Mibol fakad ez a nagy "Japan-orulet" mostansag?

Csodás:

[link]

[link]

[link]

stb. stb. stb.

Nem újdonság ez, időről időre felkapják. Először azt hiszem, 1880 körül volt, hogy bejött a japán kultúra Európába, és mindeki azt majmolta. Aztán lecsengett. Ahogy most is le fog.

Egyébként szerintem érdekesek az animék és úgy az egész, ami nálunk megjelenik. Nem vagyok nagy rajongójuk, de legalább valami gyökeresen más dolog, ez tetszik benne.

Vicces. Engem mondjuk zavar is. Őszintén szólva, szerintem az anime és manga miatt van. Felkapta őket a média, a tinik meg falják, bediliznek tőle, aztán elkezdenek j-popot meg j-rockot hallgatni, és beképzelik maguknak, hogy ők mindent tudnak Japánról, és japánul akarnak tanulni.

Ami a legrosszabb: én japán szakra járok. Mikor így döntöttem 19 évesen, már akkor is volt némi mánia. Én személy szerint elsősorban a nyelv iránti érdeklődésemből választottam ezt (most ez a 4. nyelvem a 6 közül), de rengeteget olvastam előtte a történelmükről, irodalmukról, legfőképp pedig a művészeteikről, ami pedig nagyon lenyűgöz az utóbbiból, a konyhaművészetük (és neeem, nem csak a sushi, ami szintén hű-de-trendi mostanában). Életemben nem láttam egy animét sem, sőt, ha valaki megpróbált ilyet mutatni nekem, 5 perc után szánakozva kapcsoltam ki.

A legrosszabb: mikor megismertem a leendő csoporttársaim 3 éve, kiderült, hogy a 80% csak az anime iránti imádatából fakadó indíttatásból célozta meg a japán szakot...

Persze ez engem, mint a keleti kultúra után nagymértékben érdeklődő egyént irritál (koreait is végzek, nem csak a japánról van szó).

Részben amiatt, hogy mostmár nekünk is van animecsatornánk, hogy megjelentek (megint) animék és mangák Magyarországon. Sok gyermeteg lélek pedig úgy gondolja, hogy Japán olyan, mint ami az animékből lejön. Bele vannak zúgva sminkelt férfiakba, de egyben valami misztikus is van ebben a másik kultúrában. Hogy egyenruhát hordanak az iskolában, hogy erőteljesen érzelmeiket kimutatják (csak az animékben, a valóságban nagyon zárkózottak), hogy fura kajákat esznek.

Tudom, mert tíz éve én is ilyen voltam, igaz, tíz éve még csak a Sailor Moont és a Dragon Ballt ismertük.

Ezeknek szívesen mutatnék pár dokumentumfilmet arról, hogy milyen Japán. Hogy a háziasszony elvégzi az összes munkát, kiszolgálja a férjét, míg az keményen dolgozik, és munka után néha eljár szórakozni. Hogy a diákoknak meg kell felelniük. Olvasatnék velük japán történelmet és művészettörténetet. Hallgattatnék velük hagyományos japán zenét, és arra bírnám őket, hogy próbáljanak meg úgy élni, mint a japánok. Talán nem is bírnák. Én is szeretem az animéket, talán nagyon is, de azoknak egy része álomvilág. (a japán férfi énekesnőket meg kifejezetten irritálónak tartom, egy férfi legyen férfias!)

A többség csak divatot követ. Pár éve még Amerika volt a divat, most Japán.

Engem totál idegesít a manga, meg az anime. Komolyan nem értem, hogy mi benne a jó. Mi az a tulajdonsága, ami miatt belezúgnak az emberek? Meg tudná nekem mondani valaki?

Aztán meg azt, hogy ez mi a fene:

http://www.youtube.com/watch?v=0W8fBsLYHcE

"Engem totál idegesít a manga, meg az anime. Komolyan nem értem, hogy mi benne a jó."

Azért ilyet erős kijelenti, mert ez olyan, mintha azt mondanád, hogy utálod az összes amerikai képregényt és rajzfilmet.

Lehet, hogy rühelled a Narutót, közben megnézed a Nils Holgerssont, pedig az is anime. Ne általánosíts!