Jeruzsálemen kívül, alulról is felülről is tűz felfalja a hitetleneket; A Sátán a kap a legtöbb tüzet, és így a bűn okozója eltűnik, így a bűn is.

Happy-end: Az atya újjáteremti a világot, amelyet ő már az idők kezdete előtt eltervezett, de már a bűn lehetősége nélkül. Mindenki boldogan él, amíg sosem hal meg...

------------------

Na ennél a katolikus verzió sokkal enyhébb, bár ott a pokol örök, és menny is; és a purgatóriumban lehet tisztulni.

Summa summarum: A kérdés érdekes, nem tudom a választ.

Üdv. Téosz

Szia Teosz, valóban régen találkoztunk!

Mindig élmény téged olvasni, bár sokmindenben nem értünk egyet, mégis van valami az írásodban (stílusodban) ami azt kedvessé, emészthetővé teszi.

Jézus jól megfogalmazta, mikor idézte Dániel könyvét - melynek próféciái ugyanazokat a jelképeket használják, mint Jelenések könyve - hogy "aki olvassa, értse meg".

Vagyis megérthetők ezek a jelképek, és nincs szükség arra, hogy oly módon szó szerint értsük, ahogyan azt felvázoltad.

Az 1000 esztendő nem azért szükséges, hogy a hívők "megtalálják a válaszokat, amelyeket eddig nem kaptak meg". A Szentírás itt arról beszél, hogy "adaték nékik ítélettétel". Úgy gondolom, mielőtt Isten bárki felett is visszavonhatatlan ítéletet tesz, előtte nyilvánvalóvá teszi minden "érintett" számára az ítélet jogosságát. Nincs ez másképp az üdvözültekkel szemben sem, most is zajlik egy ítélet amiben az el nem bukott lények számára nyilvánvalóvá teszi Isten, hogy az üdvözülendők miért üdvözülhetnek. Ugyanígy nyilvánvaló lesz - remélhetőleg - számunkra is, hogy akik elvesznek, azok miért nem alkalmasak egy örök életre. Ez így korrekt.

Egy kérdésem van számodra csak: hogyan érted az alábbi idézetet a Bibliából?

"A pokol pedig és a halál vettetnek a tűznek tavába."

Üdv. Péter

Nem a pokol vettetik a tűznek tavába, hanem az alvilág. Nem a seol/hádész a pokol ugyanis, hanem a gyehenna. Bár sok régi fordítás összekeveri, de ez téves.

Seol/Gyehenna=Alvilág: azoknak a lelknek az állapota, "helye", akik meg vannak fosztva Isten színelátásától (a mennytől). Ez több "fakkra" oszlik, ennek egyike a pokol. Amit kérdeztél: Ott a vers azt mondja, hogy az összes halottak, bárhol is legyenek, fel fognak támadni. A szent szerző az előadás élénkítésére megszemélyesíti a halált és az alvilágot. A tüzes tó itt is a pokol; a második halál az örök kárhozat.

A kérdés, hogy mit jelent az hogy örök kárhozat.

Jelenések könyve ugyanis így folytatódik:

"Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt ... és az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

Ha a "gyehenna" még működne, ahogyan te feltételezed, akkor ez a leírás nem igaz. Az "örök" kifejezés ebben az esetben egy hebraizmus, ami azt jelenti: végérvényes, visszavonhatatlan.

Üdv. Péter

Örök kárhozat azt a sorsot jelenti, ami az Ördögnek a többi bukott angyalnak meg az Isten-ellenességben megátalkodott gonoszoknak jár. Ez nem csak örökre szóló, hanem örökké tartó büntetést is jelent. Amit te idéztél az természetesen nem a gonoszok, hanem az igazak osztályrészéről szól, így hát a kárhozat ellenében semmit semmit sem mond.

Gondolom arra még akartál célozni az „örök" (aióniosz) nem a szüntelen gyötrelem állapotát, hanem a kihunyás egyszeri eseményének következményét jelöli: a soha véget nem érő megsemmisülést. Azonban ez az érvelés nincs összhangban az „aióniosz" újszövetségi fogalmának használatával, amely főszabály szerint a megszakítatlan időtartamot fejezi ki. Az is mondható erre továbbá, hogy a görög „aióniosz" szó, amelyet az Újszövetség az „örök kárhozatra" használ, Istenre és áldásaira vonatkozik. Az Újszövetség „hatvannégyszer használja a másvilág mennyei és üdvözítő dolgaira" az „aióniosz' -t: „az örök Isten, örökkévaló hatalma, az örökkévaló Lélek, az örök élet, az örök evangélium, az örök ország, az örök üdvösség, az örök megváltás, az örök szövetség, az örök örökség, az örök dicsőség, az örökkévaló vigasztalás, az örök hajlékok, az örök láthatatlan dolgok". Hétszer használja a kárhozat jellemzésére: Mt 18,8; 25,41; Júd 7 - az örök tűz; Mt 25,46 - az örök büntetés; Mk 3,29; Zsid 6,2 - az örök ítélet; 2Tesz 1,9 - az örök kárhozat. Isten és az üdvözültek jellemzésénél vitán felül áll, hogy az „aióniosz" az „örökkévaló" a vég nélküli időtartam értelmében jelenti, nem pedig más „létminőséget" . Jogos tehát a kérdés: Hogyan lehetséges, hogy egy szónak, amely 64-szer 'örökkévalót' jelent, hét további alkalommal más értelme legyen?. Ha tehát a Biblia a démonok és az istentelen emberek örök gyötrődéséről beszél, ebből az következik, hogy nem semmisülnek meg.

A kérdés, hogy mit jelent az hogy örök kárhozat.

Jelenések könyve ugyanis így folytatódik:

"Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt ... és az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

Ha a "gyehenna" még működne, ahogyan te feltételezed, akkor ez a leírás nem igaz. Az "örök" kifejezés ebben az esetben egy hebraizmus, ami azt jelenti: végérvényes, visszavonhatatlan.

Üdv. Péter

Téosz Péternek üdvözletét küldi

"A pokol pedig és a halál vettetnek a tűznek tavába."

No, hát ezt is jól megfogalmazták, bár ez jobb tükörfordítás, mintha magyarosítottunk volna. Amikor olvasom, elém tárul a gondolat, hogyan épül fel a mondat, miféle igényességgel: Az alanyt követő része ("pedig") arra utal, hogy valamely állítás megelőzte. De viszont mi célból rakta a mellérendelt alany (halál) közepébe a kötőszót? Elég a filológiából, nézzük a mondatot: Azt véli, hogy a poklot és a halált Isten a tűznek a tavába veti. A tűznek a tava itt a Gyehennát szimbolizálja, amely konkrét helyet jelöl-e, vagy megszemélyesíti az. Azt jelentené, hogy ott fog az a pár milliárd számú ember elpusztulni? Esetleg nem a pokol tűzét személyesíti meg?

De gondolkodjunk el azon, hogy a pokol itt ugyan mit jelent? A kín, a szenvedés, vagy...? ...esetleg a bűnős emberek sokaságát jelzi?

No, de itt akkor Máté hazudna:

" És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre." 25,46 Máté