Keresztények, Jézust Istennek tartjátok, vagy nem (ha igen, miért, ha nem, miért nem)?

Szia!

Jézus Krisztus Isten. A Szentírás Krisztust Istennel egyenlőnek, az isteni teljességet birtokló személynek mondja teljes egyértelműséggel.

Jézus Isten formájában volt, sőt Istennel egyenlő: "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő" (Fil. 2.5-6) Az Atya egyszülöttje, ő tette egyenlővé, de akkor is egyenlő: "mert Ő benne [Krisztusban] lakozik az istenségnek egész teljessége testileg" (Kol. 2.9).

Krisztus az Ige, aki Istennél volt, sőt ő maga volt az Isten. Ő jött el közénk, róla tett bizonyságot János apostol. "Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (Ján. 1.1-3) "És az Íge testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez volt, akiről mondtam: Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt nálamnál" (Ján. 1:14-15) Jézus volt az, akiről János bizonyságot tett, tehát a többi szövegrésznek is róla kell szólnia: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige". A kijelentés világos. Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus: egyszerre benne, de egyszerre külön is, amit valóban nehéz emberi logikával felfogni, de a Biblia kijelenti.

Az Újszövetség Krisztust egyértelműen Istenként állítja elénk. Olyan nevekkel illeti Jézust, amelyek csak Istennek járnak. Például, Jézust Istennek nevezik ebben a kifejezésben: "Várjuk reményünk boldog beteljesülését; a nagy Istennek és Üdvözitőnknek; Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét" (Tit. 2:13; vö. Ján. 1:1; Zsid 1:8; Róm 9:5; I.Ján. 5:20-21). Róm. 9:5-ben Pál, miután a zsidó népről beszél, ezt mondja: "akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten."

Jézus maga is bizonyságot tett arról, hogy Isten. Ján. 8:58-ban ezt olvassuk: "Mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." Jézus önmagát úgy jellemezte, mint akinek élete van önmagában (v.ö.: Ján. 5:26), tehát nem teremtmény, és ő létezett már Ábrahám, vagyis a zsidók ősatyja születése előtt.

János evangéliuma 5. fejezetében láthatjuk, hogy Jézus szembekerül néhány zsidó vezetővel. A konfliktust az okozta, hogy Jézus szombaton meggyógyított egy sántát és azt mondta neki, vegye fel az ágyát és járjon. A vezetők üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított. Szerintük ez munka volt, és mint ilyet, az ő szűk látókörű véleményük szerint, tilos volt végezni ezen a napon. Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom." Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát az Istennel. (Jn 5:16-18). Az, hogy Jézus azt mondta "az én Atyám", nem pedig "a mi atyánk", majd hozzátette: "mindmáig munkálkodik". Azzal, hogy ezt a két kifejezést használta, Jézus önmagát egyenlővé tette Istennel, egy szintre emelte Isten tevékenységével. Olyan kijelentést tett, amit a zsidók nagyon jól megértettek, olyannyira, hogy feltámadt bennük a vágy, hogy megöljék. "És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton. Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Emiatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel" (Ján. 5:16-18)

Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepén Jézust zsidó vezetők vették körül, és megkérdezték tőle, ő-e a Krisztus. Jézus felelt nekik, majd ezzel fejezte be: "Én és az Atya egy vagyunk" (Ján. 10:30). "A zsidók újra követ ragadtak, és meg akarták kövezni. Jézus megkérdezte tőlük: "Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?"" Nem jótetteidért kövezünk meg - felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magadat." (Ján. 10,31-33).

Egyértelmű, hogy azoknak, akik hallották ezt a kijelentést, nem volt kétségük afelől, hogy Jézus azt állítja: ő Isten. Az a veszély fenyegetett, hogy Jézust megkövezik "káromlásért". Jézus folyamatosan úgy beszélt önmagáról, mint aki lényegében és természetében egy az Istennel. Kijelentette: "Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek" (Ján. 8:19); "Aki [engem] lát, azt látja, aki küldött" (Ján. 12:45); "Aki engem gyűlöl. Atyámat is gyűlöli" (Ján. 15:23); "Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt" (Ján. 5:23), stb. Ezek az utalások világosan mutatják, hogy Jézus önmagát többnek tekintette egyszerű embernél: ő Istennel volt egyenlő. "Mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt" (Ján. 5:23).

Ha Jézus nem tekintette volna önmagát egyenlőnek Istennel, egyetlen mondatával lecsillapíthatta volna az életére törőket - azzal, hogy azt mondja, hogy ilyet ő nem állított. Ezt azonban soha nem mondta. Érdemes ilyen szemmel is elolvasni ezeket a bibliai történeteket.

Üdv. Péter

A kérdésedre egyértelműen IGEN a válasz. Istennek kellett emberré lennie, hogy meg tudja menteni a tőle elszakadt emberiséget. És ezt meg is tette. Emberré lett, és mindent betartott a saját törvényeiből! Majd ezután magára vállalta mind azt a büntetést, ami azoknak az embereknek jár, akik nem tartják meg a törvényeit. És így lehetősége nyílt arra, hogy bárkinek kegyelmet adhasson! Hiszem tud fizetni bárki helyett. Az emberek többsége nem él ezzel a lehetőséggel, őnekik maguknak kell majd fizetni magukért, csak nem fognak tudni. Hogy értsd: Ha meg szegsz egy emberi törvényt, büntetés jár érte, rendszerint pénzbírság. A bírságot elengedni nem lehet! Próbáld meg, száguldozz az úton, ha letrafipaxoltak írjál olyan szívhez szóló kérelmet, amilyet csak akarsz, annak akinek csak akarod, nem fogják a büntetést elengedni! De egy nagyon jó barátod, aki szeret téged, ha fontos vagy neki és pénze is van, fizethet helyetted. Befizeti a csekket, amit neked kellett volna, és te rendben vagy. Persze ezek után szemen köpni a barátodat csúnya dolog lenne. Hát ne tedd Istennel se!

A Jézusba vetett hit reményt ad.

elvileg nem.

én nem vagyok keresztény, de vallásos suliba járok már két éve és eddig dicséretes vagyok hittanból. ők nem tartják istennek, mivel ő csak Isten fia.

magyarázat:

az ókori görögöknél az istenek fiai a félistenek. ők közelebb álltak az emberekhez, de képesek voltak isteni csodákat tenni. ha elég csodát tettek a földön, akkor az istenek magukhoz emelik gyermekeiket és onnantól kezdve ők istenek, de nem teljesen, mivel az egyik szülőjük ember volt, így ők fekete bárányoknak számítanak.

ez volt a görögöknél. a görög hatások természetesen a keresztényekhez is elértek és ebből lett a mai változat.

(utóirat: ezzel nem akarok senkit sem megbántani, továbbá nem kell készpénznek venni azt, amit írok, mivel ez egy saját elmélet, amit most találtam ki. az esetleges félreértésekért előre is bocsánatot kérek.)