Szerintetek létezik-e bűn?

Erich Frommnak, a kiváló világhírű pszichoanalitikusnak ( [link] ) az egyik könyvében olvasható: "Az ember se nem jó, az ember se nem rossz, hanem adva van benne a lehetőség a fejlődésre. De az a fejlődés el is maradhat." Én teljesen egyet értek Frommal, és éppen ezért úgy gondolom, hogy ilyen hogy bűn sem létezik. A bűn fogalma egy kitalált babla, ami egyrészt arra jó, hogy az egyház bűntudatot keltve az emberekben hatalmat tudjon gyakorolni felettük; másrészt ez egyénnek egy ócska, olcsó és gyáva megoldása a másik ember iránt, ami által felmentik magukat a gondolkodás fáradalma alól (hogy megértsék a másik viselkedésének az okait) és a másik iránti felelősség alól. Mennyivel könnyebb ugye másik ember viselkedését misztifikálni, a másik embert démonizálni, és azzal áltatni magunkat, hogy vele szemben bizony mi a mennybe fogunk jutni, az a gazember vagy imádkozok érte szerencsétlen meg a pokolba. Szerintem viszont sokkal emberibbek vagyunk mint gondolnánk. Ha mindenki ugyanolyan értelmes volna, ha mindenkinek ugyanazok volnának a génjei (bár közhiedelemmel ellentétben a géneknek igen-igen minimális köze van az ember viselkedéséhez, mindössze az alapot teremtik meg), ha mindenkinek ugyanakkora tudása lenne, ha mindenkit egyformán neveltek volna, ha mindenkit ugyanazok a tapasztalatok értek volna, akkor mindenki abszolút egyformán viselkedne! Azaz minden ember viselkedésének abszolút racionális gondolkodással felfogható okai vannak. Szó sincs róla, hogy bárki is megátalkodottan az ördöggel cimborálna. Igaz természetesen, hogy az emberek követnek el ronda dolgokat, de a legnagyobb gazemberség sem bűn, hanem mentálisan beteg viselkedés. Ennek fényében a harag is jogtalan, hiszen ki az az elme háborodott, aki haragudni akar egy influenzásra vagy egy leprásra? És abban a helyzetben én is pontosan úgy viselkednék, mint ő, akkor meg milyen alapon hordom oly magasan vele szemben az orromat? A harag nem ás valóban, mint a saját bénaságunk olcsó leplezése. A beteg embernek gyógyulásra van szüksége, és az is tény, hogy az ilyen területen nem igen van sajnos hatékony orvos. Az emberiség szellemileg sajnos még mindig az őskorban él. Bűn az nincs, de termésesen ez nem azt jelenti, hogy akkor ölelgessünk egy leprást, hogy aztán magunk is a betegség áldozatává váljunk. Az egyház a évszázadok folyamán nem csak természettudomány, hanem az emberismeret tudományának a fejlődését komolyan hátráltatta.