A kiválasztást tanát, hogy kell értelmezni? Csak a szolgálatra választ ki Isten egyeseket, vagy az üdvösségre is? Vagy ez nehéz téma? Nem a mi dolgunk vele foglalkozni?

Kiválaszt és eleve rendel. Bizonyos célokra.

A kárhozatra senkit nem rendelt eleve. Ez bizonyos. A többi pedig kicsit komplexebb téma:)

A "szabad akarat" egy nagyon szerencsétlen fogalom, helyesebb "szabad választásnak" mondani talán. Az igazi kérdés azonban az, hogy honnan van az a két lehetőség, ami között választhatok? Csak úgy létezik, magától? Honnan van a "rossz" út?

Ha erre nincs magyarázat, akkor az egész hitnek semmi értelme, mert olyasmi zavart volna bele a teremtésbe, ami az Istentől független (létezhet bármi, amit nem Ő alkotott?), és aminek a bekövetkezése ellen az Isten nem tudott tenni semmit, hanem csak utólagos megoldást talált a gonoszság hatásainak megfékezésére. Szánalmas istenség lenne az ilyen.

A "kiválasztott vagyok" embereknek:

"A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik."

A vámszedő ragadozó, hamis, parázna volt (a farizeus szerint). "Mégis ki üdvözült?"

Mt 23,12 "Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik."

Krisztus miért jött? Aki azt mondja, hogy vannak emberek, akiket üdvösségre választott ki, és vannak, akiket a kárhozatra, nem tudja szerintem hová tenni Krisztust sem.

Jn 12,47 "És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot."

"Nem elég erős a Mindenható akarata ahhoz, hogy elvezessen minket az üdvösségre?"

"A teremtmény erősebb a Teremtőnél?"

Akinek van gyermeke, tudja erre a balgaságra a választ. Én szeretném és akarom, hogy a gyermekeim ne költözzenek el tőlünk, legyünk egy nagy család, "szem előtt" legyenek. De gyermekeink párválasztás, házasság után elmehetnek tőlünk, lehet, hogy más országba is akár, és már csak jó, ha évente egyszer látom őket. A gyerekem erősebb az akaratomnál? Fenét. De mi lesz, ha az akaratom erősebb lesz az ő akaratánál? Erőszak. Nem lehet sem szabad választása, sem szabad akarata. Miért akartam a gyermekemet, hogy madzagon rángassam, mint valami diktátor? Én lennék a szerető apja neki? A gyermekem nem lesz erősebb nálam attól még, sőt én vagyok az erősebb, ki nem a vágyainak engedett, hanem a szeretete elengedte a legféltettebb kincsét. Sőt, mit mondhatunk akkor Istenről?

1Kor 1,25 "Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél."

Az István a királyban van egy érdekes mondat, mikor István gyászolja apját. Szent az akarat, mely így tud dönteni...

Persze ez nem a Biblia, de el lehet gondolkodni rajta, Jób is ezt mondta: Az Úr adta, az Úr vette el, az Úrnak neve legyen áldott...

Szia!

A kiválasztás tanát főképpen Augusztinus és Kálvin fejtette ki a keresztény teológiatörténet során. A predesztináció tana, amely Augustinus (a választottak eleve elrendelése és az elvetettek eleve ismerése) és Kálvin (kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra) nevéhez fűződik, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki.

Az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik.

Isten predesztinációja, azaz előre tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Bibliában foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is.

Úgy próbáld elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki. Nincs külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön predesztinációs terv - népszerű kifejezéssel: "sors könyve" az egyénekre vonatkozóan. Csak egy megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a legkisebbekig, és mindezek mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró isteni szándék áll.

A megváltási terv előre rendelkezése tehát az egyes személyekre is kiterjed. Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat. Előre ismerése, amely "végéremehetetlen bölcsességéből" következik, számunkra felfoghatatlan. Az "előre ismerés" fogalma eleve arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer".

Az egyes emberek szabad akaratú állásfoglalásának előre ismerése alapján Isten kiválasztotta azokat az embereket, akiknél látta, hogy őt, illetve az igazságot szeretni fogják. Azt a végzést hozta rájuk vonatkozóan, hogy minden segítséget meg kell kapniuk ahhoz, hogy a Krisztushoz való hasonlóságot elérjék. Saját szabad akaratú elfordulásukon kívül semmilyen külső tényező ne akadályozhassa meg őket abban, hogy azzá legyenek, akik szívük vágya szerint lenni szeretnének. Isten megtervezte és elvégezte, hogy olyan élettapasztalatokon menjenek keresztül, amelyek az önmaguk feletti győzelmet, jellemük tisztulását szolgálják. Olyannyira érvényesül ez a törvény, hogy még a Gonosz őket érő támadásai is ezt munkálják.

A kiválasztottakra vonatkozó végzés magában foglalja elhívásuk módjának és megszentelődésük egész folyamatának megtervezését, beleértve ebbe életük szolgálatának az elgondolását is. Isten nem a cselekedeteket, hanem kinek-kinek a valódi, személyes döntését, az isteni kegyelem vonzására, hívására adott belső válaszát nézte a kiválasztásnál. A külsőleg kifogástalan cselekedetek mögött is ismerte a tisztátalan önzést és a bűnök sötét foltjai mögött is ismerte az igazságra vágyakozó lelket. Nem igazságtalanság ez, hanem magasrendű méltányosság és végtelen kegyelem.

Isten minden ember elhívását kívánta volna megvalósítani, az ószövetségi Izrael és a keresztény egyház által, függetlenül a maga előre ismerésétől és elrendelésétől. Sajnos sem Izrael, sem a keresztény egyház nem töltötte be misszióját Isten akarata szerint. Isten azonban így is többeket, másokat is hív, mint akiket előre ismert és elrendelt. Segíti őket addig és annyiban, ameddig ezt igénylik és elfogadják tőle. Azt akarja, hogy az egész világmindenség, és a végső ítéletkor majd az emberek is lássák, értsék: nem az ő végzése nyitja meg vagy zárja el az utat az üdvösséghez, hanem az emberek saját szabad döntései. Ugyanakkor semmiképpen sem maradhatnak ki az elhívásból az előre ismertek és elrendeltek.

Isten természetesen igazságosan jár el azokkal szemben is, akik felől az üdvösség elvetését ismerte előre. Ha látható elhívást nem is kap mindenki közülük, a Szentlélek mindannyiukat az önzéstől való elfordulásra és az igaz életre próbálja késztetni. Ha ennek ellenállnak, Isten engedi, hogy szabadon tegyék mindazt a rosszat és gonoszt, amit akarnak, de tudtukon és akaratukon kívül beépíti tervébe úgy mindezt, úgy hogy nem hiúsíthatják meg céljait, sőt az elrendeltek és Isten műve javára lesznek ellenséges cselekedeteik is.

Az isteni predesztináció eredményeképpen Isten terve, kijelentett akarata győzelmét senki és semmi nem akadályozhatja meg, sem a történelemben, sem az egyének életében. Ez a terv az egyének "üdvbizonyosságának" alapja, a külső körülményeket illetően. Mindezt úgy, hogy a szabad választás törvénye mindenkor sértetlen marad a választottak esetében is. Nem csupán abban az értelemben, hogy ha végérvényesen elutasítják maguktól Isten kegyelmét, akkor, ezáltal teljességgel meghiúsítják a rájuk vonatkozó predesztinációs terv győzelmét. Akkor is érvényesül a szabadság törvénye, ha nem fordulnak el ugyan teljesen Istentől, de egy adott ponton engedetlenséget tanúsítanak, és mintegy "átszavaznak" az ellenség oldalára. Ilyenkor módosul Isten rájuk vonatkozó terve, de nem adja fel az üdvösségükért való küzdelmet. Engedi őket mintegy "rossz kanyart" venni, letérni a jó útról, de szeretete még inkább fáradozik értük, hogy önként visszatérjenek az igazság, és az üdvösség egyenes útjára. Az ilyen kitérők azonban nem következmény nélküliek, nem veszélytelenek. Az ember mindenképpen kárt vall, több szenvedést gyűjt be magának, és veszteséget, vereséget okoz Isten ügyének, fájdalmat okoz magának Istennek is. Örömet szerez az ellenségnek, akit mintegy magára szabadít, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen teljes elvesztése érdekében.

Isten igazságos végzései és bölcs terve, amelyben sértetlenül hagyja érvényesülni az ember szabad választását, és mégis a maga mindenható akaratát viszi győzelemre az igazság és a benne bízók diadalára, valóban csodálatra méltó.

Üdv. Péter

Allah mindenkinek meghatározza a sorsát már születése előtt. Ez a qadar. Mikor az anyaméhben a magzatt 40 nap után a magból már egy moszatcsomó félének látszik, azután meg már abból egy morzsává válik, akkor a prenatális fejlődés angyala lelket lehel belé és megírja sorsát. Hogy ez a sorsa beteljesedjen, az őrangyala védi, ne történjen vele semmi ami nincsen megírva neki, se rosz, se jó. Csak amit a qadar szerint kel megélnie.

De Kálvin János is az eleve elrendeltetésről beszélt.