Ha Istent azért találták ki, hogy magyarázatot adjanak a megválaszolatlan kérdésekre, akkor miért hiszünk még mindig benne?

Mert - azoknak, akiknek van lelkük - ez a legmélyebb azonosságuk,

a többieket (=a birkákat) pedig terelni lehet vele (az intellektuális isteneszmével).

Én ma már tudom, hogy ha beteg valaki, azért beteg, mert előtte megbüntette a benne élő Istent, erre isten nem bosszút állt, hanem beteg lett. A fogyatékos édesanyja kegyetlenül megbüntette a benne élő Istent, erre Isten nem bosszút állt, hanem az anya szervezete olyan beteg hormonokat termelt amitől gyermeke súlyosan károsodott.

Ezt nem kényelmes elfogadni. De ha nem fogadod el, kevés az esélyed, hogy itt, és épp úgy örök létben boldog légy. Mivel azokkal az érzésekkel maradsz amikkel meghalsz, ha itt nem tudsz boldog lenni, odaát sem tudsz, mert nem máson múlik a boldogságod. Az élet egy végletesen személyes ügy, felelősség tekintetében is.

Először is egy gyors reakció a kérdező által feltett kérdésre: Kiemelve a "ha" szócskát az elejéről egy állítás kapunk ami véleményem szerint nem igaz, így reélem érthető miért nem étrek egyet a kérdezővel.

Istent először is nem mi találtuk ki, hisz ő nem egy képzeletbeli lény mint pán péter. Ő már volt mielőtt mi létrejöttünk volna, mi csak tudomást szereztünk a létéről. Azt, hogy ezt ki hogyan tette meg, az már más kérdés.(szentírás, monda, vagy átélt esemény által) Viszont a vallást nem lehet összehasonlítani a tudománnyal. Nem ugyan az a kettő, nem is ugyan arra kerisik a válaszokat. A tudomány a világ törvényszrűségeit és szabályait hivatott feltárni, viszont a vallás az ember belső világával foglalkozik javarészt. Pl egy tudós sem tudja megválaszolni mi a szeretet, vagy harag. Nem igazán tudna mit kezdeni a kérdéssel, viszont egy hívő már el tudja magyarázni hisz nem tényekkel és érvekkel kell az eredményt bizonyítania. Ugyan ez a helyzet a hívővel. Egy átlagos hívő aki épp a templomból jött ki és rákérdeznénk, mondja el miért ovális pályán keringenek a bolygók, vagy mesélje el hogyan működik a Faraday kalitka, már nem tudna rá tudományos választ adni, hisz teljesen más körökben mozog. Ezért nem is értem miért próbálják meg összevetni a két dolgot. A vallások jó dolgokra próbálják tanítani az embert, remélem ezzel mindenki egyet ért.És itt nem a a bibliában leírt dolgokra gondolok, hanem(úgy általánosságban) a szeretetre, mások tiszteletére, erkölcsösségre, jó akarásra. Miért olyan rossz dolog ez? Miért kell támadni a csak a tudományt elismerő és pártolók részéről? Még egy dolgot kérdeznék az ateistáktól, vagy a tudomány pártiaktól(felhívom a figyelmet ez egy prózai kérdés, nem várok rá választ, csak rá szeretnék világítani bizonyos dolgokra): Mi alapján állapítható meg valamiről, hogy valaki vagy valami alkotta, létrehozta azt a dolgot amit vizsgálunk? Szabályszerűségeket keresünk rajta, vagy ismert formákat. Igy van? Ha valamről nem tudjuk megállapítani mire hasonlít, semmilyen formával nem azonosítható és felhasználhatóság szempontjából is kérdés merül fel bennünk mire lehetne használni arra egyértelműen rányomhatjuk a bélyeget: nem értelmes lény alkotta, vagy ha igen és hasznavehetetlen akkor szemétnek hívjuk. Na már most ez nem mondható el a világról: Minden mindennel harmóniában van, mindennek megvan az oka. Például a patak miért folyik arra amerre: mert ott lágyabb a felszín ott tudott utat vágni magának. Olyan szabálytalansággal soh nem találkoznánk a természetben hogy az erdőt hirtelen felválltja a sivatag majd pedig a fagyos tundra. Mindig van átmenet, szabályosság ami mindenhol érvényes. Éppen ezért "szerintem"(és ezt kihangsúlyozom) kimondhatjuk, hogy ha valamit megtervezett valaki vagy valami akkor ott bizony alkotó is van. Hívja mindenk ahogy akarja, de van ott valaki, vagy valami. Véletlen pedig sehol az ég világon nem található. Az véletlen ahogy egy zacskó pénzt a földre öntök és szétgurul. Nem tudja senki megismételni. Viszont a természetben és a világegyetemben sem hozható fel olyan példa ami véletlenül türténi, van van ott ahol van(gondolok itt valamely természetben fellelhető képződményre.) Még egy gondolatot engedjetek meg: Az ateisták is tudósok és egyéb feltalálók gondolataival érvelnek az mellet, hogy ez és ez így bizonyítható. Nos, ha a világ és minden véletlenül akalult ki akkor nem tudom mért érvelnek úgy hogy ebből és abból a dologból az következik hogy... hisz szerintük nincs is következetesség, minden véletlenül lett. Miért bizonyítanak valamit szabályokkal és törvényekkel ha egyszer semmi sem erre épült vagyis alakult ki. Ha pedig vannak szabályok az életben és szabályszerűségek azok akkor intelligens teremtésre engednek következtetni. Egyszerre nem lehet mind a két dolog a világban: véletlenek egybeesésével kialakul az élet (ami ugye elég nagy volumenű dolog) és utánna valami miatt kialakul a következetesség és szabályszerűség és a törvények egyszercsak életbe lépnek. Ez ellentmond egymásnak.

Más:

Érdekesnek találom a felvetést miszerint a végtől való félelmünkből alkotjuk meg az Istenhitet. Érdekes, hogy a hívő emberek mind félnek a végtől a többi pedig nem. Miért értékeltek minket ennyire alul? Ha megengeditek akkor viiszakérdeznék: Nem azért találtátok ki a tudományt és próbáljátok fejleszteni gőzerővel mert félek a haláltól? Példaként említeném az orvostudományt. A sejtek öregedésével foglalkoznak, a betegségek kivédésével és megelőzésével ami egyenlő az élet meghosszabbításával. De említhetném a fegyverek fejlesztését egy esetleges háború, netán meteor becsapódás elhárítása érdekében. A geológia a földmozgást figyeli. Senki sem akar idő elütt meghalni, mindenkiben benne van a túlépési ösztön így erről az oldalról megvilágítva "szerintem" semmisnek tekinthetjük a kijelentést miszerint a hívők a haláltól való félelmük miatt alkották meg Istent aki örök életet ígér.

Sajnos idóhiány miatt nem tudom befejezni a gondolatmenetet. Amennyiben érdemleges választ kapok hajlandó vagyok tovább folytatnin a vitát és bővebben kifejteni a gondolataim. Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy végigolvastad.

Emlékeztetnélek téged, hogy a régi házi áldás így hangzott, ha te már az első pontjával nem értesz egyet, akkor minden borul...

"Hol hit, ott szeretet,

Hol szeretet, ott béke,

Hol béke, ott áldás,

Hol áldás, ott Isten,

Hol Isten, ott szükség nincsen."

Na ezt nem értik manapság. Volt neked nagymamád?