Szerinted Jehova Tanúi hallgathatták volna Jézust?
A kétezer éves kereszténység nagy változásokon ment keresztül az idők folyamán. Az őskereszténységtől a római államvallásig is nagy volt az út, de azóta is sok a változás, példának elég, ha megnézed a görögkeleti és a római katolikus vallás különbségeit.
A reformációról nem kell szót ejteni, sőt a többi felekezetről, amiből igen sok létezik, mind másképpen értelmezi az ősi szavakat.
A JHVT képviselői el szeretnék ezeket vetni és tiszta forrásból, az ősi igékben keresik a hitüket, de kétezer év távlatából.
Akkoriban minden keresztény zsidó volt, a JHVT híveinek először zsidókká kellene lenniük, hogy egyáltalán Jézus közelébe engedjék őket, hiszen sokáig nem is volt más követője Jézus hitének, csak zsidó.
Mennyire hamis az alapokhoz való visszatérés szlogenja, szerinted lehetséges e 2000 év távlatából, egyáltalán elhagozhattak e Jézus szavai, amik a kereszténység egyetemességét hirdették, ha köztudottan és bizonyítottan majdnem 200 évig nem volt más híve a kereszténységnek, csak zsidó?
válasza:Szerintem nem. Hogyan is terhetnenek vissza a tiszta forrásokhoz? Ok talán ismerik a vagatlan bibliát? Vagy: meglenne nekik az összes tekercs? Az is, ami már megsemmisült? És ami elő sem került még, az azért van, mert ők rejtegetik?
Akkor miért az ő forrásuk lenne a legtisztabb? Vagy radiokapcsolatot tartanak fennt Jehovaval?
Valahogy el kell adni magát egy új irányzatnak.
Ezt igazán megmagyarazhatnak nekem is.
válasza:Kedves Tzolko
Ha elolvasod a Bibliát, a benne leírt személyek bár akkor még nem így nevezték őket, Jézussal együtt Jehovának voltak a Tanúi.
Utalás is van a Héberek, vagy is a Zsidók levelében, hogy a tanúk nagy fellege vesz körül minket, akiket utánozhatunk a jó példájukért a tettekben, kitartásokban.
Egyébként pedig Jehova minden embert elfogad, függetlenül, milyen nemzethez tartozik valaki.ezt azzal is bebizonyította, hogy írva van olyan nem Izraelita származású emberekről asszonyokról akik elfogadták Jehovát, és csatlakoztak az igaz imádathoz, és ott éltek közöttük, és hallgathatták azokat a szavakat törvényeket amiket az Izraelitáknak a prófétákon keresztül mondott.
Így egyesek még abban a kiváltságban is részesülhettek, hogy Jézus anyjának Máriának lehettek az űk szülei, pedig nem voltak Izraelita származásúak, mint pl:
Ráháb, aki kánaánita volt, és ráadásul sokáig parázna életet élt.Vagy Ruth egy Moábita asszony, aki később Dávidnak apjának, Isainak a nagymamája volt.
Más részt tévedsz abban amit írtál, mert már Pál is és Péter is azt az utasítást kapta, hogy menjenek a nemzetekhez, nem véletlen nevezték Pált a nemzetek apostolának.
Ez már időszámításunk 36.-ban három évvel Jézus halála után kezdett kibontakozni amikor Kornéliusz aki Római katona volt megtért, és keresztény lett a háza népével együtt, és sorolhatnám tovább, javaslom a cselekedetek könyvét olvasd el hogy lásd a saját szemeddel.
Ezt a parancsot pedig azzal a Biblia versel van összhangban amikor Jézus megemlíti, hogy a nemzet elvetette Őt mint szövetség követét, ezért az útfélről, vagy is a környező nemzetekből választ magának embereket, akik megtermik azokat a gyümölcsöket amiket a Zsidok elmulasztottak.
(Máté 21:43) 43 Ezért mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit.
Maga Pál pedig ki is jelentette, hogy nincs többé görög, meg zsidó,
(Galácia 3:26-29) 26 Ti valójában mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba vetett hitetek által. 27 Mert mindnyájan, akik megkeresztelkedtetek Krisztusba, felöltöttétek Krisztust. 28 Nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem rabszolga, sem szabad, nincsen sem férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézussal egységben. 29 Ezenfelül, ha Krisztushoz tartoztok, valóban Ábrahám magva vagytok, örökösök egy ígéretre való tekintettel.
Tehát ez nem kétszáz évvel utána történt, hanem Jézus halála után néhány évvel.
Tisztelettel Katy Weaver
válasza: válasza:Kedves Katy Weaver!
Valóban volt ilyen gondolat a korai keresztényeknél, hogy más népeket is Krisztus hitére buzdítsanak, de ez nem volt eredményes és a kezdeti próbálkozás abbamaradt, de az is lehetséges, hogy egyáltalán meg sem történt, mert a történések ezt nem bizonyítják.
Az mindenesetre tény, hogy a korai őskeresztények, maguk az apostolok is részt vettek a zsidó istentiszteleteken is.
Az első zsidó keresztények gondolkozásukban és tetteikben Keresztelő János és Jézus tanításait a mózesi törvény és a zsidó hagyományok mellé állították. Részt vettek a zsidók templomi és zsinagógai istentiszteletein is, de sajátos istentiszteletük is volt, amelynek középpontjában Jézus Krisztus állt. Az utolsó vacsoráról rendszeresen megemlékeztek, amely mellett az oktatásból, imákból és közös étkezésekből álló agapé és úrvacsora állt. Az imádkozáshoz és igehallgatáshoz naponta egybegyűltek. Az úrvacsora ünneplése a magánházakban kapott helyet, a nyilvánosság kizárásával, vagyis azok kizárásával, akik még nem jutottak el a Krisztusban való hitre.
A kereszténység elkülönülése a zsidó vallástól a 2. században történik, a 2. század első évtizedeitől egy változás állt be a keresztény gyülekezetek életében. Létrejöttek egy olyan egyetemes egyház alapkövei, amely szakított a zsidó gyökereivel. Elvetették a zsidó előírásokat és a propaganda irányát a pogány jellegű (zsidó) gyülekezetek szervezése felé fordították. A kereszténység, részben mivel el akart térni a zsidóktól, az Úr pihenőnapját Jézus feltámadásának a napjára, vasárnapra tette.
Az eddig jelentéktelen szerepet betöltő püspökök döntő szerephez jutottak a keresztény élet irányításában és meggyorsult a vezetői hatalom egy kézben történő összpontosulása. Antiókhiai Szent Ignác állította, hogy a helyi püspök az egység középpontja, Isten földi képviselője, a mennyei egyeduralkodó földi megfelelője, így tehát "úgy kell a püspökökre tekintenünk, mint magára az Úrra." Vértanúhalála előtt nem sokkal elsőként ő használta a "katolikus egyház" kifejezést is.
A püspökség intézményével létrejött az egyház és az 1. századi keresztények liturgiája átalakult a mise szertartásává. Létrejöttek a keresztény világnézet egyéb alaptételei is, amely legfőképp Jézus tanításai, továbbá a júdaizmus, a misztériumvallások és a gnoszticizmus keverékéből állt.
A Mária-kultusz legkezdetibb nyomai a 2. század kereszténységében kezdtek megjelenni. A korai keresztény írók Máriát mint Isten anyját kezdték magasztalni és Mária legrégebbi ábrázolása a 2. század közepéről való.
160 körül bevezették a húsvét ünnepét, de a keresztények között eltérések alakultak ki a húsvét megünneplésének időpontja körül. A század végén Viktor római püspök követelni kezdte a húsvét megünneplésének egységesítését. A kis-ázsiai egyházak ezt önkényes és sértő intézkedésnek tartották. Erre I. Viktor azokat a püspököket, akik nem voltak hajlandóak vele egyetérteni, kizárta az egyházból. Kijelentette, hogy akik más napon tartják az ünnepet, azok nem tekinthetők keresztényeknek. Ekkor vált ketté a keleti és a nyugati egyház először élesen egymástól.
Igazából a kereszténység terjedése más népek között is ekkorra tehető, vagyis a 2. század közepétől.
Remélem nem volt túl hosszú
Üdvözlettel
Máté evangéliuma annak bizonyítása, hogy Jézus a zsidóságnak az ószövetségi próféták által megjövendölt szabadító királya, a Messiás (görög eredetű szóval: Krisztus). Ezt több prófétai utalással fejti ki. A szerző szeretné megmutatni a zsidóknak, hogy a megígért Messiás ugyan nem hozott létre nagy birodalmat számukra, de ehelyett megkapják a győzelmet a halál felett, az örök életet.
A Máté evangéliuma bemutatja a Messiás eljövetelét, személyét, színrelépését és szolgálatát, valamint szenvedését, halálát és feltámadását.
Az evangéliumra leginkább az a jellemző, hogy Jézust úgy mutatja be, mint a Messiást, azaz a megígért nagy királyt. Származását Dávid királyig vezeti le, többször hangsúlyozva, hogy Jézus Dávid utódja. Kiemeli Jézus szülőhelyét, Betlehemet is, Dávid városát. Ezzel méltó utódot állít a zsidók egykori legnagyobb királyának.
Mivel az evangélium a zsidóknak készült, szerzője többször említi a zsidó királyságot, amit a zsidók annyira vártak. Jeruzsálem mint szent város jelenik meg az evangéliumban, és gyakran fordul elő a mennyei királyság (magyar fordításban „mennyország”) kifejezés is. A szerző sokszor fordul az Ószövetség írásaihoz, hogy belőlük bizonyítsa: Jézus a megjövendölt Messiás. Jézus születésekor például ezt írja: Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által. (1:22) Amikor Egyiptomba menekülnek Heródes elől: Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által. (2:15)
Pál úgy látszik, bizonyos mértékig megértette a sztoikus fogalmakat, ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Bizonyításmódja és Szentírás-értelmezése teljesen rabbinisztikus jellegű. Mindazonáltal a rabbinizmus nem volt teológiai gondolkodásának egyetlen tényezője. Ahogyan fölfogja a törvényt és a történelmet, az az apokaliptika hatásáról árulkodik. Gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten-felfogása tipikus zsidónak mutatja. Valóban tett térítő körutat a Római birodalomban, nem is egyet, talán kettőt, vagy hármat, de ez nem érhetett el komolyabb sikereket.
A 66 ban levert zsidó háborúig egyáltalán nem beszélhetünk nem zsidó keresztényekről de Jeruzsálem pusztulása után a jeruzsálemi gyülekezet teljesen elhagyta a várost és Palesztina más területeire, illetve Kis-Ázsiaba vándorolt. Miután a rómaiak a zsidó lázadást leverték és Jeruzsálem elpusztult, a kereszténység súlypontja egyre inkább a pogány világba, központja pedig Rómába helyeződött át. Még ekkor is túlságosan idegen a kereszténység eszméje más népek között, de tényleg, a 2. századtól egyes kolóniák között már találhatunk más népeket, elsősorban Szíriában és a görögök között. A kereszténység fokozatosan kezd terjedni és valóban Pál tanítói munkássága kétségtelen, de hatása jórészt csak később érvényesülhetett.
válasza:Kedves Tzolko
Nem azért maradt abba, mert nem volt eredményes.
Hiszen az írásokból, jól látszik, hogy Görög országban Rómában és amennyire csak Pál is tudott utazó felvigyázóként igyekezett más országokban gyülekezeteket alapítani,
Jézus is és az apostolok is tudták, és ezért figyelmeztették is a keresztényeket mindenhol, hogy a hite hagyás, már az apostolok életében próbált a gyülekezetbe beszivárogni, amit míg élt az utolsó apostol is megvédték a gyülekezeteket.
Ám ahogy meg is jövendölték az antikrisztus, vagy is a keresztény szakadások János apostol halála után, olyan gyorsan terjedt el mint a fekély.
János Kb 100-ban halt meg és ezután szinte gyorsan le is állt a prédikáló munka, és ekkor került szép lassan ahogy írtad is az egyházak bejövetele a kinevezett püspökökkel, és egyéb címekkel bejövő emberek át vették Sátán vezetésével a hatalmat.
(2Tesszalonika 2:3) 3 Senki, semmilyen módon ne vezessen titeket tévútra, mert nem fog az eljönni, csak ha előbb eljön a hitehagyás, és kinyilatkozik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia. . .
Ez az ’ember’ a kereszténység papi osztálya , mely jogot formált arra, hogy uralkodjon a „keresztény” gyülekezet felett.
. Pál rámutatott, hogy ez a hitehagyás „Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel” (2Tesszalonika 2:6–12). Mennyire pontos leírás ez arról, hogy a történelem folyamán sok vallási vezető milyen tevékenységekbe bocsátkozott!
A 7. versben Pál valójában kijelentette: „Működik már a törvénytelenség titka.” Tehát a törvényszegő már az első században kezdte megmutatni magát.
Ki a szülőatyja és ki támogatja ezt a törvénytelenség emberét? Pál így válaszol: „A törvénytipró jelenléte a Sátán működése szerint van mindenféle hatalmas tettel, hazug jelekkel és csodákkal, és a jogtalanság minden csalárdságával azok számára, akik elvesznek, mivel az igazság szeretetét nem fogadták el, hogy általa megmenekülhessenek” (2Thessalonika 2:9, 10). Tehát Sátán az atyja és támogatója ennek a törvénytelenség emberének. És ahogy Sátán szembeszegül Jehovával, az ő szándékaival és népével, pontosan úgy szegül szembe a törvénytelenség embere is, akár tisztában van vele, akár nincs.
Pál a továbbiakban leírja ezt a törvénytiprót, és ezt mondja: „Ez majd ellene támad és fölébe helyezi magát mindenkinek, akit ’istennek’ vagy imádni valónak tekintenek, úgyhogy beül az Isten templomába és nyilvánosan istenként mutogatja magát” (2Thessalonika 2:4). Ezért Pál arra figyelmeztet, hogy Sátán támaszt egy törvénytiprót, a hamis imádatnak egy olyan tárgyát, amely önmagát Isten törvénye fölé helyezi.
Jézus Krisztus apostolainak a halála után ezek a törvénytelen, hitehagyott egyének felmagasztalták magukat az úgynevezett „laikusok” fölé, és megfertőzték a tiszta krisztusi tanítást, beoltva azt babiloni „titkokkal” és görög filozófiával, kiváltképpen Platón tanaival, aki azt állította, hogy az emberi lélek halhatatlan.
Nos valójában ezért lehet úgy érezni ahogy írtad. De a valóság az, hogy ezt tudták az apostolok is, és Jézus és az atyja is.,
Viszont a Dániel jövendölése szerint a nemzetek ideje, ami isz.e 607-ben kezdődött, 1914-ben lejárt, és ekkor foglalta el Jézus a királyi trónját, és kezdődött meg a helyre állítási munka, és a juhok begyűjtése.
ez a napjainkban is folyik, hiszen Jézus azt mondta, hogy azokkal lesz a világrendszer befejezéséig akik ezt a munkát végzik, hogy valóban tudják végezni.
(Máté 28:18-20) . . .. 19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”
Tisztelettel, Katy Weaver.
Kedves Katy Weaver!
Mint az köztudott, a Római Birodalomban számos népnek voltak kolóniái idegen városokban. Legfőképpen a görögöknek, de a zsidóknak is, gyakori ellenségeskedéseik híresek voltak.
Pál térítő útjai során elsősorban a zsidó diaszpórában ért el kisebb, nagyobb sikereket, bár az kétségtelen, hogy szószólója volt az idegen népek megtérítésének.
A más népek kereszténnyé válásának több akadálya volt, személyi problémák, mert előfordult, hogy túlságosan kötődtek a zsidó valláshoz, vagy csak megszokásból, nem is óhajtották egyes helyeken a helybeliek megtérését. Azokban a provinciákban, ahol a hivatalos államvalláson kívül megtűrt, vagy elnyomott helyi vallás is létezett, nem is volt rá semmi esély. Aztán a keresztényüldözések is megtették a magukét, a velejáró propaganda hatott és a keresztények is óvatosabbak voltak, mondhatni konspiráltak, de nem a szó modern értelmében. Az üldözések időnként megszűntek, időnként fellángoltak. Természetesen ez még a szimpatizánsokat is riasztotta, bár elismerem, hogy a feddhetetlen életű vértanúk halála akár segíthette is a kereszténység terjedését egyes esetekben. Természetesen a kialakított koncepció is döntő volt ebben a kérdésben és itt meg kell említeni az alexandriai zsidó közösséget, akik jelentősen hozzájárultak a kereszténység egyetemessé válásához és több tézisének kialakításához.
A hatalmas birodalomban az érintkezés nem volt könnyű, ezért a kereszténységnek több változata terjedt el, volt merevebb és nyitottabb irányzat és az általad jelzett elitélő passzusok ezekre emlékeztetnek, mert komoly hatalmi harc és értelmezési vita alakult ki a keresztények között. Ezt később csak hatalmi szóval lehetett megszüntetni, de nem is teljes egészében, amit a keleti és nyugati kereszténység kialakulása bizonyít. Mindez visszavezethető arra, hogy Péter és Pál tanításai valószínűleg nem teljesen fedték egymást, legalább is a hangsúly nem pontosan ugyanott volt bennük és követőik is számos változatot képviseltek. A későbbi arianus vallás, vagy a primátus vitája is ezért alakult ki, de számon tarjuk az ókeleti keresztények hét egymástól teljesen független vallási irányzatát, amelyek az ősi keresztény egyház tagjai. Ezek két fő csoportra oszthatók: egyfelől a hat úgynevezett antikhalkedóni egyházra („keleti ortodox” egyházak), másfelől az Asszír Keleti Egyházra.
Az ókeleti keresztények egy része az arab világban (különösen Libanonban, Irakban és Szíriában), valamint Izraelben él. A libanoni és iraki ókeleti keresztények főleg az Asszír Keleti Egyházhoz tartoznak, míg Szíriában a Jakobita Ortodox Egyház tagjai. Az arabok mellett azonban sok más nép tagjai is az ókeleti keresztények közé tartoznak, például az örmények nagy része, az egyiptomi koptok, valamint egyes kelet-afrikai népcsoportok (Eritreában, Etiópiában és Szudánban), sőt az Indiában élő nasrani keresztények is.
A kérdés zöld hátterű kommentjében nagyvonalúan állítottam a 200 évet, mert ugyan a római kor egyik kedvenc történelmi korom, amit szivesen tanulmányozok, de a kereszténység kialakulását nem kisértem figyelemmel teljes mélységében, arra emlékeztem, de a kommented hatására sürgősen felfrissítettem kissé elfelejtett ismereteimet és elnézést, valóban túlzásba estem, de a továbbiak helytállóak.
sorry
válasza:Szerintem Jehova Tanúi inkább a farizeusokhoz állnak közelebb, mint Jézus első követőihez. Jobban ragaszkodnak a merev, a saját értelmezéseik szerinti szabályaikhoz, mint magához Jézushoz.
Ha az ókorban volt a nagy hitehagyás, akkor miért várt Isten másfél évezreden át? Miért nem szólt a negyedik- század, a középkor, vagy a kora újkor keresztényeihez, miért nem próbálta őket a helyes útra terelni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!