Ha a vallásosoknak felteszel egy kérdést, miért csak a mesekönyvükből idézgetnek önálló gondolatok helyett?

Azt, hogy mennyire nem tudományos akár a világegyetem evolúciója, vagy a fajok evolúciója? Az az elmélet tudományos, ami:

1. megfigyelhető

2. falszifikálható (ki lehet tenni az elméletet tetszőleges számú cáfolhatósági kísérletnek)

3. előre lehet jelezni vele, hogy mi fog történni

4. kísérletekkel reprodukálható, vagyis megismételhető

5. általános működési elmélet, törvény állítható fel

Ezért a fajok evolúcióját jó esetben ötletelésnek, sci-finek minősíthetjük, de tudományosan cáfolhatjuk.

pl.

az információelmélet kimondja, hogy 1. információ nem jön létre véletlenül, 2. információ nem létezik fizikai hordozó nélkül

ez a két állítás tudományos, mert a fenti kritériumoknak megfelel (mindenki leellenőrizheti)

de, akkor hogyan lehet, hogy az ősrobbanáskor egyetlen pici- pacában, ami "elképzelhetetlenül forró volt, és elképzelhetetlenül nagy tömegű", minden információt hordozott? Mivel volt belekódolva? Ha a válasz egy újabb elmélet, akkor egy elméletet nem lehet egy másik elmélettel igazolni, hanem tessék tudományos módszertant használni!!!

Ha valakit érdekel, ugyanez a helyzet pl. matematikai vonalon (valószínűségszámítás)

Hogy mit fogadunk el / tartunk "bizonyításnak" - az is kérdés.

Általában valamilyen logikai láncolatot szoktunk - ebben az értelemben - szerintem - Isten léte nem bizonyítható.

Ugyanúgy Isten meghatározása is emberi ésszel - szerintem - lehetetlen. Talán ilyen értelme lehetett egyes vallásokban a tilalomnak Isten-nek nevet adni... mert a név egy dolog teljességét azonosítja és azt az illúziót kelti, mintha az ember úgy ismerhetné mint egyéb dolgokat - ezért az Istent a felfogható tulajdonságain keresztül közvetve illett említeni mint a "Seregek Ura", a "Mindenható", az "Úr" stb.

Egyáltalán az a probléma, hogy azt sem tudhatjuk mi(nek a lété)ről beszélünk.

Az ember számára Felfoghatatlan létéről...

És valahogy úgy van, hogy az ember vagy mindenben ráismer, vagy semmiben. Vagy minden bizonyíték vagy semmi.

Ezért tartom én úgy hogy hit kérdés annak minden értelmében, úgyis mint (emberi logikai bizonyíthatatlanság okán) bizonytalanság, és úgyis mint meggyőződés...

A kérdés, hogy hogy áll az ember a világhoz és benne önmagához: úgy hogy létének, életének értelme van, vagy úgy-e hogy nincs. Ez szabad döntés.

Logikailag pedig úgy lehet a dologhoz közelíteni, hogy az ember bizonytalanságaiban a tévedések közül választhat melyik a végzetesebb hiba:

Életét úgy leélni, hogy hisz Istenben és tévedni,

avagy Istent megtagadni és tévedni.

Aligha nehéz rájönni, hogy melyik tévedést ésszerűbb kockáztatni.

Más dolog hogy ezúttal is a logikalag igazolható ésszerűség a hithez önmagában kevés.

Először talán odáig kell eljutni, hogy az ember eszével és érzelmileg 50-50% esélyt adjon mindkét lehetőségnek.

Ennek (mint sokminden más) belátásában és felismerésében viszont gyakorta akadályozza az érzelmi horizontja.

Az olyanok mint az emberi hiúság például, hogy maga fölött elismerjen bármit - ami aztán korlátokat is szab, amiket nem igazán korlátoknak élne meg, ha Isten ügyét hitén keresztül magáévá tudja tenni új céljai és más örömei vannak...

Ezért is szakadékugrás kicsit - aki innen van az már nem ugyanaz mint aki átugrotta.

Kicsit az is igaz: az vagy - ami az örömöd...