Szerintetek melyik a helyes? A biblia azt írja, hogy Isten nevét fölöslegesen a szádra ne vedd. Van egy nép aki ezt keményen be is tartja. Van egy másik nép, aki meg csak az ő nevét hirdeti, kimondva. Ha kell ha nem. Ez nem furcsa?

Kedves Vankó!

Most már tényleg az utolsó...

1. Nem vergődés, hanem hibákra való rámutatás. És nekem nem szokásom koptatni a billentyűzetet "csak azért, hogy írjak valamit".

2. Soha nem állítottam, hogy nem szoktam személyeskedni, de azért ennek módjában és mértékében is nagyságrendi különbségek vannak. Nagyon kíváncsi lennék amúgy, hogy egy abszolút elfogulatlan kívülálló melyikünk stílusát tartaná elfogadhatóbbnak...

[Jut eszembe: Az általam ismert eddigi egyetlen ilyen objektív, külsős reakció az emlékezetes januárban kiírt hosszú kérdés jelenlegi utolsó - talán 50. - oldalán található; nézd vissza, eddig biztos elkerülte a figyelmedet. :D ]

3. A további támadó megjegyzéseidre való reagálást kihagyom.

4. Optimális esetben mindannyian a legjobb tudásunk szerint válaszolunk. Ez az elvárható szint szerintem.

5. Biztosítalak, hogy ha valóban meggyőző bizonyítékokkal, érvelésekkel, cáfolatokkal találkozom, akkor módosítani szoktam az álláspontomat, és el szoktam ismerni, hogy addig tévedtem. Nem egy ilyen terület volt már hívő életem folyamán.

6. Több hónapos tapasztalatom, hogy olyan szintű fogalmi és értelmezésbeli különbségek vannak a JT-k és a bibliai / evangéliumi keresztények között, amiket csak nagyon nehezen lehet áthidalni; ez pedig igen nehézzé és hosszadalmassá teszi az érdemi vitát, sőt, szinte ellehetetleníti.

Bocs, de veled aztán hatványozottan ezt tapasztalom akár a saját esetemben, akár az általam olvasott egyéb kérdések esetében.

Hiába hoznék akárhány igeverset, úgyis másképp értelmeznéd, úgyhogy teljesen felesleges.

7. A jellemző félreértéseidre pedig egy kiváló példa most is, hogy a válaszomban _teljesen nyilvánvalóan_ az üdvösség-kérdést illetően beszéltem arról, hogy visszataszító dolog egyes személyeket illetően konkrétan kijelenteni valamit.

Te pedig ezt ráhúztad a _sorközzel is (!) jól elkülönített_ következő - egyben utolsó - bekezdésre, és ebből a - szándékos (?) - tévedésből megintcsak kihoztál egy kis piszkálódást.

Minden jót. :)

"teljesen nyilvánvalóan_ az üdvösség-kérdést illetően beszéltem arról, hogy visszataszító dolog egyes személyeket illetően konkrétan kijelenteni valamit.

Te pedig ezt ráhúztad a _sorközzel is (!) jól elkülönített_ következő - egyben utolsó - bekezdésre, és ebből a - szándékos (?) - tévedésből megintcsak kihoztál egy kis piszkálódást."

Erre nem lett volna szükség, mert ez megint egy tévedésen alapuló túlérzékenységi reakciód. (Mint a HitGy. és a kézigránát története - ott is rosszul értelmezted a másolásom terjedelmét)

Itt viszont megint csak egyértelmű az első megállapításod, és én azt jól értelmeztem. Nyilvánvaló volt, hogy az "Istent játszók"-ról szóló gondolatsor vége mit jelent. Írás ellenes személyeket ilyen téren minősíteni. De helytelen és abszolút rokon terület az is, ahogyan lekezeltél engem az utolsó megjegyzéseddel, ezért ezzel szembesítettelek.

De a személyeskedésre megint csak drága energiák mennek el, az érdemi válaszok helyett. Ezzel gyakran kibújsz a logikus bizonyítás terhe alól. Pedig igen tanulságos és fontos kérdés maradt itt is függőben, sőt! Ez a kérdés (a "kizárólagosság") eddig mindig bibliai válasz nélkül maradt, pedig már számtalan helyen feltettem neked és másoknak. Itt sincs két igazság, melyek ellentmondanak. Vagy az az igaz, hogy a Biblia csak egyetlen, léthatóan létező egyházat ismer el, vagy az, hogy "sokat", azaz nem köti szervezett formához az igaz imádatot - ez utóbbi állítás nem kis magyarázatra és bibliai igazolásra szorul.

Legyél olyan kedves beszerezni vagy kölcsönkérni valahonnan egy általános iskolai 3. osztályos fogalmazás tankönyvet, ott meg fogod találni a szövegek tagolásáról az alap tudnivalókat. Például azt is, hogy az egyes szövegekben a mondatok és a bekezdések tartalmilag hogyan kapcsolódnak egymáshoz, ill. hogy az új gondolatsor kezdetét úgy jelöljük, hogy új bekezdésbe írjuk.

Ebből következőleg egy új bekezdés első mondata bár kapcsolódik, de nem tartozik szervesen az előző bekezdéshez; a kettő közül egyik esetben sem, úgyhogy szó sincs túlérzékenységről.

A vitának pedig semmi értelme, hiába próbálsz rávenni. Van épp elég vitánk folyamatban más kérdéseknél. :D