Ha a vallásosoknak felteszel egy kérdést, miért csak a mesekönyvükből idézgetnek önálló gondolatok helyett?

Isten létét - minden kétséget kizáró módon - filozófiai és természettudományi alapon is bebizonyították.

Messzire nem szeretnék belemenni, mert hosszú, de annyit hívőnek is, hitetlennek is tudomásul kell venni, hogy térben és időben abszolút, önmagánál lévő ENERGIA (Isten) nélkül nincs lét, nincs anyag, nincs mozgás, nincs Univerzum.

"Isten létét - minden kétséget kizáró módon - filozófiai és természettudományi alapon is bebizonyították."

Leírnád ezt pár szóval?

Mert idáig még nem hallottunk róla.

Annál többet az ellenkezőjéről. Az energia nem bizonyítja istent.

Másrészt ez nem válaszol a kérdésre, hogy a hívők miért csak a könyvükből tudnak idézni.

Amikor a saját véleményét valaki úgy határozza meg, hogy idéz valakitől, (pl. egy filozófustól, vagy tudóstól, vagy a Bibliából, mert azt is emberek írták) akkor az nem feltételezi az önálló gondolatok hiányát, hanem azt az alázatot, hogy amit már mások megragadtak és megfogalmaztak, azt nem a sajátjaként tünteti fel...

A filozófia történetében a görögök óta egy kivételével nem igazán született igazi, önálló gondolat...

A kérdésfeltevésed nagyon degradáló mindazokkal szemben, akik elkötelezetten, őszintén keresnek valamit egy könyv alapján, amit más könyveknél fontosabbnak tartanak.

Ez a hozzáállás, amit a kérdésed tükröz, a világ lakosságának egy nagyon elhanyagolható részére jellemző, itt Európában van a fellegvára, de még Kínában sem általános, hogy ilyen "magas lóról", ennyire lekicsinylően véleményezzenek tömegeket. Te a kérdéseddel burkoltan az összes vallás követőjét egy mesevilágban élő, a világtól elrugaszkodott, önálló gondolkodásra képtelen személynek állítasz be. Inkább azon gondolkozz el, hogy miért az európai kultúra van válságban, miért itt születik a legkevesebb gyermek, miért innen ered a társadalmakat bomlasztó deviáns magatartás?

Az eredeti kérdésre:

azért, mert az ad neki biztonságot.

A legtöbb ember nem éppen nagy bajnok a vitatkozásban.

És akikkel vitatkoznak azok sem :-)

Aki elég jó az önmagával is tud vitatkozni és el fog jutni addig a határig ahol rádöbben, hogy hit és tudás között (amire ateistaként szeret hivatkozni) valójában az ember számára nincs különbség - legföljebb annyiban, hogy amíg ezt a határt el nem éri addig a tudását bizonyosságnak éli meg a hitet pedig lenézi.

A hit - épp a minap gondolkodtam róla - különös értelmű szó. Mert kifejez bizonytalanságot és mizonyosságot, és bizalmat és talán hűséget is.

A logika csak következtet lényegében egyformán működik mindenkinél akinél működik. Valahonnan eljutsz valahova.

Ugyanonnan ugyanoda. Ám a kezdet - az axióma - az mindig bizonyíthatatlan - választott, ha állítás akkor is, ha tagadás (az is egyfajta állítás) akkor is.

Az egyik embernek ez a másiknak az.

A hit azért fejez ki bizonytalanságot mert logikailag bizonyíthatatlan.

Ám az embernek bizonytalanságaiban is jó döntéseket kell hoznia vagy meghal pl. abba hogy tönkremegy az értékrend/sorsközössége. És mihelyst döntést hoz abból logikailag visszavezethető mit tart igaznak axiómaként - amiből levezeti a viselkedését világnézetét akár megfogalmazza akár nem.

Így végülis hitbéli bizonyossága van arról amit logika eszközeivel levezethetetlen/bizonyíthatatlan axióma.

Ha úgy tetszik (majdnem) szabad döntés kérdése melyik lóra tesz vagy inkább melyik vonatra száll.

Az egyik nem ígér értelmet - egy reprodukciós mechanizmus, törvényszerű vágyaktól kényszerítve, sok szenvedés, és valamikor az egész megég a felfúvódő napban és ennyi. Aki meggondolja arra jut, hogy jobb most szabad akarból végetvetni neki - Ahogy Ádám az ember tragédiája végén - furcsamód az igen szolgálatkész nyers ész/logika sugallatára. És ezzel szemben csak egy ígéret áll a parancsban, hogy küzdj és bízva bízzál - abban ami a látóhatárodon túl van...

Nos ez a bizalom az ember gőgjének megalázó - ez a baj...

pedig az esze már elvezette rég a határáig mely akármennyit bővül mindig ott van és mindig porszemnyi az egészhez képest aminek része.

Ezen a határon csak hittel lehet túllátni.

Enélkül a porszemben maradunk bezárva.

Át kell ugrani egy szakadékot lélekben.

Az ember jellemzóen az őt körülvevő tudás inkubátorában él nemigen kell elmerészkedni a határig - tesz vesz cselekszik - elvan és mert mindenütt a tudással érintkezik nem érzi határai - már már határtalannak érzi az emberi tudást ami körülveszi. A csigának aki a szigete közepén él, határtalan a sziget, melynek határáig el nem ér... hogy van-e határa számára lényegtelen.

Ők a mindenttudók :-) hogy óceán ? hogy hajó ? badar beszéd...

@44: Igen - ez is igaz.

Önálló értelem kell ahhoz is, hogy valaki képes legyen magáévá tenni amit olvas.

Az is egyfajta gondolkodásönállóságra vall.

De az is igaz, hogy nem mindig, vagy legalábbis mások számára nem tudja saját magát úgy hozzáadni, hogy közelebb hozza hozzájuk - illetve megérthetőbbé tegye a meggyőződését.

Ha tartalmában, mondanivalójában kevesebb annál mint az eredeti akkor néz ki úgy, hogy "nincs önálló gondolata".

Úgy is lehet valami több - hogy kevesebb: tömörebb, vagy találóan lényegre szorítkozó.

A mag kevesebb mint a kalász amelyből kihull - ám új élet sarjad belőle és új kalász... De kell hogy élet legyen benne. Ez kívülről "önálló gondolatnak" látszik... vagy példamutató viselkedésnek - vagy más megnyilvánulásnak - értékelhető értéknek. A puszta szöveg hiányos ismételgetése kevés - bár lehet, hogy abból is élet lesz alkalmas talajban... de nem mindenféle mag alkalmas minden talajhoz.

Eegen. A vallástalanság/ateizmus meg az az eszköz amivel igazán orruknál fogva lehet vezetni az embereket.

Mert "liberáliskodás" okán nincsenek olyan alapvető szabályai amihez tartani kellene magukat s, ha volnának: akkor sincs miért betartani.

Ennek következtében az emberek inkább működnek mint élnek. Nincs rálátásuk arra amiben benne vannak.

A 42-esre reagálva:

A természettudomány nem tudja bizonyítani Isten létét, vagy nemlétét, hiszen nincs a természettudománynak ehhez eszközrendszere, nem szerepel a céljai között, és nincs rá kompetenciája! Ennek ellenére a természettudomány képviselői állást foglalnak, és ráerőszakolnak egy olyan világnézetet a társadalomra, aminek megfogalmazására nem jogosultak a saját kompetenciájukon belül.

Például, olyan elméleteket gyártanak (mondjuk az ősrobbanás), amiket tudományosan nem lehet igazolni, nem felelnek meg a tudományosság kritériumainak, sőt cáfolhatóak az elméletek tudományosan(az ősrobbanás hipotézise nem áll meg sem a matematika, sem az információ- tudományok területein, sehogy), viszont kényelmesen fenntartható a tudomány (és képviselőinek) a teljeskörűség kompetenciájának támogatására. Amióta a tudomány létezik, azóta önmaga tökéletesedésével halad előre, ami abban nyilvánul meg, hogy ha létezik egy "jobb", vagy "nagyobb" tudományos magyarázat, akkor azt fogadja el, és elveti az előzőt! Jelenleg a tudományos elit foggal- körömmel ragaszkodik a saját maga által gyártott elméletekre, bár igazolni nem tudja tudományosan, hanem más elméletekkel próbálja megtámasztani, és valójában a tudományos tekintély tartja meg a kompetenciáját a hipotéziseknek és nem azoknak a tudományossága!

A filozófia valóban érdemben bebizonyította, hogy léteznie kell Istennek, ez a görögökhöz fűződik, és a lényeg és annak a hordozása kapcsán ragadható meg leginkább. Az viszont kétségtelen, hogy attól még, hogy eljutottunk pusztán a gondolkodás eszközével, a logika(!) és ráció(!) segítségével arra a következtetésre, hogy léteznie kell Istennek, attól még nem kerültünk vele kapcsolatba, nem tudjuk igazolni, hogy melyik vallásnak van igaza, igaza van-e?

Talán ebből a bizonytalanságból fakad egyébként a tudomány képviselőinek az arroganciája...