A hívők miért hisznek bármiben is? Van vmi bizonyítékuk, vagy tapasztalatuk Isten létére? Érzik, látják, vagy hogy van ez?

tegnap 12:50:

A "csodád" konkrétan leírható? Megtehetnéd, ha nem vagy sértődékeny.

Köszönöm.

A csuklómnál lévő "zselé" kifolyt, ezt fel akarták tölteni, ami rutinműtét, de én ezt nem akartam, nem tudtam elhinni, hogy a szervezetem nem tudja visszatermelni.

Hogy minek a következtében mozdultak el a csontok, amelyek között a zselé volt, nem tudom, mert semmi rendkívüli dolgot nem tettem, azóta is ugyanúgy élek. Ha eltünik a zselé a csuklódból, akkor nem tudsz fogni, nincs szorításod, és minden szorításnál villámcsapásszerűen nyilallik a fájdalom. Na ezt kaptam, de nem értettem, hogy miért, a lényeg, hogy azért kaptam, mert nem voltam elég bátor. Erre az álmomban kaptam választ, nem szeretném elmondani, hogy mi volt az álom, de miután megkérdeztem lefekvéskor az égieket, hogy miért kaptam, egy álmot küldtek. Az álomban szerepelt egy élőlény, ő jelezte a bátorságot. Másnap ahol dolgoztam, a kezembe akadt egy könyv, amelyen az én keresztnevem és ez az állat szerepelt. Egyértelmű jel volt. Ezt megvitattam egy nálam magasabb szinten lévő barátommal, és egyértelmű volt, hogy mit is kell meglépnem, de nem egy szinten.

Azt tudni kell, hogy amikor ez történt akkor nálunk új vezetőt választottak, már kb 2 hónapja volt főnök, amikor a fájdalmak jelentkeztek. A főnököm megválasztása után felajánlott egy "posztot" a munkahelyemen, amelyet elvállalva 7-8 évre lekötöttem volna magam, de mellé tanulni is kellett volna, egy ideig nagyon hezitáltam. Végül nemet mondtam kerek perec, nem éreztem azt, hogy az a jövőm. Ahogy megbeszéltem a főnökömel 2 napra rá a fájás elmúlt. A másik az, hogy nem csak ezen a területen kellett nagyobb bátorsággal élnem, de most azt tényleg nem írnám le. Viszont a könyv az állattal és a nevemmel egyértelmű, hogy nekem szólt.

ma 19:03:

Köszönöm. Szép hited van.

ma 18:29 - teljesen igazad van! Akiben kevés az önbizalom és a kitartás az fordul Istenhez.

"segíts magadon, Isten is megsegít - segítettem magamon, én vagyok az Isten"

@ma 18:29 és ma 21:07

Én nem lennék ennyire biztos ebben a helyetekben...

A magunkban bízás, magunkban való hit csak addig működik, amíg szembe nem találjuk magunkat egy nálunk nagyobb problémával, amit már nem tudunk kezelni, mert egyáltalán nincs ráhatásunk.

Am. nem veszekedni akarok, de én úgy hiszem, a képességeinket, készségeinket, tehetségünket, szorgalmunkat, stb. is mind Istentől kaptuk; tehát ha bármi is jól sikerült (vizsga, jogsi), az egyszerűen azért van, mert éltünk az Istentől kapott adottságainkkal.

A 18:29-es állítás pedig abszolút nem érvényes mindenkire. Hatalmas egóval bíró személyek is odafordulnak Istenhez. Tapasztalat. :)

Berta-

Én úgy tudom, hogy engem anyám és apám csinált, Isten nem szólt bele.

Hacsak nem arra gondolsz, hogy Ádámon keresztül isteni lehelet van bennem is és benned is, no akkor Istenek lettünk.

Tudnál írni olyan problémádat, amely meghaladta a te teljesítő képességedet és Isten helyetted megoldotta (ha volt)?

A válasz írója 53%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 21:53

Ha te vagy az a bizonyos 53-as, aki folyamatosan kötözködik ebben a kategóriában, akkor csak annyit mondok: De igen, Isten beleszólt a létezésedbe, mert Ő akarta, hogy te élj. Tudom, neked nem hivatkozási alap a Biblia, de mégis engedj meg egy gondolatot: Több igevers is azt mutatja, hogy Isten a magzati kortól fogva figyelemmel kíséri az életünket.

És igen, isteni lehelet van bennünk, de ettől még nem lettünk istenek. A "saját képére és hasonlatosságára" kifejezést sokszor tévesen értelmezik. Nem a "felhőkön ücsörgő, jó öreg kaporszakállú" a megoldás, hanem az, hogy az mivel Isten szellemi lény, ezért magához hasonlóra, azaz szellemmel, lélekkel rendelkező lénynek alkotta az embert.

És több problémát is tudnék írni a saját életemből arra, amikor én már tehetetlenül álltam. Hozzáteszem: az akkori, hatalmas egóm ellenére...

De szerintem felesleges, mert úgyis megpróbálnád máshogy megmagyarázni, pl. a véletlenekkel. És persze, nekem nincs hiteles igazolásom arról, hogy mindezeket Isten végezte el az életemben s.k., így nem tudom "hivatalosan igazolni", vagy "tudományosan bebizonyítani".

Csak tudod, ezekkel a véletlenekkel az a furcsa, hogy az én életemben mintha kissé túl gyakran előfordulnának... :)

Berta-

A "Valláskritika" kategóriában vagy. Látod ez a baj a hívő emberekkel, hogy kötözködésnek veszik, ha kérdeznek tőlük és nem tudnak rá "Istentől lopott tudás" birtokában válaszolni.

Már a válaszodból is kiderül, hogy nagy egód volt és azután "megijedhettél" a sorozatos véletlenek szerencsés kimenetelétől. Pedig ha tudnál sakkozni, akkor legalább három lépésre te is előre látnád sorsodat, akár alakíthatnád is. Mint ahogy már írtam, legyen egy kicsivel több önbizalmad (magadba vetett hit) és másképp fogod látni a világot.

A válasz írója 53%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 22:36

Jól van, látom, hosszú éjszakám lesz... :)

"A "Valláskritika" kategóriában vagy."

Igen, tudom. És?

"Látod ez a baj a hívő emberekkel, hogy kötözködésnek veszik, ha kérdeznek tőlük és nem tudnak rá "Istentől lopott tudás" birtokában válaszolni."

1. Nap mint nap tapasztalom a kötözködést, provokálást, mióta csak beregisztráltam.

2. Istentől pedig nem lopom a tudást, hanem vagy megkapom, vagy nem. :)

3. És kaphatok én bármilyen tudást, választ, amin egy őszintén érdeklődő, nyitott szívű ember elgondolkodna, a "kötözködősöket" ez nem szokta meghatni.

És bocsi, ha előítéletesnek tűnök, vagy skatulyázósnak, és mégsem abba a csoportba tartozol; de a nick nélkül írókat nehéz megkülönböztetni egymástól, ha azonos a százalékuk.

"Már a válaszodból is kiderül, hogy nagy egód volt és azután "megijedhettél" a sorozatos véletlenek szerencsés kimenetelétől."

Ezt kifejtenéd bővebben? Miből derül ki, és miből következtetsz erre? Köszi előre is.

"Pedig ha tudnál sakkozni, akkor legalább három lépésre te is előre látnád sorsodat, akár alakíthatnád is."

Nem tudok sakkozni, ennek ellenére általában tudok előre gondolkodni, és alakítom az életemet, amennyire tőlem telik. Talán túlságosan aprólékosan is. Adott esetben több variációt is bekalkulálva. De volt már, hogy "n" variációval számolva az "(n+1)." történt meg...

"Mint ahogy már írtam, legyen egy kicsivel több önbizalmad (magadba vetett hit) és másképp fogod látni a világot."

Nekem írtál ilyet? Mikor és hol? :)

És köszi a biztatást, de úgy gondolom, hogy bőven van még önbizalmam, legalábbis amennyi szükséges; ügyes kislány vagyok, ne aggódj. :)

Csak - mint már utaltam rá - történt az életemben több olyan dolog is, amit nem a saját ügyességemnek, eszemnek, rátermettségemnek, akármimnek köszönhetek, mert nem volt ráhatásom a dologra. Vagy ha volt is, nem számított sokat, tehát ráfáztam a nagy önbizalomra.

Sokat harcoltam már életemben, sok nehézséget leküzdöttem; csak míg eleinte én is úgy gondoltam, hogy magamnak köszönhetem a sikert, idővel rájöttem, hogy Isten óvó keze mindig is ott volt velem, még akkor is, amikor nem is hittem Benne.

És lehet, hogy furcsa, de talán pont emiatt volt nehéz megtanulnom Istenben bízni, mármint a túlzott önbizalom miatt. Hogy mindig mindent én akartam csinálni, megoldani, aztán sokszor pofára estem. Sőt, ennek a folyamatnak még nincs vége, még mindig tanulom a leckét...