Hogyan tudnád bebizonyítani, hogy létezik Isten? Ha nem tudodm, akkor meg miért hiszel benne? Bármit elhiszel, amit neked mondanak?

Abban egyetértek bármely valláshoz tartozóval: ha a maradék Istent is kiüldöznénk világunkból, az biztosan rosszabb hely lenne. Akkor kezdhetnénk igazán aggódni.

Éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta az: elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését. Sok nőtől elvette az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, ami súlyos gondokat okoz. Mértéktelen fogyasztást hirdetett, és ezzel környezeti katasztrófa küszöbére vitte a világot. Ezt Isten nélkül, egyedül érte el az ember, de büszke nem lehet rá.

Ezt a világot kell tovább reklámozni, hogy még többet rombolhassunk vele? Egyáltalán, milyen újdonság van ebben? Társadalmi méretekben már 250 éve megkezdték Isten létének megkérdőjelezését. Aki 2009-ben azt mondja, „Valószínűleg nincs Isten”, az vagy fél kimondani, hogy szerinte nincs, vagy valójában ingadozó hívő. Ők maguk nem biztosak dolgukban, de másoknak azt ajánlgatják, éljenek úgy, hogy – amennyiben van Isten – kockáztatják lelki üdvüket. Gyáva és erkölcstelen álláspont.

Nekem úgy tűnik, Isten miatt kevesebb aggodalomra van okunk, mint az emberek miatt. Egyáltalán, kinek kell Isten miatt aggódnia? A becsületes embereknek semmiképpen sem. A bűnösöknek pedig Isten nélkül is van miért aggódniuk, sőt, Isten feloldozást és megkönnyebbülést adhat nekik. Az aggodalmat, stresszt és a depressziót éppen a nyugalom, érték és Isten nélküli világunk gerjeszti. Hány öngyilkosság előtt állót, hány nincstelenné váltat, hány elárvult, magányos embert segített meg Isten? Ezt ki fogja elvégezni helyette? Az antidepresszánsok, a drogok, az alkohol vagy a szex?

Az abortuszon átesett nők és partnereik helyzete más. Ők jogosan érezhetnek aggodalmat, és ehhez nem kell Isten sem. De miért akarnánk elvenni tőlük a vívódást és a bűntudatot? Nem érdemel ennyit egy élet, amely nem valósulhatott meg? Nem jobb-e az a világ, amelyben úgy érezzük, ilyenkor van miért aggódni – még ha bizonyos esetekben elfogadhatónak tartjuk is az abortuszt –, mint az, amiben gondtalanul megyünk tovább?

Ki állítja, hogy szenvedés nélkül van boldogság, hogy a szenvedés nem tesz erősebbé, bölcsebbé, jobbá, sőt boldogabbá? Valaki azt gondolja, a több élvezet jobb világot eredményez? Hogy már csak „az élvezd az életed” parancsa hiányzott a buszok oldaláról ahhoz, hogy az emberek gondjai megoldódjanak?

Nem Isten törvényei, hanem a mögöttük álló értékek állnak szemben az élvezet vallásával. Ezeket kellene végleg lerombolni ahhoz, hogy az emberek aggodalom nélkül vessék bele magukat mindannak a fogyasztásába, ami élvezetet ígér.

Isten törvényei nem az élvezeteket irigylik az embertől, hanem arra világítanak rá, hogy az élvezetek öncélú hajszolása megfosztja az embert szabadságától, így egy értelmes és boldog élet lehetőségétől.

Az élvezet vallása ósdi, elavult; közhely, amit boldog-boldogtalan harsog. Pedig az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy így nem lehet élhető világot építeni. Le vele, jöjjön az értékek forradalma!

Vannak, akik szerint nem Isten a megoldás ezekre a gondokra, mert nekünk, felvilágosodott embereknek magunknak kell megtalálni a kiutat. Bárhogy is legyen, az emberek nem képesek hit nélkül élni. Ha nem hihetnek Istenben, akkor hisznek az élvezet vallásában, a fitnesz vallásában, az internet vallásában, a kuruzslókban, a horoszkópban, a fociban. Nem Istennek van szüksége ránk, nekünk van szükségünk rá.

Ha létezik, léte nem függ attól, hiszünk-e benne. Neki mindegy, hogy néhány londoni vagy budapesti mit gondol róla. Nekünk azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ő mit gondol rólunk.

Isten él az emberekben, és ez legjobb részünk. A segítőkész, önzetlen, hűséges, becsületes, a másokért akár életünket áldozni képes énünk; ez az, ami isteni bennünk, és Isten méltó társaivá tesz egy pillanatra, amikor képesek vagyunk ilyenek lenni. Amennyiben ezt végleg kiölnénk a világból, ha nem lenne bennünk élő Isten, akkor kezdhetnénk csak igazán aggódni. mert senki nem védene meg bennünket magunktól.

20:15 Ez a válasz már szó szerint szerepelt egy kérdésre.

A lényeg az, hogy az az Isten nem létezhet, amelyik 6000 éve teremtette a Földet. A Föld több milliárd éves. Most még nem tudjuk, hogy az élet hogyan alakult ki. De az nem azt jelenti, hogy csak is Isten műve lehet minden. Idővel majd arra is választ kapunk, hogy élettelenből hogyan lett élő. És ha ez megvan, akkor kijelenthetjük, hogy az élet létrejöttéhez nem kell külső beavatkozás. Vannak bizonyos fizikai törvényszerűségek és kész. Ezeket kell megismerni.

Ez a kérdés is szerepel már többször is.

Aki sokat kérdez annak sokat válaszolnak.

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a

fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről

szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én

nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a

vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért

nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne

annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha

Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni

egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol

a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fordász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott

tőle és kilépett az utcára. A következő pillantaban szemébe ötlött egy

ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak

és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol

megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a

világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. -

Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön

hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég.

Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének

olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az

ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fordászok!" - válaszolt a

mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is

LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem

keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

uhh kész poén olvasni egyes hívők véleményét, má nem azé hogy sértegessek bárkit is...

mikor valaki istenről kérdezősködik mindjárt szóbakerülnek a 'buta' tudósok.

micsoda álszentség ez, mintha kötelező lenne leszólni az egyiket a másik védelme érdekében.

Bogaraim, amihez nem értetek ne nyilvánítsatok róla véleményt. Kérem szépen a lepontozásokat, jel arra hogy van aki magára ismert.

"Ha nem tudodm, akkor meg miért hiszel benne?"

Az én (személyes) válaszom.

„Jézust hajlandó vagyok elfogadni, mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom el azt az állítását, hogy ő Isten.” Nos, ezt az egyet nem szabad mondanunk. Az olyan ember, aki pusztán ember, és olyasmiket mond, mint Jézus, nem nagy erkölcsi tanító, hanem vagy őrült - ugyanúgy, mint az, aki buggyantott tojásnak tartja magát -, vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Választaniuk kell. Ez az ember vagy Isten Fia volt, és még most is az; vagy pedig őrült, sőt annál is rosszabb. Bezárhatják, mint valami bolondot, leköpdöshetik és megölhetik, mint démont; vagy leborulhatnak a lábai elé, s Úrnak, Istennek szólíthatják. De hagyjunk már fel ezzel a leereszkedő sületlenséggel arról, hogy nagy ember, nagy tanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem is akarta.