Tulajdon képpen mi a megtérés, hogyan térhetek meg és kihez? Biblia értelemben. , Olvasgatom a bibliát de ezt nem étrtem, pedig Jézus sokszor mondja.

Ha megtérsz, akkor az azt jelenti, hogy hiszel Jézus Krisztusban, a csodákban, amit az Atya nevében elkövetett, és bátran kimondod a bizonyságtételt, miszerint "Jézus az én Uram, Megváltóm, és Gyógyítóm." Továbbá elhiszed, hogy Jézus értünk halt meg a kereszten azért, hogy megváltson minket az ősbűntől (Ádám és Éva), és feltámadt.

Remélem tudtam valamennyit segíteni. :)

Szia!

A bűneset óta Isten egy bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: "Hozzáférhetetlen világosságban lakozik és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja" (I. Timótheus 6:16). Nem részvétlenségből, a magára hagyás szándékával teszi ezt, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére, "figyel és szemmel tart", amint a Szentírás mondja (Malakiás 3:16; Zsoltárok 33:18). Isten azért "rejtőzködik el", mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elhordozhatatlan lenne az ő jelenléte. A bibliai leírás szerint a bűneset megtörténte után maga az ember kívánt elrejtőzni Isten elől, mert félni kezdett tőle (I. Mózes 3:8–10). Ugyanakkor az Istennel való személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, mint a Szabadító Istennel való szövetség által. Enélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedése sem valósulhat meg.

A személyes kapcsolat helyreállításához azonban – bibliai kifejezésmód szerint – "megbékélésre" van szükség. Ezt a "megbékélést" Isten kezdeményezi, noha az ember lázadt fel ellene. A lehetőséget is Ő teremtette meg hozzá a kinyilatkoztatás adásával, valamint a saját, "kimondhatatlan" áldozata árán (II. Korinthus 9:15).

A megbékéléshez azonban nem elég Isten egyoldalú, minden előzmény és feltétel nélkül megvalósított cselekedete. Ténylegesen csak akkor jön létre, ha az Isten kezdeményezésére adott válaszként az ember gondolkodása és magatartása is megváltozik. A Biblia hitnek nevezi az ember helyes viszonyulását Istenhez.

Az első lépés a hit kialakulásában és a megtérésben a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazsága felől, vagy így is mondhatjuk: a Szentírás igazsága felől. "A hit pedig a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés" (Zsidókhoz 11:1). A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan "elhivés".

A második lépés a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A harmadik lépés: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, és ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amely ezzel együtt érvényesül, annál inkább felismeri a maga gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2:17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőkből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az ő ígéreteiben, nincs bizalma viszont önmagában – a maga értelmében és erejében –, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjék benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó – de nagyon lényeges – eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára való viszont-áldozatként adva oda egész lényét, életét és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat a maga számára, de nehezen fogja fel és vállalja az ennek megfelelő viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán a szívében belül, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az én-szeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

A megtérés nem más, mint az előbbiekben bemutatott teljes hit megszületése, kifejlődése az emberben. Ugyanezt a lelki eseményt újjászületésnek is nevezi az Írás.

Mindebből rögtön kitűnik, hogy egy folyamatról, nem pedig pillanatnyi, élményszerű megtérésről beszél a Biblia. Nem valamiféle varázslatos átalakulásnak tekinti, ami valamely természetfölötti hatalom titokzatos érintésére, egy szempillantásban végbemenne az emberben, a saját választásától, belső magatartásától szinte függetlenül. Az lehet, hogy egy különleges esemény, rendkívüli tapasztalat jelzi a hit megszületését, a megtérés vagy újjászületés teljes beérlelődését, de annak mindig előzménye, gyökere és háttere van. Az előbbiekben bemutatott hiteles hit kifejlődése mindenképpen időt igényel. Ennek a hosszúsága igen különböző lehet az egyéni adottságok szerint, de bizonyos idő egy érlelődési folyamat az "újjászületés" előtt mindenkinél, mindenképpen szükséges.

Üdv. Péter

Bibliai értelemben a megtérés lényege a következő:

1. Felismered a bűneidet, hogy Isten ellen vétkeztél.

2. Megutálod a bűnöket.

3. Istenhez fordulsz imádságban, és kéred, hogy bocsássa meg azokat.

ÉS A LEGFONTOSABB:

4. Megváltoztatod ezután a cselekedeteidet (persze jó irányba).

ENNYI! Ezt bárki, bármikor és bárhol megteheti, akármennyi ismerete is van a Teremtőről. Ehhez nem kell hatalmas Bibliaismeret, nem kell még az evangéliumokat sem ismerni hozzá. Sőt, még csak Jézusra sincs szükség hozzá, nem kell ismerni azt, hogy Ő mit tett értünk a kereszten!

Bemerítő János (ismertebb néven Keresztelő János) is ezt hirdette, és senkinek sem mondta azt, hogy várják meg Jézus keresztáldozatát, és majd utána térjenek meg! János elvárta a követőitől, hogy tiszta szívükből térjenek meg Istenhez, és hogy látsszon az életükön a változás.

Sok évvel Bemerítő János után Pál apostol, amikor Efézusban járt, János követőiről azt hitte, hogy keresztények, pedig nem is ismerték Jézust! Ők (ellenben sok mai kereszténnyel, akik állítólag ismerik Jézus) tudták, hogy mi az igazi megtérés, és még évekkel később is látszott rajtuk ez...

Akkor térsz meg, ha visszafordulsz egy rossz útról. Rossz út az, hogy Isten nélkül élsz, elfordultál tőle. (Vagy még eddig oda sem fordultál.) Visszatérsz Istenhez, az ő útjára lépsz, amin ő vezet (a parancsaival, amik a javadat szolgálják). Ádám letért erről, de te visszafordulhatsz, megbánhatod, hogy eddig az életedet nem vele élted. Elutasítod a rossz utat, soha nem jársz már azon. Ez a megtérés.

Gusev

A gyönyörű szavak után haldd tehát a lényeget is:

Megtérni azt jelenti, hogy csellel, fortéllyal, megtévesztéssel beszervezett egy szekta.

Jónás könyve 3.fejezet

"4. És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!

5. A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.

6. És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.

7. És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!

8. Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van!

9. Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!

10. És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre."

Máté 12:41

"Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál."

Krisztus és János sem azt mondták, hogy térjetek meg hozzám, vagy ehhez, vagy ahhoz.

Megtérés: ráeszmélés bűnös mivoltunkra, és teljes fordulattal igyekezvén elfordulni bűnös gondolatainktól, tetteinktől.

Üdv: én lászló

Bibliai értelemben azt jelenti, hogy megváltozik az élet iránya, Isten kerül a fókuszba. Persze más dolgok nem szűnnek meg, hanem Isten fénye vetül mindenre.

Én saját szavaimmal azt nevezném megtérésnek, amikor az ember reagál egy döntéssel arra, hogy Isten megérintette a szívét. Nálam legalábbis így volt. Tehát a megtérésnek nevezett dolog az ember, és Isten személyes kapcsolatának a kezdete, amikor Isten mondja: gyere, az ember pedig megy.