Ha Istent azért találták ki, hogy magyarázatot adjanak a megválaszolatlan kérdésekre, akkor miért hiszünk még mindig benne?

A tudományt találták ki arra, hogy magyarázatot adjon mindenre. Ezért kutatnak még mindig, hiszen nem tudunk mindent. Ha megkérdezel egy tudóst, akkor nagy valószínűséggel azt mondja, hogy a célja, megválaszolni a megválaszolatlan kérdéseket. De ha csak egy valamit akar, akkor is ha azt befejezi, még több kérdés jön, amit meg kell válaszolni.

Isten nem ilyen. Van egy könyv (Biblia), abban le van írva az, amit tudnunk kell, és a többi azért nincs leírva, mert nem kell tudnunk. És a vallás nem annyiból áll, hogy itt szenvedsz, és majd a halál után jajj de jó lesz. Nem egy emberrel találkoztam, aki sokkal boldogabb lett már csak attól is, hogy megpróbálta betartani a tanításokat. Szó sem volt még hitről, meg Isten követéséről, egyszerűen betartotta a parancsolatokat. A Biblia nem azért van, hogy ha majd ezt és ezt betartod akkor egyszer majd jó lesz. Ezek a tanítások a mi érdekünket szolgálják, hogy nekünk legyen könnyebb. Csak nem úgy kell elfogadni, hogy ha egyet is megszegünk akkor feladjuk, hanem továbblépni, tanulni belőle, és igyekezni, hogy ne kövesd el többet.

És egyáltalán nem komplementer a tudománnyal a vallás. Ahogy a bűvészet sem komplementer a csalással. A csodák mind természeti folyamatok, amire lehet azt mondani, hogy véletlen, hogy minden csodának beállított természetes esemény 100%-ban akkor történt amikor azt mondták, de lehet azt mondani, hogy Isten ÚRa a természetnek, és minden akkor történik, amikor Ő mondja. Ez már csak hit beli kérdés.

A Biblia állításai mellett is van számtalan tudományos bizonyíték. Rengeteg tudós, hisz Istenben az általa látott/tapasztalt dolgok miatt. Pál apostol írja valahol hogy Isten megismerhető a világ értelmes vizsgálata által

A Biblia nem a világ fizikai részének megértésere való. Arra a tudomány sokkal jobb. A Biblia az erkölcsi normák megismerésére való. Bemutatja, hogyan képes egy ember/csoport viselkedni és bemutatja, hogy ezek közül melyik a célszerű. Higgyük el, hogy a föld geoid alakú/részecskékből áll/gravitáció tarja össze... És higgyük el, hogy a szeretet/a segítőkészség/a becsületesség fontosak és ezeknek kell vezetnie. Ha megtaláljuk ez egyensúlyt szembetalálkozunk Istennel...

Azért mert nem azért találták ki.És hogyha mégis akkor azért hiszünk benne még mindig mert még vannak olyan dolgok amik megválaszolatlanok.Ezen kívú

űl van még valami:a hit.A hit hogy van Isten!

Ezért hiszünk benne.

Eredendően az emberben van egyfajta hajlam arra, hogy érzékelje Istent, de nem mindenkiben. Ez a hajlam tanult, és lényegében attól függ, hogy van-e vagy nincs, hogy felfedezi-e a teremtett (és nem mesterséges) világ törvényszerűségeit. Mondjuk ha egy betondzsungelben felnőtt ember kimegy a természetbe, akkor jó valószínűséggel káoszt, mocskot, rendetlenséget, össze-visszaságot fog érzékelni. Ellenben egy olyan ember, aki a természetben otthon érzi magát, az felfedezi benne a rendet, a harmóniát, és a törvényeket. Ezt össze tudja vetni azon tapasztalatával, hogy minden mesterséges dolog, aminek harmóniája, rendszere, és törvényei vannak, például egy szerkezet, annak a létrehozását emberi tevékenységnek kellett megelőznie. Erre a következtetésre egy urbánus nehezen vagy soha nem jutna el.

Végül már csak arra kell rácsodálkozni, hogy az emberi szerkezetek mennyire primitívek és otrombák a természet szerkezetihez képest, és hogy mi mennyire kicsik vagyunk a világban, és akkor már adja magát, hogy aki azt alkotta, az mennyire végtelenül nagyobb, okosabb és bölcsebb, mint a legokosabb emberek.

Ez a fajta gondolkodásmód nem a modern természettudományos eredmények függvénye (ráadásul abban nem is lehet otthon mindenki akadémikusi szinten), hanem főként annak a függvénye, hogy az ember milyen környezetben nő fel, hogy milyen rendet alakít ki az ember a fejében az őt körülvevő dolgokról, és hogy ezek végül megengedik-e végkövetkeztetésként egy (vagy több) isten létezését, vagy nem.

Szerintem az Istenben való hit a lelkileg szegény emberek jellemzője. Tudják jól mélyen magukban, hogy ez a világ milyen rossz, az emberek mennyire ridegek, és hogy mennyi csalódás és veszteség éri őket életük során, úgyhogy ezeket a rossz tapasztalatokat is egy entitáshoz kötik, hogy vigaszt nyerjenek belőle. A mi kultúránkat annyira áthatja a halálfélelem, gondoljunk csak bele: ha egy balszerencsés véletlen folytán meghal egy rokonunk, hányan ismerjük be, hogy tényleg nem lehetett előre látni a halálesetet? A legtöbben azt mondanák, hogy ez a sors munkálkodása, vagy Istené, vagy a karmáé, vagy akármi másé. Legalább is szerintem.

Az pedig hülyeség, hogy Isten találta ki az embert. Ókori egyiptomiakat akkor ki találta ki? Mert hogy akkor még nem volt ott se Biblia, se kereszténység, se semmi. Az utólagosan leírt legendák, melyekről fogalmunk sincs, mennyire lettek kiszínezve, azokat én nem tekinteném hiteles forrásnak. Vagy mondhatnám például Ázsiát. Lássuk be: Isten emberi találmány.

"...egy balszerencsés véletlen folytán meghal egy rokonunk, hányan ismerjük be, hogy tényleg nem lehetett előre látni a halálesetet?"

Ez a furcsa nekem, hogy ilyenben mint "balszerencse" lehet hinni :) Miért, a szerencse, balszerencse, jószerencse milyen fogalmak? Miért kell egyáltalán hinnem a szerencse fogalmában? Ki találta ki?

A Bibliában benne van, hogy a Fáraót azért támasztottam, hogy megmutassam rajta hatalmam. De már akkor létezett a Biblia.

Nekem viszont rengeteg megválaszolatlan kérdésem van, főleg amikor egy gyerek mindenfélét kérdez és a felére sem tudok válaszolni. Akkor honnan tudhatnám, hogy mindent tudok.

Különben is a tudás eltöröltetik az utolsó időkben.

A másik, hogy nem lehet általánosítani, hogy gyenge emberek a hívők, mert én egy irodában hűsölök, míg egy ateista ács negyven fokban a deszkát verdesi fele pénzért. Ha ezt nézzük inkább neki kellene hívőnek lennie, nem?

"Ez a furcsa nekem, hogy ilyenben mint "balszerencse" lehet hinni :) Miért, a szerencse, balszerencse, jószerencse milyen fogalmak? Miért kell egyáltalán hinnem a szerencse fogalmában? Ki találta ki?"

Ki találta ki Isten fogalmát? Egyébiránt nem kell hinned a balszerencsében, elég, ha kiszámolod az események valószínűségét. Racionálisan leírható minden, vagy ha nem minden, akkor is a legtöbb dolog, amit más balszerencsének, szerencsének, vagy Te isteni közbeavatkozással, végzettel magyarázol.

"A Bibliában benne van, hogy a Fáraót azért támasztottam, hogy megmutassam rajta hatalmam. De már akkor létezett a Biblia."

Az, hogy a fáraó szerepel benne, az nem egyenlő azzal, hogy akkor is létezett. Tájékozódj.

"Nekem viszont rengeteg megválaszolatlan kérdésem van, főleg amikor egy gyerek mindenfélét kérdez és a felére sem tudok válaszolni."

Akkor rossz szülő vagy.

"Akkor honnan tudhatnám, hogy mindent tudok."

Nincs mindentudó ember, sőt lény se. Ezt csak egyes keresztények állítják, mégpedig hogy az ő istenük mindentudó. Ezt viszont érdekes módon pont a Biblia cáfolja meg.

"Különben is a tudás eltöröltetik az utolsó időkben."

Holnap téged meg elpusztít egy meteor. Kb. ugyanannyira hiteles mindkét jóslat.

"A másik, hogy nem lehet általánosítani, hogy gyenge emberek a hívők, mert én egy irodában hűsölök, míg egy ateista ács negyven fokban a deszkát verdesi fele pénzért. Ha ezt nézzük inkább neki kellene hívőnek lennie, nem?"

Teljesen félreértettél, úgyhogy erre nem reagálnék, olvasd el még egyszer, amit fenn írtam. Adios.

Amikor még nem voltam ekkora hívő, akkor sem féltem a haláltól. Pl. gyerekkoromban majd megfulladtam, egy picin múlt, de olyan megnyugvást éreztem, beletörődtem, hogy itt hagyom anyuékat, nem volt rossz érzés, kivéve a fulladást, dehát úgy sem emlékszel már utána rá, ha meghaltál.

Most mi van akkor, ha meghalsz? Semmi, nem kell munkába járni, minden nap ugyanazt csinálni, nem kell éhezni, izgulni mi lesz holnap. Vagy gyerekedért izgulni, hogy lesz majd. A halál egy stresszmentes állapot. Akkor miért kellene tőle félnünk?