A hit az egoizmusból fakad?

Akkor fakadna az egoizmusból, ha azt mondanák, hogy csak őket teremtette Isten "saját kezűleg", csak ők tarthatnak fenn vele kapcsolatot, stb, stb.

A Legtöbb vallás általánosan beszél erről. Isten nem csak a hívőket teremtette, hanem mindenkit, Isten Mindenkit szeret, Mindenkinek megbocsájt, stb, stb. Nem csak pont a hívőket.

Így semmi köze az egoizmushoz.

"Mindenkinek megbocsájt"

Ez épp, hogy nem igaz. Mellesleg csak az embert alkotta saját képére. A többi élőlényt alacsonyabbrendűnek állítja be.

Kedves kérdező! Van egy nagyon rendezett és pontos naprendszerünk. Szerinted ez a véletlen műve? Már csak azért említettem meg mert az űrről papoltál. Abban igazad van,hogy számunkra az végtelen. De vajon Isten számára is az? :)

És nem vagyok egoista mert szeretlek téged.

De vajon te szeretsz engem?

Kellemes mapot!

Fenntartják, és nem fent, de ez a kérdés szempontjából lényegtelen.

Kedves kérdező! Hány vallásossal beszéltél már a témáról, hogy ilyen széles általánosítással nyilatkozol? És konkrétan egy vallás követőire gondolsz, vagy az összesére?

"nem képesek elfogadni, hogy a Föld az egész világegyetemben csupán egy nagyon apró porszem, sőt még annál is kisebb, méghozzá több milliárd éves is."

Már miért is ne fogadnák el? Hol hallottál te hívőtől olyat, hogy a Földön kívül nem léteznek bolygók, galaxisok? Amúgy megsúgom, hogy a modern ember mintegy 130-170 000 éve "van" a Földön, az elődei még régebbóta. Ez teljesen összefér az én hitemmel. Viszont a "nagy kiugrásra" máig nincs tudományos magyarázat.

"Van egy nagyon rendezett és pontos naprendszerünk. Szerinted ez a véletlen műve?"

Igen, az.

És épp ez az, amit a tudományt megvető ember nem tud elképzelni. Ha pedig nem tudja elképzelni, akkor elfogadni sem. Ebből az ördögi körből tört ki a tudományos gondolkodás, ami mellett elvileg szépen meg kellene férjen a hit is.

Képzelj el többmilliárd csillagrendszert. A legtöbb nem marad meg, mert a bolygók vagy ütköznek és a csillagba hullanak, vagy nem tudnak stabil pályára állni, kirepülnek, feldarabolódnak, a csillagban kötnek ki, stb. Statisztikai alapon nagyon kicsi az esélye, hogy egy ilyen rendezett rendszer jöjjön létre. De ez a kis esély pont elég, hogy néhány létrejöjjön. Ezek egyikében élünk mi.

Különleges helyzetben vagyunk? Nem. Egyszerűen nem történhetett másként, ugyanis máskülönben a kérdést sem tudnánk feltenni.

Tádáá! :)

Nagy téma, de csak annyit mondanék. Az igazi vallás ott kezdődik, amikor felfedezed: a fizikai világnak nincs igazi mélysége. Bármibe mész beljebb, a közepétől megint csak kifelé haladsz. Az egész bazi nagy unvierzum ilyen felszínes. Ezt igazából akkor látod át, amikor felfedezed, hoyg a lelked, a lelki világ (nem a képzelt, hanem a valóságosan érzékelt!) ezzel ellentétben olyan mélységekkel rendelkezik, hogy a Te egyetlen lelkedhez képest válik az egész univerzum egy porszemmé!

A felszínes vallásosok talán ezt nem tapasztalják, vagy nem tudatosítják, de aki valóban elmélyülten megérti és valódi lelki tapasztalatai vannak, az valóban az látja, hogy a fizikai térben akárhol is vagyunk, ez az egész fizikai tér semmi, csak vékony felszín a lelki dimenziókhoz képest, ahol a hatalmas Isten valóban annyira szeret és úgy magához emel, mintha én lennék a világ közepe!

Máshol írtam, hogy a vallástalanok világképe pont az, hogy ők egy elem a nagy tömegben, ahol próbálják valahogy megvetni a lábukat. Az igaz vallásos világképe (ha nem is tudatos) ezzel szemben az, hogy az Ő személye és a világmindenség Ura között egy közvetlen központi tengely jön létre, amelyhez képest az egész világ csak periféria. Ez nem egoizmus, hanem tapasztalat. Nem minket magasztosít fel, hanem Istent, a világegyetem Teremtőjét, aki ennyire ráfókuszál az emberre személyesen. Ezt tapasztaljuk. Ha átjöttök ide, Ti is ezt fogjátok. ;)

"a vallástalanok világképe pont az, hogy ők egy elem a nagy tömegben, ahol próbálják valahogy megvetni a lábukat."

Nem igaz. Az ateisták (nevezzük így) ugyanúgy érzik és tisztában vannak az emberi elme és szellem nagyságával és a saját világukban ugyanúgy ők a legnagyobbak. Ugyanúgy vannak érzéseik, tudnak könyörületesek lenni, empatikusak, és a problémák megoldásához ugyanúgy a belső világukból merítik az erőt. Az ateista világa is gazdag, értékelik és értik a művészetet, meghatja őket a romantikus irodalom, és elmerengenek a lemenő Nap látványában.

A különbség az, hogy ezt a világot másképp helyezik el, nem vetítik ki a fizikai környezetre. Egy hívő a lelki erejét egy tőle független erőnek tulajdonítja, így könnyítve meg az életet. Az ateista "istene" önmagában van, saját magából merít, mert tudja, hogy minden érték, amiről pl. a Biblai ír, bennünk van, nem kívülről jön. Az ateista ilyen értelemben nehezebb helyzetben van, mert a belső tartalékait nem külső segítséggel vagy útmutatással, hanem saját belátása szerint kell életre hívnia, de hát végül is éppen ezt megkönnyítendő alakult ki a vallások többsége.

Valójában mindkét világkép ugyanazt a belső energiát használja, csak a vallásos (hívő) ember készen kapja az ehhez szükséges eszközt ill. forgatókönyvet, az ateista pedig nem. Többféle út létezik ugyanahhoz a célhoz, a vallások ezekhez adnak kész térképet, de léteznek más utak is, ha nehezebbek is.

Másképp fogalmazok:

Az ateista azt érzi:

- Ha elpusztul a világ, valószínűleg én is elpusztulok.

- Én valószínűleg hamarabb elpusztulok, mint a világ.

Nem?

Az igazi vallásos ezt érzi:

- Ha elpusztul a világ, Isten megment engem és újjáalkotja a világot is.

- Valószínűleg a világ hamarabb elpusztul, mint én.

Ezek persze mélystruktúrában lévő, tudatalatti dolgok és nem feltétlenül tudatosak. De e tengely, amiről én írtam, erősebb a világnál. Ilyet, a világnál erősebb minőséget az ateista nem feltétlenül tapasztal, ha taapsztalna, akkro már vallásos lenne. Ameddig tehát nem lett vallásos, addig nem is tapasztalt ehhez hasonlót. Más ez, mint egy valószínűleg erős kötél, amibe remélem, ha belekapszkodok, akkor talán életben maradok. Az igaz vallásos pontosan azt tapasztalja, hogy az Ő Istenben újjászületett lelke ezerszer szilárdabb alapokon áll, mint az egész elképesztően nagy univerzum. A művészet és amiról Te írtál, az csak a transzcendens előszobája: hidd, el, léteznek annál sokkal nagyobb dolgok is! Az Istennel való kapcsolat nem pusztán arról szól, hoyg léteznek olyan alkotások, minőségek, amik egyetlen emebri életet túlhaladnak. Ez arról szól: létezik olyan minőség, amelyhez képest egész galaxisok évmilliárdos beláthatatlan születési-halálozási ciklusai is csak röpke pillanatok...

Én azt vettem észre, hogy "egyes" hívők azzal, érvelnek, illetve olyan benyomást hoznak létre az érveikben, mintha csak, azért hinnének, mert az jobbat és többet ígér, mint más. Leegyszerűsítve: Nem azért hisznek, mert meggyőződésük, hogy van Isten (persze ezt mondják), hanem mert jobban tetszik nekik a mennyország lehetősége.

Ezzel senkit se akartam megsérteni, de ateista és hívő egyaránt, szerintem már látott ilyen embereket. Mondjuk biztos nem mondtam ezzel semmi újat :)