Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Valláskritika » Miért gondolja néhány ember,...

Miért gondolja néhány ember, hogy a Biblia Istene "kegyetlen", "haragtartó", "irigy", vagy esetleg a "háború" istene?

Figyelt kérdés
2008. aug. 6. 15:06
1 2 3 4 5 6 7
 41/67 anonim ***** válasza:

Köszi az engedélyeket. Nem tudom még biztosra, hogy milyen tárgyaim lesznek az idén, úgyhogy ha semmi ilyesmi nem lesz, akkor nem használom fel. Csak próbáltam egy kicsit előre gondolkozni, hátha valamihez lehet. Szólok majd mindenképp, ha használtam.


Konkrétan a Baptista Teológiai Akadémián ( [link] ) kezdem most a második évfolyamot.


Gyuri

2008. aug. 25. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/67 anonim ***** válasza:

Á, vagy úgy... Érdekes lett volna, ha kiderül, hogy koptattuk együtt ugyanazokat a padokat, csak nem tudtunk róla, de ezek szerint mégsem. Akkor hát sikereket, és a legjobbakat továbbra is! :)


Üdv,


Gábriel

2008. aug. 25. 10:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/67 anonim ***** válasza:
Miért jártál oda? Katolikus papnak készültél, vagy hittanárnak?
2008. aug. 25. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/67 anonim ***** válasza:
Egyik se - angol szakos fordító vagyok, viszont műveltségi kurzusként teljesítettem ott késő közép- és kora újkori egyháztörit és Krisztus-eseményt, mivel érdekeltek a témák... És mert biztos voltam benne, hogy határozottan érdekes élmény lesz egy ott lehúzott félév, és nem is kellett csalódnom.
2008. aug. 25. 14:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/67 A kérdező kommentje:

Igazán nem akarok mindig csak ellentmondani, de 3 területet említettél, ezekre röviden megpróbálok válaszolni.


Isten a "szívek vizsgálójaként" is szerepel az Írásokban, vagyis sokkal jobban tudja még nálunknál is, milyenek vagyunk igazából.

A Biblia sok helyen megemlít olyan időt, amikor csak olyanok lakják a földet, akik nem ártanak egymásnak, sem Istennek. Világosan közli, hogy a földön paradicsom lesz. Például Ézsaiás próféta így írt a földről és a rajta lakókról: „Házakat építenek majd, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjon ott, nem úgy ültetnek, hogy más egye azt. Mert mint a fának napjai, olyanok lesznek népem napjai, és kezük munkáját teljesen javukra fordítják választottaim” (Ézsaiás 65:21, 22). A zsidók, akiknek Isten ezt az ígéretet adta, biztosak voltak benne, hogy a földjük — és valójában az egész föld — egy nap paradicsom lesz, melyet örökké élvezhet az emberiség.

Lásd még: Zsoltárok 37:11; Zsoltárok 37:29; Máté 5:5


„Az egek Jehova egei, de a földet az emberek fiainak adta” — jegyezte meg a zsoltáríró (Zsoltárok 115:16).

Ez nem egy ideiglenes szándék volt. Jehova megerősíti a Szavában, hogy a föld örökké megmarad: „Egyik nemzedék megy, a másik nemzedék jön, de a föld időtlen időkön át fennmarad” (Prédikátor 1:4; 1Krónikák 16:30; Ézsaiás 45:18).

/Noha sok bibliafordítás a héber érec szót „földnek” fordítja, olyan értelemben, mely egy konkrét területre vagy országrészre utal, nincs rá ok, hogy a Zsoltárok 37:11, 29-ben szereplő érec szó alatt csupán azt a földet értsük, melyet Izrael nemzete kapott. William Wilson a könyvében a következőképpen határozza meg az érec szó jelentését: „a föld a legteljesebb értelemben, a lakható és a lakhatatlan részeivel együtt; szűkítő értelmű szóval használva a föld felületének egy bizonyos részére vagy egy országra utal” (Old Testament Word Studies). Tehát a héber szó elsődleges jelentése a bolygónk, vagyis a föld./


És ne felejtsük el, ezt az imát sem: "Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. 10 Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is." (Máté 6:9, 10)

Igen, - "mint az égben, úgy a földön is".


Mivel az ember az elmúlt évezredek során bőségesen bebizonyította, hogy Isten alapelvei nélkül nem képes boldogulni, és mi ezt az önpusztító világot egészen természetesnek tartjuk, el sem tudjuk képzelni, hogy Isten ítélete után, csak olyanok élnek majd a földön (is), akik nem élnek vissza a szabad akaratukkal, és nem ártanak már.


És miért lázadna fel utána bárki, hiszen azok az okok, és eszmék amelyek miatt ez az első lázadás, és az utána következők is bekövetkeztek, már kipróbáltattak, és teljes kudarcot vallottak!

És akik valaha is fellázadtak, azok közül egy sem (Sátánt is beleértve) "ismerte meg" IGAZÁN, és értékelte Isten szuverenitását, nem volt elég alázatos, hogy hűséges maradjon. Hiába ismerte Istent személyesen.


Az Istentől kapott szabad akarat megdöbbentő lenne, ha örökké tartó bűnt eredményezne, szerintem.


"de honnan tudhatja az ember..."


Isten, aki teremtett minket, esetleg tudhatja ki hűséges, vagy ki fog állástfoglalni mellette, nem az emberekre bizta.

Én nem kételkedem Isten igazságosságában, mert miért tenném?


"...holott az okokat kéne orvosolni."


Képzelj el egy esetet: Mi lenne ha egy apát, akinek van két gyermeke, azzal vádolná meg a szomszédja, hogy rosszul bánik a gyerkőcökkel, megfosztja őket minden jótól, kihasználja őket, meg összehord minden tücsköt-bogarat ellene.


Ez az apa bizonyítaná-e az ártatlanságát, ha kihozná a lapátot, és agyonverné a szomszédot?

Ugye hogy nem!

Ez történik napjainkban, és erről szól az egész emberi történelem. Jehova azért türelmes még mindig, mert időt engedett a bizonyításnak, mind a vádoló, mind a vádolt számára. Isten hosszútűrő, de nem végtelen a türelme.


Ennyi, ez is túl hosszúra sikerült. De talán segítettem.

2008. aug. 25. 17:21
 46/67 anonim ***** válasza:

Józsi:


"A zsidók, akiknek Isten ezt az ígéretet adta, biztosak voltak benne, hogy a földjük — és valójában az egész föld — egy nap paradicsom lesz, melyet örökké élvezhet az emberiség."


Mindez tényleg nagyon szép, és elhiheted nekem, hogy én is nagyon örülnék, ha ez így lenne - azonban ez megint egy "abszolút", éppúgy, mint az Özönvíz előtti állítólagos állapot, csak most épp a fordítottja, fekete helyett fehér.

Noha azt nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy nap majd tényleg lehetnek olyan állapotok az ember lakta területeken, ami a maiakhoz képest mindenféleképpen paradicsomi, de a feketék és szürkeárnyalatok teljes eltüntetését legalábbis csak igen drasztikus eszközökkel tartom megvalósíthatónak - és így túl valószínűnek sem.


Ami pedig a Föld örökkévalóságát illeti, nos... a Nap kb. 3-5 milliárd évre elegendő "üzemanyaggal" rendelkezik még, ha nem tévedek, ami emberi perspektívából valóban igen hosszú idő, de kozmikus szempontból messze nem örökkévaló. Ha pedig a Nap ideje lejár, jó eséllyel viszi magával a Földet is. De még sokkal azelőtt is történhetnek más olyan kozmikus katasztrófák, amik végleg betehetik a kaput akár a földi élet, akár a Föld bolygó egésze előtt is. A dinoszauruszokat például már elvitte egy globális kataklizma - és ki tudja, mikor következik újra egy hasonló.


"Mivel az ember az elmúlt évezredek során bőségesen bebizonyította, hogy Isten alapelvei nélkül nem képes boldogulni"


Khm. Ez megint nagyon messzire vezetne, úgyhogy nem akarok mélyen belemenni - csak két dolog:

1.) Említettem korábban a "józan, értelmes, empatikus embert": az ilyen akkor is "Istennek tetsző" módon él, ha nem hívő, pusztán azért, mert emberileg sem tartja elfogadhatónak ugyanazokat az aljasságokat, amiket Isten is megvet. Tény persze, hogy sajnos nem csak ilyenekből áll a Föld népessége, sőt... Ugyanakkor azonban:

2.) Abszolút hívő, istenfélő emberek is képesek olyan brutalitásokra is elborult cselekedetekre, amiktől még egy átlagos nem-hívő, és főleg az előbb említett "józan, értelmes, empatikus emberek" is visszahőkölnének - mindezt Isten nevében. Tény persze, hogy szerencsére nem csak ilyenekből áll a Föld népessége, sőt... Ugyanakkor azonban:

E két pontból is jól látszik, hogy mindenhol leginkább csak szürkeárnyalatokat látunk: jó és rossz embereket hívők és nem-hívők között egyaránt.


"És miért lázadna fel utána bárki, hiszen azok az okok, és eszmék amelyek miatt ez az első lázadás, és az utána következők is bekövetkeztek, már kipróbáltattak, és teljes kudarcot vallottak!"


Tény, csak az újonnan felnövő nemzedékeket ez általában egyáltalán nem érdekli, mivel még ha tanultak is erről egyáltalán, mindig vannak köztük olyanok, akiknek ez nem elég - akik úgy gondolják, hogy "majd ők megmutatják, majd ők sikerre viszik", vagy egyszerűen csak nem hiszik el, megvannak a saját elképzelései, stb. ... Nemhiába mondjuk, hogy fiatalság, bolondság - és lázadás. A fiatalság/kamaszság és a lázadás ugyan nem mindig, de nagyon sokszor úgy összetartozik, mint a Nap és a Föld. Hiába tesznek meg mindent a szülők és a tanárok, mindig lesznek olyanok, akik csakazértis rendetlenkednek.

Gondolj csak bele a jelenünkbe is: mindenki tudhatja, hiszen tanulta az iskolában, hogy a háború szörnyű dolog, hogy milyen forradalmak voltak eddig, és hogyan buktak el, mi volt jó ügy, mi volt rossz ügy - de mindig vannak, akiket ez cseppet sem érdekel... és az ilyenekből lesznek például a véresszájú "nagymagyarok", idegengyűlölők, revizionisták, stb., akik sokszor nem is növik ki ezt a korszakukat, és felnőttként is agresszívan propagálják a nézeteiket. De ugyanígy említhettem volna a tőlünk kicsit délebbre zajló vallási-nemzetiségi konfliktusokat éppúgy, ahogy a zsidó-iszlám problémákat... Se vége, se hossza a példáknak, amik mind ugyanazt szemléletik: hiába bizonyította már ezerszer és még többször is történelem, hogy ez vagy az nem működik, mindig lesznek, akik akkor is újra megpróbálkoznak vele. Az ember már csak ilyen, sajnos (meg néha szerencsére... de tartok tőle, hogy többnyire inkább sajnos).


"És akik valaha is fellázadtak, azok közül egy sem (Sátánt is beleértve) "ismerte meg" IGAZÁN, és értékelte Isten szuverenitását, nem volt elég alázatos, hogy hűséges maradjon. Hiába ismerte Istent személyesen."


Lásd a fentebb említett kettes pontot, a brutális hívők esetét. Lehet mondani persze, hogy ők sem ismerték meg Istent igazán, de akkor mégis hol a határ? Vagy azt feltételezzük, hogy az Istent igazán megismert ember valóban tökéletes, és soha semmi rosszat nem tesz?

Nem zárom ki, hogy egyes NAGYON RITKA esetekben ilyesmi még akár tényleg lehetséges is egy-egy ember esetében, de az is több, mint valószínű, hogy ők sajnos mindig is iszonyatos kisebbségben lesznek az emberiség egészéhez - de még a hívők táborának egészéhez képest is. Azt feltételezni, hogy egyszer mindenki olyan lesz, mint ezek az egyébként valóban csodálatra méltó kevesek... megint az "igen valószínűtlen" kategóriája.


"Az Istentől kapott szabad akarat megdöbbentő lenne, ha örökké tartó bűnt eredményezne, szerintem."


Pedig pont erről van szó, pont ezt jelenti, szerintem. Lásd egyrészt fentebb a lázadással kapcsolatban írottakat, másrészt pedig a korábbi okfejtéseimet arra vonatkozólag, hogy ha a végcél az, hogy mindenki Isten akarata szerint éljen (Paradicsomi állapot), akkor az gyakorlatilag szabad akarat nélküli állapot (mivel mindenki Isten akarata szerint él) - tehát ez esetben ha a szabad akarat kezdettől fogva bele se került volna a világ egyenletébe, akkor kezdettől fogva a mai napig ilyen állapotok között élhetnénk. Amíg azonban van szabad akarat, addig mindig lesznek lázadók is.


"Isten, aki teremtett minket, esetleg tudhatja ki hűséges, vagy ki fog állástfoglalni mellette, nem az emberekre bizta."


Akkor viszont ez megint egy abszolút fekete; ez esetben lásd a hozzászólás elejét.


"Én nem kételkedem Isten igazságosságában, mert miért tenném?"


Isten igazságosságában én sem. Csak az emberekben, akik lejegyezték és továbbították az állítólagos rendeléseit - az emberekben, akikről tudjuk, hogy időnként bizony meg tudnak botlani, és visszaélni a pozíciójukkal. Éppen ezért nem tudom elképzelni, hogy egy igazságos Isten pusztulásra ítélné egy egész város, vagy akár egy egész bolygó lakosságát akár egyszer is (főleg, ha tudja, hogy ott sem mindenki "fekete") - azt azonban már annál inkább, hogy _emberek_ megtennék ezt.


"Ez az apa bizonyítaná-e az ártatlanságát, ha kihozná a lapátot, és agyonverné a szomszédot?

Ugye hogy nem! Ez történik napjainkban, és erről szól az egész emberi történelem."


Pont ezt mondom én is...


"Jehova azért türelmes még mindig, mert időt engedett a bizonyításnak, mind a vádoló, mind a vádolt számára. Isten hosszútűrő, de nem végtelen a türelme."


Hajlok arra a feltevésre, hogy épp ellenkezőleg, lásd szabad akarat kérdése kicsit feljebb. Egyrészt egy örökkévaló lénynek emberi lépték szerinti évezredek pillanatok csupán, másrészt a fent említett szabad akarattal bizonyára volt célja, és tudta, mivel jár - így pedig azt is tudhatta, hogy így egyhamar nem lesz Paradicsom, hiszen ha azt akart volna örökkévalóságig, nem adott volna szabad akaratot.

2008. aug. 25. 18:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/67 A kérdező kommentje:

Most csak egy dologra reflektálok, mégpedig erre:


"...mindenki tudhatja, hiszen tanulta az iskolában, hogy a háború szörnyű dolog, hogy milyen forradalmak voltak eddig, és hogyan buktak el,..."


De mit is tanítanak ma szerte a világban "vallásos" eszmeként, igazságként? A történelmi, "bevett" egyházak erőteljes támogatásával, akik "e világ istenével" szinte soha nem a béke, hanem a pusztítás előmozdításában szorgoskodtak?(János 14:30; 2Korintusz 4:4).

Ezen vallások, és ma inkább a nacionalizmus, valamint a szeparatizmus minden formája, mire képezi ki újra és újra az újabb generációkat?


Kedves Gábriel, ezek az oktatási rendszerek akkor, armageddon után, nem lesznek. Csak az igaz eszméket, az igazságot tanítják majd Istenről.

De ami a legfontosabb, maga Sátán a démonhordáival sem lesz már akkor! Gondolhatod, mennyi szenvedés köszönhető nekik ma még!


Igen, pont az oktatás az, ami nagyban meghatározza egy generáció viselkedését.

És ma nagyon sok a hazugság.

Isten számára akkor majd tényleg csak "fekete és fehér" lesz csak.

Miért? Mert egyetlen "ártatlan" kis hazugság is elég ahhoz, hogy a béke és harmónia, háborúba csapjon át, mert a bűn, ahogy az eredeti jelentése is sugallja, nem fokozatok kérdése, hanem az Isteni cél elérése, vagy elvetése.

2008. aug. 25. 19:12
 48/67 anonim ***** válasza:

Józsi:


Abban valóban nagy igazságod van, hogy sajnos a nacionalizmus és más hasonló elválasztó eszmék tanítása és nevelése erőteljesen jelen volt, van és lesz is valószínűleg még jódarabig - ámde ez nem csak és kizárólag az egyházak sara (bár persze ők is kivették belőle a részüket), de a világi uralkodóké is, akiknek ez túlságosan is sokszor állt érdekében valási ügyektől függetlenül is.


Az armageddonnal és az azutáni időkkel azonban már újfent arra a területre érünk, amire Gyuri teljesen jól alkalmazta a HFS rövidítést. Egy dolog az, hogy csak nagy vonalakban lehetnek elképzeléseink arról, hogy milyen is lesz az, de ami még fontosabb, az az a kérdés, hogy - bocsáss meg, kérlek, de - lesz-e egyáltalán, és ha igen, akkor milyen alakot ölt. A magam részéről ugyanis legvalószínűbbnek azt tartom, hogy egyáltalán nem lesz.

Lehet persze valamilyen kozmikus katasztrófa, amint azt már írtam is, ami rengeteg embert elpusztít, de hogy az azt követő világ minden lesz, csak nem Paradicsom, abban is biztos vagyok.

Esetleg amit még el tudnék képzelni a sci-fis valóság talaján, az az, hogy mindenkibe beültetnek valami chipet, ami alapján mindenki nyomon követhetővé, és egész életében átláthatóvá válik, netán még a szándékai is előrejelezhetőek lesznek valamilyen módon. Ez esetben a bűnözést tényleg szinte teljesen ki lehet iktatani, mivel a bűnözőknek nem lesz hova elrejtőzniük, és ez idővel valóban elvezethet egy szinte nullbűnözéses, lényegében paradicsomi állapothoz, de ez valóban egy elég fura armageddon lenne, és nem is hinném, hogy a hit állna a középpontjában.


Érdekes amúgy a Sátán ügye is. Ha ő és cimborái annyi rosszért felelősek, miért nem pusztította el őket az Úr már a kezdet kezdetén végleg? Elvégre az Ószövetség szerint a "javíthatatlan" emberek esetében ez volt a bevett módszer; akkor "javíthatatlan" angyalok esetében miért nem?

Ez is határozottan egybecseng nekem a szabad akarat kapcsán korábban kifejtett elgondolással, miszerint ennek határozott célja volt... a "mozgalmasság" biztosítása, amíg csak világ a világ. Elvégre a legtöbbet a dinamizmusból lehet tanulni, nemde?


"Ártatlan" kis hazugságok... Na ez az, amit szerintem az életben nem fog tudni kiiktatni mindenkiből soha senki, a legnagyobb jószándékkal, kedvességgel, figyelmességgel, vagy akár erőszakkal és vasszigorral sem. Miért? Mert gyerekekben, felnőttekben egyaránt megvan a hajlam arra, hogy vagy a saját vagy mások botlásait védendő vagy elfedendő kisebb, "ártatlan" hazugságokkal álljanak elő (amik adott esetben akár tényleg lehetnek ártatlanok is), vagy hogy egyszerűen csak kedveskedjenek valakinek - vagy, hogy valami kis előnyt szerezzenek. Meglátásom szerint ez az emberi természet része olyannyira, hogy még a leghithűbb emberek is beleeshetnek időről-időre ebbe a hibába (ó, igen, az áldott szabad akarat csodálatos lehetőségei...); és még ha meg is gyónják utólag és megbocsátást nyernek érte, akkor is elkövették, és el fogják követni újra is.

Ezen maximum egy isteni csoda segíthetne - ami viszont megint felveti azt a kérdést, hogy ha ez a végcél, akkor miért nem így indultunk már eleve is?

2008. aug. 25. 21:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/67 anonim ***** válasza:

Nem folytatni akarom a vitát, mert most épp sok dolgom van, de gondoltam bemásolom ide ezt a szöveget. Azért látszik, hogy Pannenberg mekkora teológiai ász, egyetlen bekezdésben összefoglalja azt, amit én itt több oldalon keresztül próbáltam eldadogni.


"Responsibility for the coming of evil into creation unavoidably falls on the God who foresees and permits it, even though creaturely action is the immediate cause. God did not shirk the responsibility but shouldered it by sending and giving up his Son to the cross. In this way, as Creatior, he stands by his responsibility for the work that he has made. Evil is thus real and costly enough for God himself as well as for the creatures. The crucifixion of his Son makes this plain. Evil may be null and void for his creative will, but this nullity is sealed only by his victory over it in the event of reconciliation and in the eschatological consummation of creation."


(Wolfhart Pannenberg: Systematic Theology Vol II. III. 3 Belief in Creation and Theodicy)


Bámulatos a tömörsége szerintem!


Gyuri

2008. aug. 27. 11:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/67 A kérdező kommentje:

"De mit is tanítanak ma szerte a világban "vallásos" eszmeként, igazságként? A történelmi, "bevett" egyházak erőteljes támogatásával, akik "e világ istenével" szinte soha nem a béke, hanem a pusztítás előmozdításában szorgoskodtak?(János 14:30; 2Korintusz 4:4)."

(Elnézést, hogy magamat idézem)



Bocsánatot kérek, kissé talán félreérthetően fogalmaztam.

Én sem kizárólag az "egyházak saráról" beszéltem.

"Vallásos" eszmén a világi filozófiákat értettem, mint pl. a nacionalizmus, mely tagadhatatlan, hogy erősen vallásos beütésű, igaz? És utána az egyházak, a világgal karöltve, kéz a kézben...


De a gond az, hogy a Biblia figyelmeztet: "aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz" (Jakab 4:4)


Egyébként így, leszűkítve a kérdések számát, sokkal átláthatóbb, és nem annyira kusza az egész, szerintem.

Bocs azért is, mert ilyen későn válaszolok, de mindenképpen reagálni akartam az utolsó válaszodra, hisz néhányszor félreértettél.


Armageddon alatt a Biblia nem a Bruce Willis-es verziót érti, hanem Isten nagy napját, Isten háborúját, mely nem válogatás nélküli öldöklés lesz, mint az emberek háborúi általában. És legfőképpen nem az esztelen pusztításért, mint az sokszor az emberek háborúiban megfigyelhető.

Mert tudjuk, hogy az emberi háboruk ELSŐ ÁLDOZATA AZ IGAZSÁG! Ezt nem szabad összekeverni a rákos daganat kivágásával, az élet megmentése érdekében.


De ebben a háborúban az igaz keresztények, nem vesznek részt!


Egyszerűen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy Har-Magedon, vagyis Armageddon háborúja világméretű ütközet lesz, melyben Jehova kinevezett Királya, Jézus Krisztus el fogja pusztítani Isten ellenségeit. A Biblia kifejti, hogy ezeket az ellenségeket — vagyis ’az egész lakott föld királyait’ — „démonoktól ihletett kijelentések” fogják mozgósítani, és „a mindenható Isten nagy napjának háborújára” gyűlnek majd össze „arra a helyre, melyet héberül Har-Magedonnak neveznek” (Jelenések 16:14, 16).


A háborús felek nem egy szó szerinti helyre gyülekeznek. A Har-Magedon név, melyet néhány fordítás Armageddonnak fordít, azt jelenti, hogy ’Megiddó hegye’ (Jelenések 16:16). Ilyen nevű hegy soha nem létezett. Továbbá „a föld királyai és a seregeik” nem tudnának egy szó szerinti helyen összegyűlni (Jelenések 19:19). A „hely” kifejezés inkább a föld politikai vezetőinek és támogatóiknak az állapotára vagy helyzetére utal, vagyis arra, hogy szembekerülnek majd Jehovával és ’az égben levő seregekkel’, melyeknek élén a „királyoknak Királya és uraknak Ura”, Jézus Krisztus áll (Jelenések 19:14, 16).


Érdekes, hogy a „Har-Magedon” kifejezés kapcsolatban van az ókori Izrael egyik városával, Megiddóval, mely a Kármel-hegytől keletre helyezkedett el. Stratégiai szempontból fontos helyen állt, hiszen uralta az akkori idők főbb kereskedelmi és katonai útvonalait. Ezenkívül döntő csatákat is vívtak itt. Például az izraelita bíró, Bárák „Megiddó vizeinél” mért vereséget a Sisera tábornok vezette hatalmas kánaánita seregre (Bírák 4:12–24; 5:19, 20). Gedeon bíró is Megiddó közelében késztette megfutamodásra a midiánitákat (Bírák 7:1–22). A Biblia — azzal, hogy Megiddót a közelgő háborúval köti össze — arról biztosít minket, hogy Isten a Fia által minden ellenséges erőt véglegesen le fog győzni.


"Ha ő és cimborái annyi rosszért felelősek, miért nem pusztította el őket az Úr már a kezdet kezdetén végleg? Elvégre az Ószövetség szerint a "javíthatatlan" emberek esetében ez volt a bevett módszer; akkor "javíthatatlan" angyalok esetében miért nem?"


Nem a "mozgalmasság" célja van ez mögött, hanem az előző válaszomban említett megvádolt apa példája, aki semmiképpen nem bizonyíthatta volna ártatlanságát azzal, ha akkor ott mindjárt ítélkezik.

Az embereken végrehajtott ókori ítéletek azokon, akik megérdemelték, mindig a tiszta imádat védelme érdekében történt a választott nemzete védelmében.


Isten választott népének több mint 1500 éves történelme alatt viszonylag kevés olyan időszak akadt, amikor az izraeliták nem tették a végsőkig próbára Isten hosszútűrését. Csupán néhány héttel az Egyiptomból való, csodákkal kísért kiszabadulásuk után az izraeliták bálványimádókká váltak, durva tiszteletlenséget mutatva Megmentőjük iránt (2Mózes 32:4; Zsoltárok 106:21). Az elkövetkező évtizedekben az izraeliták panaszkodtak a táplálékra, melyről Jehova gondoskodott számukra a pusztában csoda útján, zúgolódtak Mózes és Áron ellen, felemelték szavukat Jehova ellen, paráználkodtak a pogányokkal, sőt belefolytak a Baál-imádatba (4Mózes 11:4–6; 14:2–4; 21:5; 25:1–3; 1Korintus 10:6–11). Jehova jogosan pusztíthatta volna el a népét, de ehelyett hosszútűrő volt (4Mózes 14:11–21).


A bírák idejében az izraeliták ismételten bálványimádásba keveredtek. Amikor ezt tették, Jehova az ellenségeik kezébe adta őket. De amikor megbánták bűnüket, és a segítségét kérték, ő hosszútűrő volt, és bírákat támasztott, hogy megszabadítsa őket (Bírák 2:17, 18). A monarchia hosszú időszakában kevés király volt kizárólagos odaadással Jehova iránt, de a nép még a hűséges királyok idejében is gyakran vegyítette az igaz imádatot a hamissal. Amikor Jehova prófétákat küldött, hogy figyelmeztessen a hűtlenség következményeire, a nép rendszerint szívesebben hallgatott alávaló papjaira és a hamis prófétákra (Jeremiás 5:31; 25:4–7). Mi több, az izraeliták üldözték Jehova hűséges prófétáit, és némelyiküket még meg is gyilkolták (2Krónika 24:20, 21; Cselekedetek 7:51, 52). Jehova ennek ellenére továbbra is hosszútűrő volt (2Krónika 36:15).


Mindamellett Jehova még az Izrael és a Júda elleni ítéletének a végrehajtásakor sem felejtkezett meg a hosszútűrésről. Prófétája, Jeremiás által Jehova megjövendölte választott népének a visszatérését. „Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre — mondta. — És megtaláltok engem . . . , és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, a hová kiűztelek titeket” (Jeremiás 29:10, 14).


Jehova még azután is, hogy a zsidók meggyilkolták a Fiát, három és fél éven át hosszútűrést tanúsított irántuk, és kizárólag őket hívta el, hogy Ábrahám szellemi magvának a részévé váljanak (Dániel 9:27). I. sz. 36 előtt és után voltak zsidók, akik kedvezően reagáltak erre az elhívásra, és ahogy Pál a későbbiekben megfogalmazta: „megjelent egy maradék, ki nem érdemelt kedvességnek köszönhető kiválasztás szerint” (Róma 11:5).


Végül valaki felvetette, miért választotta ki Isten Izrael nemzetét, és formálta őket mássá? Erre a válasz:


"7 Nem azért mutatta ki vonzalmát irántatok Jehova és választott titeket, mert ti vagytok a legnépesebbek az összes nép között, hiszen ti voltatok a legkevesebben minden nép közül. 8 Hanem mert szeret benneteket Jehova, és megtartja ősatyáitoknak tett esküjét; azért hozott ki titeket Jehova erős kézzel, hogy megváltson a rabszolgák házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből." (5Mózes 7:7-8)


Az ártatlan kis hazugságok, melyek ha rossz indítékot takarnak, nyilván az öröklött tökéletlenségünk, bűnünk miatt vannak bennünk. De ezek, ha e tökéletlenség megszűnik, nem lesznek. És ne felejtsük el "e világ istenének" (Sátán) ártó szellemét sem!

Sok ember nem is gondolja, milyen romboló, pusztító befolyással vannak ezek a világra!

Mert mindaz, amit ember elkövetett valaha is az ember ellen, nem csak a tökéletlen hajlamaink miatt történtek.

2008. aug. 28. 15:03
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!