Evolúció tagadó keresztények! Nem gondoljátok, hogy ugyanolyan nevetségesek vagytok mint a Lapos Föld Társaság?

"Pontosan azt értem ezalatt ezt többször is jeleztem neked, a linkben is ezt találod, szövegértésed ötös."

A probléma ott kezdődik, hogy amit te, vagy a linkelt hotdogos szösszenet állít, köszönőviszonyban sincs azzal, amit a tudósok állítanak. A linkelt szöveg, például bekezdésenként legalább három olyan kifejezést használ, amit az evolúciós biológia vagy értelmetlennek tart vagy egyáltalán nem használ. Ez nem probléma, vagyis nem lenne, ha a cikkíró definiálná, hogy mit ért az adott fogalmak alatt. A fogalmak meghatározásai nélkül érdemben nem lehet foglalkozni a cikkel.

Mi az a fejlődés? Hogyan állapítod meg, hogy egy élőlény fejlettebb, mint egy másik?

Mi a komplexitás? Hogyan állapítod meg, hogy egy élőlény komplexebb-e, mint egy másik?

Mitől lesz egy élőlény bonyolult? Hogyan állapítod meg, hogy egy élőlény bonyolultabb-e, mint egy másik?

Mi az az információ? Hogyan lehet ellenőrizni, hogy egy élőlény vagy a világ mennyi információt tartalmaz? Hogyan lehet ellenőrizni, hogy mutáció során hogyan változott ennek mennyisége?

Ezeknek a kifejezéseknek egyikét sem használja az evolúció biológia, tehát ha be akarja a cikkíró, vagy akár te, meg kell mondanod mik ezek és hogyan vizsgálod őket.

"Amiket te oda kiírkáltál azok alapdolgok, alapfogalmak, miét kéne őket megmagyarázni ha mindenki érti hogy mit jelentenek."

Ok. Akkor itt van két kép, egy japán zászló és egy tegyük föl, teljesen véletlen zajról készült kép:

[link]

[link]

Mondjuk tételezzük föl, hogy mindkét kép ugyanakkorára és fekete-fehérbe van átalakítva.

Melyikben van több információ?

Mennyire valószínű az, hogy —

a feltételezés szerint — az

atmoszférában keletkezett

aminosavak lefelé sodródjanak,

s ezáltal a tengerekben

kialakulhasson a szerves

„ősleves”? Ez igen

valószínűtlen. Ugyanaz az

energia, ami lebontja az

atmoszféra egyszerű kémiai

vegyületeit, még gyorsabban

lebontotta volna a véletlenül

kialakult bonyolult felépítésű

aminosavakat. Érdekes módon

Miller kísérletében az

elektromos kisülések által

abban a „légkörben” létrejött

négy aminosav csak azért

maradhatott meg, mert

folyamatosan eltávolította

azokat az energiaforrás

környezetéből. Máskülönben a

további kisülések során

elbomlottak volna.

Mi lett volna akkor, ha a

feltételezett aminosavak

elkerülték volna az atmoszféra

pusztító ultraibolya sugárzását

és valamilyen módon elérték

volna a tengereket? Hitching

ezt a magyarázatot adja: „A

vízfelszín alatt nincs további

kémiai reakciókhoz elegendő

energia. A víz mindenképpen

gátolja a komplex molekulák

kialakulását.”8

Ha tehát az aminosavak

egyszer már a vízbe kerültek

volna, onnan ismét ki kellett

volna jutniuk, ha önmagukból

nagyobb molekulákat és az

élethez szükséges proteineket

létre kívánták volna hozni.

Azonban, mihelyt kikerültek

volna a vízből, ismét ki lettek

volna téve a romboló

ultraibolya sugárzásának. „Más

szóval — mondja Hitching —

elméletileg nézve semmi

esélye sincs annak, hogy az

élet keletkezésének ez a

kezdeti és viszonylag egyszerű

stádiuma [az aminosavak

kialakulása]

bekövetkezhessen.”9

Általában azt állítják, hogy az

élet spontán jött létre a

tengerekben, jóllehet a vizes

közeg nem segíti elő a

szükséges kémiai reakciókat. A

kémikus Richard Dickerson

ennek alapján ezt mondja:

„Nehéz elképzelni, hogyan

mehetett végbe a

polimerizáció [kis molekulák

nagyobb láncba való

összekapcsolódása] az ősóceán

vizes közegében, amikor a víz

jelenléte inkább a

depolimerizációnak [a nagy

molekulák egyszerűbb

molekulává való leépülésének]

kedvez, mint a

polimerizációnak.”10 A

biokémikus George Wald

csatlakozott ehhez a nézethez:

„A spontán szétesés sokkal

valószínűbb és sokkal

gyorsabban bekövetkezik, mint

a spontán szintézis.” Ez azt

jelenti, hogy az „ősleves”

felszaporodására nem volt

lehetőség. Wald úgy gondolja,

hogy ez „a legmakacsabb

probléma, amivel az

[evolucionistáknak] szembe

kell nézniük”.11

Van még azonban egy másik

makacs probléma is, amely

szintén szemben áll az

evolúciós elmélettel. Mint

tudjuk, több mint száz

különböző aminosav van, de az

élő fehérje felépítéséhez ezek

közül csak húszra van szükség.

Ezen túlmenően kétféle

szerkezetben fordulnak elő:

egyes molekulák un. „jobbra

forgatók”, mások „balra

forgatók”. Véletlen kialakulás,

mint pl. az elméleti „ősleves”

esetében, a legnagyobb

valószínűség szerint fele

mennyiség jobbra, fele balra

forgató lenne. Tulajdonképpen

semmilyen ismert okát nem

tudjuk, miért ragaszkodnak az

élőlények az egyik irányhoz.

Mindenesetre az élővilág

fehérjéit felépítő 20 aminosav

mind balra forgató.

Hogyan kapcsolódhatnának

egymáshoz a véletlen útján az

őslevesben csupán a megfelelő

fajták? A fizikus J. D. Bernal

elismeri: „Meg kell mondani,

hogy ennek magyarázata . . .

az élet szerkezeti

megjelenésének legnehezebb

része marad.” Következtetése

így hangzik: „Ezt sohasem

leszünk képesek

megmagyarázni.”12

A fehérjék spontán

keletkezésének valószínűsége

Milyen valószínűséggel

kapcsolódnak össze a

megfelelő aminosavak

proteinmolekulává?

Összehasonlításul vegyünk egy

kupac piros és fehér babot. A

piros és a fehér egyenlő

mennyiségű és alaposan össze

van keverve. Példánkban több

mint száz különböző babfajta

szerepel. Ha egy lapáttal

kivennénk belőlük, mi jutna a

lapátra? Ha csak a proteinek

(fehérjék) alapelemeit

szemléltető babokat akarnánk

kilapátolni, csak piros baboknak

szabadna a lapátra kerülni,

egyetlen fehérnek sem.

Továbbá csak húsz fajta piros

babból juthatna a lapátra,

mégpedig minden egyes bab

egy előre meghatározott

helyre. Ha ezek a

követelmények — a

proteinekre vonatkoztatva —

csak egyetlen egy pontban

nem teljesednének, a szóban

forgó protein funkciója

károsodna. Vajon a

feltételezett babtömeg gyakori

kevergetésével, meregetésével

létrejönne-e a helyes

kombináció? Nem. Hogyan

lenne lehetséges akkor valami

ehhez hasonló dolog a

feltételezett ősleves esetében?

Az élet keletkezéséhez

szükséges proteinek igen

bonyolult molekulákból állnak.

Mennyi a valószínűsége annak,

hogy az őslevesben a véletlen

folytán akár csak egyetlen

egyszerű proteinmolekula is

kialakulhasson? Az

evolucionisták elismerik, hogy

ennek valószínűsége csupán

1:10113 (az egyes után 113

nulla). Azonban már az olyan

eseményt, amelynek a

valószínűsége 1:1050, a

matematikusok a soha meg

nem valósulandó események

közé sorolják. Világossá válik,

hogy mennyire

elképzelhetetlenül kicsiny ez a

valószínűség, ha meggondoljuk,

hogy a 10113 olyan szám,

amely a világegyetem

feltételezett összes atomjainak

a számát meghaladja.

Egyes fehérjék a test

felépítéséhez szükségesek,

mások enzimekként szolgálnak.

Ez utóbbiak meggyorsítják a

sejtekben lejátszódó létfontos

kémiai folyamatokat. Nélkülük

a sejt elpusztulna. A

sejtműködéshez azonban nem

kevesebb, mint 2000

enzimként működő proteinre

van szükség. Milyen valószínű

ezek véletlen kialakulásának a

lehetősége? Ez a valószínűség

1:1040 000! „Oly szörnyen

kicsi ez a valószínűség —

ismeri el Hoyle —, hogy még

akkor sem következhetne be,

ha az egész világegyetem csak

szerves őslevesből állna.”

Hozzáteszi: „Akit a

közvélemény vagy az élet

[spontán] földi kialakulását

meggyőződéssé formáló

tudományos nevelés nem tesz

elfogulttá, az ezen egyszerű

számítás alapján egyszer s

mindenkorra elutasítja ezt az

elképzelést.”13

Ténylegesen azonban sokkal

kisebb ez a valószínűség, mint

ahogy azt a „szörnyen kicsi”

érték szemlélteti. A sejtet

membránnak kell körülvennie.

Ez a végtelenül bonyolult

membrán összetételét tekintve

fehérje-, cukor- és

zsirmolekulákból áll. Az

evolucionista Leslie Orgel azt

írja: „A sejtmembránokban

csatornácskák és pumpák

vannak, amelyek speciális

módon ellenőrzik a

tápanyagok, a

bomlástermékek, a fémionok

stb. ki- és beáramlását. Ezek a

különlegesen kialakult

csatornácskák nagyspecifitású

proteineket tartalmaznak,

olyan molekulákat, amelyek az

élet kifejlődésének kezdeti

szakában nem létezhettek.”14

A figyelemre méltó genetikai

kód

Az előbb említetteknél sokkal

nehezebb eljutni a genetikai

kód alapegységeit felépítő

polinukleotidok — az RNS és a

DNS — kialakulásához. A DNS-

ben öt hiszton van. (Hisztonok

feltehetően a génátírás

szabályzásában vesznek részt.)

Még a legegyszerűbb hiszton

kifejlődésének a valószínűségét

is 1:20100-ra becsülik — ez a

szám is „messze meghaladja a

legnagyobb asztronómiai

távcsővel felismerhető

csillagok és galaxisok összes

atomjainak számát

Ügyesen leszedted az Értem honlapjáról a szöveget.

Kár, hogy tele van igen nagy hibákkal. Sorolni alig lehet.

Fú b@zmeg ilyen igénytelenül bemásolni szöveget. Inkább csak linkelted volna. Na mindegy, essünk neki.

Ennek a szövegnek a világon semmi köze az evolúcióhoz, egy teljesen más, még formálódó elméletet támad, és egy kísérletet, amit maga sem ismer.

"Mennyire valószínű az, hogy — a feltételezés szerint — az atmoszférában keletkezett aminosavak lefelé sodródjanak, s ezáltal a tengerekben kialakulhasson a szerves „ősleves”? Ez igen valószínűtlen. Ugyanaz az energia, ami lebontja az atmoszféra egyszerű kémiai vegyületeit, még gyorsabban lebontotta volna a véletlenül kialakult bonyolult felépítésű aminosavakat. Érdekes módon Miller kísérletében az elektromos kisülések által abban a „légkörben” létrejött négy aminosav csak azért maradhatott meg, mert folyamatosan eltávolította azokat az energiaforrás környezetéből. Máskülönben a további kisülések során elbomlottak volna."

Az első Miller-Urey kísérletben energiaforrásként elektromos kisüléseket használtak. Mondd csak. Kb. mennyi ideig is tart egy villámcsapás? 1 évig? 1000 évig? Esetleg csak néhány ezred másodperc? Akkor a természetben mennyi időt is töltenek a reakcióban résztvevő és keletkező molekulák az energiaforrás közelében?

Aztán, itt a kísérleti eszköz vázlata:

[link]

Magyarázd el kérlek, hogy ebben pontosan hol is távolítottak el dolgokat?

"Mi lett volna akkor, ha a feltételezett aminosavak elkerülték volna az atmoszféra pusztító ultraibolya sugárzását és valamilyen módon elérték volna a tengereket? Hitching ezt a magyarázatot adja: „A vízfelszín alatt nincs további kémiai reakciókhoz elegendő energia. A víz mindenképpen gátolja a komplex molekulák kialakulását.”"

És mire alapozza ezt Hitching? Végzett kísérletet? Hol van a kísérlet publikációja?

Szívesen beleolvasnék.

"Ha tehát az aminosavak egyszer már a vízbe kerültek volna, onnan ismét ki kellett volna jutniuk, ha önmagukból nagyobb molekulákat és az élethez szükséges proteineket létre kívánták volna hozni. Azonban, mihelyt kikerültek volna a vízből, ismét ki lettek volna téve a romboló ultraibolya sugárzásának. „Más szóval — mondja Hitching — elméletileg nézve semmi esélye sincs annak, hogy az élet keletkezésének ez a kezdeti és viszonylag egyszerű stádiuma [az aminosavak kialakulása] bekövetkezhessen.”

Ismét csak, mire alapozza? Csak mert a kísérletek azt mutatják, hogy az ultraibolya sugárzás ugyanúgy energiával látja el a kémiai reakciót és ugyanúgy aminosavak keletkeznek.[1] De gondolom meglep, hogy üstökösök és meteorok is tartalmaznak aminosavakat, ahol meg aztán végképp nem védi őket semmi az ultraibolya sugárzástól.[2]

"Általában azt állítják, hogy az élet spontán jött létre a tengerekben, jóllehet a vizes közeg nem segíti elő a szükséges kémiai reakciókat. A kémikus Richard Dickerson ennek alapján ezt mondja: „Nehéz elképzelni, hogyan mehetett végbe a polimerizáció [kis molekulák nagyobb láncba való összekapcsolódása] az ősóceán vizes közegében, amikor a víz jelenléte inkább a depolimerizációnak [a nagy molekulák egyszerűbb molekulává való leépülésének] kedvez, mint a polimerizációnak.”10 A biokémikus George Wald csatlakozott ehhez a nézethez: „A spontán szétesés sokkal valószínűbb és sokkal gyorsabban bekövetkezik, mint a spontán szintézis.” Ez azt jelenti, hogy az „ősleves” felszaporodására nem volt lehetőség. Wald úgy gondolja, hogy ez „a legmakacsabb probléma, amivel az [evolucionistáknak] szembe kell nézniük”"

Mondd csak, a te szervezetedben miben megy végbe a polimerizáció? Alkoholban? Lehet, hogy újdonságként fog érni, de az emberi szervezet több, mint 60%-a víz, mégis végbe megy benne polimerizáció. Szóval talán mégis csak lehetséges elvétve vízben is.

A derék Wald prof is gondolom alá tudja támasztani az állítását. Ugye ő is végzett kísérleteket, amikből levonta ezt a következtetést, és még véletlenül sem a levegőbe beszél.

"Van még azonban egy másik makacs probléma is, amely szintén szemben áll az evolúciós elmélettel. Mint tudjuk, több mint száz különböző aminosav van, de az élő fehérje felépítéséhez ezek közül csak húszra van szükség. Ezen túlmenően kétféle szerkezetben fordulnak elő: egyes molekulák un. „jobbra forgatók”, mások „balra forgatók”. Véletlen kialakulás, mint pl. az elméleti „ősleves” esetében, a legnagyobb valószínűség szerint fele mennyiség jobbra, fele balra forgató lenne. Tulajdonképpen semmilyen ismert okát nem tudjuk, miért ragaszkodnak az élőlények az egyik irányhoz. Mindenesetre az élővilág fehérjéit felépítő 20 aminosav mind balra forgató. Hogyan kapcsolódhatnának egymáshoz a véletlen útján az őslevesben csupán a megfelelő fajták? A fizikus J. D. Bernal elismeri: „Meg kell mondani, hogy ennek magyarázata . . . az élet szerkezeti megjelenésének legnehezebb része marad.” Következtetése így hangzik: „Ezt sohasem leszünk képesek megmagyarázni.”"

A kísérletek szerint valóban fele-fele arányban keletkeznek L és D aminosavak, viszont ez miért probléma? Miért ne használhatná fel az élet csak azt ezek közül, ami neki megfelel? Ami nem alkalmas élet kialakítására, abból nem is fog élet kialakulni. Ez a nagy felfedezés? Mellesleg bizonyos ásványok közelében fel is dúsulhatnak az élet által többségében használt aminosavak, aminek következtében nagyobb eséllyel kapcsolódhatnak egymáshoz.[3] De még csak a megfelelő ásványra sincs feltétlen szükség, egyéb körülmények is segédkezhetnek a feldúsulásban.[4] Az is szimplán csak hülyeség, hogy ne léteznének a kifogásolt D aminosavakat haszonsító élőlények. Mind egysejtűek, mind többsejtűek között ismerünk ilyeneket.[5]

"A fehérjék spontán keletkezésének valószínűsége Milyen valószínűséggel kapcsolódnak össze a megfelelő aminosavak proteinmolekulává? Összehasonlításul vegyünk egy kupac piros és fehér babot. A piros és a fehér egyenlő mennyiségű és alaposan össze van keverve. Példánkban több mint száz különböző babfajta szerepel. Ha egy lapáttal kivennénk belőlük, mi jutna a lapátra? Ha csak a proteinek (fehérjék) alapelemeit szemléltető babokat akarnánk kilapátolni, csak piros baboknak szabadna a lapátra kerülni, egyetlen fehérnek sem. Továbbá csak húsz fajta piros babból juthatna a lapátra, mégpedig minden egyes bab egy előre meghatározott helyre. Ha ezek a követelmények — a proteinekre vonatkoztatva — csak egyetlen egy pontban nem teljesednének, a szóban forgó protein funkciója károsodna. Vajon a feltételezett babtömeg gyakori kevergetésével, meregetésével létrejönne-e a helyes kombináció? Nem."

A példa alapvetően hibás. A babok semmilyen tekintetben nem viselkednek úgy, mint a molekulák.

"Mennyi a valószínűsége annak, hogy az őslevesben a véletlen folytán akár csak egyetlen egyszerű proteinmolekula is kialakulhasson? Az evolucionisták elismerik, hogy ennek valószínűsége csupán 1:10113 (az egyes után 113nulla)."

Ki számolta ki, hogy ennyi az esélye? Mi alapján (ugye nem az irreleváns babos példa)? Hol publikálta?

Szívesen beleolvasnék abba is.

"A sejtműködéshez azonban nem kevesebb, mint 2000 enzimként működő proteinre van szükség. Milyen valószínű ezek véletlen kialakulásának a lehetősége? Ez a valószínűség 1:1040 000!"

Itt vedd úgy, hogy megismételtem az utóbbi kérdéseimet. És innen nem is folytatom az írás további elemzését, mert továbbra is csak rejtélyes valószínűségekre hivatkozik, de hogy mi alapján jutottak ezekre a következtetésekre, továbbra is jótékony homály fedi.

[1] [link]

[2] [link]

[3] [link]

[4] [link]

[5] [link]

"Szerintem aki ezt a szöveget elolvassa és értelmezi az rögtön kiábrándul az evolúcióbol, aki nem azt csak sajnálni tudom."

Bizony úgy kiábrándultam, hogy ihaj. Ráadásul valamiért szilárdan az a meggyőződésem, hogy nem szorulok rá a sajnálatodra.