A teisták miért nem tudnak érvelni?

a gravitációt mi irányítja? miért van "sötét anyag" az univerzumunkban? miért nem tudják a pontos keletkezését, és pontos végét? hogyan lett "élettelenből" "élő"?

hívő és hívő között van különbség, higgy nekem.

Isten nem személy, és nem is tárgy, nem keletkezett és nem is fog "meghalni", örök, mint ahogy az univerzumunk is az, "ő" maga az univerzum, mindennek a mozgató ereje, ha nem lenne "Isten" akkor nem lenne szád mivel egyél, nem lennél te sem, nem léteznél, de te létezel ugye?! Ha igen, te elhiszed, hogy az itteni kis "életed" a teljes való, a maximum, ami lehetsz, amit elérhetsz?! Úgy érzed, erre vagy hivatott, hogy élj 60-90 évet és meghalj, megsemmisülj mindörökre, de ez alatt szenvedj és szeretteid veszítsd el, hiába társul "öröm" is mellé?!

de honnan van a tömeg? sőt az ősrobbanás? miért lett egyáltalán? biztos véletlen. mint ahogy te is véletlen lettél, akkor ezeket a kérdéseket is véletlen teszed fel? tudatában vagy egyáltalán annak, hogy írsz? igen biztos tudatában vagy, hiszen az agyad kialakított neked egy tudatot, amivel tudsz gondolkodni, és "felülkerekedni" az ösztöneiden, de ha felülkerekedtél az ösztöneiden, amik ugye gondolkodás mentesek, mérlegelés mentesek, akkor miért várod egyáltalán bárki jelentkezését itt, hogy cáfolja az állításod, miért teszel fel ilyen kérdést, ha biztos vagy magadban? élvezkedsz azon, hogy nincs senki aki kiállja a próbát? ösztönösen "örömöt" érzel, mint egy állat amikor, a környezetében nincs nála "erősebb" saját faján belül, és kihúzott mellkassal jár, s kel, most akkor te, vagy a tested irányít? ember vagy állat vagy?

ha mérlegelnél kicsit, akkor ennek a kérdésnek nem kellene itt lennie. Ha gondolkoznál egy kicsit logikusan, tudhatnád, hogy addig, amíg valaki le van ragadva a materializmusnál, azaz a kézzel foghatónál, soha nem fogja az "Isteni" kérdést megérteni, és az mellett szóló érveket sem. De ezen lehet változtatni, elengedni egy kis időre a földi "javakat", hogy tisztábban láthassunk, csak próba gyanánt, nem kell örökre, vissza lehet menni utána arra az oldalra.

Egyébként ha a biológia könyvben az szerepel, hogy bele kell ugorni a kútba gyereknemzés előtt, hogy egészséges legyen a gyermek, megteszed?!

üdv :)

Régen a vallásfilozófia oktatása Isten létezése melletti érvekkel kezdődött, mint a teleológiai, kozmológiai, morális és ontológiai érv bemutatása, aztán ezekre a konklúzió nagyjából ez volt: „hát, ezek nem sokat bizonyítanak.” Aztán az Isten elleni érvek következtek – a rossz problémája és hasonlók –, és ezek után a kurzus végén a hallgatóknak általában úgy tűnt, hogy összességében inkább Isten nemléte felé billen a mérleg.

Az ember úgy van „programozva,” hogy automatikusan hiszünk pl. más emberek létében, automatikusan hiszünk a múltban és a külvilágban. És ugyanez igaz az istenhitre is. Nem támaszkodhatunk csak a racionális és vitatható istenérvekre. Szerintem jó néhány érv szól Isten léte mellett, de nem ez a helyes út egy hívő számára, a hit nem nyugodhat érveken.

Az érvek fontosak. Vannak olyan emberek, akiket az érvek ereje győz meg Isten létéről. A legtöbb ember nem így tér meg, de van ilyen eset is, például C.S. Lewis. Aztán az érvek erősíteni tudják a hitet. Tegyük fel, hogy keresztényként ingadozik a hitem. Ha találkozom egy jó érvvel Isten mellett, akkor az megerősíthet engem.

A más elmék, más emberek léte melletti bizonyítékok nem erősebbek, hanem gyengébbek, mint az Isten léte melletti érvek.

Egyértelműen ésszerű hinni más emberek létezésében, akkor hát miért nem áll ugyanez a teizmusra?

Nemcsak hogy nincs szükség Isten melletti érvekre, de ezek még zavaróak is. Nem játszanak semmilyen ésszerű szerepet, egyedül arra ösztönzik az embereket, hogy ne higgyenek Istenben érvek nélkül.

Van bizonyos szerepük az istenérveknek, de csak korlátozott mértékben fontosak. A hívő útja nem érveken alapul.