Ateisták, miért hiszitek magatokat intelligensebbnek?

Evolúció – Feltevések és tények „Az evolúció ugyanolyan tény, mint a nap

melege” – állítja Richard Dawkins

professzor, egy neves evolucionista

tudós.16 Természetesen azt, hogy a nap

meleg, kísérletek és megfigyelések

bizonyítják. De vajon az evolúció tanítását is ugyanilyen kétségbevonhatatlanul

alátámasztják kísérletek és

megfigyelések? Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, valamit tisztáznunk kell. Sok tudós megfigyelte, hogy az

élőlények utódai az idő múlásával csekély

mértékben megváltozhatnak. Például a

kutyatenyésztők szelektív pároztatással el

tudják érni, hogy idővel olyan utódok jöjjenek

világra, amelyeknek rövidebb a lábuk vagy hosszabb a szőrük, mint az elődeiknek. * Néhány tudós ezeket az apróbb változásokat a

„mikroevolúció” fogalomkörébe sorolja. Az evolucionisták azonban azt tanítják, hogy ezek az apró változások az évmilliárdok során

felhalmozódtak, és így mentek végbe azok a

nagy változások, melyek eredményeként a hal

kétéltűvé, az emberszabású majom pedig

emberré vált. Ezekre a feltételezett nagy

változásokra „makroevolúcióként” utalnak. Charles Darwin például azt tanította, hogy az apró változások láttán feltételezhető, hogy

nagyobb változások is történtek, csak még senki

nem figyelte meg őket.17 Azt mondta, hogy a

kezdeti, úgynevezett egyszerű életformákból

fejlődött ki mérhetetlenül hosszú idő alatt,

apránként, „egészen kicsiny” változásokkal az a több millió életforma, amelyet ma a földön

látni.18 Sokaknak logikusan hangzik ez az állítás. Azon gondolkodnak, hogy ha kis változások

végbemehetnek a fajon * belül, akkor miért ne produkálhatna az evolúció hosszú idő elteltével

nagy változásokat is? A valóságban azonban az

evolúció tanítása feltevésekre épül, három

feltevésre. Vizsgáljuk meg őket. 1. feltevés: Az új fajokat mutációk hozzák létre. A makroevolúció tana abban az állításban gyökerezik, hogy a mutációk – azaz

véletlenszerű változások a növények és az

állatok genetikai kódjában – nemcsak új fajokat,

de teljesen új növény- és állatcsaládokat is

létrehozhatnak.19 A tények. A növények és az állatok tulajdonságai közül sokat azok az utasítások

határoznak meg, melyeket a genetikai kódjuk –

a sejtmagjaikban található tervrajz – tartalmaz. * A kutatók rájöttek, hogy a mutációk

módosulásokat idézhetnek elő a növények és az

állatok utódaiban. De tényleg teljesen új fajokat

hoznak létre a mutációk? Mit tárnak fel a

mintegy 100 éve folyó genetikai kutatások? Az 1930-as évek végén a tudósok nagy lelkesedéssel fogadtak egy új elképzelést. Már

egy ideje azt gondolták, hogy véletlenszerű

mutációkból új növényfajokat tud létrehozni a

természetes kiválasztódás – az a folyamat, mely

során minden valószínűség szerint az az élőlény

marad életben és szaporodik, amelyik a legéletképesebb egy adott környezetben. Ebből

kiindulva most arra a következtetésre jutottak,

hogy a mesterséges, vagy ember irányította

mutációkiválasztásnak még sikeresebbnek kell

lennie az új fajok létrehozásában. „Euforikus

hangulat uralkodott el a biológusok nagy többsége, de különösen a genetikusok és a

nemesítők körében” – mondta Wolf-Ekkehard

Lönnig, a németországi Max Planck

Növénynemesítés-kutató Intézet egyik tudósa. * Minek volt köszönhető az eufória? Lönnig, aki

mintegy 30 éve foglalkozik növényi mutációs

genetikai vizsgálatokkal, ezt mondta: „A kutatók

úgy vélték, eljött az ideje, hogy forradalmasítsák

a növény- és állatnemesítés hagyományos

módszereit. Arra gondoltak, hogy ha serkentik a kedvezőbb mutációkat, majd kiválasztják a

legjobb mutánsokat, akkor új és jobb

növényeket és állatokat hozhatnak létre.”20 Mi

több, néhányan abban reménykedtek, hogy

teljesen új fajokat fognak létrehozni. Amerikában, Ázsiában és Európában a tudósok jól finanszírozott kutatóprogramokba

fogtak. Olyan módszereket alkalmaztak, melyek

az evolúció felgyorsításának a lehetőségével

kecsegtettek. Milyen eredményei lettek a több

mint 40 évi intenzív kutatásnak? „Az irdatlan

nagy kiadások ellenére a besugárzással megkísérelt, egyre termékenyebb változatok

[mutánsok] létrehozását megcélzó nemesítés

nagy kudarc volt” – mondja Peter von

Sengbusch kutató.21 Lönnig megjegyezte: „Az

1980-as évekre a tudósok közti reményteli és

euforikus hangulatnak világszerte véget vetett a kudarc. A nyugati országokban a mutációs

nemesítés mint külön kutatási ág megszűnt.

Majdnem az összes mutáns . . . vagy elpusztult,

vagy gyengébb volt, mint a vadon élő

változatok.”* Mindamellett az immáron úgy 100 éves mutációs kutatás, és konkrétan a 70 éve tartó

mutációs nemesítés adataiból a tudósok le

tudják szűrni, hogy létrejöhetnek-e mutáció által

új fajok. A bizonyítékok megvizsgálása után

Lönnig erre a következtetésre jutott:

„A mutációk nem képesek az eredeti fajból [növényből vagy állatból] egy teljesen új fajt

létrehozni. Ez a megállapítás egyezik a XX. század

mutációs kutatási programjainak összes

megfigyelésével és eredményeivel, illetve a

valószínűség-számítás szabályaival is.” Akkor hát elő tudják idézni mutációk, hogy egy faj egy teljesen másfajta élőlénnyé fejlődjön?

A bizonyítékok szerint nem! Lönnig a kutatásai

folytán arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy

„a genetikailag egymástól pontosan

megkülönböztetett fajok között valós határok

vannak, melyeket nem törölhetnek el vagy hághatnak át véletlenszerű mutációk”.22 Mi a jelentőségük a fenti tényeknek? Ha még rendkívül képzett tudósok sem tudnak új fajokat

létrehozni úgy, hogy mesterségesen serkentik a

kedvezőbb mutációkat, majd kiválasztják a

legjobb tulajdonságú egyedeket, akkor

várhatunk jobb eredményeket egy minden

értelemtől mentes folyamattól? Ha a kutatások azt mutatják, hogy a mutációk nem képesek az

eredeti fajból egy teljesen új fajt létrehozni,

akkor hogyan is ment végbe tulajdonképpen a

makroevolúció? 2. feltevés: A természetes kiválasztódás új fajok kialakulását eredményezte. Darwin úgy gondolta, hogy az általa természetes

kiválasztódásnak nevezett folyamat azoknak az

életformáknak kedvez, melyek leginkább

alkalmasak az adott környezetben való életre,

míg a kevésbé alkalmasak idővel kihalnak.

Napjaink evolucionistái azt tanítják, hogy amint a fajok vándoroltak, és elszigetelődtek

egymástól, a természetes kiválasztódás azokat a

fajokat tartotta meg, amelyek génmutációk

folytán alkalmasak voltak az új környezetben

való életre. Az evolucionisták azt feltételezik,

hogy ennek eredményeként az elszigetelődött csoportok idővel teljesen új fajokká alakultak át. A tények. Ahogy már említettük, a kutatási eredmények erőteljesen azt mutatják, hogy

mutációk folytán nem jöhetnek létre teljesen új

növények vagy állatok. De lássuk, milyen

bizonyítékaik vannak az evolucionistáknak arra,

hogy természetes kiválasztódás révén a

kedvező tulajdonságokkal rendelkező mutánsokból új fajok fejlődnek ki. Egy brosúra,

melyet az Amerikai Tudományos Akadémia

(NAS) adott ki 1999-ben, 13 pintyfajra

hivatkozik, „melyet Darwin tanulmányozott a

Galápagos-szigeteken, és amelyek azóta Darwin-

pintyként váltak ismertté.”23 Az 1970-es években a Princetoni Egyetemen dolgozó Peter R. és B. Rosemary Grant

kutatócsoportja elkezdte tanulmányozni ezeket

a pintyeket, és egy 1 évig tartó szárazság után

megfigyelték, hogy azoknak a pintyeknek,

amelyeknek valamelyest nagyobb volt a csőrük,

jobbak voltak az esélyeik az aszály túlélésére, mint a kisebb csőrű egyedeknek. Mivel a

13 pintyfajt elsősorban a csőrük mérete és

formája alapján különböztetik meg, a kutatók

úgy gondolták, hogy ezeknek a felfedezéseknek

jelentőségük van. „Granték úgy becsülték –

folytatja a NAS-brosúra –, hogy ha a szigeteket körülbelül tízévente sújtja szárazság, akkor

mindössze 200 év múltán megjelenhet egy új

pintyfaj.”24 Azt azonban elfelejti megemlíteni a NAS brosúrája, hogy a szárazságot követő években

újból a kisebb csőrű pintyek szaporodtak el.

A kutatók azt tapasztalták, hogy amikor a

szigeten megváltozott a klíma, egy évig a

hosszabb csőrű pintyek voltak dominánsak,

később viszont a kisebb csőrűek váltak dominánssá. Arra is felfigyeltek, hogy néhány

„faj” kereszteződött, és olyan utódokat hoztak

létre, melyek életrevalóbbak voltak, mint a

szülők. Ebből azt a következtetést vonták le,

hogy ha a kereszteződés tovább folytatódik,

a két „faj” eggyé olvadhat össze.25 Tehát, tényleg új fajok kialakulását eredményezi a természetes kiválasztódás?

Évtizedekkel ezelőtt George Christopher Williams

evolúcióbiológus megkérdőjelezte, hogy a

természetes kiválasztódás képes lenne erre.26

Jeffrey H. Schwartz evolúcióteoretikus 1999-ben

azt írta, hogy a természetes kiválasztódás lehet, hogy segít a fajoknak alkalmazkodni a változó

feltételekhez, de semmi újat nem hoz létre.27 És valóban, a Darwin-pintyek még mindig pintyek, semmi új nem jött létre belőlük. Az

pedig, hogy kereszteződnek egymással,

kételyeket ébreszt azt illetően, hogy néhány

evolucionista milyen módszerekkel határozza

meg a fajokat. Továbbá a pintyekről összegyűlt

információk leleplezik azt a tényt, hogy még neves tudományos akadémiák sem mentesek az

elfogultságtól, amikor beszámolnak a

bizonyítékokról. 3. feltevés: Az ősmaradványok bizonyítják a makroevolúciós változásokat. A korábban említett NAS-brosúra azt a benyomást hagyja az

olvasókban, hogy az összegyűjtött

ősmaradványok több mint elegendő

bizonyítékkal szolgálnak a makroevolúcióra.

Kijelenti: „Olyan sok közbülső módosulatra

bukkantunk a halak és a kétéltűek közt, a kétéltűek és a hüllők közt, a hüllők és az

emlősök közt, valamint a főemlősök leszármazási

vonalán, hogy gyakran nehéz kategorikusan

megállapítani, hol megy végbe az átalakulás két

konkrét faj között.”28 A tények. Igen meglepő a NAS-brosúrának ez a határozott kijelentése. Hogy miért? Niles

Eldredge, egy rendíthetetlen evolucionista

szerint az ősmaradványok nem azt mutatják,

hogy fokozatosan mennek végbe a változások,

hanem azt, hogy „a legtöbb faj esetében” hosszú

időszakokon át „alig vagy egyáltalán nem halmozódnak fel evolúciós változások”. *29 A tudósok eddig mintegy 200 millió nagyobb méretű fosszíliát és több milliárd mikrofosszíliát

tártak fel és vettek jegyzékbe világszerte. Sok

kutató egyetért abban, hogy ez a hatalmas és

részletes gyűjtemény azt mutatja, hogy az

állatok összes fő csoportja hirtelen tűnt fel, és

jóformán változatlan maradt, továbbá hogy sok faj, amilyen hirtelen felbukkant, ugyanolyan

hirtelen el is tűnt. Az evolúcióhoz is „hit” kell Miért tart ki sok kiemelkedő evolucionista amellett, hogy a makroevolúció tény? Richard

Lewontin, egy tekintélyes evolucionista nyíltan

azt írta, hogy sok tudós azért kész elfogadni

nem bizonyított tudományos feltevéseket, mert

már elkötelezettek, „elkötelezettei a

materializmusnak”*. Sokuk még csak az eshetőségén sem hajlandó elgondolkodni annak,

hogy létezhet egy intelligens Tervező, mivel

Lewontin szavaival élve „nem engedhetjük meg,

hogy Isten betegye a lábát az ajtón”.30 Ezzel kapcsolatban a Scientific American Rodney Stark szociológus szavait idézte:

„Kétszáz éve azt próbáljuk eladni, hogy ha

tudományos gondolkodású szeretne lenni az

ember, akkor távol kell tartania az elméjétől a

vallás béklyóit.” Megjegyzi továbbá, hogy a

kutatóegyetemeken „a vallásos emberek csendben maradnak”.31 Ha elfogadod a makroevolúciót igaznak, akkor azt is el kell hinned, hogy az agnosztikus vagy

ateista tudósokat nem befolyásolja a személyes

meggyőződésük a tudományos felfedezések

értelmezésében. Azt is el kell hinned, hogy az

összes komplex életforma mutációk és

természetes kiválasztódás által jött létre, noha egy évszázad kutatási eredményei azt mutatják,

hogy egyetlen, genetikailag egymástól pontosan

megkülönböztetett faj sem alakult át teljesen új

fajjá mutációk során. Azt is el kell hinned, hogy

minden növény és állat fokozatosan fejlődött ki

egy közös ősből, noha az ősmaradványok erőteljesen azt sugallják, hogy a növények és az

állatok főbb csoportjai hirtelen jelentek meg, és

nem alakultak át másfajta növényekké és

állatokká, még mérhetetlenül hosszú korszakok

elteltével sem. Úgy hangzik ez, mint egy

tényeken alapuló meggyőződés, vagy inkább mint egy fikció? Igen, az evolúcióhoz is „hit” kell. [Lábjegyzetek] Ezek a változások gyakran egyes génfunkciók elvesztésének a következményei. A tacskó

kis mérete például a porcok rendellenes

fejlődésének tudható be, ami törpe termetet

produkál. Igaz, hogy ebben a cikkben sokszor fog szerepelni a „faj” szó, ahogyan azt a

biológusok használják, de jó tudni, hogy az

eredeti héber nyelven nem található meg a

Biblia teremtési beszámolójában. A Biblia

„nemekre” utal, ami egy tágabb értelmű szó.

Gyakran amit a tudósok egy új faj kifejlődésének neveznek, az nem más, mint

egyszerűen csak egy bibliai „nemen” belüli

változat. A kutatások feltárták, hogy a sejt citoplazmájának, membránjainak, és még

más részeinek is szerepük van egy élőlény

tulajdonságainak a kialakításában. Lönnig abban hisz, hogy az élet teremtés útján jött létre. A füzetben idézett megállapításai a

sajátjai, és nem a Max Planck

Növénynemesítés-kutató Intézet álláspontját

tükrözik. A mutációs kísérletek során az új mutánsok száma egyenletesen csökkent, viszont

rendszeresen megjelentek azonos típusú

mutánsok. Ezenkívül a növényi mutánsoknak

kevesebb mint az 1 százalékát használták fel

további kutatásokhoz, és ezeknek is

kevesebb mint az 1 százaléka volt alkalmas arra, hogy kereskedelmi forgalomba

kerüljön. Teljesen új fajokat soha nem tudtak

létrehozni. Az állatok mutációs nemesítése

még a növényekénél is rosszabb

eredményeket hozott, úgyhogy fel is

hagytak ezzel a módszerrel. Még az a néhány fosszília is vitatéma, amely a kutatók szerint alátámasztja az evolúciót.

Lásd Az élet eredete – Öt kérdés, melynek

érdemes utánajárni című füzet 22–29. oldalát; Jehova Tanúi kiadványa. A „materializmus” ebben az értelemben arra az elméletre utal, hogy a világegyetemben

minden, ideértve mindenfajta élőlényt,

természetfeletti beavatkozás nélkül jött létre.

" De tényleg teljesen új fajokat

hoznak létre a mutációk? Mit tárnak fel a

mintegy 100 éve folyó genetikai kutatások? Az 1930-as évek végén a tudósok nagy lelkesedéssel fogadtak egy új elképzelést. "

Az első megfigyelt fajkeletkezési eseményt, a raphanobrassic a létrejöttét 1928 -ban közölte le Karpecsenkó, a harmincas évek végére ez kísérletesen bizonyított tény volt, nem elképzelés. De azóta is leírtak már jó párat:

Egy szárazföldi növényben a száraz és a nedves élőhelyekhez alkalmazkodva máris megvalósulhat a reproduktív izoláció.

[link]

Egy szúnyogfaj két populációja az eltérő élőhely hatására különül el egymástól:

[link]

Egy sejten belüli élősködő baktérium hatására bekövetkező szaporodási izoláció:

[link]

[link]

Csigákban egy végtelenül specializált ragadozó hatására:

[link]

Két lepkefaj hibridizálásából keletkezett harmadik:

[link]

Halakban a bejövő fénymennyiség változásának hatására:

[link]

Körfajokon keresztül:

[link]

Az Oneothera gigas az Oenothera lamarckiana tetraploid mutánsa, ami az O. lamarckiana -val nem keresztezhető:

en.wikipedia.org/wiki/Oenothera#Taxonomy

A Spartina anglica ugyanolyan allopoliploid hibrid, mint a Raphanobrassica, csak éppen a természetben jött létre, emberi közreműködés nélkül:

en.wikipedia.org/wiki/Spartina_anglica

Primula kewensis. Eredetileg a Primula verticillata és a P. floribunda természetes hibridje volt, miután megtalálták a szabad természetben, elkezdték üvegházakban is keresztezni a két fajt, a hibridekben pedig minden külső beavatkozás nélkül háromszor is létrejöttek termékeny allopoliploid egyedek, 1909 -ben, 1923 -ban és 1926 -ban:

www.springerlink.com/content/k35737j773850385/

A Trapopogonan miscellus -ról gyanították, hogy a T. dubius és a T. pratensis természetes allopoliploid hibridje. Fogták és üvegházban újra keresztezték a két fajt, az allopoliploid hibridjükből mesterségesen is sikerült előállítani a természetben megtalált T. miscellust:

www.holysmoke.org/cretins/speci.htm

Minek másolod be harmadszorra ezt az állatságot?

1. feletvés: Láttunk már olyat, hogy új fajok keletkeztek, meglepő módon mutációk hozták létre a szaporodási izolációt. Az egész fejezet egyszerű süket duma.

2. feltevés: Az érvek hajszálra ugyanazok, mint az első fejezetben. Viszont láttunk már olyat, hogy fajok keletkeztek, az egész fejezet süket duma.

3. feltevés: Egyszerű, bumfordi hazugság. Rengeteg átmenteti élőlény kövületei ismertek, amelyek két nagyobb, ma élő csoport jellegzetességeit egyszerre hordozzák, de még olyan élő jószágok is akadnak, mint mondjuk a tojásrakó emlősök.

Csak megjegyzem,hogy érdemes volt elindítani ezt a topikot:)

A tudományos linkeket össze kéne szedni belőle,mert nagyon sok jó van és engem is arra késztetett,hogy utána járjak pár dolognak.

A topic jelmondata:

Testvéreim! Erősödjetek a materializmusban!

Megj.: Míg nekünk hívőknek teljesen mást mond valami a lelkünk mélyén: "...erősödjetek a hitben..." Milyen távol is van egymástól a kettő, elgondolkodtató...