A kereszténység, az okság elve és Isten létének bizonyossága? - Teológus kerestetik!

Ez a kérdés elsősorban teológusoknak szól! Egyéni vélemények is jöhetnek, de én olyannak a válaszát várom aki képesnek érzi magát arra hogy precíz fogalmakkal, logikus gondolkozással képviselje a Katolikus Egyház álláspontját ebben a kérdésben.

Belefutottam ebbe a megfogalmazásba, ami a Magyar Katolikus Lexikonból származik:

[link]

Maga a megfogalmazás sem világos számomra. Ezen például nem tudok elmenni:

"Végül is minden véges létező esetleges, hiszen nem „maga a lét”, nem szükségszerűen létezik, előfordulhat, hogy van, de az is, hogy nincs, lényege közömbös a lét v. nemlét irányában, nem lét-alapja."

Biztosan én vagyok a buta, és nekem tudnom kellene hogy a dőlt betűvel szedett "lényege" szó mit takar. Ezt a fogalmat úgy használja, mintha az minden számára ismert és közérthető lenne, hogy mit is kell érteni egy "esetleges létező lényege" alatt. Én nem tudom hogy szerintük mit kellene alatta érteni, és persze ezért nem is lehet azon csodálkozni hogy az egész magyarázatot, meg az "okság elve" definíciójukat úgy ahogy van nem értem.

Azt sem értem, hogy "esetleges" alatt mit értenek. Nem értem pl. hogy miért írja hogy "minden létező esetleges, mert nem szükségszerűen létezik". Ez nálam a totális fogalomzavar kategóriájába eső kijelentés. Szerintem a létezőt azért nevezzük annak, mert létezik. Ha tévedünk, akkor nincs értelme további kijelentéseket tenni róla. Feltéve hogy nem tévedünk, és az általunk létezőnek gondolt dolog a valóságban is létezik: a létezése nem esetleges hanem valóságos! Egyrészt nem értem hogy mi értelme ezután olyat állítani hogy "előfordulhat, hogy van, de az is, hogy nincs" - hiszem pont a "létező"-ként való rá hivatkozás az ami azt feltételezi hogy van! Totál értelmetlen azt mondani róla (ugyan abban a mondatban!) hogy "előfordulhat hogy nincs". Azt sem értem hogy mi köze ennek a létezés szükségszerűségéhez. Hogy MIÉRT létezik (azért mert szükségszerű?), az a létezés tényén nem változtat.

Azután meg ezt írja:

"Tehát szintetikus ítélet, azonban érvénye nem a tapasztaláson alapszik (syntheticus a posteriori), hanem azt meghaladó lényegi belátáson (így syntheticus a priori)."

Oké ez így le van írva, hogy "a priori belátáson alapszik", de arról semmit nem ír hogy mi lenne ez az a priori belátás. Vagy csak az én figyelmem siklott el fölötte? (Mondjuk ez nem elképzelhetetlen, hiszen az elejét nem vagyok képes értelmezni...)

Azután ír ilyet is - ez már nem tartozik szorosan a kérdésemhez de megemlítem:

"De még ezektől is külön kell választanunk a fizikai oksági törvényt, amely ok és hatás között kétoldalú kapcsolatot föltételez, épp ezért a szabad cselekvés rendjére nem alkalmazható, csak az anyagi-térbeli folyamatokra, s nem érvényesek minden esetleges létezőre metafiz. szükségszerűséggel."

Ezzel meg nem értek egyet, és az egyet nem értésem korántsem személyes meggyőződésből vagy hitből fakad. Hanem abból, hogy a Bell-egyenlőtlenség konkrétan és tudományosan bizonyítja, hogy a valóságos fizikai folyamatok egy része megsérti az okság elvét (itt az okság elvét mint fizikai fogalmat használtam!). Nincs olyan általános "fizikai oksági törvény" ami az ok és a hatás között kétoldalú kapcsolatot föltételez. Csak speciális esetekben, a klasszikus fizika keretein belül tudunk ilyeneket állítani; és amikor egy valamirevaló fizikus ilyet állít, akkor tudatában van annak hogy az állítása egy nem túl pontos általánosítás ami csak a klasszikus fizikai keretein belül érvényes, és hogy minden klasszikus fizikai valóság olyan kvantum valóságon alapul amire nem igaz az okság (fizikai értelemben vett) elve.