Miért mondják azt egyes emberek, akik vallásosnak vallják magukat, hogy például a Bibliában található teremtéstörténetet csak képletesen kell érteni?

1.) Nem "vallásosak", hanem konkrétan keresztények lettek megszólítva a kérdésben.

2.) Semmi problémaa kisbetűvel, bár akkor valóban helyesebb forma az "istenség".

3.) A válasz: "minden amit megcáfoltak "csak képletes", amit - még - nem, az szó szerinti, ami meg nagyon kényelmetlen azt agyonhallgatjuk mintha ott se lenne".

Pont azért, mert vallásosak, és nem hívők.

A racionalista teológusok állandóan csak azzal foglalkoznak, hogy a Bibliát úgy magyarázzák, hogy az megfeleljen a modern világképnek, amely tagadja a csodákat és a jövendöléseket. Ezért születtek meg azok a teológiai értelmezések, hogy a természetfeletti megnyilatkozásokat képletesen kell értelmezni a jövendöléseket pedig vaticinium ex eventu-nak.

Pedig szerintem nem olyan bonyolult ez. Amikor két ember beszélget, akkor simán el tudjuk dönteni mit kell képletesen érteni és mit nem. Pl. ha azt mondom, hogy "Leégett a bőr a képemről", akkor a beszélgetőpartnerem nem kezdi keresni az elszenesedett bőrmaradványokat.

Ugyanígy van a Bibliával is. Van amit képletesen értenek benne, van amit szó szerint.

Jó példa a Jelenések, vagy éppen a teremtéstörténet. Képzeljük el a 2000 évvel ezelőtti embert, ahogy le kell írnia valamit, amit nemcsak, hogy sohasem látott, de még csak elképzelni sem tud, és szavai sincsenek rá. Egyértelmű, hogy csak a saját szókincséből tud válogatni olyan kifelyezéseket, amikkel a legközelebbi leírást tudja adni.

Azért a Jelenések könyvét ne keverjük már a Genezissel. Előbbi egy apokaliptikus irodalom tagja, a másik pedig a történeti könyvek csoportjába tartozik.

Az apokaliptikus irodalom egyik jellegzetessége, hogy jelzi, hogy szimbólumokkal dolgozik, mert mindig van egy angyal, aki megmagyarázza a látomást. A Genezisben ilyen nincs.

Szia!

Ha a szavak értelmét tökéletesen helyre tudnánk állítani, könnyebb dolgunk lenne.

Például az állat szavunk, tulajdonságokat is jelentett. A kígyó az iráni, egyiptomi hagyományban az emberi egót jelentette. A víz, tenger a tudattalant, a szél a tudattalanból felmerülő gondolatokat, míg a bárka, hajó a tudatot mutatták be. Ehhez viszont egyetemes tájékozódásra van szükség, ami nyitottság nélkül nem megy. Nyitottság hiányában viszont az egész tanítást úgy értelmezi az ember, mintha a világ, amely a Bibliában bemutatásra kerül, rajta kívül kezdődne, holott csak arról van szó, hogy a matériából merített példákon keresztül mutatták be az ember belső világát.

Figyeld csak Jézus szavait:"...az Isten országa tibennetek van"!

" Azért a Jelenések könyvét ne keverjük már a Genezissel. Előbbi egy apokaliptikus irodalom tagja, a másik pedig a történeti könyvek csoportjába tartozik."

Nem keverés, de hasonló műfaj. A Genezis is prófétiai beszéd, mint a Jelenések könyve, csak nem a jövőbe, hanem a múltba tekint. A Genezis egy történeti aetiológia, ami azt jelenti, hogy a jelen állapotot egy régebbi okkal magyarázunk.

Az dönti el alapvetően, hogy mit hogy kell értelmezni, hogy mi az adott írás műfaja. Nyilván a zsidó nép babiloni fogsága egy történelmileg is igazolható esemény (persze a szerző nyilván a saját szemszögéből láttatja a történetet). Az Énekek éneke líra, a Példabeszédek könyve már a neve is mutatja, hogy példabeszédek gyűjteménye, tehát képletes magyarázatok, tanító történetek.

Nem. A Genezis egyértelműen szó szerinti. Nem jelzi az első fejezetknél sehol hogy

- álom lenne

- prófécia lenne

- példabeszéd lenne.

Vegyük valamelyik evangéliumot. Jézus megy ide, Jézus megy oda, Jézus tesz csodákat, Jézus beszédet tart ÉS A BESZÉDEKBEN MINDIG külön kiemelei, hogy "nesztek, itt egy példázat".

Tehát az összes szöveg azon kívül nem "metaforikus", nincs min törni a buksit, a többi az bizony szó szernt értendő.

Vagy vegyük János Jelenéseit.

Az elején fickó (Jelenéses János, aki nem összekeverendő a többi Jánossal!) ott ül Patmoszon, és jön hozzá az albínó Jézus - ez a rész egyértelműen szó szerint értendő, KÜLÖN JELZI HOGY INNENTŐL látomás gyün dik!

Vagy vegyüka Genezist. Ebben mikor LSDs Jákób (tudjátok: Színes, szélesvásznú álomkabát) álmot fejt, álmot lát, KÜLÖN MEG VAN MONDVA hogy ezitten álom pubi!

-------

De ha nem értesz egyet, akkor mond már meg, mi alapján mondod valamire hogy "képletesen kell érteni", és mondjuk vezed le az alábbi példákra:

- "És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolcszáz hét esztendeig"

- "És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj"

- "Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:" + "Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Cirénius volt a helytartó."

Nos?

A bibliai teremtési beszámoló "metaforikus jellege" az evolúciót részben elfogadó egyház propagandája miatt került szóba. Valójában a Biblia egyértelműen elhatárolódik ettől (a darwini evolúciótól is). Nyilvánvalóan önkényesen határozzák meg egyesek, hogy a Teremtési beszámoló csak "képletes".

Tényleg összeegyeztethető az evolúcióelmélet a Biblia tanításaival? Ha igaz az evolúció, akkor amit a Biblia az első ember, Ádám teremtéséről ír, legfeljebb egy történet erkölcsi tanulsággal, de nem szabad szó szerint venni (1Mózes 1:26, 27; 2:18–24). Így tekintette Jézus a Bibliának ezt a részét? „Nem olvastátok-e — mondta —, hogy aki teremtette őket, kezdettől fogva férfinak és nőnek alkotta őket, és ezt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz.« Úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (Máté 19:4–6).

Jézus itt a teremtési beszámolóból idézett, a Mózes első könyvének második fejezetéből. Ha Jézus úgy gondolta volna, hogy az első házasság csak kitalált történet, vajon hivatkozott volna erre a történetre, hogy alátámassza vele a házasság szentségéről szóló tanítását? Nem. Jézus azért hozta fel a Mózes első könyvét, mert tudta, hogy megtörtént eseményekről szól (János 17:17).

Jézus tanítványai szintén hittek a teremtési beszámolóban. Lukács evangéliuma például egészen Ádámig visszavezeti Jézus leszármazási vonalát (Lukács 3:23–38). Ha Ádám csak egy kitalált személy, akkor honnantól tekintsük ezt a leszármazási vonalat tény helyett mondának? Ha ennek a családfának a töve mitológiai eredetű, mennyire meggyőző Jézusnak az az állítása, hogy ő a Messiás, aki Dávid vonalán született? (Máté 1:1). Lukács azt írja evangéliumában, hogy ’mindennek pontosan utánajárt az elejétől kezdve’. Egyértelmű, hogy Lukács hitt a Mózes első könyvének teremtési beszámolójában (Lukács 1:3).

Pál apostol hite Jézusban összefüggött a teremtési beszámolóba vetett bizalmával. Ezt írta: „Mivel . . . ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni” (1Korintusz 15:21, 22). Ha Ádám nem szó szerinti értelemben lett volna az emberiség ősatyja, akin keresztül bejött „a világba a bűn, és a bűn által a halál”, akkor miért kellett volna Jézusnak meghalnia, hogy semmissé tegye az örökölt bűn következményeit? (Róma 5:12; 6:23).

Ha valaki a Mózes első könyvének teremtési beszámolójába vetett hitet aláássa, az magának a keresztényi hitnek az alapjait ássa alá. Az evolúcióelmélet és Krisztus tanításai nem egyeztethetők össze. Ha valaki mégis megpróbálja valahogy összeházasítani e két hitet, az csak egy dolgot fog szülni: gyenge hitet, amelyet könnyen ’hányhatnak-vethetnek a hullámok, és sodródhat ide-oda a tanítás minden szelében’ (Efézus 4:14).

Itt található bővebb magyarázat:

[link]