Mi a véleményetek az egyházban a tizedfizetésről? Ó-vagy újszövetségi parancsolat? Tud rá valaki bibliai újszövetségi magyarázatot? Jézus mit tanít erről?

A Tízed-intézménye nem legitim az Újszövetségben. Mind Ószövetségi idézetekkel probálják fentartani. ...Hogy a Tízed az Úré... de melyik tized? Mózesi konkrétan meghatározza:

3 Móz. 27.30

A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak. - az a Tized, amire hivatkoztok, hogy az Úré, az csak a földnek tizede és a tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vessző alatt átmegy. - Lehetetlen "alkalmazni" a mozesi tizedet ma! Kevesen vagyunk földművelők, és ami itt NAGyON fontos, nem a Szent földet munkáljuk meg, és nyerünk nyomában termést, gyümölcsöket!!!

A FÖLDNEK minden tizede... a FÖLDNEK vetéséból, a fa gyümölcséből, stb., stb. A TZED soha nem volt beszedve pénz formájában. a mózesi tized MINDIG élelmet jelentett, és élelmet kellett behozni az Úr szolgáinak, a Lévitáknak.

Hogy lehet az, hogy a Pogányok nagy (valóban NAGY) apostola, Pál nem tanit leveleiben a mózesi tizedről, amit az Úr adott parancsban a Lévitákért, hogy erről tudomást szerezzenek a Pogány "háttérből" jövő emberek?! A korai egyház idejében "nehogy-mán" az Izraellel szomszédos népek, egészen Rómáig betéve ismerték a Tórát, meg a Parancsolatokat, amik adva voltak a Törvény idejében!! Nem hallhattak az Istennek beszolgáltatott mózesi tízedről!?!

Minderről kellett volna, az Apostolnak, hogy tanítson Izrael területén kivüli országokban, DE leveleiben, ezt a dolgot NEM LÁTJUK, csak hozzá képzeljük.

Lukács 11:42 - ahol Jézusmegszólja a farizeusokat... ez a jelenet az "újszövetségből", még nem "újszövetségi", hanem a Törvény alatti! Az Úr itt, még nem ádozta oda Magát értünk, és még nem támadt fel. Teljes mértékben ez a jelenet a Törvény alatt történt, és a tized joggal járt a levitáknak, és a papi intézménynek!! EBBŐL, sokan úgy látják, hogy nem "hiteles" erre a jelenetre hivatkozni, ha keresünk alátámasztást a tized-intézményének a mai korban!

Róm. 12,13 - A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.

Minden kereszténynek, természetes módon támogatnia kell a a helyi gyülekezetét jövedelméből, ha szereti az Úrat, és azt akarja, hogy az Úr munkája ne akadozzon, és sok embert érjen el az Úr számára.

Adakozásból tartsa el a gyülekezet tagjai a teljes idejű előljároikat, akik feladták szakmájukat, és teljesen az Úr munkájába álltak. És úgyszintén adakozással kell támogatni a gyülekezetek kiadásainak kiegyenlitését! De tized gyakorlata, az idegen az Újszövetség szellemiségétől!!

Jézus kétszer is beszél a tizedfizetésről explicit módon,de az utolsó hozzászóló szerint ez nem vonatkozik az Újszöv.re.Ezen az alapon Jézus legtöbb tanítása sem érvényes a ma élő hívőkre,szerintem viszont igen,ha pedig igen,akkor nem érvénytelenítette a tizedadást az Újszöv-ben,hanem mererősítette!

1.Róma 2:22 szerint ne legyünk szentségtörők!Eredetiben templomrablók.A tized visszatartása a templomrablást is jelenti,hiszen Malakiás 3-ban Isten meglopásának mondja a tized visszatartását.

2.Róma 4:12 alapján a nem zsidó keresztényeknek követniük kell Ábrahám körülmetéletlen állapotában gyakorolt hitét,ez pedig a tizedadást is jelenti,hiszen körülmetéletlen volt,amikor Melkicedeknek tizedet fizetett.

3.A Zsidó 7 alapján Jézus a főpap Melkicedek rendje szerint,és a tized felajánlása,annak elismerése,hogy ő a mi főpapunk.

Aki tizedet ad,azt szeretetből és hitből kell adnia,mert csak így van értelme és értéke!

A kérdés eldöntéséhez úgy vélem, több dolgot is meg kell érteni. Talán a legfontosabb, hogy óriási különbség van az Újszövetség és az Ószövetség között. Az ószövetség tagjai nem voltak újjászületve, Jézus még nem élt bennük a Szentlélek által, a szívük nem volt megváltozva, így Isten nem „belülről” vezette őket, hanem könyvbe írt, kőbe vésett parancsolatokat adott, hogy mit kell tenniük. Ennek a része volt a tizedfizetés, amit a nép CSAKIS a „Lévitáknak” fizetett, és CSAKIS a föld terméséből, illetve a földdel kapcsolatos álattenyésztés szaporulatából. Másból nem kellett tizedet fizetniük!

Ennek az oka az volt, hogy a Léviták nem kaptak földet, és az volt a feladatuk Istentől, hogy a templom körül szolgáljanak, ne pedig földet műveljenek. A tized, amit a többiektől kaptak terményben és állatokban, kárpótolta őket ezért.

A Léviták a kapott dolgokból tizedet fizettek a „Papoknak”, a Papok viszont már nem fizettek tizedet senkinek. Sőt, bűnt követtek volna el, ha bárkinek is tizedet fizetnek, mert nem volt erre Istentől parancsuk. Tehát nem igaz az, hogy az ószövetségben MINDENKINEK tizedet fizetett, mert a papok nem fizettek tizedet már az ószövetségben sem. Az újszövetségben minden hívő része a „királyi papságnak”, így tehát, mint „papoknak” nem kell, sőt nem szabad tizedet fizetniük senkinek, ha csak az ószövetség szabályait nézzük. Némelyek Ábrahám történetével indokolják meg, hogy miért szednek tizedet az újszövetségi hívőktől. Ez az indoklás is téves azonban, hiszen az igéből az derül ki, hogy Ábrahám egyetlen alkalommal fizetett tizedet, és akkor is csak a győztes csatában szerzett hadizsákmányából. Tehát Ábrahám sem volt rendszeres tizedfizető, és egyáltalán, ilyen rendszeres tizedfizetést az ószövetséget megelőző időkből senkinél nem olvasunk a bibliában. "Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; (Zsidó 7:4)" A "zsákmányból" fizetett. Tehát nem az állatainak a szaporulatából, nem a havi jövedelméből, hanem csak a "zsákmányból".

Honnan tudhatjuk, hogy ez csak egyetlen alkalommal történt?

Ezt Jákób életének vizsgálatával deríthetjük ki. Ha a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása lenne, akkor erre minden bizonnyal megtanította volna Ábrahámot, aki rendszeres tizedfizetővé vált volna. Ábrahám erre szintén megtanította volna Izsákot, és Izsák is rendszeres tizedfizető lett volna. Izsák viszont megtanította volna erre Jákóbot, aki szintén rendszeres tizedfizető lett volna. Ez azonban nem így történt. Azt látjuk ugyanis az igéből, hogy amikor Jákób átélte a látomását álmában Istennel, akkor szembesült azzal, hogy Isten valóságos. Ha eddig nem tette volna, akkor ezen a ponton (Istennel szembesülve) azonnal megfogadta volna, hogy mostantól azonnal tizedet fizet minden hónapban, éppen úgy, ahogyan azt az atyái tették. (Ebből láthatjuk, hogy ezt az atyái sem tették, mert Jákób nem ezt fogadta meg…) Ehelyett azt fogadta meg, hogy …. HA majd épségben visszatér, akkor MAJD… tizedet fizet mindenből. Lásd. I Móz 28.20-22 Jákób tehát hallotta Ábrahám történetét, aki elment egy lehetetlen küldetésbe, és az ott (a győztes háborúban) szerzett javakból egy alkalommal tizedet fizetett Melkhisédeknek. Így akart ő is eljárni, ezért megfogadta, hogyha épségben tér vissza, akkor valamit csak ad néki az Úr (ebben a lehetetlen küldetésben, a bátyja elől menekülve) annak a tizedét az Úrnak adja. (Jákób talán le akarta kenyerezni Istent, hátha majd ezért a nagy fogadalomért őt is megáldja) Nem tudhatom biztosan, mit gondolt valójában Jákób, de ami a lényeg ebben, az az, hogy sem Ábrahám, sem Jákób, nem volt „tizedfizető” a tizedfizetésnek abban az értelmében, hogy a megtermelt javaik 10%-át rendszeresen az Úrnak adták volna.

Az adakozás természetesen összhangban van Isten szívével, viszont úgy vélem, hogy újszövetségi hívőként magától Istentől kell elvennünk a Szentlélek (Szentszellem) által, hogy mennyit adakozzunk, mikor, és kinek. A „tízes” számnak nincsen mágikus hatása. Ha Isten egyszer 11%-ot kér tőlünk, akkor bűnt követünk el, ha 10-et fizetünk, ha pedig 5%-ot, akkor bűnt követünk el, ha 10-et fizetünk. Mindkettő „céltévesztés”. A pénzünkkel sok rosszat is tehetünk. Mert rosszat teszünk, ha oda adjuk, ahová Isten éppen nem szeretné, hogy adjuk, oda pedig nem adunk, ahová szeretné, hogy adjuk. Ez az Új Szövetség. Magától Istentől elvenni, hogy hova fizessünk és mennyit és mikor, és kinek… „Akiket Isten Szelleme vezérel azok Istennek fiai”

további infó az alábbi linken:

[link]