Paradoxon a Bibliában?

Szia!

A kérdésekre:

1. A Biblia kezdetben látszólag egyáltalán nem tesz említést leánygyermekek születéséről, csupán közli, hogy „Kain ismerte az ő feleségét...” (4,17). Az 5,4-ben azonban már azt olvassuk, hogy „Ádám... nemzett fiakat és leányokat”.

Annak az oka, hogy a Biblia alig tesz említést a lányokról, a korabeli társadalmi szemléletben és értékrendben keresendő, ami gyakorlatilag az egész Biblián végigvonul, és érezteti hatását, tudniillik, hogy a férfiak társadalmi szerepét, jelentőségét és felelősségét többre értékeli. (Ez a jelenség nem is olyan régen még nálunk is ismert volt.)

Amikor Kain arról nyilatkozik, hogy "meggyilkolhat bárki" minden bizonnyal már több testvére is volt, akik akár családokat is alapíthattak.

2. Ha a szövegösszefüggést kiterjeszted, akkor láthatod, hogy az előbbi fejezetekben a két vérvonalat fejti ki a Szentírás, vagyis a 4. fejezet végén a kaini vérvonalat, mejd az 5. fejezetben Séth vérvonalát. Majd így folytatja a 6. fejezet első versében: hogy az emberek sokasodni kezdtek és leányaik születtek, és látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mind azok közül, akiket megkedveltek. Vagyis a két vérvonal keveredett.

A szóban forgó bibliaverset gyakran úgy értelmezik, hogy valamilyen természetfölötti lények egyesültek az emberiség egyedeivel, és ennek következtében egy új, „átmeneti faj” jött létre, amelynek döntő szerepe volt a bekövetkező katasztrófa előidézésében. Az ilyen keveredés nem ismeretlen a mitológiában, a Bibliától azonban teljességgel idegen. Az efféle értelmezés látszólagos támpontját az akkor éltek testi-lelki képességeinek rendkívüli volta és ennek hangsúlyozása jelentheti (6. fejezet 4. vers). Talán ezért használja a Biblia az akkor élt emberekre az „Isten fiai” kifejezést, amit azonban más helyen, minden más emberrel, mint Isten képmására formált egyeddel kapcsolatban is alkalmaz (Zsolt 82,6). Emlékeznünk kell azonban arra, hogy már Ádám óta feltűnően hosszú életkor jellemezte az embereket, tehát ezek a mai szemmel nézve „rendkívüli” adottságok akkoriban természetesek voltak. Az itt szereplő „Istennek fiai” kifejezés ugyanakkor minden időben jelentette Isten lelki gyermekeit, a „hívő maradékot” is (Róm 8,14).

A vízözön előtti korban tehát az "Istennek fiai" kifejezés egyszerűen Séth leszármazottaira, mint Isten és az igaz hit követőire vonatkozik, míg az „emberek leányai” nyilván a nagyon is emberi ágra, Kain leszármazottaira utal, akik eredetileg ugyan elkülönültek a többiektől (lásd. 4,16), de később újra a séthiták közé keveredtek. Ez azután az általános hanyatlás, a kaini befolyás erősödése és az erkölcsi romlás útkészítőjének bizonyult.

Üdv. Péter

Ami Káint illeti:

Itt azt kell megérteni, hogy a bibliai alakok általában egy hosszú gondviselési korszakot jelképeztek. Káinnak nem csak a személyes bőréért kellett aggódnia. Az egész káini vonal kihalásra volt ítélve, mint bűnös vér. Káin, tettével az isteni gondviselést vetette vissza, és ez súlyosabb probléma volt, mint önmagában "csak" egy testvérgyilkosság.

Generációk során az üldöztetés várt rájuk, és a Biblia szerint (legkésőbb ugye Noé és az özönvíz idején) egészen biztosan valóban ki is haltak.

(Noé Ádám harmadik fiának, Sétnek a leszármazottja volt.)

Ami az eredeti kérdést illeti:

Isten először a szellemi szférákat hozta létre, benne a tudatos, a teremtésben segédkező angyalokat és arkangyalokat. Köztük Lucifernek egyik fő problémája, féltékenységének a forrása is éppen az volt, hogy ő már jelen volt a fizikai világ majd az ember megteremtésénél, mégsem ő (és az angyalai) a teremtés középpontja, Isten közvetlen gyermeke, hanem az ember.

Isten tehát tulajdonképpen az angyali világnak is címezhette a szavait.