A hit az egoizmusból fakad?

"De nehéz az ateisták felfogása. Figyeljetek: lassan írom,ki tudja már hanyadszorra, Ti is lassan olvassátok:

A h í v ő k e z t T A P A S Z T A L J Á K ! ! !"

Kedved Grigoy, kezdjem el felsorolni, hogy az ember mennyi, mennyi, mennyi mindent képes tapasztalni? Hmm? Elkezdjem?

Írjam le, hogy hány ember látott már manókat, Ufókat, vámpírokat, ilyen-olyan szellemeket? Kezdjem leírni, hogy az ember elméjének mekkora teremtő ereje van pusztán az erős fantáziája okán?

És végül: írjam le neked, fejtsem ki azt, hogy a fentebb említett erő a hányszorosára dagad ha mindazt egy ember közösségben teszi? Erről szól a vallás ami nem már mint: tömegpszichózis!

Az emberiség történelmének a legnagyobb olyan önámítása amit az egyén úgy igyekszik igazol önmagának, hogy közösségbe kovácsolódva másokkal is elhiteti a hitét és látva azt, hogy mások is hisznek, önmagában is tényszerű lesz a hite.

Kedves Attila! Ezt a témát már kismilliószor kifejtettem máshol igen részletesen és olvasmányosan. :) Ha valóban érdekel és számodra ez nem pusztán egy kötözködés és eleve elvetsz bármiféle választ, akkro megkereshetem és belinkelhetem, hoyg hol. De egy mondatban összefoglalva:

Mind az igazi vallásosság, mind a tudományos megismerés alap feltétele, hoyg az ember szakítson egyéni képzelgéseivel, tévedés eszméivel; az 1. szinten vannak az egyéni fantáziák, tévedések, ez betegség, homályos értelem, a 2. szint a fizikai megismerés, amellyel az ember a környező világ fizikai felszínét érzékeli (itt mozog a tudomány), de efelett az emebr képes egy 3. szintre is, ahol a lelki szemével, értelmével (a nous-szal) közvetlenül, a közvetítő csatornák torzítását kiküszöbölve ismeri fel nem pusztán a fizikailag érzékelhető világot, hanem a teljes valóságot, a dolgok okát és vélját, valódi minőségét, távlati rendszerét. Az igazi hívő különbséget tud tenni az 1. és a 3. szint között, mivel addig nem jut el a 3. szintre, amíg nem teszi félre egyéni fantáziáit, az Igazság és valóság megsimerését torzító tényezőket, igen világos különbséget lehet tenni az 1. és 3. szint között. Az ateista ezzel szemben a 2. szintet tartja a csúcsnak, tehát ami eltér attól (3. szint), azt tévesen az 1. kategóriába sorolja, mivel az az egyetlen kategória, amelyet különbözőnek tart a 2-től. De ezt részletesen kifejtettem máshol és különösen az ortodox keresztény szerzetesi irodalomban van elég sok kritárium leírva, hogyan lehet az 1. és a 3. szintet megkülönböztetni, mert nem mindegy. Aki a 3. szintre jut el, az pont, hogy meggyógyul és kinyílik értelmileg a teljes valóságra.

De mit szólsz a 3. szerzetes példájához? Egy icipicit megvillantotta, hogy a vallás csak az alsóbb szinteken tűnik egoistának és az igazi szinten már a teljes önzetlenség van? Mert ha józanul, előítéletmentesen megérted az üzenetet, akkor ennek kellene logikusan történnie, minden más az igazság szándékos elferdítése. ;)

Kedves Girgoy !

Nagy gond van a okfejtésed logikájával. Önön magadnak gyártottál benne paradoxont. Merthogy azt írod, hogy a hármas szintre el kell jutni ahhoz, hogy teljes valóságot, a dolgok okát és vélját, valódi minőségét érzékelje.

A kérdésem az, hogyan jutsz el oda az 1-es és a 2-es állapot nélkül? Leírom neked: sehogy!

Olyan nem létezik, hogy valaki a fantáziát, a hitet, és az általad felsorolt 1-es 2-es tulajdonságait nem birtokolja, ámde mégis egyszer csak úgy spontán a 3-as állapotban találja magát. Ez paradoxon! Paradoxon, mert nem keresem Istent ha előtte nem kezdem el képzelni, hinni, hogy talán van.

Ám ha már elképzelem és aztán elhiszem akkor jogos a felvetésem, hogy a harmadik állapot már nem több mint a kettő előző összessége.

Érdekes, azzal én is egyetértek, sőt nem is mondtam mást, hogy a szintekben egymás után haladhatsz. Először még egyéni képed van a világról, aztán kezded azt objektíven megismerni és elhagyod egyéni fantáziáidat, de egyesek felismerik a fizikai megismerés korlátait is (lásd: a kommunikációelméleti és biológiai könyvek idevágó részeit) és feltárulhat neked valami, ami ennél több.

Luftrúgás...

Egyébként hunok dicső királya (az 1. szinten :P)!

Ha nagyon ráérsz és tényleg érdekel a téma, elolvashatod ezt a vaskos anyagot:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Nem biztos, hogy a szinteket ebben fejtettem ki, de lehet, hoyg majd megkeresem azt is, vagy ha nem sikerül, hát kifejtem itt is. Egyébként valamiben igazad van: Istent "felfedezni" az ember nem kizárólag magától fedezi fel saját erőfeszítései révén. Istent hívja, vonzza az emebr, még ha ez nem is tudatos. Az emebrnek valamilyen szinten készségesnek kell lennie a "szent" minőség feltárulkozásának befogadására. De ez nem az ő saját fantáziája, ez azt jóval meghaladja, egy olyan minőség, amelyet nem tapasztalt korábban. Nagy téma ez egyébként.

"Istent hívja, vonzza az emebr, még ha ez nem is tudatos"

Na ezt jól elsúrtam, méggegyszer írom: Isten hívja, vonzza az embert, még ha ez nem is tudatos (mármint az ember számára kezdetben). Isten ugyanis egy személy, nem egy objektum és itt speciális interperszonális dinamikák működnek.

Jajj... 25 évet elfecséreltél az életedből erre! Én már az elején megmondtam volna Neked, hogy Istent csak a 3. szinten találod meg, a 2. szint még nem a biztos tudás, ott még torzítanak korábbi egyéni vélekedésid, a kommunikációs és érzékelési csatornák torzításai, stb.! :)

Próbáld követni a logikát, mert átváltok okoskodó üzemmódba (bár ez hosszabb, úgyhogy dőlj hátra!):

1. Isten eleve egy másfajta világban létezik (nevezzük láthatatlannak), mint a mi fizikai világunk (nevezzük láthatónak). Ezt az ateisták tökéletesen bizonyítják, hiszen a látható világban tényleg nem találják kétséget kizáróan Istent, ugye? Ezzel ők bizonyítják a legjobban, hoyg HA Isten létezik, Ő transzcendens! Mégegyszer: tehát ha Isten nem érzékelhető a látható világban, de ő mégis létezik, akkor Ő másfajta természetű, mint ez a világ.

2. Gondolom az 1. ponttal még nincs semmi gondja egy ateistának. De menjünk tovább ezen a vonalon könyörtelen logikával, hangsúlyozva az ateista érzelmek miatt, hogy abból indulunk ki, hogy HA Isten létezik. Nomármost, Isten alatt értjük leginkább a világ teremtőjét és egy tökéletes pozitív tulajdonságokkal rendelkező lényt (nagyjából ebből indul ki egyébként a modern logika tudományának egyik legnagyobb komponyája, Gödel is). Tehát felmerül a kérdés, hogy ha Isten teremtette a látható világot, akkor miért teremtett olyan világot, amely Tőle eltérő természetű, ahol Ő láthatatlan, egyfajta távolságra van és nem kényszerítően nyomul bele a világba Ő? Jó kérdés, ugye? Nos, abban nincs túl sok logika, hogy egyszerűen megalkotott egy idegen világot, amit aztán magára hagyott. Ez a tök értelmetlen tett nem éppen egy olyan lényre vall, aki a pozitív tulajdonságok tökéletes szintjét birtokolja. Sokkal logikusabb, hogy azért teremt ilyet, mert nem kényszeríti Rá magát az abban teremtett lényekre! Hű, hát ezt az ateisták is frankón érzik, nem? Senki nem kényszerít Titeket arra, hogy Istennel együtt éljetek, milyen érdekes ez...

3. Ha tehát ez a helyzet, hoyg Isten nem kényszerít minket a Vele való kapcsolatra semmilyen szinten, akkor az lenne a meglepő, ha mégis tök közvetlen kényszerítő erejű bizonyítékot találnánk Istenre! Nahát, ilyen tényleg nincs, ugye... 25 év alatt sem találtál, pedig már az elején megmondtam volna, hoyg nincs... és érdekes módon ez még mindig csontra összevág a keresztények által hirdetett Isten képével! :) AZONBAN: mint mondtuk, a másik szélsőségnek sincs semmi értelme, miszerint Isten egyáltalán nem akar kapcsolatot a látható világgal! Tehát mit tesz Isten: utal azért arra, hoyg Ő létezik, de nem kényszerítő bizonyítékokkal. Erre mondják az atesiták, hogy jó, jó, de ez még nem kétséget kizáról bizonyíték (miközbven a tudomány világában se nagyon van 100% tutti, de mindegy.) Aki kényszerítő bizonyítékot keres, az nem csoda, hogy nem talál, mert akkor felmerül a kérdés, hogy ha van kényszerítő bizonyíték, akkor minek ez az egész komédia, hoyg Isten olyan világot teremt, ahol Ő láthatatlan, tulajdonképpen mi az Ő szándéka? Ha Ő azt akarja, hogy tök nyilvánvaló legyen az Ő léte, akkor teremtsen olyan világot, ahol Ő olyan látható evidencia, mint pl. előttem a monitor! Mindenható, akármilyen világot teremthet! De milyen érdekes ez: ha Isten létezik, akkor az ateizmus tapasztalata éppenséggel pont nem mond ellent az Ő létének, hanem csak kiemeli az Ő egyik alapvető tulajdonságát, azt, hogy szabadon hagyja a Vele való kapcsolat lehetőségét! :)

4. ÉS az, hogy pont így lép kapcsolatba a világgal, az tökéletes magyarázatot nyer abban, hogy mik az Ő tervei. Kezdetbentől Ámenig, sőt, azon túl! Merthogy ez a nagy történet sem szól másról, mint a szerelemről! :) Talán Biblia-olvasásod nem volt elég nyitott, hogy felfedezd benne a nagy titkot, a globális összefüggéseket, pedig annyi de annyi jel utal rá! Isten megteremti saját képmását, akinek minden jó, egyet kivéve, hogy egyedül van: és ekkor megalkotja Isten az asszonyt! Érdekes, pont az Asszonnyal lett minden maradéktalanul frankó annak a lények, aki Isten képmása! Aztán hogy is van az ÓSZ-ben végig? A bálványimádó népet Isten paráznának nevezi! Parázna, tudod, mit jelent ez? Miért is pont parázna? De menjünk tovább: Krisztus Vőlegénynek nevezi magát! Na, ez már elég egyértelmű kinyilatkoztatás! Sőt: aki Őt megszüli ezen a világon, azt Asszonynak nevezi! Az utolsó vacsora pedig rengeteg közös vonást mutat az eljegyzési szertartssal! Amely után a vőlegény visszamegy apja házába, hogy elkészítse ott az új asszony helyét, és amikor az apa kimondja, hogy az kész, akkor az új asszony elköltözik a fiúi házba és az apa gyermekévé fogadja! Minő különös, tényleg Krisztus Apja fogad minket gyermekévé, amikor a Vőlegény visszajön majd értünk az idők végén, és a Biblia a mennyei menyegzővel végződik! A legutolsó mozzanat a Menyegző a Bibliában! Miért pont ezzel végződik? Érdekes, ott van az emebr orra előtt és nem látja mégse, pedig ez mindent megmagyaráz, az egész világot, még az ateista látásmódot is!

5. Mert hogy mi a felette nagy titok, nem olvastad? Vagy van szemed, de nem látsz?

IMóz 2:23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Ef 5, 29. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;

30. Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.

31. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.

32. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.

Érthető már minden? Lehet, hogy tömény, de rágogasd Isten kegyelmével, ha nem akarsz még 25 évet elpazarolni! Isten pont azért teremt olyan világot, ahol Ő láthatatlan és önkéntes a Vele való kapcsolat, mert a Szentháromság Örök és Adott Szeretet-köteléke után egy ÚJ szeretetfajta jelent meg a teremtéssel: a szerelem! Mert valamilyen szinten Neki se volt jó egyedül lennie, ezt magyarázta a képmásának kezdetben Évával! És a Fiú elhagyja az Apját! Nos: elhagyni csak akkor tudja, ha előtte megteremt egy olyan világot, amely távol van Tőle természetileg! Amely fizikai, testi természetű, Istentől idegen természet: a mi látható világunk! Ezután a Fiú elhagyja Apját, hogy egyesüljön Asszonyával! Vagyis megtestesül és emberré lesz! Az emberi természetet újdonságként öleli az Ő isteni természetéhez és ezáltal tudunk mi eljutni az Atyához és ezért nincs más közvetítő csak a Fiú! De nem csak egy sima ember lesz, mert Ő azért Isten, hanem az isteni megtestesülés egyúttal az Egyház létrehozását is jelenti, amelyre utal az oldalának átszúrása a kereszten és halála (Ádám is aludt, amikor az Asszony megszületett az oldalából, ez volt a magyarázó előkép)! Merthogy az Asszony tulajdonképpen a férfi teste és ezzel akar egyesülni, amelyet önmagából hozott létre, de személyesen független is tőle annyira, hogy közöttük interperszonális és önkéntes szerelmi viszony alakuljon ki (tehát nem olyan öröktől fogva adott szeretetkapcsolat, mint ami a Szentháromság személyei között van, viszont hasonlóan szorossá válik, v.ö. Jn 14,20 "Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.") Merthogy az Egyház tagjai, mi emberek Krisztus testének tagjai vagyunk!

No, ezt már szűk racionalizmussal nehéz felfogni, de azért segítek: Isten olyan embereket teremtett, akik ha elfogyasztanak valamit, akkor életben maradnak azáltal, hogy a táplálékot beépítik szervezetükbe, egyesülnek vele. Nos, csak annyit mondok, az Eucharisztia szentsége Krisztus teste és vére. Így válunk mi Isten asszonyává. Aztán mondok olyat is, hogy az ember szervezetének sejtjei cserélődnek az életciklus során. Amely kívülről bekerül a vérkeringésbe, az életté válik, a szervezet részéve, amely elhal, az kivetődik a világba. Isten ilyen testet teremtett, amely állandó marad az alkotórészek mozgása mellett is. És láss csodát, hogy működik az Egyház, az Ő kozmikus teste: aki kívülről bekerül a vérkeringésbe, az életben marad, az a szervezet tagjává válik különböző funkciókkal, aki viszot elszakad, elhal, kivetődik (lásd: eretnekek). Persze, aki be se kerül, az se részesül az életből. Minő érdekes: Isten tényleg létrehozta saját Asszonyát, akivel egyesülni tud! Merthogy aztán feleségül veszi ezt az Asszonyt és egyesül az ég és a föld, a kezdetben szétválasztott látható és láthatatlan világ önkéntesen egyesül! Mert Isten ebben a világban az életét adta, hogy mi éljünk!

Kedves Attila! Sokaknak nem esik le a tantusz és továbbra is sötétségben botorkálnak. De ha belegondolsz: ha Isten létezik és ebben a világban mégsem érzékelhető közvetlenül, akkor abból az következik, hogy okkal teremtett önmagtól különböző természetű világot, de ezzel önként egyesülni is akar, mert a Fiú elhagyja Apját, hogy legyen egy test az Asszonyával!

Tehát az eddigiekből remélhetőleg logikusnak tűnik, hogy miért nincs és nem is lesz kényszerítő bizonyíték arra, hogy Istennel élj. Ugyanakkor Isten szelíden hív mindenkit. Mert Ő a Teremtő, az Élet forrása, és ha Vele egyesülünk önként, akkor örök életünk lesz! Mondhatod erre, hoyg nagy baromság az egész, pedig szerintem tök logikus, sőt minden más elmélet félresiklik valahol, de ez nem. De azért mondhatod ezt, mert nem pusztán ráció az ember, hanem van benne szabad akarat, amely vagy arra hajtja, hogy átölelje a számára feltáruló Szent Igazságot vagy kétségbe vonja azt és elvesse. Ez így működik, azoknál is, akik elvetik és azoknál is, akik elfogadják. De aki elfogadja, az megért mindent és nem vész el!

"Gondolom az 1. ponttal még nincs semmi gondja egy ateistának. "

Sajnos dehogynem. Már abban is van logikai bukfenc.

"Isten eleve egy másfajta világban létezik , Ő másfajta természetű, mint ez a világ."

Nos, a fizika egyik alappillére, hogy két anyag csak akkor léphet kapcsolatba ha van közös pontjuk, azaz ha Isten azért nem látható mert teljesen más fizikai síkon létezik és nincs közös vonása a mi világunkkal akkor egyszerűen nem teremthette meg a mi világunkat, hiszen nincs közös közvetítő „közeg”

De ha van, akkor az most is van és azon át, azon keresztül közvetlenül is megtapasztalható kellene, hogy legyen.

Aztán, folytatom: olvasd el, járj utána, hogy a mi a „tökéletes” szó definíciója. Nagyjából ez: Hibáktól vagy hiányosságoktól mentes; minden tekintetben teljes és hibák nélküli. Olyan, amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie. Azaz: nem kerül bele semmi és nem távozhat belőle semmi. Az állapota állandó és változatlan.

Egy ilyen isten nem alkothat semmit mert az a folyamat a változóban is változást gerjeszt. Ami pedig változik az már törvényszerű, hogy nem lehet tökéletes.

A Biblia soraira most nem térnék ki, mert mint Bibliakritikus oldalakat tudnék megtölteni a temérdek ellentmondással. Számomra az a könyv hiteltelen. A legfájdalmasabb rész benne mindjárt az elején a teremtés szakasza. Úgy ahogy van az egész egy össze-vissza folyamat amiben nincs logika sem idősíkon, sem kapcsolati összefüggésekben.

Te is benne vagy a világban a testeddel személyesen, jóllehet, a tested nem szigoró értelemben önmagad vagy, hanem a szüleid ivarsejtjéből képződött valami, ami aztán osztódik és egy olyan érdekes képződmény keletkezik belőle, amely nem más, mint a föld anyagának emberszerű ideiglenes összeállása, hiszen az anyagcserével ki-be áramlik mindenféle anyag, új sejtek keletkeznek a "föld" anyagából és a régiek elhalnak, életed során kb. 5-6-szor a teljes sejtállományod kicserélődik, majd végül ismét szétesik és porrá lesz! Na, akkor hol is vagy Te, Attila a hun? Jó kérdés, nem? Úgy látom, sehol nem vagy Te magad ha csak annyit nézel, hoyg mi a tested, de ettől függetlenül szentül meg vagy róla győződve, hoyg Te személyesen és egyedileg is létezel, mert Te vagy Attila!Bizony, az embernek is van egy olyan személyes formájú jelenléte a világban, amely által benne van a világban és interakcióra lép vele (hívjuk ezt testnek), de ez maga a világ tulajdonképpen!, és ezen túl a lényeged viszont meghaaldja a világot és az más természetű, mint a világ! :) Mégis van köztük kapcsolat...

Hasonlóan van Istennel is. Én nem a nyugati, hanem a keleti, ortodox teológiát ismerem jobban. Az egyértelműen megkülönbözteti Isten lényegét és az Ő energiáit. De ha belegondolsz, szinte minden ilyen: van egy személyes léte és van az általa keltett energiamező (gravitációs, stb.). Tulajdonképpen mivel a gravitációs mező végtelen, Te magad is mindenütt jelen vagy az energiáiddal, még az Androméda-ködben is érezhető egy icipicit az a gravitációs erő, amit a Te jelenléted kelt. :) Izgi dolgok ezek, nem? Ilyen a világunk!

De visszatérve Istenhez: Isten lényege az ortodox teológiában felfoghatatlan az ember számára és egyértelműen különbözik a világtól vagy bármi teremtett dologtól. És számunkra azért is felfoghatatlan, mert Isten magasabb létező, mint mi. Ezt se nehéz belátni, pont azért hívjuk Istennek. Viszont az energiáival Isten kapcsolatban van a világgal (a láthatóval és a láthatatlannal is), akárcsak Te magad is kapcsolatban vagy a világgal az energiáiddal, tudsz a világon alakítani, stb., a világ rólad is az energiáidból szerez tudomást, nem azzal, hoyg ismeri a Te lényegedet! Rávágsz egy deszkára és az eltörik, és a deszka akkor rájönóhet ebből: hoppá, itt valaki létezik, de hogy ki, azt pontosan nem értem, csak annyit hogy akkorát tud vágni rám, hogy kettétörök. Ugyanez a gravitációs és minden más általad keltett energiára is igaz, tulajdonképpen eléggé felfogható dolgok ezek annak is, aki elemi szinten ismeri csak a fizikát. És a tested is egy speciális energia (v.ö. pl. E=mc2). Tehát Isten vígan kapcsolatba léphet az energiáin keresztül a világgal még akkor is, ha Ő személyes lényegében különbözik a világtól. Amikor pedig megtestesült, akkor egy egészen speciális kapcsolat jött létre a világ és közötte, hiszen az Ő személyes jelenléte jelent meg a földi, emberi személyes jelenlét formájában. Na ezen is sokat agyaltak már a teológusok, de maradjunk annyiban, hoyg ezt meg tudja oldani Isten még akkor is, ha számunkra nehéz saját véges spekulációink keretei között maradéktalanul megérteni. De ha meg tudnánk érteni, akkro miben is lenne nagyobb tőlünk a Teremtő? Mindazonáltal a Khalkédóni Zsinat negatív értelemben megfogalmazta Krisztusban az isteni és az emebri természet kapcsolatát: csorbítatlanul, összekeveredés nélkül, összevegyületlenül, de szétválaszthatatlanul. Vagyis elég spéci módon, amiról énnél többet nehéz megfogalmazni a mi szavainkkal, de legalább elhatárolódtunk néhány téves következtetéstől. (Mellesleg az ortodox teológiaában a természet, az energia, a lényeg, a személy - ezek mind különböző fogalmak, a kép eléggé árnyalt, de pl. a buddhista emberkép se olyan egyszerű)

Tehát: ha a Teremtőről valódi igazságokat akarunk megérteni, akkor úgy kell róla gondolkodnunk, hogy bármi, amit eddig felfogtunk a világból meghaladásra kerülhet, hiszen Isten transzcendens és nincs alávetve az általunk alkotott fizikai modellek törvényszerűségeinek. Igen, ehhez kell egyfajta intellektuális szabadság, önmeghaladás, anélkül igen nehezen megy. Itt lép az ember a megismerés folyamatában a 2-ről a 3. szintre, mert ezen igazságok megértése csak úgy lehetséges, ha megnyílunk egy a világnál nagyobb Létező előtt. Ő majd megoldja, hogy hogyan tanít minket az Ő igazságaira, ezt nem nekünk kell megoldanunk,nekünk csak annyi a szerepünk, hogy belátjuk: a mi kereteinkbe nem fér bele egy nálunk nagyobb létező. Itt jön be az alázat és a hit. A kanál nagyon jó eszköz, ha levest eszünk, de alkalmatlan egy árvízzel elárasztott ház vízmentesítéséhez. Ott már el kell hagyni a kanalat és szivattyút kell hozni. Istent megismerni nem köynből és nem kísérletekből lehet, hanem a Vele való imádságos kapcsolatban. A taapsztalat erősebb lesz, mint bármi msá, amit a fizikai érzékszerveiddel érzékelsz és a lelki életben való előrehaladással meg tudod különböztetni azt saját fantáziáidtól is - és ezt a tapasztalatot akkor is megérted, ha nem feltétlenül tudod arra alkalmatlan szavakkal leírni. De senki elől nincs elzárva az efajta megismerés lehetősége, mert ez emebrnek alafelszerelése ez, még akkor is, ha nem mindenki használja.

Egyébként jól látom, hogy abban nem találtál logikai bukfencet, hogy Isten okkal rejtőzködik, és az ateisták tapasztalata éppenséggel erősítheti pont Isten keresztény "leírását"? ;)