Ha Isten létezik, akkor miért vannak a világon háborúk?

(Az előbbi a 10:07-esnek szólt)

Isten mindentudása: Isten tulajdonságai közé tartozó, tevékeny sajátság. - Az I. Vat. Zsin. a különféle fil. irányzatokkal szemben Istenről úgy beszélt, mint mindenben tökéletes, végtelen személyes lényről, s határozatába a mindentudást is belevette. Ezzel különösen az idealista-voluntarista-panteista elgondolással fordult szembe. Az emberi gondolkodás számára azonban az isteni értelem tökéletessége igazában csak a tudás gazdagsága felől közelíthető meg. Ebben az értelemben beszélünk Isten mindentudásáról. A kinyilatkoztatás főleg azzal jelzi Isten mindentudását, hogy mindent előre elrendez az ember üdvössége érdekében; úgy mutatja be azt, mint ami az embert állandóan kíséri és irányítja. Isten mindentudása elsősorban gondviselésével kapcsolatos (D 1784). Amikor a Biblia azt állítja, hogy Isten ismer bennünket, ezzel azt mondja, hogy elfogad és magáénak vall (Kiv 32,12; Gal 4,9; 2Tim 2,19). Ezért Isten mindentudása vigasztaló számunkra (Zsolt 139,13-18). Ismeri a bűnöst is, és az nem menekülhet ítélete elől (Jób 34,21). - Tárgyi oldalról Isten mindentudása abban mutatkozik meg, hogy semmi sincs rejtve előtte, ami létezik v. létezhet. A lét ontológiai igazsága azon alapszik, hogy a dolgok megfelelnek a Teremtő elgondolásának. Ismeretének elsődleges tárgya önmaga, mint a lét teljessége. Ebben teljes kizárólagosság van: csak ő ismeri magát egészen, az ember csak annyit tudhat róla, amennyit a term. rendjében v. a kinyilatkoztatásban közöl magáról (Mt 11,27; 1Kor 2,10), s ebből a szempontból tudása objektív szentségének is kifejezője: ő más, mint a teremtmény (Iz 6,5; 1Tim 6,16). Az önmagáról való tudás a szentháromsági élet kifejeződése: az Atya maradék nélkül megismeri és kimondja magát a Fiúban. - Isten mindentudásának másodlagos tárgya minden, ami rajta kívül létezik. A Szentírás erről is az üdvrend keretében beszél. Isten ismer minden titkot, ezért az ember nem rejtőzhet el előle (Zsolt 139; Jób 24,21). Ő a „szívek és a vesék vizsgálója” (Zsolt 7,9; Péld 16,2; Róm 8,27), vagyis bensőnket is ismeri. Ha ismeri önmagát, tudja azt is, hogyan lehet kifelé utánozni tökéletességeit, tehát ismeri a lehetséges létezőket (scientia simplicis intelligentiae) és a valóságos létezőket (sc. visionis). A múlt, jelen és jövő egyszerre előtte van. Ezt is önmagában ismeri meg, hiszen minden saját teremtő tettének eredménye. A kinyilatkoztatás igazolja, hogy ismeri az ember szabad elhatározásából folyó jövőbeli tetteket, mielőtt létrejönnének, sőt azokat is, amelyek csak bizonyos föltételek mellett valósulnának meg. Itt a teol-ok között legföljebb a megismerés módjáról van vita, arról, hogy minek a közvetítésével ismeri meg Isten azt, aminek még nincs emberi meghatározása, vagyis amit a szabad akarat még nem döntött el. Isten mindentudása nem rontja le az ember szabadságát. A tomista-molinista vitában a tomista Bañez úgy gondolta, hogy az isteni együttműködésből kell kiindulni. A hatása szükséges a teremtmény minden tettéhez, s ez a hatás valamilyen fiz. előre meghatározás (praedeterminatio physica), amely azonban az akarat természetének megfelelően működik. Isten tudja, hogy adott esetben hogyan működnék közre, s ebből ismeri meg a jövő tetteinket. Molina elutasította az előre meghatározást, mert nem tartotta összeegyeztethetőnek az akarat szabadságával. Inkább arról beszélt, hogy Istenben van egy közbeeső tudás (scientia media) a lehetőségek tudása és a létezők ismerete között, s ezzel átlátja egész valónkat, akaratunk irányait és az összes lehető helyzetet, s ezek alapján van biztos tudása a szabad akaratú jövőről. Uralmát azzal biztosítja, hogy az összes lehetőségek közül mégis előre kiválasztotta a valóságos létrendet.

Ha Isten szabad akaratot adott az embernek, nyilván nem lehet mindentudó, ezt nagyon jól megláttad. Hiszen akkor azt is tudná, mi fog bekövetkezni a jövőben. De nem tudja, hiszen akkor a szabad akaratnak semmi értelme nem lenne. Ezért alkalmazható inkább a mindenható kifejezés. A mindentudót nem abban a kontextusban használják ezek szerint, mint te gondolod - inkább arra, hogy birtokában van minden erkölcsi igazságnak és törvénynek, és mindent tud a világ működéséről és az élet magasabb céljáról, amit a tudósok még csak most kezdenek nagyon-nagyon alapszinten megérteni. Én hiszek Istenben, de a predesztináció elvét elvetem, mert gyakorlatilag ez ellentmondásba kerül a vallás eredeti céljával (minek legyek jó, ha eleve el van rendelve, hogy a pokolra kerülök?). A katolikusok elvetik, a protestánsok pedig elfogadják a predesztináció elvét. Jó, hogy erre egyébként felhívtad a figyelmet... a vallásértelmezés vagy a fogalmak helytelen használata rengeteg félreértésre adhat alapot. Egyébként azt tudja valaki, hogy a Bibliában szerepel-e az, hogy Isten mindentudó? És ha igen, ezt hogyan értik pontosan? Vagy inkább csak az szerepel, hogy mindenható? Mert én csak ez utóbbira emlékszem, persze, lehet hogy ez azért van, mert nem mindennap olvasgatom a Bibliát :) Na, lehet, hogy mindjárt kiírok egy kérdést erre :)

Ha úgy van, ahogy te állitod, akkor miért teremtett bennünket az Isten? azért, hogy szórakoztassa magát? nem játékszereket teremtett, hogy az ő dolgaikat nézegethesse, ki hogyan cselekszik! a "próba", amit emlitesz (illetve, amit én emlitettem) nem Isten próbája, hanem az emberiségé! Istent minden nemes, jó, bölcs stb... szavakkal lehet illetni és ráadásul ő mindenben a leg! Isten mindenki és mindenek felett áll! Neki nincs szüksége se társra, se gyermekre, se senkire, Ő az egyetlen és az egyedüli! És Isten tudja, hogy mi fog történni a jövőben! És a Bibliát hagyjuk, mert az hamisitva van! a papok a saját érdekeiket nézve irogatták át az elbeszéléseket, történeteket! Isten Igazságos!

Egyet értek veled 11.39-es (az előtted író vagyok). Csak próbáltam a másik oldal fejével gondolkodni. Szerintem sem játékszernek teremtette az Isten az embert, és a próba és a helytállás fontosságával is egyetértek, mint ahogy Isten mindenhatóságával is (és a Bibliát én sem tartom megkérdőjelezhetetlennek, mert emberek írták, akik tévedhetnek és a saját érdekeiket nézik - viszont itt sokan szeretnek idézgetni belőle, ezért kíváncsi voltam, hogy a Biblia mit ír erről). Viszont az ellenvéleményt megfogalmazó válaszoló tényleg elgondolkodtatott: Isten mindentudása és a szabad akarat valamilyen szinten ellentmondásban áll egymással, nem? Legalábbis első ránézésre mindenképpen, mélyebben csak most kezdtem el gondolkodni rajta, eddig eszembe se jutott ez a kérdés. Tettem is fel erre vonatkozóan egy kérdést ("Isten mindentudó-e?), kíváncsi lennék a véleményedre... nekem már kezd megfogalmazódni egy teória ezzel kapcsolatban a fejemben, de addig nem akarom leírni, amíg nem válaszolnak rá többen.

Hogy Isten mindentudó-e? a válasz egyértelműen, IGEN! és itt nincs helye kétségnek! figyelj, ha hiszel benne, akkor ezzel tisztában kell lenned! csak gondolj bele! Az, aki képes egy olyan testet létrehozni, mint az ember teste, az nem lehet mindentudó? a testünk minden részére, szervére szükségünk van! aki azt hiszi, hogy a természet alakitotta igy ki évmilliókon keresztül az téved! erre csakis Isten képes, senki más! mindennek megvan a saját funkciója! vagy a madarak az égen... amikor rajban repülnek, miért nem ütköznek össze még, ha több százan is vannak és szinte majdnem egymást érintik annyira közel vannak! ki magyarázta el nekik, hogy igy és igy kell fordulni, hogy ne ütközzetek? vagy itt vannak még a gyümölcsök, pl.: egy narancs, nézd meg hány réteg fedi a nedvet, amit tartalmaz! ez magától fejlődött igy ki? Dehogyis, ezeket mind Ő teremtette! és még számtalan dolog van, amit lehetne emliteni. Ő olyan hatalmas tudással rendelkezik, amit mi emberek nem is tudunk és soha nem is fogunk felfogni! Isten Hatalmas!

Azért mert a keresztény szektavezető nem elég ahhoz, hogy békét csináljon.