Ki döntheti el, hogy mit lehet szó szerint és mit csak átvitt értelemben értelmezni a Bibliából?

Csak hogy tudd:

Azok a dolgok, amiket megjósolt a Biblia, és nem jöttek be (Damaszkusz pusztulása, a Nílus kiszárad) természetesen nem szó szerint kell venni, ezek csak "szimbolikus" történetek.

A Jelenések könyvének homályos utalásai az Armageddonra, amiből kb. annyi érhető, mint Nostradamus jóslataiból.... Na ezeket szó szerint kell venni!

Remélem érződik az irónia.

Vegyük elő a józan tényket, mert mondani mindenki mondhat azt, amit akar.

Az Istennel való személyes kapcsolat mindig is elsőbbrendű volt, mint az Írás. Tulajdonképpen a Biblia hogy született? Hát úgy, hoyg olyan emberek, akik egyszerűen jó kapcsolatban voltak Istennel, hallották az Ő szavát és engedelmeskedtek neki, tettek ezt és azt. Ezeket a tetteket UTÓLAG lejegyezték. Tehát nem a hit forrása a Biblia, hanem pont fordítva: a Biblia forrása a hit. Sokáig a tettek szóban terjedtek, nemzedékről, nemzedékre és később kerültek lejegyzésre. Utána maga az Egyház volt az, amely összevállogatta azokat az írásokat, amik a legtisztábban fejezték ki azt a íratlan Istentapasztalatot, amivel az Egyház Hagyománya, a Szentek taapsztalata őrzörr meg. Tehát még a Biblia összeállítása is úgy történt, hogy volt egy elsődleges tapasztalat és azt nézték meg, mely írások felelnek meg leginkább ennek. Merthogy vannak olyan írások, amelyek nem tökéletesen, de mégis hasznosan írják le az Isten-ismeretet. Ezek is hasznos írások, de vagy deuterokaninkus, vagy apokrif sorolást kaptak, pedig egyik sincs ellentétben a hittel, csak éppen nem 100% hitelességgel közvetítik a Hitet.

Tehát elsősorban azt a Hitet, azt a Szent Hagyományt kell megismerni, amely forrása a Bibliának is, amely összeállította és tekintélyerőre emelte a Bibliát is, azt az életformát, amellyel az ember személyes kapcsolatba kerül a Bölcsességgel ahogyan fokozatosan megtisztul tévedéseitől, lelki szemének homályától. A Biblia célja, hoyg visszahúzza az elcsatangolót a jó kerékvágásba, de önmagában nem egy írás üdvözít, hanem az élet Istenben és az Ő testében, az igaz Egyházban.

Ha az emebr benne él ebben a Szent Hagyományban, ebben a Hitben, amelyben Ő maga is személyesen megszentelődik, akkor helyesen fogja értelmezni a Bibliát is.

Ennek szerves része az alázat, mert ha valaki, aki még addig a szintig se jutott, hogy meg tudja különböztetni gondolatai forrását, de azt hiszi, bármit kitalált, az tuttira a Szentlélek műve és midnenki más téved, az eleve olyan hatalmas gőgben él, amellyel nem vállal közösséget a Szentlélek, csak a gőgös Sátán! Ő érzi jól magát az ilyen emberrel és egészen egyéni fantasztikus, látszólag igen kegyen, valójában viszont az Istennel való kapcsolatot ravaszul megmérgező dolgokat, értelmezéseket sugall az embernek. Az ilyenek azért nem értelmezik jól az Írást, mert nem alázatosak, nem élik a Hit alapjait, amely alapvetően a kereszthordozás, az enegdelmesség és Krisztuskövetés és nem valami másokat lenyomó vallási tudóssá történő válás.

Az értelmezések gyümölcse se mindegy. Az ördög teológiája az, ami sziporkázhat széles tudásban, de nem képes vígaszt és valódi lelki segítséget nyújtani msáoknak. Az ilyenek fegyverként használják az Írást, agyonbonyolítják a dolgokat, kivéreztetik az igazságokat! Iilyenek voltak Krisztus legnagyobb ellenfelei, az írástudók is (jaj, és hányan manapság!). Az igazi teológia az Istennel való bensőséges imádságból fakad, és vígaszt, világosságot, igazán hasznos tanácsot tud nyújtani az embernek. Az ilyen emebrek maguk is azokhoz hasonlítanak, mint akik Isten emberei a Bibliában, az Írás további szereplőivé válnak, nem átírják az Írást, hanem még érthetőbbé teszik azt.

A Biblia soha nem jövendölte meg, hogy Damaszkusz elpusztul, vagy a Nílus kiszárad, miről beszélsz itt?

Katy Weaver

Szia!

Senki. A Szentírás ugyanis egy 66 könyvből álló iratgyüjtemény, mely Izráel népe körében keletkezett az ie. XV. századtól az isz. I. századig. Ezek a könyvek egymáshoz illeszkedve, mintegy egymást folytatva a Föld és az ember történetét beszélik el Isten megváltási terve szempontjából, a teremtéstől egészen az újjáteremtésig, tömören, vázlatszerűen, de átfogó módon. Elmélkedő vagy tanító könyvek is ékelődnek az ún. történeti könyvek közé, amelyek az emberi élet összes döntő problémáját felvetik és megvilágítják. Van például olyan bibliai könyv, amelynek az emberi szenvedés a fő témája (Jób könyve), van olyan, amelyiké az igaz szerelem (Énekek éneke) stb.

Ezek hátterén azt állítani, hogy a bibliai történeteket nem szószerint kell értelmezni igen nagy melléfogás. A Bibliai törénetek ugyanis műfajilag igen széles skálát fednek le, valóban vannak benne példabeszédek, melyek értelemszerűen nem szószerint értendők. Értelemszerűen a történeti leírásokban szereplő emberek nem kitalált személyek amelyekre csupán a mondanivaló miatt volt szükség! Logikusan nem dobjuk ki a történelemkönyveket ahol évszámmal megjelölve találjuk a híres zsidó királyokat...stb.

A Biblia pontosan ugyanúgy értelmezhető, mint minden más irodalmi mű. Mielőtt értelmezed bármelyik részét érdemes tisztázni annak műfaját, és akkor eldönthető, hogy az csupán példabeszéd, amelynek a mondanivalója a lényeg, vagy történelmi leírás, amely szó szerint értendő. Ennyire egyszerű.

Üdv. Péter

Ézsaiás könyve, 17. fejezet.

Rögtön az eleje, kedves.

Ja, és szintén Ézsaiás könyve, 19. fejezet.

Jövendölés Egyiptom ellen.

5. És elfogyatkoznak a tenger vizei, és a folyam kiszárad és elapad.

> Egyik hívő sem ismeri be, hogy hitének iránya csak egy a sok közül

Dehogynem. És ez mégcsak nem is túlságosan hit kérdése. Bárki láthatja, hogy sokféle hit létezik, és sokféle vallás létezik. Aki ezt tagadja, az nem épelméjű. A keresztények tudnak róla, hogy léteznek muszlimok. A buddhisták tudnak róla hogy léteznek adventisták stb.

> szentül meg van győződve az út helyességéről.

Ez természetes dolog. Ennek így kell lennie: mindenki azon az úton próbál haladni amit ő helyesnek lát. Te talán azért látsz itt ellentmondást, mert feltételezed hogy mindenkinek ugyan az az egyetlen egy út a helyes. Vannak vallások is, amik azt hiszik hogy az ő útjuk az egyetlen helyes. De a valóság az, hogy az emberek szabadságot kaptak, és mindenkinek saját magának kell megválasztani az utat, amin halad. És az, hogy az egyik ember számára egy adott út helyes, nem jelenti azt hogy egy másik ember számára egy másik út nem helyes.

> Míg más vallások azért hibásak, mert ő nem ott van, addig ahol van, csak az egyetlen és igaz. Ez maga a vallási megosztottság. Ebben hol a szeretet?

Ebben nincs szeretet. A kizáró jellegű vallások ebben tévednek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a többi vallás sem tökéletes. Egyik sem az. Ne próbáld meg úgy felfogni ezt, mint egy kibékíthetetlen és kizáró ellentétet, ami miatt az összes vallást értéktelennek kell tekinteni! Mert bár az igaz, hogy a kizárólagosság hirdetése miatt megosztottság van az ilyen vallások között, de az is igaz hogy sokan közülük buzdítanak a szeretetre, az önzetlenségre, a becsületességre és számtalan más pozitív dologra. Ha az emberek a vallások jó oldalára koncentrálnának, és csak a tizedét megvalósítanák annak amire képesek, akkor sokkal szebb hely lenne a föld. Persze lehet azzal foglalkozni, hogy akkor most melyik vallás melyiknek hogyan mond ellent. De nem érdemes, mert ez nem lényeges. A lényeges a szeretet. Azt kell gyakorolni.