Egy nem keresztény nem képes arra, amire egy keresztény?

Látszik, hogy még az általad linkelt oldalt sem olvastad végig figyelmesen:

"However, they do believe in spirits that can sometimes take on the shape of things in the environment. These spirits can be jaguars, trees, or other visible, tangible things including people.[12] Everett reported one incident where the Pirahã said that “Xigagaí, one of the beings that lives above the clouds, was standing on a beach yelling at us, telling us that he would kill us if we go into the jungle.” Everett and his daughter could see nothing and yet the Pirahã insisted that Xigagaí was still on the beach."

Vagyis a törzs tagjai hisznek a szellemekben, az egyik közülük szerintük a felhők között lakik. Az ateisták szerint nem létezik más, csak az anyag. Nos, ezek szerint ők nem ateisták.

Ki a keresztény? Mit jelent az, hogy keresztény? Olvasta a Bibliát? Templomba jár? Imádkozik? Én azt mondanám, vannak akiknek van valami fogalmuk Istenről, vannak akiknek egyáltalán nincs de úgy csinálnak mintha volna és vannak akik kapcsolatban állnak vele. A különbségek ebből fakadnak.

Nyilvánvalóan az utóbbiak képesek arra, amire Ő. A többiek is képesek lennének, de saját hibájukból nincsenek tudatában a képességeiknek.

"Még sosem létezett olyan civilizáció, amely az istenhit vagy spiritualitás minden formáját elvetette volna. Ennélfogva fogalmunk sincs arról, hogy egy társadalom képes lenne-e vallási irányelvek nélkül is erkölcsös maradni. Az ateizmus Isten létének megkérdőjelezésén és tagadásán túlmenően szinte minden más kérdésben, így erkölcsi kérdésekben sem egységes. Azaz a valóságban a nézetek szinte minden, elvben lehetséges kombinációja is előfordulhat."

Nekem ez volt az első kommentem, ebből indult a vitánk is. Azzal válaszoltál, hogy de, létezett már olyan civilizáció, amely nem hitt semmilyen természetfeletti jelenségben vagy lényben, erre hoztad példaként a fent említett törzset is. Róluk most kiderült, hogy mégiscsak hisznek a szellemekben. Magyarul most ugyanott tartunk: nincs tudomásunk olyan társadalomról, amely teljesen ateista lett volna, tehát nem tudhatjuk hogy ilyen egyáltalán létezhet-e és ha igen, hogyan. Én ennyit állítottam, s ezen állításom most sem dőlt meg. Miről is beszélgetünk?

Ha kissé tágabb értelemben nézzük, akkor a SzU és a szocialista államok annak tekinthetők, ateista társadalomnak, mert a vallás nem kapott szerepet az állam életében, legfeljebb csak megtűrték, de egy időben még büntették is, főleg az oroszok, akik a templomokból raktárakat csináltak, a pópákat meg népellenes elemnek tekintették, bűnözőnek és úgy is bántak velük.

Ateista volt az állam ízig, vérig.

Maga a társadalom már jobban megoszlott, elismerem, rebesgettek olyan párttitkárról, aki stikában gyónni is járt, de ez semmit sem befolyásolt és lehet, hogy nem is igaz, lehet pusztán szóbeszéd.

Végül is megjött az eszük, - aki nincs ellenünk, az velünk van -, adták ki a toleráns jelszót a Kádár érában és nem üldözték a vallásokat, megjegyzem, tanulság lehetne ez a keresztényeknek is, akik még mindig úgy képzelik, mint ahogy az ókori eszmék megszabják, hogy aki nem pontosan azt vallja, amit ők, az tűzrevaló szemét ember, pusztulásra ítéltetett és mint azt ez a kérdés is feszegeti, úgy képzelik el, hogy képtelen arra, amire ők, becsületes, normális életre.

Ha kerek, perec kimondjuk, alábbvalónak tartják a többi embert, ateistát, muszlimot és mindenféle másképp gondolkodót és bár meglehet, szelektálnak, vagy különbséget tesznek valamilyen módon, mennyire veszélyes egy hindu, vagy egy más felekezetbe való keresztény, esetleg az istentagadó, de végül mindnek ugyanaz a sorsa, az utolsó ítéletkor leszámol velük az istenük.

Ez annyira közel áll az embertelenséghez, a rasszizmushoz, a szélsőséges nacionalista nézetekhez, a faji megkülönböztetéshez, hogy mindig is komoly taszítóerővel bírt, az első lépcső az ateizmushoz, mégpedig nem is kis lépéssel és fel sem tűnik a legtöbb hívőnek, mennyire ellentétes az egyébként hirdetett elvekkel.

Elvakult gőgjükben minden embernél jobbnak képzelik magukat a keresztények, bár ami igaz, az igaz, azért vannak náluk is különbségek, mert léteznek elég vad és riasztó gondolkodásúak és jelentősen szelídebbek is, akik között humanista gondolkodás is érezhető és maguk is érzik ezeknek az elveknek a fonákságát.

# 29!

Ebből, amit írtam:-"a születésük pillanatában vedd észre a téged és másokat mérgező gondolataidat és szüntesd meg őket. Vagy dédelgesd őket és mérgelődj tovább."-, hogyan jutottál el idáig: "Szerinted "mérgező és elpusztítandó" mindenki aki nem keresztény. Már a bölcsőben."?

Keresztény = Krisztus követője.

Egyszerű logikával: aki nem keresztény, nem Krisztus követője. Nem képes (nem tudja, vagy nem akarja) követni Krisztust. Ez a különbség.

Kedves 36-os hozzászóló!

Először is köszönöm a higgadt választ, én egy kissé már belelovaltam magam a tegnap esti vitába, ezért szeretnék bocsánatot is kérni.

A kérdés, amely kapcsán ez a téma felmerült, az ateista morál felvetése volt. Én ezzel több problémát is látok, holott nem vagyok vallásos. A kultúránkban még a legszenvedélyesebb ateista sem állíthatja, hogy nem befolyásolta a nyugati civilizáció alapját képező zsidó-keresztény világnézet. Tudjuk, hogy Isten nélkül is lehet jónak lenni. Ebben csak azért lehetünk biztosak, mert egy a zsidó-keresztény kultúrával olyannyira átitatott társadalomban élünk, hogy ezeket az értékeket természetesnek tekinthetjük. Ha mindenki ateista lenne is, akkor is egy vallásos örökséggel teli társadalomban élnénk (a maga erkölcsi és morális hozadékával). Ezért gondolom, hogy a szocialista államok nem számítanak ateista társadalomnak. A kommunista országok alkotmányosan szekuláris államok voltak. Hivatalosan. De még a legkeményebb időkben is sokan vallásosak maradtak (nagyszüleimtől és dédszüleimtől tudom). Titokban jártak hittanra, misére stb. Ezek a diktatúrák nem tudtak véget vetni több mint ezer év kereszténységnek, amiben generációk sora nőtt fel. A kádári konszolidáció idejében látták csak be, hogy nem sikerült kigyomlálni a tudománytalannak tartott tanokat.

Szerintem túlságosan nagyra értékeled azt a "keresztény értékrendet" és nem veszed figyelembe a valódi örökséget, ami pedig nem más, mint a római jog.

A római jogrendszernek is nyilván voltak elődei, ez kétségtelen, mert ismerjük Hamurabbi törvénykönyvét és annak ellenére, hogy számos bűn fajtája, vagy a büntetési tételek azóta változtak, a rendszer többé, kevésbé ma is hasonló.

Az igazságszolgáltatás gépezete, a vádló és a védő, meg a bíró személye mutatja az örökséget, de számtalan elv ma is érvényes, egy tanú nem tanú, mutatja a bizonyítás alaposságának szükségességét és az ószövetség barbár törvényei inkább arra irányítják a figyelmünket, hogy a keresztény értékrend a római joggyakorlatból alakult ki, mert abban akkor sem történt változás, amikor a kereszténységet államvallássá léptették elő.

Ellenkezőleg, inkább a kereszténységnél érezhető a megalkuvás, az "add meg a császárnak, ami a császáré" mondást kiterjesztve nem csak az adókra lehet érteni, hanem az állam törvényeire is, aminek így a betartására történik biztatás.

Erre mutat az is, hogy a fennálló társadalmi rendben sem történt változás, maradt a rabszolgaság intézménye, holott az nem kimondottan keresztény jellegű felfogást tükröz és más szellemi áramlatok okozták végül a megszűnését.

A kialakult szokások, hagyományok tekintetében is ellent kell mondjak.

Természetesen egy ateista is megtartja a szokásokat, a karácsonyt például, de minden vallási tartalom nélkül.

A ködös és definiálatlan vallási szólamok mindenre alkalmazhatók, a szeretet önmagában csak egy szó, mert a "halhatatlan lelke" érdekében lényegében szeretetből vetették máglyára a Fertelmes bűnben tévelygőket, vagyis akik egy kissé másképpen gondolkodtak és sorolhatnám a többi keresztény erkölcsi nézetet, amik főleg egy másik kultúrkör erkölcsei, de a mi mai felfogásunk kifejezetten a római joghoz köthető, ahol minden tételesen meghatározott és kifejtett, csak a kettő később összemosódott így tévesen úgy tűnhet, hogy a mai elveink keresztények, mert kereszténység ma is létezik, pedig ellenkezőleg, csak a Római Birodalom már megszűnt, ezért nem vesszük figyelembe.

A gyakorlatias rómaiak értékrendjének kialakulásában megfigyelhető a vallás szempontjainak figyelembe vétele is, de zömében annak hiánya mutatkozik, ezért az erkölcsi felfogásunk, ami abból vezethető le, tulajdonképpen ateistának tekinthető, még akkor is, ha később a kereszténység továbbította azt a számunkra, feldúsulva kissé némi vallási elemmel.

Mindezt az is bizonyítja, hogy a jogrendszer, az erkölcs nagy vonalakban a szocialista államokban is hasonló volt, a különbség pusztán a tulajdonviszonyokban jelentkezett és ha a vallási tartalomtól megfosztódik, egy ateistának sem esik nehezére betartani a benne foglaltakat.

Ha mondjuk a válás fogalmát nézzük, a rómaiaknál az is szintén lehetséges volt és ez a logikus visszatérés az eredeti elképzelésekhez is mutatja, hogy inkább a vallási elképzelések mutatnak különbséget és az az, ami egy másik világ kulturális elemeit is tartalmazza és kifejezetten eltér az erkölcsünk szellemiségének alapjaitól, az egyén szabadságának a biztosításától, illetve még a szűk közösség, a család érdekeinek a figyelembe vételétől is. (hiszen a válás lehetősége a család érdekévé válik, ha a kapcsolatok túlságosan megromlanak)

Bocs, mennem kell, de remélem érthető voltam.