Tapasztalataim szerint vannak ateisták, akik a gondolat ha létezne Isten, akkor ő nem kerülhetne a Mennyországba igazságtalanul vagy érzékenyen érint. Miért?

Én mint ateista meg semmi ilyesmivel nem foglalkozom. Pedig lehet, hogy van Isten, mittudomén, de én teljesen normálisan elfogadtam, hogy a testem előbb por és hamu, majd altalaj lesz valami erdőben, ahogy eddig is történt a több száz milliárd élőlénnyel az elmúlt évmilliók során.

Ha van Isten ha nincs, a testtől független lélek értelmezhetetlen, de azt elhiszem, hogy nagyon sok ember életét könnyíti meg, ha valami ilyesmit el tud hinni.

Persze jó lenne, ha lenne Isten és Menny, mert csak abban az esetben lenne remény.

@4:

"Akkor miért nem keresed az igazságot? Úgy értem mélyebben. Miért nem vizsgálsz át minden szálat, minden isten érvet. Minden valláskritikai érvet és az arra adott keresztény ellenérvet. Miért nem tanulmányozod a keresztény filozófiát és apologetikát?"

Amikor én ezt megtettem, akkor lettem teljesen biztos abban, hogy semmi alapja az istenhitnek. Addig simán el tudtam képzelni, hogy akár lehetnek is jó és erős istenérvek és egyáltalán nem is lett volna ellenemre. De ez van.

A fő kérdésedre válaszolva szerintem azért, mert sokan gondolják úgy, hogy a Mennyországba kerülés csak attól függ, jó emberek voltak-e, így azt mondani, hogy ők nem kerülhetnek oda, egyenlőnek tűnik azzal, mintha azt kérdőjeleznénk meg, hogy milyen emberek is ők valójában - ráadásul ismeretlenül.

Van, aki nem gondolja ezt, viszont irritálja a pokollal való fenyegetőzés. Egyszerűen a fenyegetőzés ténye miatt. Az, hogy az ateisták szempontjából kitalált hellyel fenyegetőzik, sokszor nem enyhíti, hanem súlyosbítja az irritációt. Nem sértődik meg, de az irritáltság könnyen lejöhet úgy is.

Másokat bosszant, hogy végtelen jóságos istent hirdető emberek végtelen kegyetlen helyekről beszélnek, függetlenül attól, hogy őket oda küldenék-e vagy sem.

És még lehet sok ok, hirtelen ennyi jutott eszembe.