A Bibliaban hol irja a Szentharomsag szot?

Érdekes, a legkorábbi másolatokból meg hiányzik, hogy van ez?

"Én úgy gondolom Jézus Krisztus mindenkit szeret nincs kivétel .Az elsőkből lehetnek az utolsók az utolsókból az elsők."

(Máté 23:33) "Kígyók, viperafajzatok, hogyan menekülnétek meg a gyehenna ítéletétől?"

Egyes személyhez beszélt így Jézus, vagy bizonyos vallásos csoportokhoz? Nem pusztán személyhez! Vajon úgy beszélt ezekkel itt Jézus, mint a szeretett tanítványaival?

Tehát akkor szerintem nem kéne általánosítani és összemosni mindent.

[link] tanít a Biblia a Szentháromságról?

Kérdés: Mit tanít a Biblia a Szentháromságról?

Válasz: A legnehezebb dolog a Szentháromsággal kapcsolatos keresztény elképzelésben az, hogy nem lehet pontosan elmagyarázni. A Szentháromságot egy emberi lény képtelen teljesen megérteni, pláne megmagyarázni. Isten végtelenszer hatalmasabb nálunk, ezért nem várhatjuk el, hogy teljesen meg fogjuk érteni Őt. A Biblia azt tanítja, hogy az Atya Isten, hogy Jézus is Isten és hogy a Szentlélek is Isten. Azt is tanítja, hogy csak egy Isten van. Megérthetünk néhány dolgot a Szentháromság különböző személyei közötti kapcsolatról, de az egész felfoghatatlan emberi elmével. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egész nem igaz, vagy nem a Biblián alapul.

Ne felejtsd el ennek a témának a tanulmányozáskor, hogy a “Szentháromság” szó nem szerepel az Igében. Ez egy kifejezés, ami megpróbálja Isten hármasságát kifejezni, azt a tényt, hogy Ő 3 egyszerre létező, örökkévaló személyiség. Értsd jól, ez NEM jelenti azt, hogy 3 Isten van. A Szentháromság 1 Isten aki 3 személyből áll. Semmi rossz nincs a “Szentháromság” szó használatában, még ha nincs is benne a Bibliában. Gyorsabb kimondani, mint azt, hogy 3 egyszerre létező, örökkévaló személyiség, akik 1 Istent alkotnak. Ha ez gondot jelent számodra, akkor fontold meg: a nagyapa szó sincs benne a Bibliában. Ugyanakkor tudjuk, hogy vannak nagyapák a Bibliában, például Ábrahám volt Jákób nagyapja. Tehát ne akadj fent a “Szentháromság” szón magán. Ami igazán számít az az, hogy amit a szó KÉPVISEL, az benne van az Igében. A bevezetés után íme néhány igevers a Szentháromságról:

1) Egy Isten van: 5 Mózes 6:4; 1 Korinthus 8:4; Galata 3:20; 1 Timóteus 2:5.

2) A Szentháromság három személyből áll: 1 Mózes 1:1; 1:26; 3:22; 11:7; Ézsaiás 6:8; 48:16; 61:1; Máté 3:16-17; 28:19; 2 Korinthus 13:14. Az ószövetségi részekben a héber nyelv ismerete segítséget jelent. Az 1 Mózes 1:1-ben a többesz számú “Elohim” van használva. Az 1 Mózes 1:26; 3:22; 11:7 és Ézsaiás 6:8 pedig a többes számú “mi” –t használja. Ez az “Elohim” és “mi” KÉTSÉGTELENÜL több, mint két személyre vonatkozik. Az angolban vagy a magyarban csak két forma van: egyes és többes szám. A héberben három forma van: egyes, kettes és többes szám. A kettes szám KIZÁRÓLAG kettőt jelent. Általában a héber páros dolgokra használja, mint a szem, a fül, a kéz. Az “Elohim” és a “mi” szavak többes számúak – több, mint kettősek – tehát biztosan három vagy több személyre utalnak (Atya, Fiú, Szentlélek).

Az Ézsaiás 48:16 és 61:1-ben a Fiú beszél, miközben az Atyára és a Szentlélekre utal. Hasonlítsd össze az Ézsaiás 61:1-et a Lukács 4:14-19-cel, hogy lásd, hogy a Fiú beszél. A Máté 3:16-17 leírja Jézus bemerítésének eseményét. Itt látható, hogy Isten, mint Szentlélek leszáll Istenre, mint Fiúra, miközben Isten, mint Atya kifejezi örömét a Fiúban. A Máté 28:19 és a 2 Korinthus 13:14 is példái a Szentháromság 3 különböző személyének.

3) A Szentháromság tagjait több szakasz is megkülönbözteti egymástól: Az Ószövetségben az “ÚR” nagybetűs kifejezés az “Úr”-ról szól (1 Mózes 19:24; Hóseás 1:4). Az “ÚR”-nak van egy “Fia” (Zsoltárok 2:7; 12; Példabeszédek 30:2-4). A Lélek is meg van különböztetve az “ÚR”-tól (4 Mózes 27:18) és “Isten”-től (Zsoltárok 51:10-12). Isten, a Fiú meg van különböztetve Istentől, az Atyától (Zsoltárok 45:6-7; Zsidók 1:8-9). Az Újszövetségben a János 14:16-17 az, ahol Jézus beszél az Atyáról, hogy elküldi a Segítőt, a Szentlelket. Ebből is látszik, hogy Jézus nem tartotta magát az Atyának vagy a Szentléleknek. Vedd figyelembe azokat az alkalmakat az evangéliumokban, amikor Jézus az Atyával beszélt. Önmagához szólt? Nem. A Szentháromság egy másik személyéhez beszélt – az Atyához.

4) A Szentháromság minden tagja Isten: Az Atya is Isten: János 6:27; Róma 1:7; 1 Péter 1:2. A Fiú is Isten: János 1:1, 14; Róma 9:5; Kolossé 2:9; Zsidók 1:8; 1 János 5:20. A Szentlélek is Isten: Apostolok Cselekedetei 5:3-4; 1 Korinthus 3:16 (Megtelni Szentlélekkel – Róma 8:9; János 14:16-17; Apostolok Cselekedetei 2:1-4).

5) A belső sorrend a Szentháromságon belül: Az Ige megmutatja, hogy a Szentlélek alá van rendelve az Atyának és a Fiúnak, a Fiú pedig alá van rendelve az Atyának. Ez egy belső kapcsolat, ami nem tagadja meg a Szentháromság bármely személyének isteni voltát. Ez egyszerűen egy terület, amit a mi véges agyunk nem tud felfogni a végtelen Istennel kapcsolatban. A Fiúval kapcsolatban lásd: Lukács 22:42; János 5:36; János 20:21; 1 János 4:14. A Szentlélekkel kapcsolatban lásd: János 14:16; 14:26; 15:26; 16:7; és főleg János 16:13-14.

6) A feladatai a Szentháromság független tagjainak: Az Atya a tökéletes forrása és oka: 1) a világnak (1 Korinthus 8:6; Jelenések 4:11); 2) az isteni kijelentéseknek (Jelenések 1:1); 3) az üdvösségnek (János 3:16-17); és 4) Jézus emberi tetteinek (János 5:17; 14:10). Az Atya a KEZDEMÉNYEZŐJE mindennek.

A Fiú az ügynök, akin keresztül az Atya a következőket elvégzi: 1) a világ teremtése és fentartása (1 Korinthus 8:6; János 1:3; Kolossé 1:16-17); 2) isteni kijelentések (János 1:1; Máté 11:27; János 16:12-15; Jelenések 1:1); és 3) üdvösség (2 Korinthus 5:19; Máté 1:21; János 4:42). Az Atya teszi mindezt a Fiú által, aki az ő segítője.

A Szentlélek az, akin keresztül az Atya megteszi: 1) a világ teremtését és fentartását (1 Mózes 1:2; Jób 26:13; Zsoltárok 104:30); 2) az isteni kijelentéseket (János 16:12-15; Efézus 3:5; 2 Péter 1:21); 3) az üdvösséget (János 3:6; Titusz 3:5; 1 Péter 1:2); és 4) Jézus tetteit (Ézsaiás 61:1; Apostolok Cselekedetei 10:38). Ezeket mind a Szentlélek ereje által teszi az Atya.

Egyik népszerű illusztráció sem teljesen pontos a Szentháromságról. A tojás (vagy alma) azon bukik el, hogy a héj, a fehérje és a sárgája a tojás részei, nem maga a tojás. Az Atya, Fiú és Szentlélek nem Isten részei, hanem ők Isten. A víz példája már jobb, de még mindig nem írja le tökéletesen a Szentháromságot. A folyadék, a légnemű gőz és a szilárd jég mind a víz formái. Az Atya, Fiú és Szentlélek nem Isten formái, hanem mindegyikük maga Isten. Tehát ezek az illusztrációk adnak egy képet a Szentháromságról, de ez nem pontos. Egy végtelen Isten nem ábrázolható véges módon. A Szentháromságra koncentrálás helyett az a tény a fontos, hogy Isten nagysága és végtelensége egy magasabbrendű természet, mint a miénk. “Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róma 11:33-34

Amikor megvizsgáljuk azokat az Írásszövegeket, amelyeket a Háromságban hívők annak a bizonyítására kínálnak fel, hogy a Biblia "beleérti" a Háromságot a mondanivalóba, vajon mit találunk? A becsületes vizsgálódás feltárja, hogy a megjelölt írásszövegek nem a kereszténység Háromságáról beszélnek. Ehelyett, a teológusok próbálják az írásokba erőltetni a Háromságról előre kialakított eszméiket. De ezeket az eszméket a szentírási szövegek nem tartalmazzák. Ezek a Háromságot tanító eszmék valójában ellentétben állnak a Bibliának, mint egésznek a világos tanúságtételével.

Az ilyen szövegekre található egy példa a Máté 28:19, 20-ban. Ott az Atyáról, a Fiúról és a szent szellemről együtt történik említés. Egyesek azt állítják, hogy ebbe beleértendő a Háromság. De olvasd csak el te magad a verseket. Mondja-e bármi is ezekben a versekben azt, hogy a három egy Isten lenne, egyenlők örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben? Nem, semmi nem mondja.

A Háromságtanban hívők néhány fordítás alapján a János 1:1-re is rámutatnak, ahol a "Szó"-ról úgy beszélnek, mint aki "Istennel" van és mint aki "Isten". Más bibliafordítások azonban azt mondják, hogy a Szó "egy isten" volt, vagy "isteni" volt, amely nem szükségszerűen jelent Istent, hanem egy hatalommal bíró személyt. És Jézusról a Biblia pontosan így beszél!

És függetlenül attól, hogy milyen következtetésre jutunk "a Szó"-val kapcsolatban, tény az, hogy csak két személyről történik említés a János 1:1-ben, nem háromról. Újra és újra, minden szöveg, amelyet a Háromság tantételének a támogatására próbálnak felhasználni, végképp kudarcot vall, amikor becsületes vizsgálódás alá esik.

Csak egy példa: az egyik legkorábban élt hitvédő Jusztin vértanú volt, aki körülbelül i. sz. 110—165-ig élt. Egyik fennmaradó írása sem említ három egyenrangú személyt egy Istenben.

Mivel a Fiú Istentől született, Jusztin kétségtelenül használja az "Isten" kifejezést a Fiúval kapcsolatban is. A First Apology című művében ezt a megállapítást teszi: "A világegyetem Atyjának van egy Fia; aki mivel Isten elsőszülött Szava, szintén Isten." A Biblia is utal Isten Fiára, "Isten" címmel látva el őt. Az Ésaiás 9:6 "Erős Isten"-nek nevezi őt (sohasem a Mindenhatónak! Ez utóbbi kifejezés héberül ’El Shad·dai′, és kizárólag Jehova Istenre alkalmazva található.). De a Bibliában "istenek"-nek neveznek bizonyos angyalokat, embereket, hamis isteneket és a Sátánt is. (Angyalok: Zsoltárok 8:5 [8:6, Károli]; vö. Zsidók 2:6, 7. Emberek: Zsoltárok 82:6 - többek között Mózest annak nevezi Jehova. Hamis istenek: 2Mózes 12:12; 1Korinthus 8:5. Sátán: 2Korinthus 4:4.) A Héber Iratokban az "Isten" szó: ’El, egyszerűen "Hatalmas"-t vagy "Erős"-t jelent. A Görög Iratokban ennek megfelelője a the·os′ szó.

Amiért Jehova nem lehet egy Háromság része, és amiért Isten, az Atya, egyetlen személy, a legnagyobb a világegyetemben: 5Mó 6:4; Ma 2:10; Mk 10:18; Ró 3:29, 30.

Pl. a Malakiás 2:10-ben milyen "egyetlenségről" beszél az író - "Nemde egy atyánk van mindannyiunknak? Nemde egy Isten teremtett bennünket?..."?

Talán egy mitikus háromszemélyű "egy Istenről"? Milyen racionális választ tud adni maga szentírás a háromsághívő teológusok helyett? Ezt itt: Márk 10:18. - "Jézus ezt mondta neki: 'Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.'"

Ugye nyilvánvaló, hogy Jézus a Mindenható Isten, Jehova egyetlenségét nem egy háromszemélyű istenségben írta le, amiben önmagának is benne kellett volna lennie, hanem EGY önmagán kívül, függetlenül létező Istenről beszélt, mint EGYEDÜLI Atyjáról, aki nem mellesleg EGYEDÜL nevezhető csak "jónak"?!!!

A Fiú teremtve lett, Isten azelőtt egyedül volt: Je 3:14; Kol 1:15; És 44:6

Isten minden időben a világegyetem Uralkodója: Fi 2:5, 6; Dá 4:32

Istent kell magasztalni mindenek felett: Fi 2:10, 11

------

A Fiú nem egyenlő az Atyával, a Fiú alárendeltje az Atyának földre jövetele előtt és után is.

A Fiú engedelmes az égben, az Atya küldte el: Jn 8:42; 12:49

Engedelmes a földön; az Atya nagyobb: Jn 14:28; 5:19; Zsi 5:8

Felmagasztaltatott az égben, mégis alattvaló: Fi 2:9; 1Ko 15:28; Mt 20:23

Krisztus feje és Istene Jehova: 1Ko 11:3; Jn 20:17; Je 1:6

------

Amiben Isten és Krisztus egy.

Mindig teljes összhangban: Jn 8:28, 29; 14:10

Egység, mint a férj és feleség között: Jn 10:30; Mt 19:4–6

Minden hívőnek ilyen egységben kell lennie: Jn 17:20–22; 1Ko 1:10

Egy módja van annak, hogy Jehovát Krisztus által örökké imádjuk: Jn 4:23, 24

------

A szent szellem nem személy, hanem Isten szent szelleme az ő tevékeny ereje.

Erő, nem egy személy: Mt 3:16; Jn 20:22; Cs 2:4, 17, 33

Nem egy személy a mennyben Istennel és Krisztussal: Cs 7:55, 56; Je 7:10

Isten irányítja szándékának végrehajtására: Zs 104:30; 1Ko 12:4–11

Akik Istent szolgálják, megkapják; vezeti őket vele: 1Ko 2:12, 13; Ga 5:16

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

"Szent misztérium" vagy "titok" ide vagy oda, a Biblia bizony nem tanítja!

"A gyakorlatban a népszerű prédikáció és tanítás egy természetfölötti képet ad Krisztusról, amelyet nem lehet igazolni az Új Testamentumból. Egyszerűen kijelenti, hogy Jézus Isten volt, mégpedig oly módon, hogy a ’Krisztus’ és az ’Isten’ fogalmak felcserélhetők. De a bibliai használatban ez sehol sincs így. Az Új Testamentum elmondja, hogy Jézus volt Isten Igéje, elmondja, hogy Isten Krisztusban volt, elmondja, hogy Jézus Isten fia; de egyszerűen nem mondja, hogy Jézus Isten volt." John Robinson

"Azokat, akik engem tisztelnek, én is tisztelem" — mondja Isten (1Sámuel 2:30). Tisztelet-e részünkről Isten iránt, ha valakit vele egyenlőnek tekintünk? Őt tiszteljük-e, ha Máriát "az Isten anyjának" és a "Közbenjárónőnek" nevezzük... "a Teremtő és teremtményei között", ahogyan a New Catholic Encyclopedia (Új Katolikus Enciklopédia) őt nevezi? Nem! Ezek az elnevezések sértik Istent. Vele senki sem egyenlő; neki nem volt testi anyja, mivel Jézus nem volt a Mindenható Isten. És nincs Közbenjárónő sem, mert Isten csak "egy közbenjárót nevezett ki Isten és az emberek közé," Jézust (1Timótheus 2:5; 1János 2:1, 2).

Nem kétséges, a Háromság dogmája összekuszálta és megzavarta az embereket abban, hogy helyesen értelmezzék Isten igaz helyzetét. Ma is akadályozza az embereket abban, hogy megismerjék Jehova Istent, az Egyeduralkodót, és úgy imádják, ahogyan ő meghatározta.

Azok, akik hisznek a Háromságban, nem "tartják meg Istent a pontos ismeretben" (Róma 1:28). Ez a vers még hozzáfűzi: "Isten is átadta őket nem helyeselt szellemi állapotra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek." A 29–31. versek felsorolnak néhány ilyen ’illetlen’ dolgot, például ’gyilkosságot, viszályt, szerződésszegést, természetes vonzalom hiányát, könyörtelenséget’. A Háromságot elfogadó egyházak pontosan ezeket művelik.

A trinitáriusok például, gyakran üldözték és még meg is ölték azokat, akik a háromságtant elvetették. Sőt még ennél illetlenebb dolgokat is műveltek: Megölték a háborúkban trinitárius hittársaikat. Lehet-e valami ’illetlenebb’ annál, mint amikor katolikus katolikust, "igazhitű" "igazhitűt", protestáns protestánst gyilkol meg — mindenki ugyanannak a Háromság-Istennek a nevében?

Jézus azonban világosan kijelentette: "Abból tudja majd meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek" (János 13:35). Isten Szava erről még többet is mond: "Az Isten gyermekeit és az Ördög gyermekeit ez a tény teszi nyilvánvalóvá: Mindaz, aki nem tart ki az igazságosság mellett, nem Istentől származik, és az sem, aki nem szereti a testvérét." Azok, akik megölik szellemi testvéreiket, hasonlítanak "Kainhoz, aki a gonosztól (Sátántól) származott, és megölte testvérét" (1János 3:10–12).

Istennek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy őt a titokzatosság fátyla vegye körül és zavaros dolgokat tanítsanak róla. Ellenben, minél nagyobb zavar uralkodik az emberek elméjében Istenről és szándékainak ismerete felől, annál jobban örül ősellensége, Sátán az Ördög, ’e világ istene’. Ő az, aki ilyen hamis tanításokat terjeszt, hogy ezáltal ’megvakítsa a hitetlenek elméjét’ (2Korinthus 4:4). De jól szolgálja a Háromság dogmája a papok érdekeit is, akik továbbra is meg akarják tartani az emberek feletti befolyásukat, azt a látszatot keltve, mintha csak a teológusok érthetnék meg ezt a tant. (Lásd János 8:44.)

a biblia nem írja szenthármasság szót.

Úgy tudom az egyik gyülekezet vénei több helyen kiigazították, átírták a biblia szövegét, ha hinnének a Szenthármasságba biztos beírták volna.

A Paradicsomi Evangéliista gyülekezet nem korigálja a biblia zavaros részeit hanem hozzá ad más szent könyveket is a biblia kánonjához.

Ez egy nagyon jó kérdés volt, és sok értékes válasz született. A vita során kirajzolódott a válasz:

A biblia nem írja le azt a szót hogy szenthármasság, de nyilvánvalóvá teszi hogy Jézus több mint ember, több mint egy égi teremtett lény.

Az evangéliumokból megértjük hogy Isten emberré lett, hogy minket az igazi hamiságtól mentes létbe vezessen.

A szentkettöségben mindenféleképpen hiszek: Az Atya és Jézus valódi személyek, és valódi Istenek.

Persze az is kérdés hogy mit nevezünk Istennek. Én Istennek csaki azt a lényt nevezem aki 1.örökké volt, és örökké való. 2. Személyiség aki véhgtelen tudással, boldogsággal, és szeretettel rendelkezik. 3. Aki alkotó erejével létre hozza a világmindenséget és az embert.

Két személy van akiben Isteni lét van: Ateremtő atya, és Jézus.

A szentlélek is örökké való mindent betöltő erő, és éltet, vígsztal, de ez az erő nem személy.

Én a Szentkettőségben hiszek de érzelmeim a szenthármasságra mint éltető személyre, jóságos Lélekre visznek. De racionálisan átgondolva be kell látnom hogy a szentlélek nem személy hanem egy tökéletes erő amely a véégtelenségbe gyökeredzik.

Jó lenne gondolkodni is nem csak bibliai szövegeket szajkózni. Nem hiszem hogy a szentírás igazi értelmét csak nyelvtudósok fejtegetéseiből, meg bibliai idézetekkel bravúrkodó memória művészek értik meg.

"A biblia nem írja le azt a szót hogy szenthármasság, de nyilvánvalóvá teszi hogy Jézus több mint ember, több mint egy égi teremtett lény."

Ennek a szép mondatnak sajnos csak a fele igaz, ezért féligazság. A féligazságok pedig köztudottan a legveszélyesebb manipulációk, mivel hihetően hangzik egy laikusnak, akik ugye a nagy többséget jelenti.

Jézus a feltámadása után valóban "több, mint ember", de a földön NEM VOLT TÖBB, mint Ádám volt tökéletes emberként. Ha több lett volna, nem lett volna egyenértékű a váltságáldozata, hiszen Ádám egy igazi emberként vétkezett és nem "isten-emberként"!

Ellenben a Biblia semmi esetre sem teszi "nyilvánvalóvá", hogy Jézus több lenne egy teremtménynél. Nem is lehet más "nem teremtmény", csak az EGY ISTEN, Jehova. Arról viszont nem ír a Szentírás, hogy ez az EGY Isten egy "három egyenlő korú, azonos tudású, egyenrangú hatalmú részből álló istenség". Erről egyáltalán nem ír!!!

"Az evangéliumokból megértjük hogy Isten emberré lett"

Azokból semmi ilyesmit nem tudunk meg, mert azt NEM ÍRJA, hogy "Isten lett emberré". A szövegek szándékos félremagyarázása és azokba "belehallás" révén beleképzelt mítosz mondatja ezt az istenkáromló és képtelen tant.

"A szentkettöségben mindenféleképpen hiszek: Az Atya és Jézus valódi személyek, és valódi Istenek."

Lehet hinni "szentötösségben" is, de a Biblia nem tartja erénynek a hiszékenységet.

"Persze az is kérdés hogy mit nevezünk Istennek."

Igen, ez egy nagyon fontos kérdés annak eldöntésében, hogy Jézus valójában milyen értelemben "Isten" a bibliában?! Kár, hogy ezt a kérdést csak kevesen teszik fel és még kevesebben válaszolják meg alapos és őszinte kutatás után.

"Én Istennek csaki azt a lényt nevezem aki 1.örökké volt, és örökké való."

Nem! Ez egy önkényes és a Szentírás teljességét nem figyelembe vevő álláspont. Ugyanis "Istennek" (a Mindenhatón kívül) sokakat nevez a Biblia. Az "Isten" rang a bibliában NEM TULAJDONNÉV. Általában magas rangú, állású égi, és földi személyeket, de nem létező, hamis isteneket, de magát Sátánt is nevezi így a Szentírás.

"2. Személyiség aki véhgtelen tudással, boldogsággal, és szeretettel rendelkezik."

Ez ugyanúgy csak Jehovára vonatkozhat, senki másra.

"3. Aki alkotó erejével létre hozza a világmindenséget és az embert."

Ez szintén Jehova, még akkor is, ha Jézus volt az a személy, aki által végrehajtotta a további teremtést.

Tehát az első pontnál leírt pontos bibliai istenfogalom szerint ez a szó nem jelenti automatikusan és kizárólagosan az Írások JHVH-át. Vagyis azt állítani, hogy azért mert "Istennek" is nevezik Jézust a Biblia, "egyenlő" lesz a Mindenhatóval, egy nagyon hamis és istenkáromló eszme.

A második bekezdésed pedig bibliailag értelmezhetetlen, hiszen ha a szent szellem nem személy, akkor Jézust sem szabad a háromság torz tükrén keresztül beállítani.

1. A SZENTHÁROMSÁG

"Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három-egy Isten."

A fenti rövid mondat (evangéliumi hitvallásunk elsõ pontja) a Szentháromságról szóló tan leegyszerûsített definíciója. Ennél sokkal többet lehet mondani a Szentháromságról, de a mondat összefoglalja mindazt, amit ezzel kapcsolatban hiszünk: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három-egy Isten. Sokan egyetértenek abban, hogy ez a keresztény hit legfontosabb igazsága. Ha valaki nem érti meg a Szentháromságról szóló tanítás lényegét, az egész keresztény hitet félre fogja érteni. Nem véletlen, hogy Jézus is hangsúlyozza: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe kereszteljünk. Ez a legalapvetõbb tény, amire tanítanunk kell az embereket. A Szentháromság igazságának ismerete nem elég az üdvösséghez, ám ha valaki nem érti meg, hogy az mirõl szól, alapvetõen tévelyegni fog az üdvösség kérdésében is. Nem könnyû tanításról van szó, nem is érthetjük meg tökéletesen, de ez nem lehet mentség arra, hogy felületesen gondolkodjunk róla. Nézzük meg tehát, hogy mit tartalmaz a hitvallás Isten belsõ lényérõl szóló elsõ pontja.

Trinitárius egység a kereszténységen belül

A Szentháromságról szóló tanítás érdekes módon összekapcsolja az egyébként sok mindenben gyökeresen eltérõ nézeteket valló keresztény felekezeteket. A kereszténység heterogén családján belül lehet beszélni egy "trinitárius" - azaz egy "Szentháromság-hívõ" - egységrõl. Római katolikusok, keleti ortodoxok és protestánsok (beleértve az evangéliumi keresztényeket) egyaránt hiszik a Szentháromságról szóló tant.

Mivel az összes keresztényt összeköti az ebben a pontban fennálló egyetértés, a Szentháromságról szóló tan hatékony és megbízható szûrõje annak, hogy kik azok, akik a szó bibliai értelmében "eretnekek" (hamis tanitásaik miatt nem tekinthetõk valódi keresztényeknek). Amely csoport, egyház vagy felekezet fennakad ezen a szûrõn, arról viszonylag nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy nem keresztény. (Még akkor se, ha - mint az Unitárius Egyház - történelmi felekezetnek számít.)

A dogma kialakulása

Lehet, hogy sokaknak meglepõ, de a Szentháromság kifejezés nincs benne a Bibliában. A keresztény egyház csak pár évszázaddal az Újszövetség megírása után dolgozta ki részletesen ezt a tant. Valószínûleg Tertullianus használta elõször a Szentháromság (trinitas) megnevezést a harmadik század elején. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a Biblia nem tanítja a Szentháromságot. A Biblia Istenét valójában csak a Szentháromság fogalmaival érthetjük meg.

A korai keresztények ösztönösen értették és vallották a Szentháromságot. Ahogy olvasták az apostoli írásokat és az Ószövetséget, teljesen természetes volt számukra, hogy csak egy Isten van, de tudták azt is, hogy az õ Megváltójuk, Jézus Krisztus is Isten és Úr, és hitték azt is, hogy a Szentlélek egy szinten helyezkedik el az Atyával és a Fiúval. Mindezt nem próbálták megmagyarázni pontos fogalmakkal. Elég volt számukra az, hogy egy Isten van, aki Atya, Fiú és Szentlélek.

Akkor kezdett szükségessé válni, hogy a Szentháromságról szóló tanítást megfogalmazzák, amikor megjelentek az eretnek mozgalmak. Ekkor sorra kerültek elõ azok a kérdések, melyeket tisztázni kellett. Az elsõ tisztázandó kérdés például a Logosz természetével volt kapcsolatos, akirõl János evangéliumának bevezetõjében olvashatunk: "Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige (Logosz) Istennél volt, és Isten volt az Ige (Logosz)." Felmerült a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy az Ige Istennél volt, és ugyanakkor Isten is volt? Hogyan lehet a Logosz egyszerre maga Isten, és valaki más, aki Istennél van?

Próbáltak analógiákat keresni. Volt, aki azt mondta, hogy olyan ez, mint a nap és a sugara. A nap Isten, a sugara pedig a Logosz. Más azt mondta erre, hogy nem jó a kép, mert a nap és sugara között nincs egyenlõség, és a képbõl nem érzékelhetõ Isten és a Logosz közötti különbség sem. Inkább gondoljuk ezt el a következõképpen: olyan Isten és a Logosz kapcsolata, mint mikor egy fáklya lángjával meggyújtanak egy másik fáklyát. Ez a kép sem volt igazán elfogadható, mert így viszont a Logosz nagyon különbözõnek tûnt Istentõl, hiszen a két külön fáklya azt sugallja, hogy a Fiú nem egy az Atyával. A Logoszról folytatott vita késõbb egy másik dilemmát is felvetett: lehet-e egyáltalán Krisztust Istenként imádni? Mondhatjuk-e azt, hogy Jézus Krisztus maga Isten? Mondhatjuk-e azt, hogy a Fiú egylényegû az Atyával, vagy csak annyit mondhatunk, hogy hasonló lényegû mint az Atya? Örökkévaló vagy teremtett lény? "Elsõszülött a teremtmények között" (Kol 1,15) - mint aki maga is teremtmény, vagy mint aki az egész teremtett világ örököse és ura?

A Biblia és az ókeresztény egyház hitének beható tanulmányozása, valamint a hamis értelmezések kizárása után, a keresztények hitvallásokban (mindenekelõtt a Niceai-konstantinápolyi hitvallásban és az Athanasziosz-féle hitvallásban) fogalmazták meg azt a meggyõzõdésüket, hogy igenis imádhatjuk Krisztust Istenként, mert nem teremtett, hanem örökkévaló lény; bár az Atyától különbözõ, mégis Istennel egylényegû személy. Ezek után a Szentlélek istensége már magától értetõdõ volt, hiszen a Bibliában sok helyen együtt olvasunk az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekrõl. Ebbõl a meggyõzõdésbõl következett a Szentháromságról szóló tan pontos megfogalmazása. A Szentháromság-tan kidolgozásával semmi többet nem tettek, mint hogy a Bibliának az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekrõl szóló kijelentését úgy fogalmazták meg, hogy ezáltal kizárjanak minden olyan téves értelmezést, mely nincs összhangban a bibliai kijelentéssel. A Szentháromság-tan nem a bibliai kijelentés kiegészítése, hanem a Biblia Istenrõl mint Atyáról, Fiúról és Szentlélekrõl szóló kijelentésének téves értelmezéseit kizáró magyarázat.

A Szentháromság-tan az ötödik századra általánosan elfogadott lett a kereszténységben, és ma is összekötõ kapocs a keresztény felekezetek között, de az idáig vezetõ út - ahogy látni fogjuk - hosszú és küzdelmes volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Biblia tanítása komolyan félreérthetõ lenne ebben a kérdésben. Sokkal inkább arról van szó, amirõl az apostolok beszéltek: "De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát." (Gal 1,6). "Ezekben van néhány nehezen érthetõ dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. Ti tehát szeretteim, mivel elõre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyõzõdéseteket el ne veszítsétek." (2Pt 3,16-17)

Megérthetõ-e a Szentháromság?

Jogosan tehetné fel most valaki a kérdést, hogy egyáltalán megérthetõ-e a Szentháromság, vagy Isten belsõ lényét kutatni eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Elsõre azt válaszolnám erre a kérdésre, hogy természetesen nem megérthetõ a Szentháromság, mivel Isten lényét ember nem tudja teljesen megérteni. A Szentháromság titkai olyan dolgok, amelyekbe belekóstolhatunk egy kicsit, de igazából nem tudjuk megragadni azokat. Ha még egy kisbaba születését sem tudjuk felfogni, hogy tudnánk akkor a mindenható, örökkévaló Istent kifürkészni?

Az elõbbieket leszögezve ugyanakkor sietve hozzátenném azt a választ is, hogy igen, megérthetjük a Szentháromság-tant, hiszen vannak ehhez fogódzóink a Bibliában. Az Szentháromság-tan nem spekuláció, hanem a Bibliából kiolvasható igazságok összefoglalása. Az egész evangéliumi hit Szentháromság-központú. Ha nem értjük meg a Szentháromság alapjait, minden homályban fog maradni, a többi keresztény tant sem fogjuk tudni megérteni.

Ne legyünk lusták! Nagyon sok dolog van az életben, ami bonyolult, és amin sokat kell gondolkodni. Pál azt mondja Timóteusnak: "Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts." A keresztény hitben rengeteg dolog van, amit gondolkodás, elmélkedés nélkül nem fogunk megérteni, ha viszont elgondolkodunk rajtuk, akkor Istentõl várhatjuk azt, hogy megadja a megértést. Hogyan is képzelhetjük azt, hogy amikor a felfoghatatlan, végtelen, örökkévaló Isten belsõ lényérõl van szó, akkor azt minden energiabefektetés nélkül meg tudjuk érteni. Az igaz, hogy Isten rejtõzködõ Isten, és csak az alázatos embernek nyitja fel magát. De kötelességünk törekedni arra, hogy õt megismerjük úgy, ahogyan van. Isten hív bennünket, hogy ismerjük meg az õ lényének gazdagságát. Azt akarja, hogy álljunk meg elõtte, és csodálkozzunk, térdeljünk le, és döbbenjünk meg. Ismerjük õt meg úgy, ahogy létezik: Atya, Fiú, Szentlélek - teljes Szentháromság, egy örök Isten.

Némelyek szerint azért nem lehet Isten lényét megérteni, mert ellentmondás van benne. Ez nem igaz. A Szentháromság esetében nincs szó ellentmondásról. Akkor beszélhetnénk ellentmondásról, ha azt állítanánk, hogy egy Isten van és három Isten van. Ez képtelenség lenne. De mi nem ezt állítjuk, hanem azt, hogy egy Isten van, aki három személyben létezik. Egy lényeg, három személy. Ez nem ellentmondásos, sokkal inkább felfoghatatlan a számunkra. A Szentháromság-tan e két igazsága inkább olyan, mint egy gótikus katedrális kupolája, melynek tartóoszlopai az elején két párhuzamos vonalnak tûnnek, de tudjuk róluk, hogy fent a magasban összetalálkoznak.

A Biblia tanítása

Az Ószövetségben nincs egyértelmû tanítás arról, hogy Isten három személyben létezne, olyan utalásokat látunk viszont, melyek abba az irányba mutatnak, hogy az Istenségen belül van valamiféle pluralitás. Rögtön a Biblia elején Isten például azt mondja: "Teremtsünk embert a magunk képére!". Ez egy biztosnak látszó utalás arra, hogy Isten több személyben létezik. (A héberben nem létezett a királyi többes, tehát itt Isten nem mint uralkodó használja a többesszámot.) Késõbb a Bábel-tornya épülésénél is azt olvassuk: "Szálljunk le, nézzük meg, hogy mit építenek."

Amikor az Ószövetségben a Messiásról olvasunk, azt látjuk, hogy bár különbözik Istentõl (Isten küldi õt), mégis isteni személy (Dávid királynak például ura). Ugyanezt mondhatjuk el Isten megszemélyesített igéjérõl és bölcsességérõl is, de hasonló képet fest az Ószövetség Isten lelkérõl is. Az Úr angyalára vonatkozó utalások is ide tartoznak. Az Úr angyalát Isten küldte el, és mégis gyakran Istenként imádják. Ezekbõl arra következtethetünk, hogy Isten egy, de valamilyen módon mégis több személy.

Ha a Szentháromságot a Bibliában keressük, akkor erre a legvilágosabb utalások az Újszövetségben vannak. A kijelentés fokozatos, az Újszövetség istenképe már sokkal többet tartalmaz Isten önmagáról adott kijelentésébõl, mint az Ószövetség. Itt látjuk jóval egyértelmûbben, világosabban azt is, hogy Isten Szentháromságként létezik. Azt, amit az Újszövetség errõl a témáról kinyilatkoztat, három fõ tanításban lehet összefoglalni:

1. Isten három személyben létezik. A Máté 28,18-ban olvassuk: "megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében". A 2 Korinthus 13,13-ban pedig ezt: "Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindannyiunkkal.". Az Efézus 4,4-6-ban is egymás mellett láthatjuk mindhárom személyt: "egy a Lélek... egy az Úr... egy az Istene és Atyja mindeneknek". Péter apostol a következõképpen kezdi elsõ levelét: "Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élõ jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelõ munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bõségesen.".

2. Mindhárom személy teljesen Isten. Külön-külön mindhárom személyrõl olyan dolgokat állít a Szentírás, melyeket egyébként csak Istenrõl mond. Amit Isten lényérõl tanít, azt állítja az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekrõl külön-külön is. "A tan bibliai alapja az a tény, hogy mindegyik személy rendelkezik olyan tulajdonsággal, amely csak Istené lehet, és mindegyik cselekszik olyasmit, amit csak Isten tehet." (Szalai András)

Rengeteg igeverssel lehet alátámasztani, hogy a Biblia egyedül Istent jellemzi bizonyos tulajdonságokkal, mégis alkalmazza azokat külön az Atyára, a Fiúra és a Lélekre is. Isten az Úr, de Úr az Atya is (Mt 11,25), a Fiú is (ApCsel 2,36) és a Lélek is (2Kor 3,17). Isten örökkévaló és halhatatlan, de igaz ez az Atyára is (Jn 5,26), a Fiúra is (Zsid 13,8) és a Lélekre is (Zsid 9,14). És hosszasan lehet még sorolni: Isten szent, mindenütt jelenvaló, mindentudó, mindenható, teremtõ, gondviselõ, a megváltás és ítélet a kezében van, - de ugyanezt látjuk az Atyáról, a Fiúról és a Lélekrõl külön-külön is.

Jézus feltámadásának a Biblia szerint Isten az oka, mégis külön olvasunk arról is, hogy az Atya támasztotta fel, arról is, hogy õ magát támasztotta fel, és arról is, hogy a Szentlélek ereje támasztotta fel. A hívõ újjáteremtése, igazzá nyilvánítása és megszentelése mind Isten mûve, de külön is olvasunk arról, hogy ez az Atyának, a Fiúnak vagy a Szentléleknek a mûve. A dicsõség egyedül Istené - mégis az áll az Igében, hogy dicsõséget kap az Atya, dicsõséget kap a Fiú és dicsõséget kap a Szentlélek is. Az imádat egyedül Istent illeti - mégis látjuk azt, hogy az imádat az Atyát illeti, a Fiút illeti, a Szentlelket illeti. Tehát mindhárom személy isteni tulajdonságokkal rendelkezik.

A Biblia azt is egyértelmûen kimondja, hogy az Atya teljesen Isten (Jn 6,44-46; Róm 1,7; 1Kor 8,6; Ef 4,6), a Fiú teljesen Isten (Jn 1,1.18; 10,30; 20,28; Róm 9,5; Kol 2,9; Tit 2,13; Zsid 1,8; 1Jn 5,20; Jel 1,17; 19,16) és a Lélek is teljesen Isten (Mt 12,31-37; ApCsel 5,3-4; 16,6-10).

3. Csak egy Isten van. Az 5 Mózes 6,4-ben ezt olvassuk: "Halld meg Izrael, az Úr a mi Istenünk egyedül az Úr!". "Ezt mondja az Úr, Izrael királya és Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az elsõ és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten." - olvassuk Ézsaiás könyvében. A Róma 3,30-ban azt írja Pál: "Mert egy Isten van, aki megigazítja a körülmetéltet hitbõl és a körülmetéletlent hit által". Jakab pedig: "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed.". A Biblia tehát egyértelmûen tanítja azt, hogy csak egy Isten van.

És itt van a probléma, mert a véges értelmünkkel ezt a pontot nehezen tudjuk összeegyeztetni az elõzõekkel. Azt a tanítást könnyen megértenénk, hogy csak egy Isten van, és van három személy (akik közül csak az egyik az Isten). Azt is könnyedén elfogadnánk, hogy ha három isteni személy van, akkor három Isten létezik.