"Aki engem látott, látta az Atyát is. " Mit jelentenek Jézus ezen szavai?
"... be kell Tarcsa..."
Ehhe, dübörög a helyesírás... ;)
"Aki engem látott, látta az Atyát is"
Ez egy ismert kijelentése Jézusnak, amit a háromság titokzatos, dogmáját elfogadók leginkább úgy értenek: Atya = Fiú és ez = Egy Isten
Tény, hogy sok Bibliai részt figyelmen kívül hagynak. Miért?
Egyrészt, mert vakon elfogadják e tantételt, másrészt, mert bele sem AKARNAK gondolni, hogy a Szentírás mit is mondhat MÉG erről.
Nézzünk néhány idézetet, amely NEM vélemény, hanem IHLETETT Kijelentés.
És mellé egy kérdés...
"Ján. 1.18
Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, ... az jelentette ki őt."
Netán ez azt mondaná, hogy magát Jézust sem látták?
Miért?
Mindenki tudja, hogy Jézust látták, ám ha Jézust látták, de "az Isten soha senki nem látta", akkor itt érdemes elgondolkodni azon amit Jézus mondott.
Mi is ez?
Jézus azt is mondta: "Ján. 10.30: Én és az Atya egy vagyunk"
Hogyan értsem, hogy megértsem?
Ha Fizikai szempontból nézzük, akkor ez egy érthetetlen helyzet, mert "soha senki" nem látta az Atyát, akit mégis látott Jézus személyében?
A János 1,18 fényében megérthető a János 10,30?
Ha a háromság tanítása felől közelítjük meg, akkor megérthető a János 1,18 /a része és a János 10.30 együtt?
Úgy vélem a logikus magyrázatot a János 1:18/b adja meg a két vers értelmezésében.
Csak a gyengébbek kedvéért: ha az Atya és Jézus ugyanazok a személyek, akkor miért mondja az Írás, hogy "Istent soha senki nem látta" hiszen Jézust nagyon sokan látták?
A válasz nyilvánvaló és a következtetést mindenkinek a Szentírás alapján kell levonnia!
Tehát vajon fizikai értelemben kell nézni, azt hogy "Én és az Atya egy vagyunk"?
Mi a helyzet az alábbi idézettel?
"Ján. 17.11
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy
egyek legyenek, mint mi!"
"Hozzád megyek". Itt nem két személyről van szó? Minthogy az egyik megy a másikhoz?
"Egyek legyenek mint mi" Vajon fizikai értelemben legyenek egyek?
Pál értette ezt, amikor leírta: "1 Kor. 1.10
Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de
legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben."
Vajon Pál itt arra gondolt mikor azt mondta: "legyetek teljesen egyek", hogy egy személlyé olvadjanak össze?
De nézzük mit mondott még Jézus.
Ján. 17.21
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
"ők is egyek legyenek MI BENNÜNK"
Csak kérdezem: A "MI" nem többes szám?
Nem KÉT személyt jelöl elsősorban?
(inkább mint egyet)
És még elgondolkodtatónak néhány kérdés:
A háromság tanítása szerint mindhárom személy (?) örökkévaló.
Ismer valaki olyat, hogy az Apa egykorú a fiával?
Mit mond erről a szentírás? Kolossé 1,15. Jelenések 3,14
Azt mondja az Írás "A Krisztus feje pedig az Isten" (1Kor. 11,3)
Ha ugyanarról a személyről van szó, akkor hogyan lehet FŐ fölötte az ATYA?
Jézus is elismerte: "az Atya nagyobb mint én" (János 14,28)
(lásd. még alább)
Továbbá azt mondja ugyanitt " minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú".
Kérdés: Az asszony és a Férfi EGYENLŐEK? Jézus és a Férfi EGYENLŐEK?
A Szentírás válasza egyértelmű! Megmondja ki a FŐ.
Jézus egy alkalommal egy érdekes kijelentést tett. Idézném.
- Nos, mi a helyzet a következő írásszöveggel?
Ha azon az úton indulunk el, hogy "Én és az Atya egy vagyunk" és ez azt jelenti, hogy egy és ugyanaz a személy, akkor hogyan érthető az alábbi idézet?
"Mát. 19.5-6:
És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.
Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza."
"és lesznek ketten egy testté" és "többé nem kettő, hanem egy test"
Ez az "emberi háromság" egy kezdetleges formája lenne?
A harmadik személy a majdan születendő gyermek lenne?
A Szentírás nem támogat ilyen magyarázatot, ámde ha valaki ragaszkodik a háromság dogmájához, akkor könnyen a fenti következtetésre juthat, nem?
Tehát a Máté 19,5-6-ban olvsható "és lesznek ketten egy testté" és "többé nem kettő, hanem egy test" az vajon úgy értelmezendő, hogy bár két személy de mégis egy mivel az Írás határozottan kijelenti ezt?
Mindenki saját maga adjon választ magának erre a Biblia fényében.
Végezetül néhány idézet:
"Ján. 5.20: Mert az Atya szereti a Fiút" -- Önmagát szereti?
"Ján. 5.20: ... és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki
"Mindent megmutat"? Ha egy és ugyanazon személy, akkor hogyan lenne értelme ennek?
"Ján. 5.21
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít."
A figyelmes olvasó érti a párhuzamot. "Amint az Atya, úgy a Fiú is"
Mi tűnik ki ezen idézetből? Talán az, hogy Két különálló személyről ír, vagy csak egy személyről?
"Ján. 5.22
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;"
- Ki adott? - Kinek adott? - És mit adott?
- Nem a hatalmasabb ad hatalmat annak akit kinevezett?
- Nem a Krisztus feje az Isten? Nem Isten adott hatalmat Krisztusnak?
--- Mit mond erről a Szentírás?
---Idevág még az 1Korintusz 15,24-28 is! Érdemes elolvasni!
Milyen következtetést von le az olvasó? Két személyről van szó, akik alá és fölérendeltségben vannak egymással vagy sem?
"Ján. 5.23
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt."
"Atyát, a ki elküldte őt." — Itt az lenne, hogy Jézus magát küldte?
— Aki valakit elküld egy megbizatásra, az nem áll felette hatalomban?
(lásd. 1Kor. 11,3 és 1Kor. 15,24-28)
Összegzésképpen: Lehetne még sokáig folytatni az idézeteket és kérdéseket.
TÉNY: hogyha valaki felveszi a "háromság titokzatos dogmájának szemüvegét", akkor a Szentírás értelmezhetetlenné, sőt értelmetlenné válik előtte, amint a fenti példákból is kitűnik.
Ám ha a Szenítírásra támaszkodik, és azt úgy értelmezi, hogy LOGIKUS és ÉRTHETŐ legyen, vagyis úgy, hogy a Szenítrás saját szövege adja meg egy másik szövegrész értelmét, akkor közel juthat a VALÓDI mondanivalójához!
És nem pedig úgy értelmezi, hogy "Atya, Fiú, szent lélek nevében", akkor ez azt jelenti, hogy: "a három egy és nem három hanem egy személy"
Tisztán látható, hogy ez csupán BELEMAGYARÁZÁS!
Egy példa. Ha egy családfő ír egy képeslapot a barátjának és úgy zárja:
"Üdvözöl a Kovács család, üdvözlet az APA a FIA és az ANYA nevében"
Akkor fentebb egy háromságról lenne szó?
:-)
Miért? Hiszen egy család? Magyarázzuk bele nem!? Hiszen mindhármat megemlíti és az írás meg azt mondja "Keten lesznek egy testté" namost, a Fiú pedig kettőjük testéből van, akkor ő is hozzájuk tartozik. Tehát valójában három eggyé lett így Ők egy Háromság és nem 3 hanem egy személy!
No, neeeem! Ez már pszichiátriai eset lenne! :-)
Mindenki gondolkodjon el ezen a példán és vonja meg a párhuzamot!!!
-----------------------------------------------------------------------------------------
Az olvasóhoz!
Kedves Barátom! Ezek közt a sorok között lehet helyesírási hiba, vagy betűcsere.
Amennyiben, csak azért jöttél, hogy ezekbe beleköss, akkor ez ellenkezik a fórum etikettjével.
Más! — Aki hülyézni, mocskolódni jön ide, ám tegye!
Viszont ezzel ÖNMAGÁT MINŐSÍTI!
Barátom! Attól nem lesz nagyobb érvénye az érvelésednek ha "hülyézel"!
Csak önamagadról állítod ki a szegénységi bizonyítványt.
Kötözködni lehet, ám ezzel kit követsz? Jézust?
Kétlem. Vagy netán sátán szelleme ez?
Mit mond az Írás?
"Jak. 3.14: Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
Jak. 3.15-16
Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
Amennyiben magadra ismersz, akkor semmi helye, hogy hozzászólj itt.
Bár a szabad akaratod felhasználva megteheted, ámde ki mellett tanúskodsz?
Jakab 3,17: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes"
És bizony alázatra van szükség ahhoz, hogy elfogadd a Szentírás helyreigazítását!
Mielőtt bárki hozzászól, csak egy kis emlékeztető:
A gyűlöletkeltésért, mások sértegeséért, provokálásért, ... trágárkodásért, rasszista írásokért, közízlés megsértéséért kitiltás jár, így ilyen válaszokat ne írj!
Az előző hozzászólásomhoz még a fenti idézet.
A fórum tárgyához még egy hasznos link:
Mielőtt valaki cáfolni akar, nézze, és olvassa végig!
A Szentháromság - A háromszemélyű egy Isten
Bár mindaz, amit az emberi értelem Istenről megsejthet, rejtelmes és titokzatos, Krisztus tanítása ezenfölül még a legmélyebb és legrejtettebb titkot, a Szentháromság titkát is fölfödi előtte. Krisztus Istent Atyjának nevezi. Sohasem mondja tanítványairól és sajátmagáról együttesen ,,mi Atyánk'', hanem mindig ,,az én Atyám'' és ,,a ti Atyátok''. Krisztus tehát különös értelemben Isten Fia. Csak Ő mondhatja el mennyei Atyjáról: ,,Én és az Atya egy vagyunk''. Gyakran beszél az Üdvözítő a Szentlélekről is, aki az Atyától származik, akit Ő vagy az Atya az Ő nevében küldeni akar, mégpedig mint megszentelőt, mint helyette adott gyámolítót, mint a teljes isteni igazság tanítóját. Különös világossággal fejezik ki a Szentháromság titkát azok a szavak, melyeket az Üdvözítő röviddel mennybemenetele előtt tanítványaihoz intézett: ,,Minden hatalom nekem adatott mennyben és földön. Elmenvén tehát, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében'' (Mt 28,18-19). Az Atya és Fiú és Szentlélek egy nevében vagy egy nevére kell a hívőnek a bűntől való megtisztulás és a megigazulás keresztségét fölvennie. Az apostolok leveleiben gyakran található a Szentháromság hitének megvallása. Szent Pál pl. a korintusiakhoz írt második levelét ezekkel a szavakkal fejezi be: ,,A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, és Isten szeretete, és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!'' (2Kor 13,13)
Az Egyházban ősidőktől fogva elevenen élt és él a Szentháromságban való hit. Ez a hit nyilatkozik meg egyebek között a keresztelésnek ősidőktől fogva szokásos formájában: ,,az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében''; az apostoli hitvallásban; az úgynevezett doxologiákban, vagyis a háromszemélyű egy Istennek dicséreteiben, leginkább az ősrégi ,,Dicsőség az Atyának...'' dicsőítésben; végül az imádságok befejezéseiben, amelyek ősrégtől fogva ,,trinitariusok'', azaz a Szentháromság hitét kifejezők: ,,A mi Urunk Jézus Krisztus által, aki veled (vagyis az Atya-Istennel) él és uralkodik a Szentlélekkel egyetemben, Isten mindörökön örökké. Amen''.
Tehát egy Isten van három személyben s a személyek neve Atya, Fiú és Szentlélek. Ezek a nevek származási viszonyt fejeznek ki. Istenben, mint a teológusok mondják, vannak ,,eredések'', s az ezeken az ,,eredések''-en alapuló kölcsönös ,,vonatkozások'' által különbözik egymástól a három személy. Minden másban teljesen egyformák, egy lényegük van, a három személy csak egy Isten, egymást teljesen áthatják. Ezt a tant a firenzei zsinat (1438-1445) a következő módon fejti ki (vö. az ún. Szent Atanáz-féle hitvallást is): ,,A római Anyaszentegyház... hisz... egy igaz, mindenható, változhatatlan és örök Istent, az Atyát és Fiút és a Szentlelket, aki egy a lényegben, hármas a személyben: a születetlen Atyát, az Atyától szült Fiút, az Atyától és Fiútól származó Szentlelket. Az Atya nem a Fiú, sem a Szentlélek; a Fiú nem az Atya, sem a Szentlélek; a Szentlélek nem az Atya, sem a Fiú: hanem az Atya csak Atya, a Fiú csak Fiú, a Szentlélek csak Szentlélek. Csak az Atya nemzé a Fiút saját állagából (szubsztanciájából), csak a Fiú született csak az Atyától, csak a Szentlélek származott egyszersmind az Atyától és Fiútól. Ez a három személy egy Isten, nem pedig három Isten; minthogy a háromnak egy az állaga (a szubsztanciája), egy a lényege, egy a természete, egy az istensége, egy a mérhetetlensége, egy az örökkévalósága. Istenben minden egy, ahol vonatkozási ellentét nem forog fönn. Emiatt az egység miatt az Atya egészen benne van a Fiúban és egészen a Szentlélekben; a Fiú egészen az Atyában és a Szentlélekben; a Szentlélek egészen az Atyában és egészen a Fiúban. Egyik sem előzi meg a másikat az örökkévalóságban, nem múlja fölül nagyságban, nem szárnyalja túl hatalomban. Örökké és kezdet nélkül van a Fiú az Atyától; és örökké s kezdet nélkül származik a Szentlélek az Atyától és Fiútól. Az Atya mindazt, ami és amivel bír, nem mástól kapja, hanem sajátmagából bírja: eredet származás nélkül. A Fiú mindazt, ami és amivel bír, az Atyától kapja: eredet az eredettől. A Szentlélek mindazt, ami és amivel bír, egyszersmind az Atyától és Fiútól kapja. De az Atya és a Fiú nem két eredeztetője a Szentléleknek, hanem csak egy: miként az Atya és Fiú és Szentlélek nem három létesítő elve a teremtésnek, hanem csak egy,''. Ez kikutathatatlan hittitok. Még a legélesebb elméjű teremtmény sem jutott volna sohasem az egy Isten háromszemélyűségének nyomára. Sok népnél és nagy gondolkodónál (Plato!) megtalálhatók a Szentháromság titkának az őskinyilatkoztatásból megmaradt emlékei. Jóllehet az Ószövetség ezt a titkot homályosan jelzi, mégsem ,,nyilatkoztatja ki''.
Bár tehát a Szentháromság titka minden emberi értelmet fölülmúl, mégsem észellenes. Nem azt mondjuk ugyanis: három egyenlő eggyel, három lényeg egy lényeg, három személy egy személy, hanem három személy egy lényeg. Sőt, ha ezt a titkot teljes szeretettel átfogni igyekszünk, mély bölcsességet sejthetünk benne. E titok lelki áthatásának (megértésének) vágya arra indította az egyházatyákat, hogy képekkel és hasonlatokkal tegyék hozzáférhetőbbé. Megjegyezzük, hogy a teológiának általában egyik főfeladata ,,analógiák'' (hasonlóságok) találása, hogy emberi értelmünk képzeteihez és fogalmaihoz való kapcsolása által a hittitkokat eszünkkel minél jobban megközelíthessük. Az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek viszonyát a napnak, sugarának és fényének, vagy pedig a kútfőnek, forrásnak és folyónak kölcsönös viszonyával hasonlították össze.
Lassankint azonban eljutottak oda, hogy az ember szellemi életében a Szentháromság képmását lássák. Ebben a tekintetben termékenyítőleg hatott a Szentírás első könyvének az a helye, amely szerint Isten saját képére és hasonlatosságára alkotta az embert (Ter 1,26 sk.). Továbbá Szent János evangéliumának bevezetése, amely a második személyt, Isten Fiát, ,,Igé''-nek nevezi. Természetesen csak lelki szót (igét) lehet rajta érteni. Mi emberek ugyanis, mielőtt egy szót szánkkal kimondanánk, előbb értelmünkkel világos fogalmat kell alkotnunk. Amivel nem vagyok tisztában, arról nem is tudok beszélni. Mielőtt kimondom: ,,ember'', kell hogy megértettem, ,,fölfogtam'' légyen, mit jelent e szó ,,ember'', azaz fogalmat alkossak magamnak az emberről. Ezt a fogalmat lelki szónak nevezhetem s ez megelőzi a kimondott szót. Ilyképpen érti meg Isten is mintegy önmagát; ismeri meg önmagát, az örökkévalóságtól fogva tökéletes fogalmat alkot sajátmagáról, saját lényét fejezi ki egy szellemi ,,Igé''-ben, ,,amely kezdetben volt, és Istennél volt és maga Isten volt'' (Jn 1,1). A mi fogalmaink szegények, tökéletlenek, élettelenek, még legmagasabbrendű szellemi ,,alkotásaink'' is. Isten Igéje összfoglalata saját legtökéletesebb lényének, maga is Isten, Isten Fia; élő, mint maga az Atya-Isten; a személyes isteni Bölcsesség.
Nehezebb volt hasonló analógiát találni a harmadik isteni személy, a Szentlélek származására vonatkozólag. De egészen következetes eljárás volt, hogy e végből másik szellemi tevékenységünkhöz, az akaráshoz vagy szeretéshez fordultak. Az Atya és Fiú kölcsönösen szeretik egymást, s ez a szeretet oly tökéletes módon nyilvánul meg, hogy maga ez a megnyilvánulás is szintén isteni személy. E szerint a Szentlélek, mint a mise hitvallása (Credo-ja) mondja, egyszersmind az Atyától és Fiútól származik. Mintegy a szeretet összekötő kapcsa Ő, tehát az Atya és Fiú, mint egymástól különböző személyek egységéé is. Ezért Isten szeretetének és -- mivel a szeretet minden jó érzületnek alakító ereje és összefoglalása -- egyben szentségének kifejezése is: Szent Lélek, a szentség Lelke. Különösen Szent Ágoston vette alapul az ember szellemi életét a Szentháromságról szóló munkájában e titok magyarázására. S ez nyilván több, mint pusztán kép. Hiszen mi emberek arra vagyunk hivatva, hogy szellemi képességeinkkel egykor a háromszemélyű egy Isten életében résztvegyünk. Ennélfogva bizonyos rokonsági vonatkozásnak kell lennie a mi szellemi tehetségeink és a Szentháromság életfolyamata között.
Ez a gondolat a Szentháromság hittételének életértékeit tárja föl nekünk. A Szentháromság a mi célunk; Isten háromszemélyű életében való részesülés az a cél, amelyre az isteni kegyelem segítségével törekszünk. Semmiképp sem foghatnók föl tehát kegyelmi életünk értelmét, ha a Szentháromságról semmit sem tudnánk. A Szentháromság forrása és célja a mi kegyelmi életünknek. A Szentháromság egyszersmind mintaképe a mi közösségi életünknek is. Benne találjuk meg a személyiség megtartása és a közösségnek való önátadása között a teljes kiegyenlítődést. Mert -- mint föntebb mondottuk -- csak az ellentétes vonatkozások folytán lesznek az isteni személyek egymástól különböző személyekké, tehát egymásravonatkozásuk, -- hogy úgy mondjuk -- közösségi életük folytán. Maga a lét: hármas lét. Három egy-ben, ez minden létnek eredeti képe. A legtökéletesebb létezés: egymáshoz és egymásbanlétezés. Az isteni személy, minden személyes létnek ősi eszményképe, másik személyhez való vonatkozásában valósul meg. Bennünk ez a két törekvés (a személyiség önmegtartása és a közösségnek való önátadása) nagyon gyakran súlyos ellentétbe visz. Istenben minden ellentét kiegyenlítődik. Ezért mi is minden ilyen ellentét legyőzésére csak az Istenben való részesülés, a háromszemélyű egy Istenbe való beleágyazódás által jutunk el. Ez kegyelmi életünk minél nagyobb kifejtése révén történik. A Szentháromság dogmája ezért az élő Isten dogmája. Isten életnyilvánulása tehát a birtoklás, a kölcsönös odaadás, a tökéletes kicserélődés. Isten az élet, amelynek csak árnyékszerű hasonmása minden más élet.
<i>"Bár mindaz, amit az emberi értelem Istenről megsejthet, rejtelmes és titokzatos, Krisztus tanítása ezenfölül még a legmélyebb és legrejtettebb titkot.....
........
....</i>
Elnézést!
Itt arról lenne szó, hogy Mit tanít a BIBLIA! Persze az írásban vannak bibliai idézetek is, ámde mennyi a magyarázat? És mennyire van összhangban az egész a Biblia többi részével?
Tegyük fel, hogy valaki egy lakatlan szigeten születik ahová a szülei hajótörést szenvedtek, ám mire felnő és megtanul olvasni a szülei meghalnak.
Kérdés:
Ha Ő többször kiolvassa a Bibliát e szigeten, vajon "ráébred-e" a Háromság dogmájára?
Más.
"1 Tim. 1.7
Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek."
"....Nem ÉRTIK..."!
Mert miért is iródott a Biblia?
"2 Tim. 3.16-17:
A teljes írás * Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."
Hogyan lehetne tökéletes az ember, ha a Biblia érthetetlen dolgokat tanítana?
Jézus nem egyszerű embereket tanított? Vagy korabeli egyetemi docensek vették körül?
Ámbátor egyetemi docensek sem tudják a háromság felfoghatatlan, megérthetetlen domáját egymásnak sem elmagyarázni.
Jézus kijelentette: "Az jelent örök életet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedül igaz istenről, és akit elküldtél a Jézus Krisztusról" (Ján. 17,3)
Hogyan lehetne bárkinek is örök élethez jutni, ha Isten egy kiismerhetetlen, felfoghatatlan személy a számára?
Mivel a Biblia egyszerű, ámde alázatos emberekenek íródott, ezért tisztán kivehető, megismerhető belőle Jézus, és az ő Atyja személye.
Jehovista barátom. Unom ezt a "Zegyszerű Zemberek" dumát, amit ti sem vallotok következetesen, máskülönben nem lenne szükség a rabszolgaosztályotok kiadványaira.
A trinitástan a bibliai adatokat összegzi: csak egy Isten van, ugyanakkor három személy van, aki természeténél fogva olyan, amilyen csak Isten lehet, és aki olyasmit tesz, amit csak Isten tehet. Isten három személyben egyetlen Isten: Atya, Fiú és Szentlélek. Ez nem értelmetlen, csak értelemfeletti, a teremtett világban példátlan: Isten ui. nem hasonlít emberi elképzelésekhez (vö. Csel 17:29). Különben nincs benne a Bibliában a "Jehova", a "teokratikus szervezet" kifejezés sem. 1Kor 14:33 nem Isten lényéről beszél, hanem a gyülekezeti rend szükségességéről (ti. ő a békesség Istene).
Ha a Háromság azért lenne "titok", mert zavaros lenne, akkor senki sem ragaszkodna hozzá. A tan azonban nem logikai önellentmondást tartalmaz, hanem a teremtett világ fogalmi és logikai rendszerén túlra mutat: a Teremtő Isten lényére. A tan csak akkor "zavaros", ha valaki azt hiszi, vagy azt tanítják neki, hogy itt olyasmiről van szó, aminek bele kell férnie az emberi logikába. Érdekes, hogy ugyanakkor az ilyen racionalista beállítottságúak is vallanak Istenről olyasmit, ami szétfeszíti a logikai és nyelvi képességeiket. Istent személynek vallják, pedig egyszerre a világon kívül álló valaki, és mégis benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ugyanígy bár személy, egyszerre sokmillió gyermekével beszélget. Isten valóban nem hasonló a mi kis emberi elképzeléseinkhez! (Csel 17:29)
Aztán idézted a János 17:3-at, de az Őrtorony szervezet által hamisított Bibliából: A János 17:3 klasszikus példája az Új világ fordítás félrefordításának. Ugyanis ott így hangzik a kérdéses vers: "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról" (János 17:3).
Ez a fordítás teljesen rossz. Az "ismeretet szerez" helyett a görög a "ina ginōskōsin se" ("hogy megismerjenek téged") szavakat használja, azaz személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését. Az Őrtorony Társulat oktató programjához híven az ÚVF-ban az örök élethez nem az kell, hogy valaki megismerje az Istent, hanem az, hogy "hogy ismeretet fogadjanak magukba". JT-inak felekezete ettől a személyes istenkapcsolattól fosztja meg a gyaloghírnökök túlnyomó többségét, mikor az Isten megismerése helyett könyvek és brosúrák százain keresztül önti a fejükbe a Brooklynban éppen kiötlött "pontos ismeretet." Ez az igevers az (Atya-)Isten és Jézus Krisztus személyes megismeréséről szól - nemcsak nekem, hanem elvben neked is. Más kérdés, hogy te ezt egy rossz fordítással rögtön ki is siklatod.
Az ismeretszerzés és a megismerés nem ugyanaz. Épp ezért galád dolog meghamisítani a biblia szövegét, mert az eredetiben "ινα γινωσκωσιν σε" szerepel, amit amint mondtam megismerésről, és nem ismeretszerzésről szól, vagyis személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését.
Az ÚVF-en kívül minden bibliafordítás így fordítja a Jn 17:3-at:
"Az az örök élet, hogy megismerjenek téged...."
Arról van szó, hogy az ÚVF sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget, főleg a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseket. Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják.
Ezt az Őrtorony Társulat azzal a céllal adta ki, hogy Jehova Tanúinak és a velük beszélgető érdeklődőknek egy olyan “Bibliát” adhasson a kezébe, mely alátámasztja saját teológiáját. Legjellemzőbb vonása, hogy a Jézus és a Szentlélek személyéről ismert bibliai képet az egyes szakaszokban átfogalmazza, és ezzel az eredeti üzenetet megmásítja. A szóhasználata is teljes mértékben a Tanúk ‘szaknyelvét’ tükrözi: kegyelem helyett ‘ki nem érdemelt kedvesség’, Isten megismerése helyett ‘az istenről szerezhető pontos ismeret’, az evangélium hirdetése ill. bizonyságtétel helyett ‘tanúskodó- és prédikáló munka’, a kereszt helyett pedig ‘kínoszlop’ szerepel benne stb.
A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” megtévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. A fordítói közül kettőnek volt köze a görög nyelvhez: az egyikük görög származású volt (újgörög!), a másik pedig kb. 2 évig tanulta az ógörögöt.
A János 17:3 szerint Jézus leszögezte: „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.” Sok fordítás kissé másképpen adja vissza ezt a verset, mint az Új világ fordítás. Nem úgy fogalmaznak, hogy „ismeretet fogadjanak magukba”, azaz szerezzenek ismeretet Istenről, hanem egyszerűen azt írják, hogy „ismerjenek” téged, tudniillik Istent. Ámde nem egy tudós azt mondja, hogy az eredeti görög szövegben használt szó többet jelent; egy olyan folyamatot foglal magában, mely akár bizalmas ismeretséghez is vezethet.
Jézus korában nem számított újnak az a gondolat, hogy az ember közelről megismerheti Istent. A Héber Iratokban például azt olvassuk Sámuelről, hogy amikor kisfiú volt, „még nem ismerte az Urat” (1Sámuel 3:7). Vajon ez azt jelenti, hogy Sámuel alig tudott valamit az Istenéről? Nem, nem erről van szó. A szülei és a papok bizonyára sok mindent megtanítottak neki. Az ebben a versben használt héber szó azonban egy tudós szerint „a legbensőségesebb ismeretségre utalhat”. Sámuel még nem ismerte olyan közelről Jehovát, mint később, amikor Jehova üzeneteit közölte. De ahogy felnövekedett, igazán megismerte Jehovát, és szoros kapcsolatba került vele (1Sámuel 3:19, 20).
Te szerzel ismeretet Jehováról azzal a céllal, hogy közelről megismerd őt? Ehhez arra van szükség, hogy ’vágyakozást fejlessz ki’ az iránt a szellemi táplálék iránt, melyről Isten gondoskodik (1Péter 2:2). Ne érd be az alapismeretekkel! Igyekezz megismerni a Biblia mélyebb tanításai közül is néhányat! (Héberek 5:12–14). Kedvedet szegik az ilyen tanítások, mert túl bonyolultnak érzed őket? Ha igen, akkor jusson eszedbe, hogy Jehova a ’nagy Oktató’ (Ézsaiás 30:20, NW). Ő tudja, hogyan értessen meg mély igazságokat tökéletlen emberekkel (Jeremiás 33:3). És meg is tud áldani, miközben őszintén arra törekszel, hogy felfogd a tanítását (Zsoltárok 25:4).
Az „ismeretet fogadjanak magukba” kifejezésnek sokkal mélyebb jelentősége van annál, amit az egyszerű „ismer” ige fejez ki. Egy szótár szerint a szóban forgó görög kifejezés „arra utal, hogy az, aki ismer valamit, kapcsolatban van azzal, amit ismer; ebből a szempontból az ismert dolog értékes és fontos annak, aki ismeri — így alakul ki a kapcsolat” (Vine’s Expository Dictionary). Ha valakivel kapcsolatban vagyunk, az többet jelent annál, hogy csupán tudjuk, ki ő, vagy hogy hívják. Azt is magában foglalja, hogy tudjuk, mit szeret, és mit nem, ismerjük az értékrendjét, és tiszteletben is tartjuk azt (1János 2:3; 4:8).
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (JÁNOS 17:3).
Alexandriai Kelemen (i. sz. kb. 150—215): „Hogy valaki megismerje az örökkévaló Istent, az örökkévalóság adományozóját, és hogy tudás és megértés által birtokolja Istent, aki az első, a legmagasabb, az egyedüli és jó . . . Az, aki igaz életet szeretne élni, először is arra kap utasítást, hogy ismerje meg Őt, ’akit senki sem ismer, csak akinek a Fiú akarja megjelenteni’ (Máté 11:27). A következő, amit meg kell tanulni, hogy Őutána milyen hatalmas a Megváltó” (Who Is the Rich Man That Shall Be Saved? VII., VIII.).
A GINŌSKŌ (γινσκω) szó azt jelenti: megismer, ismeretet szerez, felismer, megért, vagy teljes mértékben felfog” (Expository Dictionary of New Testament Words). Ezért a gino′sko szó ’[egyre jobban] megismerni’ kifejezésre való fordítása nem ’változtatja meg a Bibliát’, amint azt az Új Világ fordítás kritikusai állították. A szó különböző jelentésárnyalatainak meghatározhatóságáról folytatott vitában egy ismert szótárszerkesztő, James Hope Moulton kijelentette: „A jelen idejű szótő — a γινσκειν — tartós cselekvést fejez ki, vagyis ’[egyre jobban] megismerni’ ” (A Grammar of New Testament Greek).
Az A Grammatical Analysis of the Greek New Testament megmagyarázza, hogy a János 17:3. versében használt gino′sko kifejezés ’folyamatos előrehaladást jelent’. E görög szó egyéb megjelenési formáiról további megállapítást találhatunk Marvin R. Vincent: Word Studies in the New Testament című könyvében. Ott így mondja: „Az örökké tartó élet ismeretből áll, vagyis inkább az ismeretre való törekvésből, mivel jelen idejű formája egy folyamatra, egy haladó jellegű megértésre utal.”
A. T. Robertson a Word Pictures in the New Testament című művében a „tovább halad a tudásban” kifejezést ajánlja a szó fordítására.
Ezért az eredeti görög szövegben Jézusnak a János 17:3-ban mondott szavai folyamatos erőfeszítésre utalnak az igaz Isten és Fia, Jézus Krisztus megismerésére vonatkozóan, és ez világosan kitűnik az Új Világ fordítás szerinti tolmácsolásból is. E tudást Isten Szavának szorgalmas tanulmányozásával és azáltal szerezhetjük meg, ha engedelmesen annak alapelveihez igazítjuk életünket. (Vö. Hóseás 4:1, 2; 8:2; 2Timótheus 3:16, 17.)
Ézsaiás 34:16-„ Kutassatok Jehova könyvében és olvassátok fennhangon: egy sem hiányzik közülük; bizony egyik sem marad párja nélkül, mert Jehova szája parancsolt, és az ő szelleme gyűjtötte össze őket.”
"„ Kutassatok Jehova könyvében és olvassátok fennhangon"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!