Mi a véleményetek az egyházban a tizedfizetésről? Ó-vagy újszövetségi parancsolat? Tud rá valaki bibliai újszövetségi magyarázatot? Jézus mit tanít erről?

12:55: hoppa, hogy ez mennyire igaz!

Most komolyan valami ertekes igazsagot adtal nekem. Thx!

Igen. A tized ószövetségi dolog. Az újszövetségben mindent Istennek kell adnod. A teljes vagyonoddal Isten dicsőségére kell élned, a teljes idődet Isten dicsőítésére kell fordítanod, minden képességedet Isten szolgálatába kell állítanod.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Szia!

Nos a tized "szentség az Úrnak" - mivel Isten számára fenntartott, elkülönített. Minden összjövedelmünk tíz százaléka az Úré, éppen úgy, mint ahogyan az időnk hetedrésze is (lásd tízparancsolat). Ez alapján kicsit félrevezetőnek tartom az eddig leírt válaszokban az időre való utalást, az egy teljesen más parancsolat! Azt a gondolkodásmódot sem tartom helyesnek, hogy úgyis mindenem az Úré, ez a hozzáállás is félrevezető lehet, mert ha úgyis mindenem az övé, akkor miért adjak bármit is neki vissza.

A tized célja egészen más. A tized által elismerjük, hogy minden anyagi javunkat Istentől kapjuk, mint teremtő és fenntartó Istenünktől, így azoknak csupán mi gondnokai vagyunk. Kifejezzük vele Isten szerető gondviselésébe vetett hitünket, és bizalmunkat abban, hogy Ő a megmaradt részti megáldja és minden szükségletünkről gondoskodik. A tized nem ószövetségi találmány! Még az Ábrahámmal kötött szövetség előtt olvashatjuk, hogy Melkhisédek Sálem királya, kenyeret és bort hozott, ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből. Aztán Jákob is fogadást tett, ha Isten megáldja őt, mindenből amit kap annak tizedét Istennek adja. A tized elrendelésekor Isten kifejezte akaratát, hogy az ő "tárházában", azaz az ő földi művének pénztárában mindenkor bőségesen álljanak rendelkezésre anyagi eszközök, a - bibliai értelemben vett - egyháza építésének minden szükségletére. A papok is tizedet adtak a tizedből származó jövedelmükből, mivel, hogy ők is teremtmények, a tized pedig az Úré a valóságban.

Az újszövetségre térve arról olvasunk Jézus tanításában, hogy: "Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni." (Mt. 23:23)

Vagyis Jézus nem érvénytelenítette, hanem megerősítette a tized rendelkezését. A farizeusok és írástudók Jézus korában "mennyei biztosításnak" tekintették a tizedfizetést, ezért nagyon pontosak voltak a teljesítésében, de az indítékuk valamint az egész életszemléletük és életgyakorlatuk - amely nem ismert igazságos ítéletet, szeretetet és irgalmasságot - elfogadhatatlan volt. Jézus szerint hitből, a szeretet alapelvének szellemében kell megtartanunk Isten minden rendelkezését, így a tizedadás kötelezettségét is.

Pál apostol így ír a tized rendeltetési helyéről és céljáról: "Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?

Ekképen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek." (I.Kor. 9:13-14) Ezzel utalt Jézus tanítására: "méltó a munkás az ő jutalmára." (Lk. 10:7).

Üdv. Péter